XXV. Stop Cukrászda Időfutam, AKESZ III. forduló

Így, hogy több mint két éve nem volt normális tavasz, hanem helyette – a bakancsból, pardon, kamásliból kilépve – mindig belezuhantunk a nyárba, kicsit meglepő volt a reggeli 1 fok, majd pár órával később a 18 fok, és ismét később az is, hogy az eredményhirdetésnél már ismét kabátban álldogáltunk… Igazából így is kezdhetnénk: egy szép tavaszi reggelen elindultunk Tarján felé, az idei STOP-Cukrászda időfutamra.

Andrást (tudjátok, Econix-CR/Hegyibringa/Bidon/OMV/… 🙂 ) Cinkotán szedtük össze, és most egy megcsúszott reggelinek köszönhetően kivételesen ő várt ránk. Ismét új biciklivel lepett meg minket, lassan hozzászokunk ehhez; most már viszont tényleg fontolgatjuk, hogy inkább életviteli/gazdasági tanácsokkal foglalkozó sideprojectbe kezdünk, szintén az ő főszereplésével… Na de tekerjük előre 70 kilométert, és ezzel meg is érkeztünk a tarjáni sportpálya mellé, ahol – stadion hiányában – idén is felállították a “versenyközpontot”. Parkolás után gyors check-in Foursquare-en, kocsikulcs elvesztése 2 nm területen azonnali hatállyal, táskában kiömlött kulacs helyzetének konstatálása, és a hidacskán át irány a rajtszámok átvétele.

Szép, kellemes, tiszta (!) kis park a település szívében, bár kicsit rontja a képet a tönkrement vendéglő és a nem működő szökőkút, de hát biciklizni jöttünk; különben is, a szökőkút helyett van patak, az étterem helyett pedig volt egy lángosos bódé kitelepítve. Azóta is sajnáljuk, hogy mindig mással foglalkoztunk, és lecsúsztunk a verseny utáni, táplálkozástudományilag előírt sajtos-tejfölösről. A 2.200 forintos előnevezési díjért cserébe kaptunk egy pár zoknit – választhattunk a fluo narancs és fluo zöld között; hiába, a trendek elértek Komárom-Esztergom megyébe is, de nekünk bejött! -, szinte korlátlan mennyiségű sós aprósüteményt a névadó szponzor jóvoltából, valamint még egy kis üveg pálin üdítőt is. Ha tehettük volna, nyomkodtuk volna a like gombot a helyszínen!

Hab a tortán (izotóniás italpor a bidonban 😉 ), hogy tavaly megcsinálták az út jelentős részét Tarján és Bajna között, sőt, még tovább is, így ki kell hagynunk a beszámolók, kommentek, fórum hozzászólások kedvenc témáját, az útminőséget, mert egyszerűen tökéletesre sikerült. Erősen ajánlott lett erre járni versenytől függetlenül is!

Két táv közül lehetett “kötelezően választani”, 15 és 30km volt a Stop Cukrászda étlapján. A pályán is két választási lehetőség van, ugyanis vagy felfelé, vagy lefelé megy az ember, nem sok sík szakasz van benne, de ahol van, ott legalább mindig befúj a szél is… Ezért talán ez az egyik legkeményebb verseny itthon, de az időfutamok közül biztos. Sokat elárul a pálya adottságairól, hogy két éve nem született 40 fölötti átlag a hosszútávon a legerősebb korcsoportokban sem. Bezzeg a rövidtávon idén is sikerült átlépni a 40-es határt: Fazekas Kevin magabiztosan nyerte a saját és az abszolút rövidtáv kategóriát is 21:31-es idővel, majdnem 42-es átlagot hajtva. Chapeau!

A hosszútávnál a legérdekesebb még mindig a 19 év alatti női korcsoport, ahol ezúttal hirtelen 100%-kal többen jelentek meg Tahihoz képest! Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez egy embert jelent… De neki ezúton is gratulálunk, ő Csuzi Klaudia (Tricepsz SE), jár a taps. A férfiak versenyében nagy változás nem volt Tahihoz képest, körülbelül ugyanaz a társaság töltötte meg az első 10-15 helyet. Volt viszont két kellemes meglepetés, az egyik az U19-es Bikeexpresses srácok szereplése, valamint a “saját” (és a tietek is, Fejes Miki!!!) Andrisunk szereplése, aki abszolút 10. helyet ért el, valamint ötödiket Elit 2-ben. Nem feltétlenül gondoltunk volna, bár mi a végletekig bízunk benne (…). A kocsiban rendre előkerülő Andris-féle terülj-terülj asztalkám energiamennyiségének előbb-utóbb mindenképp hasznosulnia kellett. Sztárunk alább pár sorban elmeséli, hogyan is élte meg, hogy hosszú idő után először semmilyen technikai gondja nem akadt. Vigyázat, magas önirónia tartalom!

Megint időfutam, már a második. Végre összeállt a Kurtz bringám, a könyöklő is átkerült rá, és szombaton már gurultam is vele egy kicsit. Ráadásul időben megérkeztünk a helyszínre, szóval semmi okom nyavajgásra, nincsenek kifogások. Na jó, talán túl korán is… de legalább volt időm fűben fetrengeni, közösségi életet élni és kellőképpen szétszórni a cuccaimat a versenyközpont területén.

Lett volna lehetőségem görgőn bemelegíteni, de inkább gurultam egyet a környéken. Egyrészt tartottam tőle, hogy a görgőzéskor termelődő hő fellazítja a szingóragasztót (hiába, már paranoid vagyok), másrészt a könyöklő még nem része a mindennapjaimnak, bizonytalan vagyok rajta, így jól esett egy kis szoktatás. Persze így a bemelegítés intenzívebb részét a verseny útvonalához hasonló terepen tudtam végrehajtani, így felkészültem rá, hogy ez bizony fájni fog…

A rajtban izgatottabb voltam a szokásosnál, zakatolt a szívem, és kicsit szétszórt is voltam. De aztán felültem a bringára, megszólalt a síp, és összeszedtem magam. Erősebben kezdtem a kelleténél, nem ismertem a domborzatot és a pontos útvonalat, és ehhez képest túl bátor voltam. Aztán az első dombocska helyre tett, és egyben az első krízishelyzeten is túllendültem. A lejtőkön inkább alsófogásban mentem, egyrészt a váltás miatt, másrészt így jobban éreztem az irányítást. (És az oldalszélben így jobban ellen tudtam tartani.) Amikor végre Bajnára értem, már nagyon vártam a fordítót, de a hullámvasút hosszabb volt, mint gondoltam.

A kanyarban egy pillanatnyi szusszanás és már indultam is visszafelé. Nem esett jól újra felgyorsítani, de erőszakot tettem magamon. A verseny második részében már bátrabban használtam a könyöklőt, persze itt is akadt egy-két alkalom, amikor elszámítottam magam… ilyenkor menekülésszerűen visszaváltottam a megszokott pozíciókra.

A Héreg táblánál már Tarjánt vártam, így nagy csalódás volt, hogy még nem ott vagyok. De legalább ezen a krízisen is túlestem. Sok időm nem volt sajnálni magam, a végén igyekeztem tartani a tempót, kihasználni a dombokon megszerezhető lendületet. Tarjánban az utolsó két kanyart az útminőség miatt “túlóvatoskodtam”, aztán a célegyenesben még odaléptem egy kicsit, hogy néhány másodpercet lefaragjak.

Jó volt a hangulat, az útvonal, élveztem a versenyt. Persze rájöttem, hogy csiszolnom kéne a mozgáskultúrámon, nem kell azon a kerékpáron annyit tornázni… az egy másik sport!

Bár Andris kezdi már behozni az árát, voltak nála gyorsabbak is, de a leggyorsabb megint Róka Tibor (DKSI-KTM Debrecen) lett, tavalyi idejét rendesen megjavítva, ezúttal 45:53-as idővel, 39.23-as átlaggal. A hölgyeknél az abszolút legjobb eredmény hosszú távon Epres Kornéliáé lett (Bikeexpress SE), ő 55:28-at ment, 32.45-ös átlagot. Velük is tudtunk pár szót váltani az eredményhirdetés után:

Róka Tibor: Ismét sikerült elhoznom az abszolút első helyet a Tarján-Bajna-Tarján útvonalon rendezet XXV. Stop Cukrászda időfutam bajnokságon! Több mint fél percet adtam az abszolút második helyezettnek, a szintén kiváló időt futott Havas Péternek, akárcsak egy héttel ezelőtt. Ez talán az év legnehezebb időfutama a távolság és a domborzati körülmények együttese miatt, ami meg is látszik az átlagsebességeken. Kemény szél fújt a helyszínen, ami még jobban nehezítette a versenyzők dolgát. Nagyon örülök, hogy közel 1 perccel sikerült jobbat mennem, mint tavaly. Remek nap volt!

Epres Kornélia: Erre a versenyre külön nem készültem, nekem jó volt edzésnek – arra, hogy tanuljak egyedül menni jó sokat. Tegnap volt a Hegyi OB, ott elmenésből nyertem, de az csak 10 kilométer volt. Arra ráépíteni jó volt, hogy most 30 kilométer a táv. Kell ezt gyakorolni, mert nem vagyok se sprinter, se hegyimenő, és nekem az elmenést kell erőltetni, ahhoz az időfutam jó. Előttem indult az U19-es csapattársam, aki konkrétan nincs nálunk, csak nálunk edz; egy perccel előttem indult, végül azonos időt mentünk, és ez volt ma a lényeg. Nem tudom, hogy megvertem-e, mert ugye a tizedek, századok nem voltak, de a lényeg, hogy azonos idővel jöttünk be – ennek már örülök 🙂

Mint ahogy már a Tahi után készült beszámolónkban sem tettük, most sem szeretnénk teleírni a maradékot azzal, hogy ki, mikor, hogyan lett első, szerezte meg a bronzérmet, örülhetett a dobogónak, vagy pont lecsúszott a dobogóról… De mindenkit megtaláltok alul, ahova szokásunkhoz híven kigyűjtöttük a dobogós eredményeket. A teljes eredménylistát itt, a szervezők oldalán tudjátok letölteni.

Nem titkoljuk, szeretjük ezt a versenyt. Szerettük a zoknikat (olcsók vagyunk!), az új aszfaltot, a szép parkot, a gyors eredményhirdetést. Viszont még mielőtt elfelejtenénk panaszkodni kicsit, megemlítenénk, hogy legközelebb pár szóban lehetne tájékoztatni a “versenybírókat” még a verseny előtt. A templom mögötti első kanyarban rögtön akadt pár necces szituáció, de a bajnai kereszteződésben is asszisztáltak egy halálközeli élményhez. Felkérjük továbbá a Stop Cukrászda időfutam szervezőit, hogy jövőre szíveskedjenek legfőbb feladatukat ellátni, gondoskodni a szél időbeli kikapcsolásáról is! De mint mondjuk, tényleg van annyira jó a hangulata ezeknek az időfutamoknak, hogy még azt is megbocsájtottuk, hogy a távozott versenyzők miatt kicsit elhúzódó tombola miatt (ahol érzésünk szerint rajtunk kívül már csak az nem nyert, aki nem jött el 🙂 ) másfél órát álltunk hazafelé az autópályán – a gyanúsan nem magyar rendszámú kisbusznak és túl nehéz vontatmányának innen is gratulálunk. Persze nem estünk kétségbe, a Bidon járgányban ezúttal is fergeteges hangulat uralkodott!

A mostani hétvégén kis pihenő következik, pont jól is jön, így végre van esélyünk befejezni a Focus csapatbemutatón rögzített anyagainkból készülő cikket. Két hét múlva Pétfürdőn teszünk szinte teljesen sík pontot a tavaszi “időfutam szezon” végére. Bízunk benne, hogy a kupasorozat negyedik állomásán szőrös lábnak még csak nyomát sem fogjuk látni…Köszönjük a figyelmet, képeink (268 darab!) már fent vannak a szokott helyen, Facebook oldalunk megfelelő albumában – a menet közben készülteket pedig Instagramunkon pörgethetitek át. Aki pedig kacérkodik a Twitterrel, az itt talál meg minket!