Nem titkolt célunk, hogy oldalunkon teret biztosítsunk a magyar amatőr versenyzőknek, hogy az olvasók egy kicsit megismerhessék az eredménylistákon olvasható nevek mögött álló embereket. Interjúsorozatunk első része a legfiatalabb női korosztályok dobogósaival készült, a második részében pedig az U15-ös korcsoport győztesével, a salgótarjáni színekben versenyző Vanó Gergő volt beszélgetőpartnerünk, vele idéztük fel a 2013-as szezont.
Az idei évről
A Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület országúti szakágában versenyzek, Király Zoltán az edzőnk; triatlonozok is, vele szoktunk kerékpáros edzéseket tartani – eddig főként triatlonnal foglalkoztam, a kerékpár volt a kiegészítő sport. Sokan nem vagyunk, de az edzések nagyon jók: kemények, intenzívek, sok is van egy héten, egy hónapban – nagyon erős a felkészülés. Idén körülbelül 5.000 kilométert sikerült mennem. Nem olyan célokkal álltam az első versenyen rajthoz, hogy az év végén első vagy dobogós helyezést érjek el. Az első versenyek viszonylag gyengébben mentek, aztán a versenyek felétől kezdtem el komolyabban odafigyelni arra, hogy ebből bizony elsőként is kijöhetek. Akkor már erősödtek az edzések is, jobban készültem a versenyekre.
Kedvenc versenyem a tatabányai Turul Kupa volt idén, ami mezőnyverseny; ott sikerült először a dobogó legfelső fokára állnom. Nekem a hegyi terep fekszik jobban. Az első pár verseny időfutam volt, hogy úgy fogalmazzak, azok voltak a gyengébb versenyeim, az még annyira nem megy jól. Úgy fogjuk a jövő évi edzéseket tervezni, hogy síkra eddzünk egyre többet, hogy abban is javuljak.
Az SHKE az utolsó 2013-as AKESZ versenyen Esztergomban – Gergő bajnoki mezben
A mezőnyről
Sokkal másabb, ha idősebbekkel közösen versenyzem, mint amikor én vagyok a korcsoportban a rangidős, ha lehet így mondani. Befolyásolja a teljesítményt, hogy a nagyobbakkal tekerek vagy a kisebbekkel. Könnyebb persze, ha a kisebbekkel, de sikerült már a nagyobbakkal is menni. Nagyon nehéz volt ez az év, mivel én a nálam eggyel idősebbekkel versenyeztem, 1999-esekkel, ezért nehéz volt tartani a végén az első helyet, de az utolsó két versenyen sikerült dobogóra állni – ennek köszönhetem a győzelmet. Korosztályomban ketten vagyunk a csapatból, a másik fiú (Tóth Zalán Zénó) harmadik lett a kupában. Szeretnénk több versenyzőt a csapatba: jó lenne, ha a korosztályonként a csapat bővülne, ez persze költséges. Korosztálytól függetlenül segítjük egymást csapaton belül mezőnyversenyeken, beállunk egymásnak vezetni, összetartó a csapat.
Jövőre már mindenképp az első helyért fogok hajtani; új, komolyabb kerékpárral megyek – Wilier vázat kaptam Shimano Ultegra szettel, ez már komolyabb kerékpár az előzőhöz képest.
Új bringával vág neki 2014-nek
A jövőről
Nálunk a család nagyon “bringás”, apa is eljár velem néha edzegetni, szüleim nagyon támogatnak engem a kerékpárban, szeretik ők is, kerékpáros család vagyunk. Hosszabb távon a kerékpárversenyzéssel jobban szeretnék foglalkozni, mint a triatlonnal. Jobban is megy, jobban is szeretem, a továbbiakban ezért inkább erre hajlok. Külföldön versenyezni nem voltam idén, de márciusban voltunk az egyesülettel Olaszországban egy kerékpáros edzőtáborban egy hétig. Napi 2-3 edzés, kerékpár és futás volt a program. Ott is hegyi terep volt főként, de volt sík is. Jövőre is tervezünk ilyen edzőtábort. Az edzővel még nem beszélgettünk a külföldi versenyeken való részvételről, de még bármi lehet.
Vanó Gergő a Pilis Kupa I-en 2013-ban
Nem saját képeinket köszönjük a családnak és a csapatnak, Gergőnek sok sikert kívánunk a 2014-es szezonhoz. Sorozatunknak nincs vége, hamarosan jön a folytatás!
