Supercross 6. futam, Formont Kupa

Bár immár sokkal jobb volt a helyzet, mint a múlt héten, még mindig kicsit foghíjjas a szerkesztőségünk, így megint külső segítség kellett a lejutáshoz – most egykori csapattársunk segített be, köszönjük Zoltán! Úgy sikerült (ez lenne a siker?) intéznünk, hogy megint Andrissal egy kocsiban tudtunk leutazni Kecskemétre. Most csak négy táskát és egy plusz szett kereket hozott, így kényelmesen elfértünk, még egy pályabejárós, szaladgálós bringa is odafért a csomagtartóra pluszban. Mondjuk örülnénk neki most már, ha a pesto-s tésztájából legközelebb legalább annyit hozna, mint szerszámokból, és talán nekünk is jutna belőle.

A mesterséges dombnak köszönhetően, ami a szabadidőközpont területén magasodott, gyorsan megtaláltuk a pályát a városon belül. Ezt a mezőny egy részének örömére, míg a másiknak bánatára végül nem kellett megmászni a verseny keretein belül. Nem úgy a kis szánkódombot, amit egy körön belül többször is. Ezzel körülbelül minden érdekességet el is mondtunk a pályáról; nekünk, külső szemlélődőként ez annyira nem jött be és Andrisnak sem lett a kedvence, ki tudja, miért. Megint szinte feleslegesen hosszúra sikerült a történet: akik nem versenyeztek, szerintünk nem is tudtak róla, hogy mi történik a “hegy” mögött. Ennek ellenére (vagy pont ezért 😛 ) mégis sokan dícsérték, tény, hogy érdekes helyszínen volt szép környezetben, de legalább a palánkokat lehetett volna közelebb hozni a célterülethez. Sebaj, a “speciális” alföldi körülményeknek köszönhetően így is szemmel követhető volt a történések nagy része.
Nem tudjuk, hogy a szervezők olvasták-e a salgótarjáni beszámolónkat, vagy csak mellényúltak a Media Playeren, de egész jó zenéket sikerült összeválogatni végre. A folyamatos “kommentár” is bejött nekünk, még a kis bizonytalanságokkal együtt is (befutónak hátat fordítani?!?) Mire hazaértünk, a Balaton-team már fel is pakolta az eredményeket, így arra sem lehet panasz.

Körülbelül ekkor konstatáltuk, hogy az egyik legfontosabb kellékünknek, egyikünk okostelefonjának múltheti software cseréje nem volt egy aranyérmes ötlet, így ennek tudható be, hogy akadozott a vasárnapi közvetítés, és a Twittert meg se nyitottuk most. Najó, elismerjük, kicsit fáztunk is, pláne úgy, hogy sikerült múlt héten ott felejteni a kesztyűnket Balassagyarmaton (Ákosnak innen is köszönjük, hogy elhozta!), és most vasárnap csak a verseny felénél került vissza hozzánk… Bezzeg Andris felkészült volt, mint mindig, ekkorra már be is járta a pályát, meg tudta osztani velünk a tapasztalatait:

Már az előzetes videó láttán éreztem, hogy gondban leszek, és ez a pályabejárás után be is igazolódott. A 16-os fogaskerék még pont jó volt a rövid mászásokhoz, de a sík részekhez édeskevés – legalábbis ahhoz, hogy versenytempóban haladjak.
Az összes eddigi Supercross futamon kevesebb aszfalt volt, mint ezen a pályán, ráadásul ebben az időben a döngölt földutak is nagyon jól járhatóak voltak. A csatorna két oldalán aszfaltot megszégyenítő minőségű döngölt földúton száguldoztunk, a tempót csak a dupla akadályok fogták vissza minimálisan.  A nyomvonal 95%-át egy országútival is lehetett volna teljesíteni. A füves-kanyargós rész sem ellenpontozta a nyomvonal egyszínűségét, mert a kanyarokban még egy kamion is kényelmesen befordult volna. (Ennek ellenére a rajt utáni tolongásban sikerült annyira szűkre zárni egy jobbos kanyart, hogy Káldi Tomit egy karóhoz szorítottam, amit ő megpróbált ugyan kipiszkálni a kisujjával – kevés sikerrel. Jobbulást!)

 

A “gyors” beszámoló után már lehetett is készülődni, hiszen az első futam rajtjáig csak percek voltak hátra. Itt a szlovák különítmény távolmaradásával mi Béla Dávid és Kecskés Dominik párharcára számítottunk. Nem is gondoltuk teljesen rosszul, de ehhez a pároshoz hozzácsapódott végül a Bikeexpress duója is, Karl Ádám és Dian Ábel személyében. Ebből a négyesből végül Karl Ádámnak sikerült a leggyorsabbnak lennie, így ő nyerte az első futamot, mögötte Dominik végzett, akit az ismét stabilan teljesítő Béla Dávid követett. Érdekes módon ez volt az első Bikeexpress győzelem az idén, így most végre megtört a jég. Szépen mentek a srácok, jó kis versenyt láthattunk tőlük.
A legfiatalabb hölgyeknél a meridás Vas Kata Blanka bizonyult a leggyorsabbnak, közel két és fél perccel győzött Karl Bianka, és újabb három perccel Kapott Szonja előtt. A legidősebb urak között Hajagos István, valamit a hobbi kategóriában megint Gyevát Ferenc diadalmaskodott – utóbbi szoros versenyben.

A következő futam előtt kis szünet következett, itt megbeszéltük a frissítés taktikáját Andrissal (“Itt a kulacsom, menet közben majd megdumáljuk, ne aggódj!”), valamint ő még egy kicsit gondolkodott, hogy milyen áttétel lenne jó a mai napra (bár utólag elárulhatjuk, hiába gondolkodik ilyenkor, ha a kocsikulcsot már visszaadta nekünk…) Az eggyel erősebb mezőnyben ismét csupa ismerős arcot láthattunk: Zerge, Dina Marci és Dani, Zathureczky Márk (ez már a második alkalom, hogy nem nyitjuk meg az eredménylistát, hogy megnézzük, hogyan is kell betűzni 😉 ), Specziár Viktor. Persze a hölgyekről sem feledkezünk meg: Benkó Barbi, Dósa Eszter, Rozsnyai Mariann, Cséri Szilvi… Megint úgy éreztük, hogy itt lesz a legizgalmasabb verseny, és ez tulajdonképpen be is jött.

Ehhez azonban kellett egy szerencsétlenül lerakott aknafedél a pálya első harmadában, ahol többen is felütötték a kereküket, így rögtön a verseny elején sokak meghatározó hátrányt gyűjtöttek be. Így járt Barbi is, akinek ezek után lapos kerékkel kellett egy egész kört megtennie, majd egy nem túl zökkenőmentes kerékcserét követően (legyünk őszinték, nagyon “zökkenős” volt) csak másfél perces hátránnyal tudott visszaállni a mezőnybe. Dósa Eszter megpróbálta kihasználni ezt a lehetőséget, és óriásit küzdve próbálta megtartani az előnyét, de az utolsó körökre ez teljesen leolvadt, így ismét Benkó Barbi nyerte a kategóriát. Talán az egész hétvége legizgalmasabb csatája volt ez, végre láttuk Barbit igazán (dühből?) versenyezni. Verseny után váltottunk pár szót, ő így értékelt:

Izgalmas volt, ennyire cross versenyen még nem hajtottam ki magam, mint itt. Elég rossz helyen kaptam defektet, a technikai zóna után egyből, úgyhogy egy egész kört mentem végül felnin. Előznöm kellett, így ráugrattam a csatornafedélre, ami nem úgy sikerült, ahogy gondoltam. Utána próbáltam figyelni rá, nehogy leforduljon a szingó, mert különben futkározhattam volna, így legalább tudtam tekerni, ugyan full lapos kerékkel, de legalább haladtam. Másfél perces hátrányt kellett ledolgoznom három-négy kör alatt, igencsak izgalmas volt. A legutolsó aszfaltos részen előztem meg Esztert, vigyázva, nehogy sprinten kelljen dönteni, de így is szoros volt.

A másik két korosztály versenyét (megint…) Vinczeffy “Zerge” Zsolt és Dina Marci párharca határozta meg. Előzetesen inkább Zergére fogadtunk volna ma (főleg a hosszú egyenesek miatt), de végül mégis Marci bizonyult gyorsabbnak vasárnap, így sorozatban hatodjára sikerült nyernie a korosztályában, és ötödjére “abszolútban”. Zathureczky Márk volt az, aki még próbálkozott, és sikerült is egy lendületes kört teljesítenie a verseny felénél, de végül visszacsúszott a harmadik helyre, így újabb ezüstérmet tehet otthon a gyűjteménybe. A dobogó harmadik fokára kivételesen nem a fiatalabb Dina tesó állhatott: Ádám után Karl Dávid is vitt haza érmet Kecskemétről, mégpedig egy bronzot. Az idősebbekhez visszakanyarodva, Zerge magabiztosan nyerte a korosztályt, mögötte Specziár Viktor és Vörös Ferenc végzett. Marci a következőket mondta a futam végén:

Elég nehéz volt, a pálya annyira nem feküdt nekem, meg nem is voltam kipihent, úgyhogy “lightosabban” próbáltam kezdeni, de végülis nem ment annyira rosszul. A második körben meglószolt minket Márk az utolsó egyenesen, én nem nagyon akartam utána menni, inkább próbáltam szépen fokozatosan felérni rá.  A kedvenc részem a domb volt a pályából, az nagyon tetszett. A Karácsony Kupát tervezem, a következő Supercrosst viszont lehet, hogy ki kell hagynom a válogatott edzőtábor miatt (az élet problémái! – a szerk.), így az még kérdéses, de az OB-n nagyon szeretnék elindulni.

Megint volt ~20 perc szünetünk az elit futam rajtjáig. Közben megnéztük, kikre is kell figyelnünk majd az elkövetkező szűk egy órában. Már mikor megérkeztünk kocsival, feltűnt a Waberers-es kisbusz a parkolóban, akkor azonban még nem tudtuk, kik jöttek el hazánk egyik legsikeresebb csapatából. De a rajt előtt felbukkant Vígh Zoli, a cross szakág “nagy öregje”, aki pár éve még Postás színekben sorra nyerte a versenyeket a szakágban. A “szokott” csapatból egyedül Wouter Cleppe hiányzott; itt volt Búr Zsolt, Buruczki Szilárd, Fejes Gábor is. A 23 év alattiak ismét tolongtak a rajtvonalon, három fő tartotta fontosnak a megjelenést a vasárnapi versenyen, név szerint: Fenyvesi Peti, Pelikán Jani és Rózsa Balázs. Peti megint cross bringával állt rajthoz, amit megértünk, hiszen ha valahova nem illett a monti, akkor ez az a pálya volt. Más kérdés, hogy (megint) nem hozott szerencsét neki, csak a harmadik helyet csípte el. Pelikán Jani már az első körben eldefektelt, és csak nagy nehézség árán sikerült kereket cserélnie, így az ő győzelmi esélyei is viszonylag hamar elszálltak. Rózsa Balázs tagja volt annak a vonatnak, ami a végig vezető hármas mögött jött (sorrendben: Fejes-Buruczki-Búr). Ezt a vonatot Vígh Zoli, Szalay Peti, Szabó András Balázs, Cser Gábor és a már említett Rózsa Balázs alkotta. Innen legjobban Vígh és Szalay végeztek, akik a táv felénél el tudtak szakadni a többiektől. A Master 1-et végül Szabó András Balázs, azaz “Bakter” nyerte Cser Gábor előtt. A harmadik Vajda János Péter lett – szintén az Alpinbike versenyzője – aki végig együtt jött Andrissal és Szalma Csabával, de az utoló körben sikerült meglépnie tőlük, így Andris a negyedik, Csaba pedig az ötödik helyre szorult.

A spiccről nem sok szó esett, és nem is tudunk erről sokat mondani, Fejes Gabi “rajt-cél” győzelmet aratott, rögtön a start után óriási tempóval szakadt el a többiektől. Buruczki Szilárd látta Fejes hátát a leghosszabb ideig, de felérnie neki sem sikerül. Harmadikként – szintén egyedül – Búr Zsolt érkezett meg; itt talán volt annyi izgalom, hogy neki hajtania kellett, hogy a Szalay-Vígh páros ne érjen fel. A verseny végén őt kérdeztük kicsit:

Nagyon nehéz versenynek éreztem, és az is volt. Az elején Fejes Gabi nagyon erős tempót hajtott, Szilárd próbált rá felzárkózni, nekem annyira nem esett jól, de azért én is elszakadtam az üldözőktől, ami egy elég komoly sor volt: Szalay Peti, Vígh Zoli, Rózsa Balázs, Molnár Pisti. Ők nagyon erős országúti versenyzők, és nyilván ez a pálya inkább nekik feküdt, legalábbis a hátsó részen mindenképpen. Volt egy betegségem nemrég, meg elég sok elfoglaltságom van, ami miatt edzeni még tudok, csak a pihenőre nem sikerül annyi időt szakítani, amennyit kéne, de most kezdem összeszedni magam. Ez a mai verseny is azt mutatta, persze még nem vagyok elégedett. Ezeket a srácokat mind erősebbnek érzem magamnál, és a magyar pályák talán nekik jobban fekszenek, azt gondolom. De a Karácsony Kupa (és az OB) pályája technikásabb lesz, tavaly is jót mentem ott; nekem az feküdne, ha a pályán minél több kanyar lenne, a lehető “legcsúszósabb” körülmények között.

Alapvetően kicsit vegyes érzésekkel távoztunk Kecskemétről, hiszen szinte tökéletes szervezést láthattunk, de valahogy mégsem akart összeállni a dolog. Szerintünk ez a pálya egyrészt túl hosszú volt, talán csak a mi fotósunk ment el a dupla akadályokig, és csak azért talált vissza, mert jól ismeri a környéket; másrészt igencsak ingerszegény, sokkal fantáziadúsabban is ki lehetett volna jelölni a nyomvonalat.  Az is erősen félmegoldás volt, hogy a nevezés/versenyközpont a főút túloldalán volt külön, az iskola épületében. Sebaj, majd jövőre talán jobban sikerül – aláírjuk, hogy “ez egy nehéz ipar”.

A sorozat vége előtt vagyunk egy versennyel, és nagyon várjuk már az etyeki pályát, végre a mi “szomszédságunkban” lesz a verseny. Most talán ide kéne írni egy hosszabb elemzést az összetett várható alakulásáról, de még nem találkoztunk az aktuális verzióval, így ez az írás későbbre marad. A pletykák szerint lesz még verseny Budapesten is, de erről még nem tudunk mi sem sokkal többet 🙂 Így, hogy “félkezű” a szerkesztőség, a Karácsony Kupára való leutazásunk kicsit kérdésessé vált, de az OB-n tuti találkozni fogunk.

Bár tervezzük, hogy még az ünnepek előtt jelentkezünk (közöttük pedig biztosan fogunk), azért előre is mindenkinek boldog karácsonyt és sikerekben (kerékpározásban?) gazdag új évet kívánunk!

Összes képünk Facebook oldalunkon megtekinthető a kecskeméti mappában, de ajánljuk Instagram-unkat is, illetve két verseny közötti időszakokra Tumblr-ünket, ha inspirációra van szükség 🙂