Supercross 3. futam, Veszprémcross

Nem igazán volt választásunk, a reggeli 1 fok és a 150 méteres látótávolság ellenére is ki kellett mozdulni és elindulni Veszprémbe. Természetesen Andrist is le kellett vinnünk, hogy bebizonyíthassa, igenis képes szingót ragasztani, vagy legalább megbízni egy hozzáértőt. Szokásához híven bepakolta a szomszéd lakást is a kocsiba, és máris úton voltunk Veszprémbe. Ugyan a balatonfűzfői körforgalomban kicsit hezitáltunk (jelentéktelen 4 kört mentünk), valamint szokás szerint megálltunk minden 5. benzinkútnál, de így is viszonylag korán sikerült kiérnünk a helyszínre. Veszprémben gyors városnézés után – innen is üdvözöljük a Google navigáció mérnökeit – meg is találtuk az állatkert melletti rendezvényünket. Parkolási lehetőség bőségesen volt, éljen soká a cyclocross; el is indultunk felfedezni a tetthelyt.

Sajnos pályarajzot nem kaptunk a szervezőktől (digitálisan sem), így lábon kellett körbenéznük a parkban, hogy mit merre találunk, illetve hogy lesz érdemes fotóznunk. Míg a pályára és környezetére a legjobb szó talán a gyönyörű, addig mi kicsit elégedetlenek voltunk, hiszen az erdőben kacskaringózó vonalvezetés nem éppen néző/újságíró barát megoldás. Még a látványosabb helyeket is nehézkes volt megközelíteni, bár volt belőlük bőven: homokágy, dupla akadály, dirtpálya, kamion, és az emelkedők. A tisztás, valamint az onnan elérhető és belátható részek nagyon jól sikerültek, de a célegyenes például innen is nagyon “messze” volt.

Azért, hogy a szervezők ezek után ne ragadjanak habzó szájjal klaviatúrát, el kell mondanunk, hogy ez a “hiányosság” eltörpül az amúgy nagyon jól kitalált rendezvény előnyei mellett. Ilyenek voltak a VIP futam (ezek mindig olyan kényszeredettre sikerülnek, míg itt valahogy egészen jó hangulatú, természetes dolgot sikerült összehozni), a speaker (Fejes Mikit nagyon megfogta az Andris szingója körül kialakult bizonytalanság :D), a bemutató sátrak, és az évről évre visszatérő “kamionmotívum”. Legközelebb jó lenne egy kicsit átjárhatóbb a pálya a nézőknek, felejtsük el az átlátszó jelölő szalagot, és minden tökéletes lesz!

“

Szerettem azt a kínlódós fölfelé mászást, mert kérdés volt, ki fogom-e majd tudni tekerni

Tóth András (Hegyibringa SE)

“

Kicsit féltem tőle, hogy túlságosan országútis lesz

Benkó Barbara (Focus XC Elite Team)

“

Tetszett, lendületes volt, tele volt technikai elemekkel

Fejes Gábor (Bátorfi Agria KTK)

 

A korai megjelenésünknek köszönhetően Andrisnak viszonylag sok ideje maradt a beszélgetésre pálya bejárására a még kicsit nedves terepen. Elmondása szerint dinamikusra sikeredett a pálya, bár kicsit néhol talán szűkösre is egyben, ami nehézkessé tette az előzést. Bár néhányan arccal vették az akadályt, a homokágy nem bizonyult teljesen lehetetlen feladatnak; a későbbi futamok számára szépen kijárták a korábban versenyzők, viszont így is lehetett veszíteni a sebességből, ami igazán izgalmassá tette a homokágy utáni meredek részt.

Szokás szerint a legfiatalabbak és a legtapasztaltabbak indultak először útnak. Mezőnyük erősen foghíjjas volt, hiszen a komplett szlovák különítmény hiányzott, ők hazájukban, Stara Lubovnában (Ólublóban) álltak rajthoz a hétvégén. Kicsit talán gondban is voltunk, mert az eddigiek alapján már-már jobban ismertük a szlovák srácok neveit, mint a hazaiakét, tisztelet persze a kivételnek!

Kezdjük is egy ilyen kivétellel, személy szerint Béla Dáviddal, aki az Ózdon kiválóan teljesítő Fetter Erik távollétében itt magabiztosan nyerte az U15-ös kategóriát Baranyi Áron és Vas Balázs előtt. Az eggyel idősebbek között Hajba Gergő volt a leggyorsabb (ő nyerte abszolútban is a futamot), mögötte Kecskés Dominik és Karl Dávid végeztek. A komoly versengést jól illusztrálja, hogy a célegyenesben több kisebb bukás is volt a jobb helyezésért való tülekedésben.

A legfiatalabb lányoknál 7 fősre “duzzadt” a mezőny, itt Vas Kata Blanka nyert, megelőzve Nagy Vanesszát és Schmidel Reginát.  Nagy előrelépés, hogy a fiatal hölgyek és urak mezőnye is növekedett Ózdhoz képest, csak így tovább!

A második körben már a “jól megszokott” arcok köszöntöttek minket. Rögtön a rajt után Dina Márton már az élen is volt – egy ideig – Zathureczky Márk társaságában, majd a verseny folyamán meglépett és egyedül érkezett a célvonalhoz. Velük Vinceffy “Zerge” Zsolt tudott a legtovább maradni, de féltávnál ő is elbúcsúzott, előnye azonban kitartott kortársaival szemben, és a Master 2 korcsoportban győzni tudott. A legközelebb hozzá Árvai Attila végzett, akit az eddigiekhez képest talán szemernyit gyengébben teljesítő Specziár Viktor követett. Egyelőre azt kell hogy mondjuk, ebben a korosztályban van a legkiélezettebb küzdelem: eddig is nagy csaták voltak, és még 4 forduló van hátra!

Talán anélkül, hogy sértődés lenne belőle, mondhatjuk, hogy a hölgyeknél papírforma érvényesült, Benkó Barbi simán (jó, kívülről nagyon simának tűnt 🙂 ) hazavihette az első helyezettnek járó “ágdarálót” – mezőgazdasági ismereteink igencsak ingatag lábakon állnak, nyugodtan javítsatok ki! Másodiknak szintén magabiztos fölénnyel az Ózdon győzni tudó Dósa Eszter érkezett az őt követő Király Mónika, Rozsnyai Mariann páros előtt, akik közül előbbinek sikerült megszereznie a bronzéremet. Nagy küzdelem volt kettejüké, még az utolsó körökben is előzgették egymást. Annál, hogy Barbi az önmaga fotójával díszített bort kortyolgathatja otthon, már csak talán az lesz furább, mikor a “legyőzöttek” a nyertest kénytelenek csodálni borozgatás közben 🙂 Azt pedig már most megállapíthatjuk, hogy nincs mese, a nézők körében Barbi a legnépszerűbb versenyző az sorozaton, pedig még csak egy futamon volt jelen.

Ezek után kis szünet következett, ekkor került sor a VIP “versenyre”. Mint már fentebb említettük, ez egészen jó hangulatúra sikeredett, bár mi csak a célegyenesből figyeltünk; ki tudja, mi történt az erdő sűrűjében.

Végül a nagyok álltak rajthoz az egyenként történő beszólítás után: Fejes Gábor, Buruczki Szilárd, Búr Zsolt és Wouter Cleppe foglalta el helyét a mezőny elején a rajtvonalnál. Ők azok, akik között számításaink szerint majd a végső összetett is el fog dőlni – persze nem gondoljuk, hogy egyedül lennénk ilyen brilliánsak. Abban már viszont kevésbé vagyunk biztosak, hogy sikerként könyvelhetjük-e el, de Fejes Miki szerint a hétvége egyik legnagyobb kérdése Andris szingójának verseny utáni állapota lesz/lett! De egyelőre ne kanyarodjunk el, Fejeséken kívül volt még egy nagyon szerény, de természetesen ugyanúgy kitűnő teljesítményt nyújtó 6 fős U23-as mezőnyünk is, valamint a mindig nagyon lelkes Master 1-es korcsoport, Andrist is sorai között tudva.

Rajt után közvetlenül rögtön élre is állt a fentebb említett kvartett, és szépen meghúzták a sort. Fejes Gábor végül nem sokáig gondolkodott, amint lehetősége nyílt rá, előre állt, és “izomból” szakította le ellenfeleit. Míg Ózdon ő gyengélkedett és Buzsó szárnyalt, most utóbbi mutatott halványabb formát, és a kezdeti vezetést követően végül a 4. helyen ért célba. Őt megelőzve Buruczki lett a harmadik, és az Ózdon mindenkire ráijesztő “belga rém”, Cleppe a második. A pálya mellől mi még türelmesen várunk Molnár Istvánra is, mikor fog szép csöndben felkúszni a dobogóra és egy kicsit megkeverni a lapokat.

Andris egy feltűnően jó rajtot követően végig a középmezőnnyel, illetve annak elejével haladva a 7. helyet szerezte meg kategóriájában. Rajtja saját elmondása szerint lesz még jobb is – mi is ebben bízunk, de ezt ugyebár már túl sokszor hallotuk a tudjuk mivel kapcsolatban. Mindenki legnagyobb örömére Veszprémben végre végig bírta a ragasztó! Most, hogy még verseny után is működőképes volt a gép, kipróbáltuk egy darabon. Valami azt súgja, a következő versenyek sztárja a kormánycsapágy lesz, már ha értitek, hogy mondjuk… Nem mellékesen Andris előtt, az Ózdon még “gyengélkedő” Cser Gábor megnyerte a Master 1-es futamot, őt Kovács István és a nézők kedvence, Szabó “Bakter” András követte.

U23-ban a már-már önkívületi állapotban hajtó Rózsa Balázs sehogy sem tudta ledolgozni a rögtön a rajtban összeszedett hátrányát, így Fenyvesi Péter állhatott ismét a dobogó legfelső fokára, míg a legalsóra Pelikán János kapaszkodott fel.

 

Benkó Barbara (Focus XC Elite Team): Nagyon tetszett a verseny! Pozitív csalódás volt a pálya, a videoból ítélve kicsit féltem tőle, hogy nagyon országútis lesz, de aztán nekem nagyon tetszett, élvezetes lett. Kérdéses volt, hogy milyen a formám, mert idén még nem crossoztam; egy edzésből “ugrottam ki”, és nem is engedélyezik, hogy külön erre készüljek, hanem az edzésemet kell normálisan folytatnom, ami így a jó igazából, mert én a jövő évre készülök, ezeket edzésnek szánom. Meglepően jól ment a verseny, úgyhogy jól éreztem magam. Szerencsére az idő is jó volt, gyűlölöm a hideget! Ami a folytatást illeti, Salgótarjánt és Balassagyarmatot mindenképpen tervezem, remélem, oda el tudok menni, az azt követő időszak viszont kérdéses, mert decemberben ki kell mennem a csapatomhoz is. A januári bajnokságon mindenféleképpen szeretnék ott lenni!

Fejes Gábor (Bátorfia Agria KTK): A pályát tekintve lényegesen más volt ez a korábbihoz képest, ég és föld a kettő. Ez nekem jobban tetszett, a tavalyi viszont talán jobban kiszolgálta a nézőket, sokkal jobban követhető volt a verseny, kevesebb természetes akadály volt. Tetszett, lendületes volt, tele volt technikai elemekkel. A rajtot a harmadik pozícióban kaptam el, Búr Zsolti vezetett egy kört, kissé szétszóródott a mezőny, aztán a második körben a sík részen álltam előre, elkezdtem diktálni a saját tempómat. Kialakult egy különbség köztem és az üldözők között, amit sikerült megtartani a verseny végéig. Ózdon én is csináltam hülyeségeket, igyekeztem tanulni belőlük; tüskeként élt bennem az ózdi verseny, mindenképp szerettem volna bizonyítani, hogy az egy rossz verseny volt. Most igyekeztem megmutatni, hogy képes vagyok arra, hogy összetettet nyerjek. A hátralévő versenyeken ott leszek, célom az összetett megszerzése. Mindez egyfelől része a felkészülésnek jövőre, de másfelől önálló szakágként is tekintek rá: készülök, edzek erre külön, és Szlovákiában is rengeteg versenyen veszek részt.

A szurkolói versenyt meglátásunk szerint a Mediteches srácok nyerték a “meredek” tetején (lásd videónkat), míg a legjobb szponzor virtuális díjját a nyerteseket mindenféle kertészeti géppel megajándékozó MTD Hungária kapja. A legprofibb megjelenésű csapatnak járó különdíjat szerintük egész szezonra odaadhatjuk a Footstrong-os srácoknak; nem hisszük, hogy bárki rá fog tudni kontrázni a “csapatpulóverekre”. Chapeau! A rendezés megint nagyon rendben volt, csupán az a kevés hiányzott nekünk, amit beszámolónk bevezetőjében is említettünk. Ettől eltekintve – de még ezzel együtt is – már várjuk a jövő évi versenyt! Hangsúlyosan és okosan használták a szponzorokat is, mind molinók, mind díjak, mind a kamionok tekintetében, csak gratulálni tudunk.

Most is lőttünk bőven képeket az összes futamról és az eredményhirdetésről, a Facebook oldalunkra feltettük a veszprémi galériát!

Kicsit gondban vagyunk, hogy most, amikor a “szingóGATE” lezárult, mivel csapjunk felhajtást, de úgy érezzük, immár koncentrálhatunk az eredményekre, és talán Andris is tovább fog felfelé kúszni a vasárnap esti Excel táblákban. Kicsit pihenünk, és november 24-én folytatjuk a cirkuszt Salgótarjánban. Nagyon várjuk, hiszen idén még alig voltunk a környéken 😉

Supercross 3. futam, Veszprémcross, a dobogósok listája: