Supercross 14/15, 5. futam, Palóc Cross

Sokszor ígérgetjük a beszámolók végén, hogy “na majd legközelebb”… Ezt tettük utoljára is, és Andris gondoskodott róla, hogy a legközelebbi alkalommal (tehát most a hétvégén) tényleg máshogy sikerüljenek a dolgok. Mondjuk lehet jelezni kellett volna, hogy pozitív irányba szeretnénk a változást. Bezzeg Wouter Cleppe konzisztens tud maradni… a szlovák vendégversenyzők is… a kiváló gyarmati rendezés is… Készüljetek; kiöntjük egy kicsit a lelkünket, és megpróbálunk a szokott módon beszámolni a hétvégén Balassagyarmaton tartott V. Palóc Cross eBIKE.hu Kupa – Príbeli István Emlékverseny történéseiről.

A kalandok ismét kicsit idejekorán kezdődtek, mikor Andris (Tóth András – Team Econix-Bidon) jelezte bőkezű, lelkes szponzorai és managerei felé (aka a Bidon szerkesztősége), hogy ő bizony “hüllőkkel küzd”, vagyis sikerült begyűjtenie egy torokgyíkot és egy orrpolipot is. Részletkérdés, hogy a polip nem igazán hüllő, de lehet, hogy csak a magas láz zavarta meg. Így, hogy Káldi Tomi szavaival éljünk, Andris begyűjtött egy újabb három betűs szócskát a sok DNF mellé, ez esetben egy DNS kerülhet a polcra. A DSQ még hiányzik a gyűjteményből, esetleg majd Bakter adhat neki tippeket 😛

Így a megszokottnál sokkal több hellyel a kocsiban, viszont sokkal kevesebb kajával, kerékkel, kulaccsal, szerszámosládával, pisiszünettel, kávészünettel, szeretettel érkeztünk meg (feltűnően gyorsan!) Balassagyarmatra. Gyors nevezés után… ja nem. Azonnal pályabejárásra indultunk, és mivel tavaly voltak komplikációk a szerkesztőségben (egy törött kulcscsont…), így volt, akinek az újdonság erejével hatott a gyarmati pálya. Szerencsére sok változás nem volt az utolsó évhez képest, megint egy kellemes trekket sikerült kijelölnie a Vitalitás SE-nek és Dósa Esztiéknek. Az iskola mögötti “rétről” (talán ez maga a Springa domb) volt a rajt, és itt is kellett keringeni kicsit a pálya első negyedében, valamint az első akadály is itt volt található. Utána egy hosszú egyenes következett, majd egy erdei csiki-csuki, laza, kicsit homokos talajon. Kis kerengés a házak és garázsok között a pálya felénél, majd ismét hosszú egyenes a “hátsó” szekció felé, ahol egy felfutásos rész lett kialakítva. Ennek aljában volt a második, jóval kisebb akadály, amit Cser Gábor és még páran bringával is tudtak abszolválni, csakúgy, mint magát a “felfutást”. Ezek után vissza az erdőbe a pálya leghosszabb (egyenes) emelkedőjén, hogy ott egy kis kanyargás következhessen ismét. Rövid látogatás a technikai zónába, és ismét csiki-csuki szakasz jött a fák között. Végül megint kikanyarodtunk a rétre, ahol egy visszafordító és pár ugartószerű akadály után a befutóra lehetett készülni. Már aki eljött ugyebár… Innen is üdvözlünk, Andris! 😀

A rendezéssel, szervezéssel kapcsolatban tényleg nem lehetett panasz semmire, esetleg valami normális “start hangszert” elbírt volna verseny, mert ugyan mindegyik futam előtt más volt az indulást jelző hanghatás, egyik sem volt túl effektív. Az időjárással szerencsénk volt, az elmúlt napok esői (szitálásai?) ellenére a pálya teljesen járható, majdnem száraz volt. Viszont ha nem így lett volna, akkor is tanultak a szervezők a veszprémi “váltótartófülGATE”-ből, és több magasnyomású mosó is volt (köszönhetően valószínűleg a Kőbányai TC közreműködésének is), valamint a helyi tűzoltóság is felajánlotta a segítségét! Nem tudjuk, Ti hogyan vagytok vele, de mi most láttunk először tűzoltófecskedővel bringamosást… A verseny végén rajtszámért cserébe pizzaszeletekre lehetett jelentkezni. Valószínűleg már kitaláltátok, hogy a Palóc Cross alkalmával Andris nem nevezett elő…

Ennyit a bevezetésről, illetve körítésről, érdekes módon egészen rövidre sikerült, ki tudja, miért… 😀 Szokás szerint a 17 év alatti lányokkal, 15 és 17 alatti fiúkkal, az 59 év feletti és a hobbista férfiakkal kezdődött a program. Ózd óta először jött el versenyezni Fetter Erik (PCCC), és megint hasonló taktikát választott, azaz rögtön az elején ellépett az üldözőktől. Ebben most volt egy partnere is az osztrákosan csengő, mégis  szlovák nemzetiségű  Henrich Stuhl (BikePro Banska Bystrica) személyében. Ők ketten végül több mint másfél perces előnnyel értek célba, ahol Erik volt a gyorsabb, ezzel megszerezve a hétvége egyetlen magyar abszolút győzelmét. U17-ben a második helyen az előző két alkalommal diadalmaskodó Vas Balázs (Merida Maraton Team – CST) jött be. Őt a két másik dobogós Master 3 versenyző, Ladislav Longauer (CK Banska Bystrica) és Illik Vlastimil (CK Nitra) követték, a végén már igencsak szorosan. Lányoknál két induló volt, Vas Kata Blanka (Merida Maraton Team – CST) és Pataki Zsóka (Alpinbike Team) – itt Blanka vehetett revansot, és a salgótarjáni második hely után ezúttal nyerni tudott.

Andris híján sok érdekességgel nem tudunk a futamok közötti szünetről beszámolni, így ugorhatunk is a második futam hajszálpontos rajtjához. Kicsit foghíjas mezőny gyűlt össze egy héttel a tarjáni verseny után. Kezdjük a hölgyekkel, ahol mi már azt hittük, Benkó Barbi állandó vendég lesz ezentúl, de sajnos tévednünk kellett. Ugyan a hétvégén kint volt ő is (szurkolni!!!), de egy makacsul vasárnapra ütemezett pihenőnap miatt kihagyni kényszerült a saját bevallása szerint is egyik legjobb pályát a tavalyi (és idei?) szezonból. A hétvégén megjelent női mezőny így öt fővel vághatott neki a hatkörös versenynek. U19-ben Zathureczky Márk és Dina Dani személyében az idei két legerősebb név hiányzott. Helyettük itt volt Jan Gajdosik és Zimany Kristian (mindketten MŠK CK ŽIAR NAD HRONOM), valamint az őket lelkesen üldöző Jordán Bence (CUBE Balaton Team). A Master 2-es mezőny a sok hiányzó ellenére is a legteljesebb volt, innen leginkább Zergét hiányoltuk.

A rajt után a két szlovák srác rögtön nekiállt a mezőny “megrajzolásának”, és tulajdonképpen ezt a taktikát tökéletesen végrehajtva az abszolút első és második helyet is megszerezték. A korosztályukban a most kicsit haloványabb formát mutató Jordán Bence lett a harmadik. A hölgyek versenye sem fog a “legizgalmasabb kerékpárverseny valaha” címmel a történelemkönyvekbe vonulni, a hazai pályán versenyző Dósa Eszti (Vitalitás – Kross Nutrixxion) viszonylag sima győzelmet aratott a kicsit betegeskedő Orosz Anita (Trek SE) előtt. Harmadiknak Kanti Dóri (Kőrös Bike) érkezett, aki ismereteink szerint első cross szezonját nyomja, és a Palóc Cross dobogójával megerősítette összetettbeli harmadik helyét – nem rossz! Érdemes megjegyezni, hogy Eszter a verseny egyik főszervezőjeként még verseny közben is instruálta szervezőtársait, ha hiányosságot látott a pályán 🙂 A mastereknél már egy fokkal izgalmasabb volt a helyzet, bár Kovács István “Pityikusz” (Ózdi KE) győzelmét itt sem veszélyeztette igazán senki. Mögötte a még mindig elnyűhetetlennek látszó Specziár Viktor (CUBE Balaton Team) érkezett a dobogó második fokára. A harmadik helyen voltak azért izgalmak, itt sokáig a még mindig kiváló formát mutató Molnár Tomi (Peloton SE) hajtott, de egy technikai malőr (leforduló fékpofák!) lassításra kényszerítette. Ezt használta ki a Footstrongból Klein Tomi, aki így megszerezte a fekete-kék csapat második dobogós helyét az idényben. A “honorable mention” kategóriába esik még Fésűs Laci “Kefe” (Meditech SC) is, akinek ugyan Salgótarján után itt sem jött ki a lépés, de ettől független sebészi pontossággal számol be a versenyeiről blogjában mindig – érdemes forgatni!

A futam után végül Dósa Eszterrel beszélgettünk:

Körülbelül egy órával a verseny előtt még nem tudtam, hogy el tudok-e indulni a futamon a szervezői tennivalók miatt, úgyhogy a hazai pálya előnye számomra annyira nem volt valós 🙂 Ráadásul pár szekció annyira új volt – például a buckák, amik nekem a legélvezetesebbek voltak – hogy azokat csak nem sokkal a verseny előtt tapasztaltam meg, hogy milyenek is. A kevés alvás és az ehhez hasonlók nem kifejezetten a versenyre készítik fel az embert. Úgy voltam vele, hogy ha valamilyen oknál fogva nem indulok el ezen a versenyen, akkor edzésem sem lesz. Márpedig az edzés nem maradhat el, ezért azt mondtam, hogy az eredmény ahogy sikerül, úgy sikerül, 5 óra alvással nem várhatok csodát, főleg egy olyan pályán, mint ez, ahol nagyon kell koncentrálni. Többször meg is csúszott a bringa, a talaj igazán crossos volt, és éreztem, hogy nem vagyok teljesen koncentrált. Örülök, hogy nyertem, hazai pályán mindig öröm nyerni, pláne, ha ezzel egy-két kilátogató kisebb lányt, fiút lehet motiválni. Nagyon jó kedvem is volt közben, nem kellett agyalni már semmin, hogy a nevezés meg minden rendben van-e – az utolsó pillanatban még az egyik órámat is bekapcsoltam 🙂

Annyi talán mégis a hazai pálya előnye volt, hogy az 5 év alatt azért megismertem a pályát, bár az utóbbi két hétben gyakrabban voltam rajta gereblyével és egyéb munkaeszközökkel, mint bringával. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, sok munkánk is volt benne; az ember ilyenkor rendezői szemmel tudja értékelni a többi versenyt is. Nem csak arról van szó, hogy megvan-e a mosdó, vagy a pálya ki van-e szalagozva – annyi apróságból tevődik össze, hogy azt mondom, nagyon jó, hogy van ez a Supercross Sorozat, és télen a hidegben annyi embert megmozgat, hogy ez egy nagyon jó kezdeményezés, bár természetesen mindig van hova fejlődni. Volt pár nem várt probléma, malőr, de próbáltuk úgy intézni, hogy a versenyzők ezt ne lássák 🙂

Végül elérkezett a 13 óra és ezzel a legerősebb mezőny rajtja. A penzumot végül nyolc körben határozták meg, ezt harminchat versenyzőből 14-nek sikerült teljesítenie, a többiek kört kaptak. Ebből a mezőnyből az U23-as Dina Marcit (PCCC) és most már Kusztor Pétert (Team Amplatz BMC) hiányoltuk a legjobban (persze Andris után…), a többiek hellyel-közzel jelen voltak. A rajtjel után mondhatni a szokásos forgatókönyv lépett életbe: az eddig is, és talán ezek után is meghatározó hat fős társaság tudott eltávolodni a többiektől. Ők voltak: Wouter Cleppe (Alpinbike Team Endura High5 Giant RAM), Fejes Gábor (Dr. Bátorfi – Agria KTK), Búr Zsolt (Alpinbike Team Endura High5 Giant), Buruczki Szilárd (Merida Maraton Team – CST), Stefan Gajdosik (BikePro Banska Bystrica) és Rózsa Balázs (Utensilnord Continental Pro Cycling Team). Nekik a harmadik, negyedik körig sikerült együtt maradni, utána a szerencséjét végre megtaláló Fejes Gábor állt az élre, és vele csak Cleppe tudott ott maradni. Bár Gábor nagyon meggyőzően haladt végig, és még a “Tóth András szindrómáját” is levetkőzte a hétvégére, de ez is kevésnek bizonyult a belga ellen, aki végül megszerezte zsinórban ötödik Supercross győzelmét. Mögöttük Buzsó, Szilárd és Stefan Gajdosik kergették egymást változó lelkesedéssel és eredményességgel.

Bár megint Szilárd tűnt a legerősebbnek hármuk közül, végül Gajdosik otthagyta Buzsót, felért a meridás versenyzőre, és az utolsó körben le is nyomta. U23-ban egy ötfős delegáció képviselte a kerékpársport jövőjét (…). Rózsa Balázs hazai pályán versenyezhetett, és ehhez illően viszonylag hamar sikerült eltávolodnia Kriván Andristól (Team Econix – CR). Egészen addig működött is a terv, amíg – kiérdemelve a Tóth András vándorserleget – le nem fordult a szingója a táv felénél, és így veszélyesen megközelítette Kriván az eddig egyedül tekerő Rózsát. Andris “szerencsétlenségére” Szabó Balázs András “Baktert” (Peloton SE) kapta a nyakába, akinek a táv felétől nem igazán állt érdekében a komolyabb tempóban való haladás, hiszen Master 1-es ellenfeleit már sikerült leráznia. Így aztán a többnyire egyedül tekerő econixos srácnak nem sikerült felérnie Balázsra, végül tehát megint Utensilnord győzelem született, Andris megint egy ezüstöt rakhat otthon a fiókba vitrinbe. Külön szeretnénk még kitérni a harmadik helyezettre is, Böröcz Bencére (Bikeexpressz SE), aki egy nagyon félresikerült rajt után egészen a Palóc Cross abszolút 14. helyéig, és az U23-as dobogó bronzot érő fokáig küzdötte fel magát.

Master 1-ben már tettünk utalást Bakter győzelmére, ami nem véletlen, hiszen – nem tudjuk pontosabban körülírni – ő volt a leggyorsabb ebben a korcsoportban 🙂 Másodiknak a különösen keményen küzdő Cser Gábor (PCCC) futott be, még úgy is, hogy a körözés felénél szemlátomást bukott egy nagyot. A bronzérmes az eddigi versenyeken végig dobogóközelben tekerő Szalma Csabi (Trek SE) lett, gratulálunk! A versenyek szelleméhez mindig hozzátartozik, ahogy Bakter magyarázza az örömét, bánatát. Az OB-n állókép formájában, ezúttal pedig mozgásban is megörökítettük ezt 😉

A verseny végéin nekünk végre sikerült Woutert megállítani – persze csak egy összegzés erejéig:

Idősebb embereknek vannak rossz napjaik. Nem volt a legjobb napom a mai, szerintem sokan érezték a hátukat, mert elég kemény talaj volt, ami egyfelől jó, mert nem kell annyira bringát pucolni, de a hátam azért fáj. Kicsit meg voltam lepődve, amikor Gábor támadott; sokáig, idén talán a leghosszabb ideig egy nagyobb csoportban mentünk, és láttam, hogy lépeget előre, de én még nem akartam menni. Ezek a helyezkedések mindig kis lökdösődéssel járnak, és mivel valaki úgyis elfárad, automatikusan előrébb tudsz menni. Aztán egyszer csak már hét másodperccel volt előttünk, nekem is menni kellett, ami nagyon sok energiámba került. Ő egy nagyon okos bringás, és arra számítottam, hogy mikor felérek, ismét támadni fog. Valahogyan túléltem mindezt, aztán talán a negyedik körben egymás után három kanyarban is láttam hibázni – rájöttem, hogy fárad. A mászás után nem tudott becsatolni, én pedig arra gondoltam, eljött a pillanat, hiszen jön a kör egyetlen emelkedője. Megelőztem, mindent beleadtam az emelkedőn, ami nagyon gyilkos volt, aztán egy körön át támadtam, és sikerült elszakadnom. Utána elkezdtem egy kicsit kiengedni, hibáztam is párszor, így aztán jobban kellett nyomnom a végén, mint az előző hetekben. Örülök neki, hogy Gábornak végre nem volt technikai problémája, éreztem, hogy közel van, és egy nagyobb hibával elmehetett volna az előny. Jó verseny volt, élveztem, igazi küzdelem volt!

Összességében minden adott volt a jó versenyhez: pálya, szervezés, időjárás, versenyzők, mi mégis kicsit csalódottan jöttünk haza, és erről nem csak Andris hiánya tehet. Valahogy minden “túl simán” ment, kicsit hiányoztak a küzdelmek, meglepetések – rajtlista alapján a Palóc Cross végeredményét nagyjából le tudtuk volna írni otthon, a kandalló mellett üldögélve is. De ez legyen a legnagyobb bajunk, még mindig hátra van két futam. Legközelebb Kecskemétre látogatunk, ahol információink szerint új pályára lehet majd számítani. Örülnénk is neki, hiszen tavaly nem igazán jött be nekünk, amit ott láttunk. Mindenkinek gratulálunk, és reménykedünk benne, hogy két hét múlva Andris is kilátogat majd Kecskemétre – egyelőre ennél többet nem merünk remélni… Mint mindig, most is megemlítjük a legfontosabb csatornákat ahol elértek minket: a profi kerékpárversenyzők elsőszámú kommunikációs felületét, a szelfi netwörkünket (egyelőre szelfik nélkül), ezt a különleges meglepetést, és kreativitásunk ékes példáját. Kövessetek, lájkoljatok, kommenteljetek, kérjetek matricát! Két hét múlva találkozunk!