Supercross 7. futam, Bikepont.hu – Endura Kupa

A rendhagyó utolsó futamra mi is rendhagyó módon tekintünk vissza: ezúttal csak Andris élménybeszámolóját adjuk közre az eredmények kíséretében, mi magunk nem kotyogunk bele és nem is engedünk teret rosszmájúságunknak. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy mivel egészségügyileg a verseny napjára a szerkesztőség utolsó épkézláb embere is kidőlt, nem tudtunk ott lenni, csak beugró fotósunkat tudtuk kiküldeni, amiért ismét hálával tartozunk neki. Most, hogy mindent töredelmesen bevallottunk, befejezzük az önmagunk sajnáltatását, jöjjön a lényeg!

Lassan készült ez a beszámoló, az etyeki verseny annyira levett a lábamról. Jobban mondva ledöntött. Azóta dögrováson vagyok. Már a verseny előtti napokban is beteg voltam, de igyekeztem összekapni magam. Magamba tömtem minden vackot, hogy vasárnapra jobban legyek… Már csak azért is muszáj volt, mert amikor megosztottam a beharangozó fotókat, egészség bajnokaként futtattam magam. Ezután ciki lett volna kidőlni. Persze a tavaszi időjárás ütött ki, nem az, amikor mínuszokban fotóztunk és pályát jártunk… hiába, ilyen a formám.

A kijutás nem volt egyszerű, mert a Hegyibringa egész csapata a pályán és a szervezésen dolgozott már hajnaltól, csakúgy, mint az előző napokban. A Bidon alkotógárda saját fájdalmában tobzódott, hozzám hasonlóan szenvedtek. Nekem viszont takarékoskodnom kellett a gyógyszerek és drogok biztosította lendülettel, mert ha korán kimegyek, a futamra már szétzuhanok. Szerencsére szombat este még sikerült Balázs Bével egyeztetni, így nyertem pár plussz órát önmagam összekaparására.

A Korda Filmpark területén már hatalmas nyüzsgés volt! Az izgalmas helyszín és Budapest közelsége rengeteg ember odavonzott, nézőként is. Szerintem ez fontos szempont, mert úgy gondolom, közönség nélkül élsport sincs. Ezt most nem fejtem ki bővebben, nem az a fórum. Mindenesetre jó volt látni, ahogy a díszletvárosokban a legkülönfélébb helyen szurkoltak az emberek, fotósok bújtak meg minden kanyarban, videófelvételek készültek…

A rajt előtt igyekeztem úgy helyezkedni, hogy az első két aszfaltos kanyart bármilyen íven be tudjam venni, lehetőleg ne szoruljak be. Egysebességessel nem gyorsulok jól, ezért óvatoskodtam. Nem is sikerült rosszul, sőt… egy kicsit helyezkedni is tudtam, így a master 1-es élboly végén lobogtam az első két körben. Éreztem én, hogy nem kéne, de azért erőltettem… hamar vissza is ütött, vagy nem kaptam levegőt, vagy taknyom-nyálam egybefolyt. És még kellemesen be is égett a tüdőm. Harmadik körben feladtam. Először testben, majd fejben is. Nem sok hiányzott, hogy kiálljak, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy végigmegyek. Persze innentől csak lazán. A furcsa az volt, hogy valami teljesítménykényszer azért munkált bennem, folyamatosan magyarázkodtam vagy a nézőknek, vagy magamnak. A végére azért megbékéltem a helyzettel, és inkább a technikára figyeltem. Élménybringáztam.

Ezúton köszönjük Andrisnak a beszámolót, valamint azt is, hogy bevezetett minket a hazai cyclocross szcénába és indulástól érkezésig vidám, élménydús hétvégéket varázsolt nekünk. Jövőre folytatjuk!

A versenyről készült összes képünk Facebook oldalunkon megtekinthető az etyeki mappában. Nagyon örülünk, hogy aktív részesei lehettünk az idei Supercross sorozatnak, mi legalább annyira élveztük, mint ti! Gratulálunk az összes kategória összes dobogósának (erre még részletesen visszatérünk!), különösképpen a győzteseknek, akiket muszáj már itt felsorolni: Vas Kata Blanka, Rozsnyai Mariann, Béla Dávid, Karl Ádám, Dina Márton, Rózsa Balázs, Fejes Gábor, Szabó András Balázs, Vinczeffy Zsolt, Zsingor Attila. Lassan természetes környezetünk, az országúti bringa felé fordulunk, közeledik a szezonkezdés!

A futam végeredménye:

A Supercross Sorozat 2013-2014-es szezonjának végeredménye: