XIV. Péti Nagydíj, AKESZ IV. forduló

Ha őszinték akarunk lenni, igazából ismét lehozhatnánk a Tarjánban készült beszámolónkat, annyira hasonlított volt az április utolsó hétvégéjén rendezett Péti Nagydíj a most már három héttel ezelőtti megmérettetésre. De talán már vannak itt annyira szemfüles olvasók, idetévedt látogatók, akik kiszúrnák az egyezést, így nincs más hátra, mint előre, összeszorítjuk a fogainkat, és megpróbáljuk lefesteni a pétfürdői hangulatot ebben a pár bekezdésben.

Kéne lassan csinálni egy közvéleménykutatást, hogy nem unalmas-e, hogy állandóan Andris (Team Econix-CR vagy Hegyibringa, mikor hogy 🙂 ) kényszeres megállásain poénkodunk, mi igazán nem szeretnénk senkit elüldözni ezzel. DE az, hogy ma megint 500 métert sikerült haladni az első kútig, (Cinkota HÉV megálló – első OMV kút a 3-as úton) az minimum említésre méltó. Amúgy “fun fact #1”, a cinkotai HÉV állomáson van egy HÉV mozdony kiállítva (BHÉV 31 pályaszámú, LVI sorozatú egyenáramú villanymozdonya), amit 1992-ben helyeztek ki. Ez történt idestova több mint 20 éve ugyebár. Fotósunk azért reggel rácsodálkozott, hogy múlt hét előtt is ezzel a mozdonnyal jött Andris. Így néz ki most.

Természetesen megint volt kis “terülj-terülj” asztalkánk a kocsiban, a mai menü az Econix-CR szakácsa, Tóth András által elkészítve:

• üvegtészta, á la natur, műanyagdobozból tálalva
• tejfölös túró, kevés joghurttal ízesítve
• müzli, szintén csak magában, természetesen műanyagdobozból szervírozva

Rutinosan épp időben meg is érkeztünk fél tíz tájban a pétfürdői közösségi ház mögötti parkolóba, ahol, ahogy az lenni szokott, ilyen idő tájt már teltház fogadott minket. Végül csak besúvasztottuk a “Bidonmobilt” az utolsó üres négyzetméterek egyikébe. Igazán jó lenne egy turné busz most már, felajánlásokat a kommentekben várjuk! A lelkes segítők között kisorsolunk egy “Magyarország autós pihenői, benzinkútjai télen és nyáron” című képes albumot, amit András fog dedikálni.

Az időjárás a kellemesnél erősebb széltől eltekintve nagyon barátságos volt, pláne annak fényében, hogy egész múlt héten mi volt… A pálya maradt a jól megszokott kör, mint már évek óta. Mi kedveljük, hogy ez majdnem az egyetlen kvázi sík időfutam itthon, ami nem oda-vissza, hanem mint a “nagyoknál”, A-ból B-be lehet haladni – nem vesszük ide most a hegyi időfutamokat. Egy fajta táv volt csak, egy kör, azaz 21 km volt a penzum kicsiknek, közepeseknek és nagyoknak egyaránt.

Idén a lejtős Várpalota-Ősi szakasz volt szembeszeles, míg az Ősi utáni dombon oldalszél legyezte a telikerekeket. Ennek követeztében Berhidától mehetett a nagyáttétel (még nagyobb, kinek mi), hiszen Pétfürdőig hátszél segítette a versenyzőket. Még egy dolog volt feltűnő a pályával kapcsolatban, ez pedig a rengeteg polgárőr/segítő jelenléte. A szervezők egészen példátlan módon minden kérdéses kanyarba, bekötőúthoz, kis utcához tudtak állítani valakit. Ezúton is köszönjük a többi versenyző nevében is!

Andrásnak a Péti Nagydíj (is) új pálya, új élmény volt, lássuk ő hogyan élte meg az egészen kiemelkedő (pláne egy “montistól” 😉 ) 12. abszolút hely megszerzését:

Kapkodósan indult a reggel, a tervezettnél később érkeztünk meg a verseny helyszínére. Az én rajtomig még bőven volt idő, de valahogy nem voltam jó ritmusban, ilyenkor pedig képes vagyok csúnyán elúszni… Talán túl sokáig öltözködtem, túl sokat gyönyörködtem az új mezben, vagy éppen csak túl lazára vettem a készülődést; mert mire észbe kaptam, alig fél órám maradt bemelegíteni. A görgőzés helyett szerencsére itt is adott volt a megfelelő terep, ahol a résztávos játékaimat is meg tudtam csinálni, így mire rajtzhoz álltam, összekaptam magam.

“Mi számít itt jó időnek?” – kérdeztem a rajt előtti pillanatokban. “27 perc körül már az” – hangzott a válasz, és már indulhattam is. Lassú és óvatos jobb kanyar és már kattogott is a váltó, nyomtam neki. A szél, a lejtő és a lendület is kedvezett, én pedig nem fogtam vissza magam. Aztán egy-két murvás és számomra ismeretlen kanyar jócskán visszavett a tempóból; és már a szél sem volt olyan barátságos. A rossz útminőség nem igazán zavart, a lehetőségekhez képest próbáltam minél aerodinamikusabb pózban, egyenletesen hajtani; közben pedig egy telekerékről szőttem hagymázos álmaim…

Vártam az emelkedőt, igyekeztem annyit tartalékolni, hogy ne dőljek ki a közepén. Vártam, vártam… de nem jött. Aztán mikor a távolban ismét feltűnt Pétfürdő, már gyanakodtam, hogy egy kicsit elszámoltam a dolgokat. De így legalább a tartalék energiát a verseny végén tudtam mozgosítani. Ekkor már elkeseredetten nézegettem az időt, mert a 27 perc igencsak tarthatatlannak tűnt…

Még egy utolsó hajrá és átgurultam a célvonalon. Picit később állítottam le az órát, így magamnak rosszabb időt mértem, de legalább pozitív csalódás ért, mikor kikerültek az eredmények. Az is megnyugvással töltött el, hogy a “jónak számító” időt senki nem érte el… (Ez már káröröm?)

Nos, így kell tehát motiválni egy-egy versenyzőt a szintidővel. Még gondolkodtunk, hogy a Kínok Kínjára két óra harminc percet mondjunk neki, vagy az már nagyon gyanús lesz 🙂

Látszik, hogy túl sok időt töltünk a médiasztárral, hiszen a versenyt és az átöltözést követően már a Bidon egyik tagja is otthonról hozott rántott sajttal, rizzsel, valamint akkurátusan csomagolt tartármártással csillapította étvágyát – késsel-villával!

Mint már a bevezetőben is említettük, nagyon hasonló volt a péti verseny a Tarjánban történtekhez. Ismét két ismerős névvel találkozhattunk a dobogó tetején, Róka Tibor és Havas Péter nevével. A kettejük “párharcából” ismét a debreceni Róka Tibor került ki győztesen. Most viszont egy ideig félre is rakhatják az időfutam gépeket, hiszen elkezdődik a mezőnyversenyek “szezonja” az amatőr kupában. Talán esélyt adnak másoknak is dobogóra állni, respect!

Elég erős mezőny alakult ki Péten (is) a hétvégén, jól mutatja ezt, hogy 14 versenyző ment 30 perc alatti időt, és a 31 perc alá pedig 26-an fértek be. Mégis a legérdekesebb momentum a hármas holtverseny volt az Elit 2 dobogóján. Itt Lengyel Gábor, Tallián Péter és Nagy Bulcsú is 29:03-as idővel zárták a napot, ami bizony aranyérmet hozott mindhármuknak. Mit filózhattak a srácok azon, hol hagytak el 1 másodpercet! Hölgyeknél sajnos ismét kicsit szerény volt a létszám, a 7 fős elit mezőnyből Marton Orsolya bizonyult a legerősebbnek a tavalyi győztes Gallyas Noémi, valamint az általunk eddig nem ismert Ispán Laura előtt. Aki a Péti Nagydíj összes dobogósára kíváncsi, az a cikk alján megnézheti őket, a teljes eredménylistát pedig itt találjátok.

Verseny után nem sokkal a verseny férfi és a női abszolút győztesét kérdeztük az eredményükről és terveikről:

Róka Tibor: Nincsenek kimondottan nekem “fekvő” pályák, erősségemnek inkább azt érzem, hogy a maximális erőmet mind mentálisan, mind fizikálisan végig használni tudom. Sajnos tavaly nem tudtam részt venni ezen a versenyen egy szerencsétlen baleset miatt, ezért most mentem először ezen a pályán. Így kicsit érdekesebb volt a dolog a sok forgalomirányítóval koordinált kanyar, a húzós, hosszú, de nem túl meredek emelkedők miatt, és az út sem volt kifogástalan mindenhol. De nem panaszkodom, nagyon tetszett a pálya, rendkívüli volt a szervezés. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek az áldozatos munkájáért, aki részt vett a szervezésben! Az időfutam egy speciális száma az országúti kerékpárnak. Itt agyban is borzasztóan erősnek kell lenni (mivel nagyon monoton), a fizikai felkészülésről nem is beszélve, és ami legfontosabb: “meg kell tudni halni”. A 2012. évi Időfutam OB-n mondta egy fiatal sporttárs nekem, hogy ez neki nagyon fájt és nagyon nem esett jól! Megnyugtattam, hogy ez mindíg így lesz, ha nyerni akar. Ez nem mezőnyverseny, itt nincs taktikázás és technikai trükkök, ezért ha nincsenek elmérések, akkor mindig a legerősebb győz. (Havas) Péter is kiváló időfutam menő, gratulálni tudok neki csak ahhoz, hogy mindig ott van a top kettőben és maga mögött jókora időkülönbséget hagy. A jövőre nézve mindenképpen szeretném végigcsinálni az amatőr kupasorozatot és nem kizárt, hogy kipróbálom magam az OB-ken Elit kategóriában. Köszönet mindenkinek, aki segíti az utam!

Marton Orsolya: A felkészülés jól sikerült, hét közben egyedül edzettem, hétvégéken pedig a csapattal. Jól tudunk együtt menni, Márta, az edzőm pedig nagyon sokat segített nekem is, és a versenyen is lekísért autóval. A motiváció, hajtás nagyon jól tud jönni, amikor jön egy hullámvölgy, vagy kicsit leesne a tempó, elkap a szél, stb. Tahiban harmadik, Tarjánban második, most pedig első tudtam lenni – nagyon örülök neki, hogy ilyen jól alakul a fejlődés, nem túl régóta kerékpározom. Az időfutamok után most kemény mezőnyversenyek jönnek, szeretnék azokon is jól menni, bár nem ismerem igazán a mezőnyt. Hamarosan kiderül, hogy sikerült a Kínok Kínja kihívására felkészülnöm 🙂

Végezetül elmondhatjuk, hogy ismét nagyon jól éreztük magunkat, egy szinte tökéletes pályán sikerült versenyezni hasonló minőségű biztosítás mellett. Nyilvánvalóan nem lenne teljes a beszámolónk egy kis nyavalygás nélkül: a rajt helye a jövőben lehetne kicsit “kiemeltebb”, gondolunk ezzel arra, hogy egy szemetes, sörsátor, molinó még azért elfért volna az egy szem műanyag szék mellett, de majd talán jövőre. A többi időfutamhoz hasonlóan itt is szívesen látnánk egy szervezőt, aki az indulókat megtartja. Valamelyik kanyart nagyon rendes módon folyamatosan söpörték, ez jó lett volna a rajtnál is azon felül, hogy a rajtoltató szól, hogy vigyázz, a bólyákon belül murvás! Pétfürdőn is tisztes mennyiségű zsíros kenyér (szeretjük!) és tombola ajándék várt a szerencsésekre (azaz megint nem ránk…), bár ilyenkor a legtöbben tűkön ülve a teljes eredménylistát (lehetőség szerint egy példányban, 9-es betűvel) és az eredményhirdetést várják.

Fejben most már a május 17-i Kínok Kínjára készülünk, ami idén új útvonalon lesz megrendezve, és a rendezők ígérete szerint minden eddiginél jobban. Szavukon fogjuk a Küllőszaggatókat! Az útvonalat elnézve az idei etap hű lesz a verseny nevéhez, szerencsére a kantáros nadrágot könnyű felkötni!

Köszönjük a figyelmet, a versenyen készült képeinket itt találjátok, valamit követhettek minket itt és itt is. Kérdezni ér, minden felmerülő meglátásra szívesen válaszolunk.