Supercross 5. futam, Palóc Cross

Hiába a versenyhétvégéket megelőző több napos szervezés (“Holnap megint SuperCross? Kéne menni, nem?”), és a végletekig megtervezett utazások (“Ez volt az a lehajtó?), no meg Andris professzionalizmusa (“Rajt?!? Úgy érted most?!?!), mégis sikerült egy kis porszemnek jutnia a gépezetbe. Ez a porszem Biatorbágyon keresztezte utunkat, minek következtében a “szerkesztőség” fele most éppen egy kulcscsonttöréssel küzd. Mivel a János kórházból Balassagyarmatra fókuszáló objektívünk éppen szervizben van, így helyettesítést kellett keresnünk vasárnapra. Szerencsére csupa olyan ember van körülöttünk, aki imádja ezt a sportot, így végül sikerült találnunk két szerencsétlent szerencsést, akik kisegítettek minket a hétvégén. Innen is óriási köszönet illeti őket, ez a mai nem jöhetett volna össze Enikő és Zsolt lelkes segítsége nélkül! Öröm az ürömben, hogy a kulcscsonttörés a legmenőbb kerékpáros sérülés, szinte kötelező (gyerekek, azért ne próbáljátok ki otthon!), lesz mit mesélni legközelebb. Valamint így  megszabadultunk sajnos Andrist nem tudtuk mi személyesen levinni, de Danó Petinek (Hegyibringa SE) hála ő is lejutott a Springa dombi versenyre. Próbáltuk kideríteni a részleteket az utazásról, de azt a választ kaptuk, van amiről jobb, ha még mi sem írunk… 😀

Utóbb kiderült, érdemes volt áldozatokat hozni Andris utaztatásáért, hiszen Master 1-es harmadik helyének köszönhetően legalább 3-4 tepsinyi rétesre elegendő lisztet vihettek haza végül. Azonban erről kicsit később, előbb kanyarodjunk vissza a mi történetünkhöz és a pályához.

A helyi Volánbusz állomást már csukott szemmel is megtaláljuk annak köszönhetően, hogy az elmúlt években többször is jártunk errefelé, például az Aranycsengő Kupán versenyezni. A Springa dombot is megtaláltuk rögtön, mivel azonban kocsival illetlen lett volna áthajtani a pályán ott, ahol először próbálkoztunk, így maradtunk a konzervatívabb megoldásnál, és inkább az iskola udvara felől közelítettünk mi is.

A pálya sebészi pontossággal (kösz! – a másik szerk.) volt dokumentálva már egy héttel a verseny előtt is. Képek, szöveg, rajz – minden. Egy szavunk sem lehet, ráadásul nem spóroltak a szervezők a jelölőszalaggal sem, így a helyszínen rögtön látszott, mi merre. A felfutást talán kicsit elrejtették, de a pálya nagy része bejárható és átlátható volt. A legtöbben az erdő előtti első “csiki-csukinál” és a depó mellett voltak. Nem biztos, hogy jó a tippünk, de talán ez a futam vonzotta a legtöbb nézőt idén; úgy gondoljuk, hogy ez egyfelől a helyi versenyzők nagy számának, másrészt a napos, de egyúttal kegyetlenül hideg időjárásnak is köszönhető. Kicsit elcsépelt az azon való rágódás, hogy egy pálya vajon “országútis” vagy “montis” (ráadásul Fejes Gabi teljesítményével rátapintott, hogy teljesen felesleges is…), maradjunk annyiban, hogy a hosszú egyenesek és felfelék kedveztek a kevésbé technikás, de erős versenyzőknek, míg az “erdei kanyargás” és a homokágy a terepen szocializálódottaknak feküdt. A talaj tette igazán érdekessé a pályát, mivel éjjelre lefagyott és napközben is csak fokozatosan olvadt fel, így senki sem mehetett biztosra a gumi, illetve a nyomás kiválasztása során.

Ismét sokan eljöttek versenyezni, a CK MSK Ziar nad Hronom már már bikeexpress-i magasságokba emelkedett az első futamba delegált versenyzők számát nézve. A beton focipálya egyik alapvonalát meg is töltötték szabadgörgőikkel (!), ahogy a srácok melegítettek a versenyre. Az első futam indulói most csak 3 kört teljesítettek a  kicsit hosszúra sikerült pályán. Legjobb magyarként Béla Dávid hazai pályán sajnos a két évvel idősebb srácok hátát tudta csak figyelni (bár azt közel sem kiábrándítóan messziről!), de ez is elég volt arra, hogy megnyerje kategóriáját a szlovák Adam Foltan, és a dobogó immár állandó szereplője, Baranyi Dávid Áron előtt. Fetter Erik megint nem tudott eljönni, pedig nagyon kíváncsiak lettünk volna… U17-ben taroltak a garamszentkereszti fiatalok, Jan Gajdosik idei második Supercross győzelmét aratta csapattársai, Adrian Foltan és Hasch Henrich előtt. Csak ismételni tudjuk magunkat: a szlovák fiatalok teljesítménye, technikai tudása nagyon meggyőző, de szerencsére a hazaiak közül is mindig van valaki, aki “felveszi a kesztyűt”. A legfiatalabb lányok küzdelmében új győztes született Bukovácz Kata személyében, ő Vas Kata Blankát és Nagy Vanesszát előzte meg. Hatalmas nagy küzdők a csajok, mindig érdekes figyelni, ahogy futam végén könnyeikkel küszködve mesélik, mi történt, és miért nem végeztek éppen aznap például két hellyel előrébb – gyűlnek a piros pontok! A legidősebbek versenyében teljes szlovák dobogó született Miroslav Matej vezetésével, míg a hobbi kategóriát ismét Gyevát Ferenc nyerte Gyömrőről. Kéne már egy crossverseny arrafelé is, most hogy így szóba került… (Hátha ez enyhítené a lelkiismeretfurdalást, amiért az Irsacrosst kihagytuk 🙂 )

A nagyon rövid első futam után volt elegendő időnk megkeresni Andrist és kicsit beszélgetni vele a pályáról, és eddigi tapasztalatairól:

42/18-as áttétellel készültem a versenyre. Gondoltam, a Springa-domb és a kigyorsítások miatt kelleni fog, ráadásul az előző heti salgótarjáni élmények még elevenen éltek bennem. De amint verseny előtt néhány kört tettem a fagyott pályán, úgy döntöttem, hogy “váltok”. Tudtam, hogy mire a mi futamunk indul, felolvad a föld és sarasabb lesz a nyomvonal, ezért sokáig haboztam, hogy 17-es, vagy 16-os lánckereket rakjak fel. Végül az utóbbi mellett döntöttem.

Míg a “pályamunkások” feltúrták a homokágyat, elkezdett felsorakozni a második futam mezőnye is. Nagyon erős kis csapat jött össze, a teljes nő mezőny itt volt: a múlt heti győztes Benkó Barbi, a kivételesen rendező szerepben is tetszelgő Dósa Eszter, a pontverseny éllovasa, Rozsnyai “Manka” Mariann, az inkább országúton villogó Király Mónika, és a Kazinbarcikáról ismerős Livia Hanesova is. A Master 2-esek között figyelt Vinceffy “Zerge” Zsolt vezetésével a teljes Footstrong gárda, Klein Tomi hozott egy kötést is pluszba a kezére a Salgótarjáni “tárcsafékGATE” emlékére. Minden elismerésünk, hogy így is vállalta az etapot. Jelen volt még Specziár Viktor is, és a Merida Maraton Team CST is rajthoz állította 4 katonáját. A fiatalabb sárcok között a szokott névsort láthattuk a Dina tesók, Zathureczky Márk és Dovicsin Peti vezetésével.

Rajt után, “surprise, surprise”, Dina Marci és Zerge álltak az élre. Mondanánk, hogy unalmas már, de nem lenne igaz. A mountain bike sport ikonja és az ifjú titán az utolsó körig vérremenően küzdöttek egymással, de végül Marci volt az, akinek sikerült elsőként áthaladnia a célkapu alatt, így zsinórban 5. kategória győzelmét és 4. abszolút elsőségét ünnepelhette a hatodik kör végén. Zergének sincs miért szégyenkeznie, megint óriásit küdött, a futam után őt kérdeztük a versenyről:

Az első két körben nem akartam elengedni Marcit, mert mindig olyan kevés különbség van köztünk, és arra koncentráltam, hogy menjek vele és kész, a többi nem volt lényeges. Mindenképpen próbálok a fiatalokkal, nem is igazán lépést tartani, hiszen teljesen másképp versenyzünk, de megpróbálni azért, mert számomra ők mégis új versenytársak, és nem olyanok, mint a Szilárdék, akikre azért emlékszem, mit csináltak anno. Marci egyrészt nagyon ügyes, másrészt a kanyarokból nagyon frissen jön ki, mindig úgy, hogy nekem elég nehéz vele utána felvenni a lépést; ami most jó volt, hogy a sík szakaszokon fel tudtam rá ugrani. De teljesen másképp versenyzik mint én, nagyon érdekes. Nem érdekel nagyon a pontverseny, mindig egy-egy verseny érdekel csak – az, hogy hanyadik leszek összetettben, vagy mi miatt, annak úgymond nincsen presztizs értéke. Megyünk Kecskemétre is, utána pedig pesti pálya lesz. A pósteleki Karácsony Kupa nem volt benne a versenynaptárban, úgyhogy a családdal azt le kell egyeztetni még…

Kicsit lemaradva az élen álló duó mögött Zathureczky Márk tekert be a 2. helyre, olyan “Joaquim Rodriguez-esen”: immár ötödjére csúszott le a dobogó első fokáról. Dina Dániel is úgy tűnik, hogy egyelőre megint bátyja szobájában lesz a legközelebb az aranyéremhez, ő újabb bronzot vihetett haza. A hazai nézők kedvence, Dovicsin Peti teljesítménye mellett sem megyünk el szó nélkül (igaz, a térdzoknit csak nagyon nehezen tudjuk megbocsájtani 😉 ), a hazai pályán derekasan küzdött, és a negyedik helyen végzett a futam végén.

Hölgyeknél nagyon kíváncsiak voltunk, hogy a spicc mit kezd a Kazincbarcika óta először megjelent szlovák csajokkal. Hát nem kellett szégyenkeznünk, Barbi és Eszter magabiztosan hozták az első két helyet Livia Hanesova előtt. Barbinak mostanra sikerült a salgótarjáni “projektet” megvalósítania, és a makacs téli időjárás ellenére is tudta tartani a fiúk tempóját egészen a végéig, ami a futam összetettjében is egy 6. helyet ért neki. Akik végül a szlovák hölgy mögött értek be, ma nem feltétlenül alkottak kiemelkedőt (persze inkább úgy helyes a megfogalmazás, hogy mi nem figyeltünk eléggé…), de nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy mennyire kellenek lelkes hölgyek a mezőnybe! Eredményhirdetés után ismét Barbit kérdeztük:

Nagyon jó volt, nekem tetszett a pálya; pozitívan csalódtam, mert a képeket megnéztem tegnap este, és úgy láttam, országútis lesz, meg “nyomatós”, de nagyon-nagyon tetszett végül, szerintem tök jó volt. Én tiszta szívemből gyűlölöm a telet, de normálisan fel tudtam öltözni, tavaly ezt kicsit elszámoltam. Most végre jól ment, összeszedtem magam múlt hét után. Végre sikerült normális helyre állni a rajtnál is, és nem azzal kellett töltenem az első köröket, hogy előzgessek. Tényleg nem ment rosszul, úgyhogy a verseny feléig a fiúkkal mentem, aztán ez erdőben egy kanyart elnéztem és majdnem elestem, ott szakadtam le végül. A felfutást megpróbáltam kitekerni a pályabejáráson, de csak a feléig jutottam a sár miatt – nagyon csúszott, így futva gyorsabb volt. Kecskemétre pont hazaérek Németországból, tehát én úgy számolok, hogy ott leszek!

Megint szünet következett, mi pedig taktikát váltottunk: ha akar valamit, majd megkeres minket Andris ahelyett, hogy mi rohangálunk utána konstans módon. Végül is ő van biciklivel, mi csak gyalog… Körülbelül három és fél perc alatt elő is került (végre egy módszer, ami működik vele kapcsolatban), és széles vigyorral újságolta, hogy máris sikerült kicserélnie az áttételét. Miközben mi asszisztáltunk Andris kiselőadásához, a többiek szép lassan felsorakoztak a rajtvonalhoz. Buzsó, Fejes, Cleppe, Buruczki, Gajdosik, valamint Bakter, Cseri, Kovács István, Reitinger Gabi az idősebbek között. U23-ban megint tömeg volt, öt egész ember jelent meg a rajtnál, köztük Fenyvesi, Rózsa, Meggyesi (úgy tűnik ebben a korosztályban tuti recept, ha a vezetékneved egy növény után kapod 😀 ) – persze a keserű hangnem sosem azoknak szól, akik eljönnek!

A rajt a megszokott recept szerint történt, Fejes Gábor lőtt ki a leggyorsabban, őt csak Búr Zsolt és Cser Gábor tudta lekövetni. Wouter Cleppe és Buruczki Szilárd kicsit beszorultak, Andris pedig nagyon beszorult, és csak a mezőny közepéből tudta a versenyt megkezdeni. Kicsivel később széthúzódott a mezőny, tisztázódni látszódtak az erőviszonyok. Az első két helyet Fejes Gábor és Wouter Cleppe “bérelte ki” magának, ők végig együtt versenyeztek. A mai napon Gábor jött ki jobban a szituációból, ő így nyilatkozott a versenyről:

Simának tűnhetett, de nem volt az. Tök jó pályát hoztak össze a szervezők! Ideális krosszidő volt az évszakhoz képest, előző este fagyott, és nedves volt a talaj, úgyhogy a felső felületen egy csúszós réteg képződött a pályán, különösen az erdőben, ahol már az első futam kijárta, tehát az első két mezőny után ott igencsak észnél kellett lenni, hogy nehogy elessen az ember, vagy nehogy levegyen egy fát. A rajtot úgy érzem, elég jól kaptam el, sikerült kilőnöm, elhúztam, és igazából megpróbáltam rögtön nyomatni egy nagyobb tempót, hogy el tudjak távolodni a többiektől. Sikerült is, elszakadtam körülbelül nyolc másodpercre, majd pedig a belga srác feljött rám, együtt mentük körülbelül két kört. Én néha előre engedtem, hogy lássam “mi a helyzet”, hogy mozog a pályán, hol lesz lehetőségem. De igazából nagyon nem teketóriáztam, mert amint előreállt az egyik fölfelén, éreztem, hogy túl lassan megy, ott bebújtam mellé és előre álltam, aztán a csiki-csuki részen sikerült összeszednem egy pár másodperces előnyt. Igazából ez az előny körről körre hízott, egészen az utolsó előtti körig, ahol úgy éreztem, feladta egy kicsit fejben, vagy valami hasonló. Talán a tempóba rogyott bele… Utána már azt mondom, kialakult egy stabil tizenöt másodperces előny, én már biztonságban éreztem magam, hátranéztem és megnyugodtam, az utolsó kört már biztonságira vehettem, hogy ne hibázzak. Örülök, hogy végül sikerült nyernem. Wouter sokkal ügyesebb mint én, az erdőben vert rám, ott azért éreztem, hogy ez nem lesz túl jó, a csiki-csukin nagyon tudott menni, szerintem alacsonyabb nyomáson gurult, mint én. Jó formában éreztem magam, tudtam haladni is, erős voltam, de az erdőben egyértelműen jobb volt. Nagyon technikás, megy előtted, és hiába rivális, élmény nézni ahogy biciklizik, annyira ügyesen, természetesen megy. (A stílusát már annyira nem élmény nézni 😉 – a szerk.). Kecskemét, Póstelek kétszer, Budapest, az összes versenyen találkozunk majd!

Wouterék mögött Stefan Gajdosik és a magyar bajnok, Buruczki Szilárd versengtek, itt végül Szilárd bizonyult erősebbnek. Búr Zsolt sajnos most sem tudott érdemlieg beleszólni az élmezőny csatáiba, egyre hátrébb csúszott, míg végül az ötödik helyen végzett. Nála sokkal rosszabbul járt Molnár István, aki (egyelőre úgy tűnik, csak egy nagyon rossz napot fogott ki) 26-ként haladt át a célvonalon. Kellemes meglepetés volt Szalay Peti, aki hatodik helyre tolta be a “vasat”, már régen láttuk crossversenyen. A huszonhárom év alattaik között új győztest avathattunk Meggyesi Bercel személyében, aki fölényesen tudott nyerni Fenyvesi Peti és Rózsa Balázs előtt. Péter megint montival állt rajthoz; végül ez jó döntésnek bizonyult, hiszen a verseny vége felé maga mögé utasította a KSI fiatalját, aki ekkora már láthatóan sokkal fáradtabb volt – újabb bizonyíték, a “montis” vs. “országútis” pályák mítosza ellen!

A számunkra igazán érdekes dolgok viszont a Master 1 mezőnyében történtek, méghozzá úgy, hogy Andris egészben fejezte be a versenyt, technikai problémák nélkül! A rajtnál Cser Gabi ugyan nagyon kilőtt, és (szokásához híven) ameddig tudta, Buzsóra rakta a kereket, de elfogyott a lendület (és a hírek szerint voltak műszaki gondok is), végül be kellett érnie a negyedik hellyel itt Balassagyarmaton. Főleg az elején volt a krízis, később összekapta magát, és egészen sikerült megközelítenie a későbbi bronzérmest, aki nem volt más, mint Andris! Úgy tűnik minden összejött ma, az áttételtől kezdve a melegítésen át a Palmatexig (és természetesen a tökéletesre sikerült frissítés). Végig stabilan sikerült bicikliznie, és bár nem tudta Szabó András Balázst megfogni a végén, így is teljesen elégedettek voltunk a teljesítményével: lám, van értelme helyet szorítani neki a kocsiban hétről hétre. Persze csak viccelünk, irtózatosan boldogok és büszkék vagyunk, innen is gratulálunk megint! A kategória győztese már kicsit másik ligában játszott ma, Kovács István győzelmére szokás használni a magabiztos szót, ezúton is gratulálunk neki!

Nem pontosan tudjuk miért, talán Andris helyezése miatt, vagy az ismerős vidéknek köszönhetően, esetleg a sok néző miatt, de nagyon jól éreztük magunkat. Kicsit a külcsínyen lehetne még dolgozni, hogy ne legyen ennyire “amatőr” a verseny kinézete (filctollas pályarajz, a minősíthetetlen kék teherautóponyva az eredményhirdetés háttereként, kissé döcögős speaker) de alapvetően nagyon rendben volt a program. Kulturált, jól szervezett, jó hangulatú hétvége volt. Az pedig, hogy Dósa Eszti egyik pillanatban még pályát jelöl ki, majd utána egészen a dobogó második fokáig küzdi fel magát, mindenképpen említésre méltó és neki külön is gratulálunk.

Eddig kevés szó esett az időmérésről. Itt is, mint eddig minden SuperCross futamon, a Balaton-team végezte azt nagyon lelkiismeretesen, nélkülük nekünk is nehezebb lenne megírni a beszámolókat – ilyenkor mindig itt van a puska mellettünk, ami az általuk már a verseny után rögtön feltöltött eredménylista. Mindenki nevében köszönet ezért nekik, mi pedig – mert nekünk soha semmi sem jó – megemlítjük, hogy akkor lenne tökéletes, ha neten is tudnánk böngészni, nem kéne mindig letölteni ezeket a listákat 😉

Képeink szokás szerint a Facebook-oldalunkon megtekinthetőek, 143 darabot tettünk be a balassagyarmati mappába. Végre egy két hét pihenő, utána pedig Kecskeméten folytatódik a Supercross sorozat. Ismét teljesen új a pálya, nagyon kíváncsiak vagyunk, mit sikerül összehozni a rendezőknek!

Összegzésként: Supercross 5. futam, Palóc Cross, dobogós eredménylista: