Cyclocross Budapest Bajnokság 2014

Beszámolóink nagy része úgy kezdődik, hogy (hosszasan?) leírjuk, milyen volt az utazás. Ezúttal nem nagyon tudunk mit írni, hiszen reggel felszáltunk a villamosra, és négy megálló múlva már kint is voltunk a pályán. Így január közepén kicsit borongós, kora téli időnk volt kis szitálással, ami néha néha csepergő esővé erősödött.

A csapat ismét teljes volt, legalábbis “szerkesztőségi” oldalról, hiszen Andris vette át a stafétát a betegségben, és immár második hete görgőzik fekszik otthon, innen is jobbulást kívánunk neki! Na de nem estünk kétségbe, hiszen “szerződése” úgyis csak a Supercross erejéig tartott, a Budapest Bajnokság pedig nem tartozott a sorozatba. Sajnos… Talán ezzel bele is nyúlunk a darázsfészekbe (és átlépjük a hihetelen három darab kommentes álomhatárt!), mert végig azt kívántuk, bárcsak egy SC versenyen lettünk volna. Az egyik Facebook csoportban is elkezdődött már a szervezés finom ekézése, amit végül/egyelőre azzal zártak a sporttársak, hogy “ott voltunk, élveztük, mi kell még?” És ezzel nem is lenne baj, ha nem hívná magát egy verseny konzekvensen “BAJNOKSÁGNAK”. Akkor legyen egyszeri alkalom, verseny a barátoknak, és kérjük, ne hivatkozzunk az “UCI szabályokra” egy versenykiírásban… Tényleg olyan nehéz lenne megkérni valakit, aki körülbelül ismeri a magyar csapatokat az elmúlt 3-4 évből (vagy legalább tud olvasni…), hogy ő szólítsa be a versenyzőket, illetve ő olvassa fel az eredményeket? Megint, ha ez egy baráti “libakergető”, semmi gond nincs ezzel, úgyis kicsi a társaság, mindenki ismer mindekit, jót mulatunk rajta, de így elég kínos volt hallani, hogy “Bencz Zoltán – Fót SE”, vagy “A Belga” (Wouter Cleppe neve és rajtszáma egyben…), de Pelikán Jani szponzorai sem azért támogatják versenyzőjüket, hogy utána a “Crosscountry – csapat” vagy a “Club Balaton” színeiben induljon. Szerintünk ez több mint ciki, és ráadásul minimális odafigyeléssel megoldható lett volna. Ezernyi ilyen dolgot fel tudnánk sorolni sajnos, de most nem tesszük – csak azt tanácsoljuk a szervezőknek, akik tekintve az esemény interneten való hirdetettségét, valószínűleg sosem olvassák ezen sorokat – hogy keressék meg a Supercross valamelyik állomásának szervezőit, és kérjenek segítséget, tanácsot. Mindannyiunk érdeke lenne, hogy több minőségi (!) Budapest környéki verseny legyen!

Természetesen az érmének volt egy másik oldala is, találtunk nekünk tetsző motívumokat is a hétvégében. Ilyenek voltak például a díjak, amik mind egyedi, kézzel készített darabok, főleg kerámia termékek voltak, továbbá a zuhanyzási lehetőség, a fedett versenyközpont, a “Budapest Bajnok” trikók –  azt, hogy majd milyen versenyen hordhatják a győztesek, nem tudtuk kitalálni 🙂

A pálya szokás szerint a Postás SE Róna utcai telepén volt kialakítva a kiszolgáló épületek és sportpályák körül/között. Nagy változtatásokra senki sem számított az előző évekhez képest, de nem is voltak. Sok akadállyal (5 darab) és három felfutással egy kvázi sík pályát kaptunk, amit az itt-ott a lelátóra felforduló nyomvonal kicsit feldobott. Az egészet pedig a folyamatosan szemerkélő eső tette igazán izgalmassá és csúszóssá, ezt többen megerősíthetik.
Nekünk, külső szemlélőknek bejött az egész, főleg az tetszett, hogy szinte a teljes versenyt minimális sétával szemmel tudtuk követni. Az, hogy a jelölő szalagok, amelyek már Vígh Zoli még Postás SE színekben aratott “hazai” győzelmeit is végig asszisztálták (ami pedig nem tegnap volt már…) már kevésbé volt szimpatikus. Tudjuk, nekünk örömet szerezni…

Bevalljuk őszintén, az első futam rajtját lekéstük kicsit, köszönhetően annak, hogy indokolatlanul korán volt. Nem feltétlen értjük, miért nyúltak a már sokszor bizonyított korosztályos kategóriák időbeosztásához, de talán ez is a “UCI szabályokkal” van összefüggésben. Hopp, megint rosszmájúak voltunk 🙂 Tehát bár magát a küzdelmet nem láttuk, azért megemlítjük a győzteseket az első futamról külön is: Katona Tamás, Bán Benedek és Fábián Zalán volt az első három sorrendje a legkisebbeknél, míg Amatőr II-ben Kocsis Simon, Doczi Ákos és Földesi András voltak a legjobbak.

A második futamban csupa ismerős arccal találkoztunk, ezt a kört Béla Dávid és Hajba Gergő küzdelme határozta meg, akiket Karl Ádám követett egyre növekvő távolsággal. Gergő okos versenyzéssel az utolsó körökig hagyta vezetni ellenfelét, majd az élre állt, és végül 100 méter körüli előnnyel ért a célba, immár új klubját, a PCCC-t gazdagítva egy győzelemmel. A WU17 és WU19 lányok küzdelme már kevésbé volt szoros, itt Karl Bianka győzőtt viszonylag simán az Oetl lányok, sorrendben Dana és Netta előtt.

Kis szünet következett, és máris sor került a harmadik futamra az U19-es fiúk és a felnőtt hölgyek szereplésével. Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy nem ismertünk mindenkit névről a körülbelül tíz fős mezőnyből. A kis létszám ellenére mégis sikerült jó műsort csinálni a fiúknak-lányoknak. Karl Dávid kezdeti próbálkozásai után a “szokott” vonat alakult ki elöl Dina Marci, Zathureczky Márk és Dina Dániel szereplésével. Ez a hármas kis jóindulattal a verseny feléig együtt maradt (esküszünk: hallottuk, ahogy sztorizgatnak menet közben… 🙂 ), majd Marci úgy döntött, hogy ideje eldönteni ezt a Bajnokságot (is), és határozottan nyerte a futamot Márk és Dani előtt. Még egy kis egykerekezésre is jutott idő a frissen elhódított magyar bajnoki mezben a célvonalon keresztül. Azért reméljük, jövőre (Kőbányára?) sikerül összehozni egy szép bajnoki mezt, mi ismerünk egy ügyeskezű grafikust, ha csak ezen múlik 😉

A hölgyek inkább szép lassan osztották le a helyezéseket maguk között, sok helycsere és szenvedés, de viszonylag kevés izgalom árán. Itt Orosz Anita bizonyult leggyorsabbnak, őt Rozsnyai Mariann és Cséri Szilvi követte. Mindig elmondjuk, de most sincs másképp: hiába a kevés induló, a lányok lelkesedése hihetetlen! A győztes így nyilatkozott élményeiről:

 Nekem nagyon nehéz volt a verseny, mert sok akadály volt benne, valamint sok lépcső. Igencsak intenzív volt, nem lehetett benne semmit sem pihenni, meg kellett küzdeni ezért az első helyért. Az első pár körben sokáig együtt mozogtam a többiekkel, de aztán sikerült elszakadni, és láttam, hogy tudom tartani a különbséget, majd növelni is sikerült azt. Végig figyeltem rájuk, bár a fordítókban nem feltétlen lehetett jól látni a különbséget.

A Cyclocross Budapest Bajnokság szervezői hosszas tanakodás után úgy döntöttek, hogy az utolsó két futamot egybevonják a kevés induló miatt. Főleg az Elit és az U23 (nahát, ki gondolta volna…) volt hiányos, így végül ez a mezőny lett a legnépesebb a nap folyamán. A Supercross versenyek meghatározó négyeséből (Fejes, Búr, Buruczki, Cleppe) egyedül Cleppe jelent meg a Postás pályán – najó, ez sem teljesen igaz, mert Buzso is kint volt, de indulni már nem indult. Kedvenc külföldi versenyzőnk is csak épp az utolsó pillanatban érkezett, ezért már rajtszámot sem kapott, a szervezők szimplán megjegyezték és “A belga” névvel illették a verseny során végig. Fentebb bár beszéltünk erről, most csak annyit mondanánk, hogy ez több mint szégyenteljes; ezer lehetőségük lett volna megtudni a nevét, ha már egyszer úgy adódott, hogy versenyszervezőként nem ismerték az egyetlen személyt, aki idén Fejes Gábor riválisa tudott lenni. Rövid névsorolvasás után már el is rajtolt a mezőny, ezt a legjobban Pelikán János kapta el, aki innentől fogva a saját tempójában hajtva, végig növelve az előnyét meg is nyerte a futamot. Nem igazán lehet mit írni még róla, tényleg sima volt, ő így értékelt a végén:

Az országúti szezonra összpontosítok most már, elég sokat megyek, lényegében nem készültem erre, csak elindultam. Szeretem ezt a pályát, crossra itt szoktam edzeni. A verseny jól alakult, a rajtot is jól elkaptam – miután Wouter Cleppe kilukadt, folyamatosan növelni tudtam az előnyömet. Tudtam, hogy ő gyors és erős, tartottam tőle, de magamban is éreztem az erőt annyira, hogy szerintem meg tudtam volna tartani az első helyet. Úgy néz ki, ez volt az utolsó cross versenyem, innentől már csak országúti jön. Jövőre megint tervezem a Supercrosson indulást is!

Eggyel hátrébb már izgalmasabb volt a verseny, itt Cser Gábor, Pálmai Zsolt és Szalma Csaba “gyilkolták” egymást. Wouter Cleppe lehetett volna komoly kihívója Pelikán Janinak, de ő már az első körben felütötte mindkét kerekét. Az első lépcsősor melletti kicsi, tíz centi széles sáv füves részen tekert fel, erről még videónk is van; az utolsó lépcsőfoknak azonban jól nekicsapta a hátsó kereket, ami azonnal végzetesnek bizonyult. Ezzel be is gyűjtött majdnem egy környi hátrányt, de hihetetlen munkával még ezt is sikerült ledolgoznia a végére, és másodikként futott be. Chapeau! A fentebb említett hármas Cser, Pálmai, Szalma sorrendben futott be. A közönségdíjat (megint?) Cser Gé kapja, minden körben máshogy próbált feljutni az első lépcsősoron, több-kevesebb sikerrel… Verseny után meg is kértük a belga versenyzőt, ossza meg velünk gondolatait erről az őrült versenyről.

Még a pályabejáráson, melegítés közben rosszul ugrottam vissza a bringára, elestem; több helyen megütöttem magam, szerencsétlenül indult a nap. Kicsit stresszes volt a verseny, mert 12.30-ra volt kiírva a rajt, aztán 12-kor indultunk valójában. Kb. 10 perccel előtte estem, szóval a váltóm és a kormányom sem volt a helyén. Nem voltak szerszámaim, keresnem kellett. Aztán egy perccel a rajt előtt beálltam én is, erre kiderült, hogy egy barátomnak van defektje. Aztán mikor elindult a verseny, már jobban éreztem magam. Aztán egy kör után dupla defektem volt, 2-3 percbe telt, mire kaptam valakitől kerekeket. Ezt követően elkezdődött az üldözés, amit nagyon szeretek! Valójában nem számít az eredmény, csak a móka, és az üldözés a legnagyobb móka! Át kell törnöd a határaidon és legtöbbet kiadni magadból, egyúttal motivál is. Amúgy úgy emlékeztem, hogy egy óra és egy kör a verseny; néztem az órámat, úgy tűnt, még van időm – megelőztem Gábort, és hirtelen azt látom, hogy ott a cél. Kicsit meg voltam lepődve, mert két-három körre számítottam még. Reméltem, hogy még megfoghatom az első helyen haladót is, de hát így alakult. Jó ez a cross, motivációt és jó edzést biztosít a télre. A Supercross sorozat nagyon jó volt, nem is hittem el, beleszerettem a sportba. Azt hittem, eladom a bringámat egy szezon után, de nem, most már erről szó sem lehet!

Amatőr IV-ben Bencz Zoli volt a legerősebb Imre Zsolt és Zele László előtt, az eggyel fiatalabbaknál Pálmai Zsoltnak egy Amatőr III. aranyérmet ért, hogy tudta tartani a tempót Cser Gáborral; mögötte Brauner Balázs és Papp István érkezett. Szintén ebben a futamban dőlt el a Master II. is, itt tekintve az indulók számát (2 fő) bejött a jóslatunk, és teljes CUBE Balaton Team siker született Specziár Viktor győzelmével, aki Jordán Pétert előzte meg. Az eggyel fiatalabb Mastereknél a Trek-es Szalma Csaba nyert Héjja Attila és Kiss András előtt.

Összfoglalva a fentieket, láthattunk egy jó versenyt, mi jól is éreztük magunkat, DE azt kell mondanunk, ez egy totális “zsákutca” volt, innen nagyon nehéz lesz továbblépni. Ráadásul az itt szereplő szervező gárda az összes idei cross verseny közül az egyik leg “szövetségközelibb” gárda volt, ami nem sok bizakodásra ad okot. Kicsit el kéne gondolkodni azon, hogy egy vajon nincs-e összefüggés a között, hogy nincsenek szpozorok a sportban (az egész kerékpársportban…), és hogy akik vannak, azok sem kapnak még minimális megjelenési lehetőséget sem, például egy-egy “speaker” ügyetlensége miatt…

Most még hezitálunk kicsit, hogy szeretnék-e idén még crossversenyre menni az országúti szezon előtt, de nagyon nehezen állunk ellen a közeli helyszínnek (Kőbánya), így valószínűleg ott is találkozunk majd 😉 Képek a szokott helyen, a Facebook oldalunk releváns mappájában, a Cyclocross Budapest Bajnokság albumban láthatóak.