Mikor eddig Andris (Tóth András, Hegyibringa SE) kerékpárjáról volt szó, valahogy mindig azok a bizonyos szingós kerekek jöttek szóba. Nem is értem miért… Pedig igen különleges gépről van szó, úgyhogy most megpróbáljuk bemutatni a Szabó Dávid által készített, Kurtz acél singlespeed cyclocross kerékpár részleteit.
Ha belegondolunk, talán a cyclocross az a szakág, ami a legközelebb áll az eredeti, ősi kerékpárversenyzéshez. Nincsenek aszfalt utak, nincs “lengéscsillapítás”, (nincs tárcsafék, khm…) nem számít az időjárás, csak küzdelem van, sokszor test a test ellen. Ebbe az eszmefuttatásba tökéletesen beleillik egy acél vázas gép. Ráadásul ezen még váltó sincs, pluszpont! Mondjuk a lehetőségét megadták, minden szükséges kiegészítő megtalálható a vázon, ha megjönne az esze meggondolná magát a tulaj.
A hátsó papucs cserélhető rendszerű (Paragon), így szükség esetén elég rendelni egy darabot, amibe van integrálva váltótartó fül is. Sőt, a szemfülesebbek kiszúrhatták azt is, hogy a jobb oldali támvilla megbontható, így nincs akadálya egy szíjhajtásos verziónak sem. A fentebb vázolt összhangot, ami az acélt köti össze a cross-szal, egyedül a karbon elsővilla bontja meg, ami súlycsökkentés céljából került a vázba – szép gesztus, hogy a festésnél nem spórolták le az eredeti Easton logó visszarajzolását. Alkatrészek szempontjból nem sok kompromisszumot kötött Andris, Dura Ace hatjókar, Trp mini “V” fékek, Chris King kormánycsapágy. Külön kedvencünk a kerekek, amiknek Ambrosio Nemesis felnikbe (bizony, még ma is használják, pl. Paris-Roubaix-n profi csapatok, csak átmatricázva) elöl Campagnolo, hátul pedig Novatec agyba fűztek.
A 853-as szett a Reynolds paletta élén helyezkedik el, a nála drágább csőszettet már nem szívesen tennék ki a “krosszos” igénybevételnek.
A geometria az, amiről lehetne oldalakat írni, de talán a legcélszerűbbnek az tűnt, hogy megkérdezzük személyesen a pilótát, hogy mégis milyen érzés:
A végleges geometria személyes tapasztalatokra és sok kutatómunkára épült. Az előző gépem túrázós, kicsit hosszabb láncvillája után rövidebbet szerettem volna a fordulékonyság miatt. A testalkatomnak megfelelő átlépési magasság és ugyanakkor a magas homlokcső iránti igényem alakította a felsőcsövet enyhén “slooping”-osra. A viszonylag nagy csapágyesés a modern irányzatot követi, a patentpedálok korában nincs szükség arra, hogy a hajtómű magasabbra kerüljön. Így viszont a súlypontom lehet alacsonyabban, ami jót tesz a menetstabilitásnak és kanyarban is előnyös, hiszen a cyclocross pályákon nem jellemzőek az olyan ívek, ahol könnyen leérhet a pedál.
Legközelebb Veszprémben lehet élőben megcsodálni a bringát, esetleg a Hajógyári szigeten, ha valaki igazán szemfüles. Addig is, ha bármi kérdésetek van a biciklivel, a Kurtz művekkel, szingóragasztással kapcsolatban, ne habozzatok, tegyétek fel nyugodtan kommentben, akár itt, vagy a facebookon. A váz készítőjéről pedig hamarosan bővebben is hallhattok, már elkezdtünk dolgozni a cikken 😉
A számok, szögek szerelmeseinek…
Íme az összkép!
TRP, Chris King, Ritchey, Thomson… rajtuk nem fog múlni…
Ez az a felirat, amit annyiszor átragasztanak Zipp, Fulcrum, vagy éppen Shimano felirattal…
Challenge Griffo szingók. A ragasztó márkájáról nem nyilatkozunk…
A Paragon rendszer közelről. A hátsó kerékben egy 9 sebességes agy teljesít, igény szerint kihézagolva.
A támvilla bontható kivitelben készült, így a szíjhajtásnak sincsen akadálya.
A váz “Electric Green” színt kapott (itt egy kis “Ózd barnával” keverve…)
Tudjátok, a mondás az ördögről és a részletekről
Az a hajtókar ekkor még gyanúsan tiszta volt…
…nem úgy, mint itt!
