Supercross 4. futam, Karancs Kupa

Miután ronggyá áztunk abban az egy percben, amíg a bringát feltettük a tetőre, a kocsiban Salgótarján felé mi már elképzeltük az elit mezőny élharcosait, mit fognak tenni a szakadó esőben. Ebben a kis gondolatkísérletben Wouter Cleppe és Búr Zsolt a legaktívabbak, ők már a kocsiban öltözni kezdenek menet közben, annyira izgatottak, hogy ez az, lesz sár, végre lehet megint “crossozni”; Buruczki Szilárd hozza az eddigi (kicsit ugyan mezőnybe szürkülős, de) stabil formáját, Fejes Gabi pedig már órákkal a rajt előtt kint van, és elkeseredetten próbálja felszárítani a pályát (meg nem nevezett források szerint egy vagy több hajszárítóval), hogy ne ismétlődjön meg az ózdi élmény. Azt kell mondanunk, nem így történt. Nagyon nem…

A szokásos reggeli körök (szomszéd lakás beköltöztetése a csomagtartóba, jelentéktelen fél óra poénkodás Andris szingós kerekén és a “benzinkutas” megállásokon, a nyereg gondos becsomagolása nejlonszatyorba, úgy, mintha valamit is számítana a várhatóan verseny közben is szakadó esőben) után úton is voltunk Salgótarján felé, kísértetiesen hasonló körülmények között, mint utoljára Ózdra. Úgy érezzük, e ponton fontos kiemelni, hogy “csont nélkül” érkeztünk meg Salgótarjánba: se eltévedés, se benzinkút, se semmi… hiába, az évek és a rutin. Bejártuk már az egész országot az elmúlt években (már a Bidon előtti időkben is éltünk!), de Salgótarjánon minden egyes alkalommal meglepődik az ember, többnyire kellemesen. Mindenkinek ajánljuk legalább egyszer megnézni úgy a környéket, mint a várost magát.

Pályarajz megint nem volt (akár minket is meg lehet kérni: adtok egy gpx fájlt, és feldobjuk bárkinek 😉 ), de Andris rutinjának köszönhetően hamar kiismertük magunkat a pályán: nem akarta bekoszolni magát idő előtt, és lábon nézte meg ő is az idei nyomvonalat. Már bele sem megyünk a versenyközpont és parkoló/rajtvonal szerencsétlen kapcsolatába, mivel úgy érezzük, ebből a szituációból ennyit lehetett kihozni, ez nem a szervezőkön múlt. A pálya fotós/néző szempontból jól sikerült (bár nem egy Kazincbarcika…), az igazán akciódús részek környékén rengeteg jó spot volt. Nem mondjuk, hogy életünk árán fotóztunk/tudósítottunk, de egy kis sajnálat azért nekünk is jár, mert nem egy leányálom ebben az időben próbálkozni bármivel is, amit elektromosság hajt, és csak kicsit jobban szeretnénk vigyázni rá, mint egy zsák krumplira…

Annak érdekében, hogy a tavalyi, hosszú lépcső előtti tumultust elkerüljék a szervezők, idén kicsit variáltak a rajton, és a parkolóból indult mindegyik mezőny, rögtön egy aszfaltos meredekkel. Utána az erdőbe kanyarodott a nyom, és tovább emelkedett egészen a salakpályáig, ahonnan aszfalton lehetett legurulni az első rövid lépcsősor aljához. A következő agyagos, saras részt egy dupla palánk, majd egy kisebb saras letörés koronázta meg. Ezek után mászás jött megint az aszfalton, újabb letörés, majd ismét egy kis emelkedőn lehet rákanyarodni a célegyenesre. A cél után volt a technikai zóna, és egy kis “csiki-csuki” szakasz készítette elő a terepet a hosszabb (és sokkal keskenyebb, “egyszemélyes”) lépcsőhöz. Ennek tetején pedig visszaértünk oda, ahonnan a rajt után csatlakozott rá a mezőny a pályába.

Végül Andrist is sikerült felimádkozni a bringára, és elment megnézni a pályát “belülről” is. Ennek végén arra jutott, hogy a sok szintnek és a változatos nyomvonalnak köszönhetően talán kicsit nagyképű dolog volt ezt a pályát bevállalni egy árva sebességgel. Sőt, nap végén odáig jutottunk, hogy elismerte, itt talán lett volna jogosultsága az “ördög találmányának”. Hát hölgyek, urak, mi ez, ha nem haladás?!

“Ez egy abszolút erőpálya volt, amit az eső és a sár színesebbé varázsolt. Ami nekem nagy fájdalmam: eddig ez a pálya igényelte leginkább a váltót.”

Fontos momentum, és lehet, hogy eddig nem is hangsúlyoztuk eléggé, de egész vasárnap szakadt az eső. Nem olyan kis szitálás volt, ami csak kellemetlen, nem is nagy zuhé, ami egyszer fáj, hanem kitartó, monoton, igazi őszi eső. Végig. Ennek fényében kell olvasni minden betűt itt, és így talán dupla tisztelet jár mindenkinek, aki erre áldozta a vasárnapját (na jó, amit élvezünk csinálni, az nem áldozat 😉 ). Tehát ebben a kitartóan hulló esőben a speaker lassan lezavart minden melegítőt és bóklászót a pályáról, mert következett az első futam.

A múlt hetihez hasonlóan megint nem volt itt a “szlovák keménymag”, így kis változásokkal ugyan, de alapvetően maradt a veszprémi mezőny. Hajba Gergő nem tudta megismételni az egy héttel korábbi győzelmét, már az elején bukott, és nem tudta ledolgozni az így összeszedett hátrányt. Nem úgy, mint az Ózdon is kiválóan teljesítő Fetter Erik, aki magabiztos versenyzéssel nyerte a kategóriáját és az abszolútot is. Érdekes módon az ő mezén is a PCCC felirat díszelgett, csakúgy, mint általában a Dina fivérekén – valamit kétségkívül tudnak a “Pilisben”. U17-ben az immár jobban odafigyelő Kecskés Dominik volt a leggyorsabb (Veszprémben még egy körrel hamarabb hajrázott a kelleténél…) a számunkra kicsit érthetetlen régi P-Nívós mezben. A legfiatalabb lányokat sem zavarta az eső, itt ezúttal is Vas Kata Blanka lett a győztes, ezúttal Nagy Vanessza és Karl Bianka előtt. Természetesen a korelnökök sem kényeskedtek, Veszprém után ismét a nyitrai Illik Vastimil volt a leggyorsabb, Zsingor “Rája” Attila és Kocsi Sándor előtt.

Kis szünet következett, amikor megint lehetett ismerkedni a pályával vagy a magasnyomású mosóval, kinek hogy. Ezekben a szünetekben rejtélyes módon mindig felszívódik Andris; aki tudja, mit csinál ilyenkor, kérjük ossza meg velünk is – bár most azt állította, legurult a városba melegíteni bringával. Bizonyára a görgő is sátántól való találmány… Bár teljesen igazságtalanok vagyunk, hiszen úgysem fért volna már be a kocsiba 😀

A második mezőny is kicsit visszafogottabb létszámú volt, ezt talán a nedves időjárásnak tudhatjuk be. Ez azonban – a Cube Balatont leszámítva – nem tartotta vissza a női, az U19 és Master 2 kategória éllovasait a rajthoz való felsorakozástól.

Rögtön a rajt után a “szokott” társaság állt az élre, most a Dina fivérek vezetésével, majd innen (hányszor fogjuk még ezt leírni ebben a szezonban?) Dina Marcinak sikerült ellépnie, annyira, hogy szinte zavartalanul tudta befejezni a versenyt az élen. Mögötte megint Vinceffy “Zerge” Zsolt tudta a legtovább lobogtatni a védjegyévé váló színes sálját, de később ő is hátrébb kényszerült. Következett Zathurecky Márk, akit a fiatalabb Dina fiú követett, valamint a Salgótarjánban végre magára találó Karl Dávid. Master 2-ben sokáig Zerge csapattársa, a szintén Footstrong-os Klein Tamás volt második pozícióban, de az utolsó körökben egy bukás miatt hátrébb kényszerült, így csak a negyedik helyen haladt át a célvonalon (majd kerékpárját amolyan wigginsesen támasztotta a sövénybe). Később vigaszdíjként kapott pár öltést is a könyökébe, innen is jobbulást kívánunk neki! Akik “jól jártak” a Footstrong-os bukásával, azok a Merida Maraton CST két versenyzői voltak, Kis József és Rónaszéki István, akik ebben a sorrendben értek célba. A pálya körül terjedő pletykák szerint Zergének is volt egy kis ápolnivalója, de erről csak keveset tudunk; a dobogó tetején mindenesetre már szélesen mosollyal állt. Az U19-esek között tehát Dina Márton nyert (megint), Zathureczky Márk, valamint öccse, Dina Dániel előtt. Elárulhatjuk, mi már a kocsiban is erre tippeltünk magunk között.

A hölgyeknél kis különbséggel megismétlődött a múlt heti dobogó, hiszen az akkor bronzérmes Király Mónikát itt Orosz Anita váltotta, és Kazincbarcika után ismét dobogóra állhatott. Dósa Esztert sokáig kitartóan üldözte Anita, de végül csak nem sikerült utolérnie a kivételesen montival induló lányt – valamikor ezt a gépet is kellett már próbálnia! Benkó Barbi büszkén akaszthatta fel az első helyezettnek járó Salgótarjános ajándékcsomagot az otthon álló ágdarálóra, hiszen Veszprém után itt is sikerült tisztes előnnyel első helyen célba érnie. Az ózdi dobogósoknak, Rozsnyai Mariannak és Cséri Szilviának be kellett érniük a negyedik és ötödik hellyel, míg Bartos Judit a hatodik helyen fejezte be a sárdagasztást. Elárulhatjuk, mi már a kocsiban is így képzeltük a dobogót.

Megint jött egy kis szünet, és következett az elit mezőny rajtja. Innen a nagy nevek közül egyedül Wouter Cleppe hiányzott, pedig a sár/eső/szintkülönbség tényező szerint ez majdnem hazai pálya lett volna neki. Rajt előtt 2 perccel megtaláltuk Andrist is (ugyan minek is előbb), röviden instruált minket, hol szeretne frissíteni, mi pedig cserébe elmondtuk, hogy hol fogjuk frissíteni. Már a múlt héten is megszóltuk az U23-as mezőnyt, hogy kevesen voltak, erre most hat helyett már csak hárman jelentek meg; hát sebaj, majd legközelebb! A létszámuknál jelentősebb volt, hogy Fenyvesi Peti idén először, ráérezve a “megfelelő” alkalomra, montiról cross gépre váltott (és ismét elhozta kedvenc karmelegítőnket :D).

A rajtot Buzsó és Molnár Pisti kapták el a legjobban. Buzsó valószínűleg sietett, hogy minél hamarabb beérjenek a terepre, Pisti pedig örült, hogy végre aszfalton is lehet fölfelé menni egy kicsit. Sokáig nem örülhettek, mert hamarosan átvette a vezetést Fejes Gábor, őt pedig több-kevesebb sikerrel csak Buruczki Szilárdnak sikerült lekövetnie. Az ő teljesítményének külön örültünk, végre igazán mutatott magából valamit, míg eddig csak “jött a mezőnnyel” (nem mintha az nem hozott volna dobogós helyet minden alkalommal). Többször is sikerült megközelítenie Gábort, de nem sikerült utolérnie a végére sem, így a verseny leintésénél a Bátorfi Agria KTK versenyzője a szezonbeli harmadik győzelmét ünnepelhette a szemerkélő esőben. Mi sem bizonyítja jobban, hogy teljesen téves volt a beszámoló elején megosztott a gondolatkísérletünk, mint hogy Búr Zsolt “csak” harmadik lett, egészen jelentős, közel két perces hátránnyal Szilárd mögött. Úgy tűnik, nem igazán találta most a lábait, de még van 3 alkalma rá, hogy az idei szezonban bizonyítson; kérdés, hogy a “kedvenc” időjárásából lesz-e még repeta. U23-ban Rózsa Balázstól egy szinte hibátlan versenyt láttunk – bezzeg a befutó utáni “mutatványa” nem sikerült hibátlanra 😉 Igaz, hozzá tartozik a tényekhez az is, hogy Fenyvesi Petinek az első körben elszakadt a lánca: “- Gyerünk, hajtsál, ott megy előtted! – De nincs láncom, apa!” Emiatt meg kellett állnia a technika zónában, nem utolsó sorban el is kellett oda jutnia lánc nélkül, de a Motorexes srácok viszonylag hamar megoldották a gondját, így ismét versenybe állhatott, viszont már nem tudta magát visszaküzdeni az élre és a harmadik helyen zárt. Balázzsal sokat meccselt Molnár István az elit abszolút negyedik helyéért, de végül be kellett érnie az 5. hellyel. Mögöttük Meggyesi Bercel érkezett az U23-as dobogó második fokára.

Andris Master 1-es mezőnyében egy darabig úgy tűnt, Cser Gábor ismételni tud Veszprém után, de menet közben elfogyott a lendület (illetve az egyik kanyarban túl sok volt…), így Szabó “Bakter” András átvette a vezetést, és meg is őrizte azt a célig, így Cserinek egy második hellyel kellett beérnie a sár alatt ózdi színeket viselő Kovács István előtt.

Andrisnak megint sikerült jó helyen eljönnie a rajtnál, de a pálya nagyrészén az áttétele nem bizonyult elegendőnek, így igencsak sok időt vesztett az emelkedőkön. Ő a hátára panaszkodott, mi egy kicsit máshogy vélekedünk, de ő az, aki járt a TF-re, hagyjuk ezt rá inkább… 🙂

“A gyökeres szakaszhoz rossz áttételt választottam, pedig egész héten ezen agyaltam. A 42/17 szárazon jó lehetett volna, de a felázott talaj miatt ülve kellett maradnom, így túlzottan belassult a lábam. Ha kiálltam, akkor pedig elkapartam. Ez a bénázás lefárasztott, az aszfaltos emelkedő pedig végképp kivégzett. Többször kitekertem, de felesleges volt erőltetni. Meg is lett az eredménye, már a második körben beállt a hátam. Ekkor már hiába próbálkoztam a felfutással, az sem ment jól.”

Végül technikai hiba nélkül a 10. helyen zárt korosztályában, amit mi feltétlenül szép eredménynek tartunk a körülmények ismeretében. Balassagyarmaton kevesebb szint lesz, ez talán inkább neki és fura berögződéseinek fog kedvezni.

Benkó Barbara (Focus XC Elite Team): A rendezvény maga jó volt, a pálya nagyon tetszett, az időjárás pedig crossos volt, mintha Belgiumban lennénk. Nem mondható, hogy montis vagy országútis volt a terep, szerintem egyszerűen erőpálya volt. Ami a technikás részeket illeti, lefelé, az aszfalra való visszatérésnél el kellett találni a nyomot: annyira rossz íveket jártak ki, hogy úgy volt a legjobb lemenni, hogy engedted, aztán amerre visz a bicikli…Minimális fékezés, és ha megpróbáltál kormányozni, biztosan elestél. Ha valaki nem szokta meg, hogy a gyökereknél át kell emelni, akkor ott is lehetett esést látni – montizni kell néha egy kicsit 🙂 Ma nem éreztem túl jól magam, mert a héten vizsgáim voltak, ezért van egy kis alvásdeficitem, és edzeni sem úgy tudtam, ahogy terveztem – viszont legalább sikerült minden, jövő hétre pedig összeszedem magam. A futamon a fiúkkal akartam menni, ameddig tudok, de az első kanyarban bevágott elém valaki, nekem be kellett mennem az árokba, úgyhogy végül ennyit mentem a fiúkkal…

Fejes Gábor (Bátorfi Agria KTK): Nagy motivációm nem volt, de szerintem senkinek sem ide ma kijönni, ám nagyon jó versenyt hoztak össze a szervezők. Technikás volt a pálya, csúszóssá tette az eső, de Ózd után beruházam a Tufo Flexus Cubus-ba, ami a Tufo sárgumija – embertelen jó volt, ezzel repültél a sáron át 🙂 A nyomvonalban nem nagyon fedeztem fel változást a tavalyihoz képest. Kulcsfontosságú volt, hogy jól rajtoljak, és amikor befordulunk a fenyvesbe, akkor jó helyen legyek; ez annyira nem sikerült, azt hiszem, a harmadik helyen fordultam. Amikor ráfordultunk, Molnár Pisti volt elöl, aztán Meggyesi Bercel, majd én, de Berci kicsúszott előttem, így a második pozícióba kerültem, Molnár Pisti mellett pedig el tudtam menni a felső, salakos pályán. Gyakorlatilag az első két körben ki is alakult a 20 másodperc körüli különbség, amit igyekeztem megtartani a végéig.

Dina Márton (PCCC): Gondolkoztam az U23-as induláson, de mivel idén nem veszem annyira komolyan a crosst, ezért aztán maradtam ebben a korcsoportban. Tavaly komolyabban vettem, idén még például nem voltam külföldi versenyen. Tervezek az összes idei SuperCross versenyen indulni, de igazából a jövő évi monti szezonra, cross country-ra készülök, és ez alapvetően jól beilleszthető a felkészülésbe. A csapat marad, csak a szponzor változik: 2013-ban BMC-s voltam, ’14-ben Kross-szal fogok menni. A mai nap? Szeretem a sarat, szeretem az esőt, úgyhogy ezzel ma nem volt gond 🙂 Veszprémben kellemesen csalódtam, nagyon tetszett, ezt a pályát is vártam, Balassagyarmat tavaly nagyon király volt hóban, valójában nincs is rossz pálya!

Végezetül úgy érezzük, mindenki kihozta a maximumot a hétvégéből. Mondhatjuk, hogy a szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat (és ezeket a sorokat még vasárnap este írjuk!!!), jövőre is mennénk. A szervezés rendben volt: a helyszín adottságaiból kihozták a maximumot, több sorban lehetett bringát mosni, gyorsan sor került az eredményhirdetésre, szép kis ajándékcsomagokat kaptak a dobogósok – mi kell még? Zenei téren ózdi befolyást véltünk felfedezni, ezért legközelebb viszünk saját zenét és orvul becsúsztatjuk a versenyközpont hifijébe…ízlések és pofonok, ugyebár 🙂 Jó érzésekkel hagytuk el a Szojka Ferenc stadiont, pár nap múlva pedig – december elsején, a havat talán még megúszva – Balassagyarmaton találkozunk!

Képeink szokás szerint a Facebook-oldalunkon megtekinthetőek, 191 darabot tettünk be a salgótarjáni mappába. Ezúton kívánjuk jelezni, hogy a fényképezőgépünk már eddig is makacskodott felvételt készíteni azokról, akik szőrös lábbal bringáznak, Balassagyarmaton viszont már biztosan nem fog engedni nekünk, úgyhogy vagy tessék kerékpárosként viselkedni, vagy a dátumra hivatkozva lábmelegítőt használni, mely ápol és eltakar 😉 !

Supercross 4. futam, Karancs Kupa, a dobogósok listája: