Miután ronggyá áztunk abban az egy percben, amíg a bringát feltettük a tetőre, a kocsiban Salgótarján felé mi már elképzeltük az elit mezőny élharcosait, mit fognak tenni a szakadó esőben. Ebben a kis gondolatkísérletben Wouter Cleppe és Búr Zsolt a legaktívabbak, ők már a kocsiban öltözni kezdenek menet közben, annyira izgatottak, hogy ez az, lesz sár, végre lehet megint “crossozni”; Buruczki Szilárd hozza az eddigi (kicsit ugyan mezőnybe szürkülős, de) stabil formáját, Fejes Gabi pedig már órákkal a rajt előtt kint van, és elkeseredetten próbálja felszárítani a pályát (meg nem nevezett források szerint egy vagy több hajszárítóval), hogy ne ismétlődjön meg az ózdi élmény. Azt kell mondanunk, nem így történt. Nagyon nem…
A szokásos reggeli körök (szomszéd lakás beköltöztetése a csomagtartóba, jelentéktelen fél óra poénkodás Andris szingós kerekén és a “benzinkutas” megállásokon, a nyereg gondos becsomagolása nejlonszatyorba, úgy, mintha valamit is számítana a várhatóan verseny közben is szakadó esőben) után úton is voltunk Salgótarján felé, kísértetiesen hasonló körülmények között, mint utoljára Ózdra. Úgy érezzük, e ponton fontos kiemelni, hogy “csont nélkül” érkeztünk meg Salgótarjánba: se eltévedés, se benzinkút, se semmi… hiába, az évek és a rutin. Bejártuk már az egész országot az elmúlt években (már a Bidon előtti időkben is éltünk!), de Salgótarjánon minden egyes alkalommal meglepődik az ember, többnyire kellemesen. Mindenkinek ajánljuk legalább egyszer megnézni úgy a környéket, mint a várost magát. Read More
