Ígéretéhez híven hazánk profi női országútisa, Kormos Veronika baszk többnapos megmérettetésen vett részt hétvégén, majd megosztotta velünk élményeit a versenyről – ígértük, hogy lesz folytatás! Beszámolóját most mi is közkinccsé tesszük. Gratulálunk az elért sikerekhez, az olvasóknak pedig jó időtöltést kívánunk! Következzen a beszámoló 🙂
Május 16-18 az Emakumeen Gipuzkoako Itzulia baszk női többnaposon szerepeltünk a Bizkaia-val. Elhoztuk az összetett győzelmet, a hegyi ponttrikót és a prologon saját magamnak is sikerült begyűjtenem egy 8. helyet.
16-án Bergara városában egy 2 km-es prologgal kezdődött a verseny. Ugyan nem erősségem ez a versenyszám, és semmilyen időfutam felszerelésem nem volt, de ilyen rövid, szinte sprintszámban bármi történhet, úgyhogy abszolút optimistán álltam az első szakaszhoz. Pláne, hogy éles kanyarokkal, szűk utcákkal volt teli ez a 2 km a város centrumában. A prologot csapattársam, sokszoros spanyol pályabajnok Leire Olaberria nyerte, 2:23.59-es idővel, 50 km/h-s átlag felett, 2 másodperccel megelőzve a Lointek versenyzőjét, Alicia Gonzales-t. Én 2:35.30-as időt futottam, ami a 8. helyre volt elég. Nem vagyok elégedett, de a hibáimból tanulhatok és legközelebb jobb is lehet. Leire felvette az összetett elsőségért járó megkülönböztető rózsaszín trikót.
Másnap 95 km-es kissé dombos, nyitott, szeles, de zömében sík szakasz következett Tolosa körül. Nagyon fontos volt nekem ezen a versenyen, ahol az összes tagja a vezetőségnek jelen volt, hogy bizonyítsam, 100%-ban utasításokat betartó team player versenyző vagyok. Azt a taktikát kaptuk, hogy aznap kizárólag a mezőny kontrollálása a feladatunk, Leire védelme. Mi magunk egyáltalán ne támadjunk, mezőnysprintre hozzuk ki a befutót. Nem volt könnyű dolgunk Dorleta-val (a csapat egyik legerősebb versenyzője, hegymenője hozzám hasonlóan, és nekem a legközelebbi barátom). Mivel nagyon hasonlítunk és sokan összekevernek minket, én jól látható narancsszínű zoknit viseltem a versenyszakaszokon. Többnyire csak egymásra számíthattunk, felváltva mentünk az összes akcióra és dolgoztuk le a különbségeket egy-egy erősebb elmenés esetén. Másik 3 csapattársunk 19-20 éves ifjú versenyzők, nagyjából az első nagy versenyük volt és érthetően kicsit inkább magukért mentek; örültek, hogy egyáltalán ott lehetnek a mezőnyben, de azért néha a peloton elejére jöttek. Szóval Dorletával „rangidős” versenyzőkként 100%-ban feláldoztuk magunkat Leire-ért, nem érdekelt minket a végeredményünk. Leire végül másodikként érkezett Belen Lopez (Lointek) mögött, 3 mp hátránnyal. Volt eredménye a sok munkánknak, mert nálunk maradt az összetett vezetés. Én a 12. helyen futottam be 23 másodperc hátránnyal.
A 3. szakasz már több hosszabb, meredekebb emelkedőt tartogatott, így számba kellett venni több eshetőséget is vasárnap reggel. A kérdés az volt, hogy abban az esetben, ha Leire-nek komoly problémái lesznek a hegyeken, Dorleta vagy én menjünk a győzelemért, hisz mindketten csak 30 másodperccel voltunk elmaradva összetettben. A menedzsment szerényen jelezte, hogy ők szívesebben látnának baszk versenyzőt a pódiumon ezen a tradícionális, fontos hazai versenyükön, amit természetesen megértettem és elfogadtam. Így mikor a verseny elején Dorleta elmenésbe került egy összetett szempontjából nem veszélyes Lointek versenyzővel, maradtam Leire mellett. Sajnos az egyik hosszabb hegymenet aljában egy éles kanyarban egy versenyző fennakadt a hátsó kerekemen. Én szerencsére nem estem el, de a kormánya beszorult a küllőim közé, úgyhogy feltartott egy kis ideig. Épp menés volt úgyhogy nagyon nehéz volt visszaérnem a mezőnyre, legalább 5 km-t tettem meg full gas, mire utolértem őket, de szerencse, hogy ennek nagy része meredekebb felfele volt, ami nekem nagy erősségem. Amúgy is kérte edzőm, mutassam meg Spanyolországban, ha van lehetőségem, hogy mi is az igazi erősségem… hát nem épp így terveztem, de fő, hogy sikerült. Mikor visszaértem alig fújtam ki magam máris támadott az egyik összetett szempontjából veszélyes versenyző. Ismét csak rám számíthatott Leire, jó pár kilométerbe beletelt, hogy megfogjam a szökevényt. Ezalatt utolértük Dorletáék elmenését is. Természetesen ekkor elindult az újabb lószparádé, eredménye végre egy számunkra megfelelő nagyobb elmenés lett: elől volt tőlünk Leire, Dorleta, Lierni, sok Lointek és portugál versenyzőkkel. Leire megnyerte a szakaszt és egyben az összetettet, Dorleta a hegyi trikót. Én 18. helyen futottam be 2 és fél perc hátránnyal. Az összetettet 16. helyen zártam.
Vasárnap már Belgiumban, a PROSPERPOLDER-KIELDRECHT versenyen indulok. Szép hetet mindenkinek!
