Az Amatőr Kupa dobogósait ill. győzteseit bemutató interjúsorozatunk harmadik részében Fazekas Kevin a beszélgetőpartnerünk. Tavaly az AKESZ U17-es korcsoportját nyerte, sorozatban harmadszor végzett összetettben az élen. Megtudtuk tőle, mennyi ideje van edzeni, hogyan zajlik a felkészülése, milyen az élet ebben a korcsoportban és az idei terveiről is beszélt a jelenleg csapat nélkül versenyző tehetség.
2006 óta foglalkozom a kerékpárral, 3-4 éve kezdtem komolyabban foglalkozni vele, figyelni a versenyekre, a végeredményre, mert az elején még nem is voltam benne a korcsoportomban, nem is értem el azt az életkort, de amikor bekerültem, akkor már figyeltem az eredményeimre. Az elején még játék volt, tényleg hobbi szinten ment, de már aztán az AKESZ is felvette ezt az UCI korcsoportos beosztást, akkor már komolyabbá vált, ezért figyeltem én is oda. Édesapám már versenyzett ebben, én a kisebb korcsoportokba, rövid távra lettem nevezve. 2008-ban sikerült először megnyerni a sorozatot, aztán elkezdtünk odafigyelni, hogy annyi versenyen ott legyek, hogy értékelhető legyek év végén.
Vácon sporttagozatra, sportosztályba járok; kajakozom, az idő nagy részét az tölti ki. Még downhillezni szoktam, mountainbike versenyen nagyon ritkán indultam, igazából ez a kettő, a kajakozás és az országúti az, amit versenyszerűen csinálok. Apukám révén ismertem meg ezt a sportot, nagyon megszerettem. Csapatom nincs, csak egy baráti kapcsolat ez a Nella kerékpárbolttal, mert kezdetek óta ott vásárolunk és szervizeltetjük a kerékpárokat; nem csapat, csak egy szimpátiából felvett név, mert apukám segít a felkészülésben, vele szoktam edzeni. Olyan módon segítenek, hogy kerékpárcserénél beszámítják az előzőt, és kedvezményesen jutok hozzá az újhoz, de kimondottan szponzoráció nincs. Viszont így legalább nem üres a név mögötti mező. Vácon kifejezett országúti kerékpárcsapat nincsen, két triatlonklub van csak. Apukám baráti körével nagyon ritkán tudunk összehozni csapatos tekerést hétvégenként, egy hónapban talán egyszer, akkor csapatban megyünk, de azon kívül ketten vagyunk. Heti egy alkalommal tudok biciklin ülni a kajakedzések mellett, sajnos nem tudok többet menni. Mennék szívesen, csak nem nagyon engedi az idő, és az iskolában sem nagyon tolerálják; járok kajak edzőtáborokba, amellett még bringázni is, így elég kevés idő jut a tanulásra, és ha hiányzom mondjuk egy hetet, rögtön jön a számonkérés – nehezen boldogulunk.
Bringás edzőtábor nem volt idén, heti egyszeres, 60-70 kilométeres edzések vannak a Börzsönyben – némileg autómentes, a levegő is jó, a környezet is jó, szeretek arra kerékpározni. Jó hegyek is vannak, edzésre alkalmas vidék – Királyrétre szoktunk menni, Vácon pedig a Naszály hegy lábánál lakunk, oda is fel tudok szaladni egy-két körre bringával, ha csak egy órám van – már az is több mint a semmi. Megpróbáljuk összehangolni a verseny előtti edzést a versennyel, a következő versenyéhez hasonló terepen megyünk, kb. annyi kilométert is megyünk, megpróbáljuk belőni a versenyhelyzetet. Nem csak össze-vissza tekerünk, hanem rendes edzéseket csinálunk.
Idén azt éreztem, hogy év elején, már az időfutamok során kialakult az, hogy ott tudok lenni az összetett pontozás elején, aztán odafigyeltem a többi versenyre is, amik jól is sikerültek. A kerékpár is tökéletes volt, a felszerelésem is tökéletes volt, ez volt talán a legjobb szezonom, össze tudtam hangolni az egészet. Volt egy-két verseny, amire nem tudtam elmenni, mert kajakversenyek ütötték a hétvégén, azt sajnáltam, viszont megvolt az a darabszám a versenyeknél, ami kellett a végelszámoláshoz az összetettben. A mezőnyversenyt jobban szeretem, mégiscsak országútis vagyok, nem triatlonos, bár az időfutam is hangulatos, de a mezőnyversenyt mégis jobban szeretem. Úgy érzem, hogy ki vagyok erre éhezve, hogy menjek bringások között, versenyezzünk együtt, ezért szeretek nagyon menni. Meccselhetünk együtt, és nem megint egyedül tekerek, monotonon a versenyen is mint ahogy az edzésen, hanem végre változatosság van, mehetek mezőnyben, azt nagyon szeretem.
Az évek során kezdjük egymást megismerni azokkal, akik folyamatosan, évről évre járnak versenyezni. Van egy élmezőny, nem minden versenyen más a dobogó; fel tudjuk mérni egymást, hogy éppen ki hol van, mit csinál, ismerjük egymást, megismerjük egymást a mezőnyben. Mondhatom azt, hogy már barátok is vagyunk, versenyek előtt-után is szoktunk beszélgetni; ellenfelek vagyunk, nem ellenségek vagyunk a mezőnyben is.
Idén is ebben az U17-es korcsoportban leszek, tavaly egy évvel nagyobbakkal is kellett versenyeznem, mivel két év van összevonva. Én 1998-as születésű vagyok, idén én leszek a nagyobb a saját korosztályomban, ezért szeretném idén is megnyerni az összetettet, mivel van rá esélyem így, hogy én vagyok a legidősebb. Néhányan mennek eggyel feljebb; két nagyobb és egy saját korosztálybelimmel volt a meccselés tavaly, idén könnyebb lesz. Ők többet tudnak bringázni, elég nehéz volt tartani a lépést, de sikerült.
Furcsa, hogy azt mondtam, hogy a mezőnyversenyt szeretem jobban, de a Péti Nagydíj hangulatos és mondhatom, hogy a szívemhez nőtt. Kiskorom óta a benyomások nagyon kedvesek voltak, mindig jó idő van (az nagyon sokat számít a versenyen), bár a szél egy kicsit hátráltat, mert elég nagy síkságon versenyzünk, de a rendezés, a hangulat nagyon kedves számomra, és mindig jól is sikerül. Nekem elengedőek azok a versenyek, amik itthon vannak, amiken részt veszek: azok is elég hangulatosak, és mondhatom azt, hogy szinte profi szervezés, mert semmi kifogásom nincs a szervezéssel, tökéletes a lebonyolítás egész nap, reggeltől a díjátadásig. Meg vagyok elégedve mindennel, az útlezárásokkal, a biztonsággal; szerintem nincs ezzel baj, semmiféle negatív élmény nem volt, hogy pl. egy külső tényező hátráltatott volna versenyen – még nem találkoztam ilyennel a hat-hét év folyamán.
Idén mindenféleképp odafigyelek az összetettre, ez a legfontosabb számomra, és megpróbálok minél többet biciklin ülni, hogy legyen több kilométerem. 1200-1500 kilométerem van egy évben, a nagy többségét versenykilométer teszi ki, ugye egy héten egyszer vagyok biciklin. Ezt megpróbálom növelni, mivel folytatni szeretném a kerékpározást, nem akarom abbahagyni, a továbbiakban is szeretnék vele foglalkozni. Elképzelhető, hogy hosszú távon ez a sport marad meg: ha nem jön be a kajak, természetesen marad ez. Mivel edzésben vagyok, nem kell nulláról elkezdenem – az elkövetkezendő két évben ez eldől. Jövőre kajakban is van esélyem kijutni külföldi versenyekre, a lehetőség megvan rá, így aztán ebben a két évben eldől, melyik irányba fogok elmenni.
