Még ki sem tudtuk pihenni magunkat az utolsó Supercross verseny után, rögtön következett a cyclocross országos bajnokság, mégpedig Gyulán a várkertben, illetve annak közvetlen szomszédságában. Az igencsak “crossos” (=nagyon rossz) időjárás és nem túl népes mezőny ellenére nem bántuk meg, hogy leutaztunk, mivel kitűnő versenyt láttunk. Véleményünket alább ki is fejtjük.
Erős tiltakozása ellenére még Tóth Andrist (Team Econix – CR) is sikerült lerángatnunk Békés megyébe, így nem unatkoztunk a kocsiban sem, míg megtettük a Pest és Gyula közötti kétszázrengeteg kilométert. Vagyis abban a 15 percben nem unatkoztunk, amíg ébren volt…
Gyula. Mindig ezen megy az elmélkedés különböző fórumokon, hogy a verseny helyszíne és Budapest közötti távolság befolyásolja-e az indulók számát. Saját tapasztalatunk szerint igen, méghozzá jelentős mértékben, és ezt természetesen nem csak ezen egy darab hétvégi verseny alapján állapítottuk meg. Pláne, ha egy adott rendezvény egyik (nyilvános!) célja is, hogy a kerékpársportot népszerűsítse, akkor nem célravezető azt “eldugni” az ország egyik felébe, még akkor sem, ha az adott településen – mint ahogy ez Gyula esetében is érvényes – minden rendelkezésre áll egy jó verseny létrejöttéhez. De mindegy is, kár erre több szót vesztegetni, inkább koncentráljunk arra, ami ott történt, és reménykedünk, hogy később talán lesz döntéshozásban változás.
Mint már említettük, a pálya a gyulai vár körül lett kijelölve, valamint az egész napos esőre is tettünk már utalást. Ennek a két tényezőnek köszönhetően igencsak látványosra (és nehézre) sikerült a pálya. Aszfalton kezdtek a versenyzők, ami után rögtön jött a sáros, a verseny végére már jócskán kijárt füves szakasz több kanyarral, majd egy felfutás, hogy a várba történő beérés előtt még lehessen kanyarogni egy jót az ott kialakított “csiga alakú csiki-csuki” részen. Nem sokkal a várkapu előtt volt a második technikai zóna, míg az első messzebb, a célkapu után volt elhelyezve. A két zóna igencsak messze volt egymástól, viszont az első több magasnyomású mosóval is fel volt szerelve, valamint két sátor is volt az eső ellen. A várat a “főkapun” keresztül közelítettük meg egy akadály után. A várudvar “padlója” végig szőnyeggel volt borítva, emelve mind a presztízst, mind a tapadást 😉 Az udvar végén volt a hosszú lépcső, ami a várból vezetett kifelé; ez egy falépcső volt egy pihenővel a közepén. A fokokat gondosan letakarták szőnyeg darabokkal, de a pihenőre ugyanakkor már nem jutott belőle (bár ez végül nem okozott senkinek sem problémát). A lépcsőzés után egy téglákkal kirakott (!) lejtő érkezett, az aljában egy 180 fokos fordítóval. Bár nagyon látványosnak találtuk a váron belüli részeket, ugyanakkor valószínűleg szinte egy métere sem felelt volna meg például a pálya minimális szélességéről szóló szabályoknak… Egy sima verseny esetén talán meg se jegyeznénk ezt, de itt mégiscsak az országos bajnokságunkról beszélünk. A vár után a várárok töltésén kanyargott a nyomvonal fel és lefelé. Köszönhetően a rengeteg sárnak, itt a bringával való futás kicsit hangsúlyosabbá vált, mint maga a tekerés. Itt volt még egy elég aljas padka is, ami a pályabejárás során okozott pár defektet… a versenyen a többség már sikerrel vette az akadályt. A vár mögött kicsit gyorsabb rész következett, majd ismét visszakanyarodtunk a töltésre. Az utolsó negyedet pedig (micsoda meglepetés) még több sár és kanyar tette izgalmasabbá az aszfaltos célegyenes előtt.
Összefoglalva, a célnak nagyrészt megfelelő, profi pálya volt, amiből mi nagyon hiányoltuk a klasszikus “palánk” akadályokat, illetve a vár belsejét nem erőltettük volna bele. Még két “apróság” a pályával kapcsolatban: egyrészt nagyon tetszett, hogy végre valaki vette a fáradtságot (és pénzt…), és csináltatott “márkázott” jelölőszalagot (ez esetben MKSZ-eset), valamint, hogy a pályát is sikerült kulturáltan, és profin biztosítani. Szinte mindenhova jutott “pályabíró”, akik azonnal pótolták a kidőlt karókat, elszakadt szalagokat, nekik innen is köszönjük a munkájukat!
Mi a tervekkel ellentétben végül nem tudtuk kivitelezni a szombati érkezést, így a verseny napján reggel az első rajt előtt nem sokkal jelentünk meg Gyulán (bezzeg ha közelebb lett volna… na jó, nem siránkozunk többet 😀 ). Mondjuk nem indultunk be túl gyorsan, mivel motivációnk kissé visszaesett, miután végig szárazságban jöttünk, csak Gyulán kezdett esni az eső. A Supercross versenyektől eltérő módon itt négy futam volt meghirdetve, és kicsit a korcsoportok is különböztek. Elsőnek 10-kor az Amatőr 1-2 rajtolt el. Itt főleg hazai és környékbeli versenyzők képviseltették magukat, hiába, a kevesebb, mint 30 perces versenyidő miatt kevesen utaznak 5-6 órát. A legerősebbnek Szabó Áron (Körös-Bike SRE) bizonyult, közvetlen mögötte pedig Ciobanu Andrei (Clujul Pedaleaza) végzett. Ez persze kicsit furán hathat, hiszen az úriember román licensszel nevezett a magyar bajnokságra, de fogjuk arra, hogy az amatőr kategóriák ezt lehetővé teszik. Abszolút harmadik Bertalan Balázs (Körös-Bike SRE) lett.
A futam utáni szünetben kedvenc versenyzőnk is realizálta, hogy bizony ma versenyezni fog kellenie, így nevezést sem ártana átvenni mielőbb. Ez végül második nekifutásra sikerült is, mivel először elhessegették, mondván, hogy most rajt következik, és nincs elég ember aki addig ezzel foglalkozzon (?). Végül csak sikerült keríteni valakit, így kezdett valósággá válni a bajnokságon való részvétele. Az első futam után a pályán kicsit variáltak, hiszen a legfiatalabbaknak nem szerepelt a vár belső része a programban, viszont az összes többi korosztálynak igen. Ezek közül legközelebb az U17, WU17 és WU19 szintén nem túl népes mezőnye következett.
Az abszolút tekintetében a papírforma érvényesült, Fetter Eriknek (PCCC) tökéletesre sikerült a versenye, így magabiztos előnnyel nyerte meg a futamot, valamint az U17-es korosztályt. Legkésőbb az etyeki performansza után mindenki számára világos lehetett, hogy az OB-n nem lehet őt megverni. Mögötte Orosz Gergő (FSZSE – TVK Mali) és Molnár Gábor (BVSC-Zugló Cycling Team) érkeztek. Nőknél az U19-es kategóriában három induló volt, közölük az amatőr kupában is remeklő Buzsáki Virág (PCCC) lett az első, míg az egész szezonban derekasan küzdő Kanti Dorottya (Körös-Bike SRE) lett a második. A bronzéremmel a szintén mindenhol helytálló Kapott Szonja (Bikeexpress SE) vigasztalódhat. Az egyel fiatalabb lányoknál csupán egy induló volt, Vas Kata Blanka (Merida Maraton Team – CST) személyében. Ezek után remélhetőleg mindenki kitalálja, ki nyert 😉
A harmadik futamra már fokozódott a hangulat, hiszen az U19-cel és a női elittel következett a folytatás. A női dobogót nagy valószínűséggel meg tudtuk volna tippelni már a kocsiban is (ahogy ezt meg is tettük), hiszen Benkó Barbi (Focus XC Team) neve a rajtlistán általában garancia arra, hogy ő bizony az élen fog végezni. Ehhez társult még két, általunk szintén sokszor emlegetett hölgy is, Orosz Anita (Trek SE) és Dósa Eszter (Vitalitás SE) személyében. Nem is tévedtünk, Barbi viszonylag magabiztosan tudott egyre távolodni a két – illetve összesen három, hiszen újdonsült master világbajnokunk, Cseh Veronika (Alpinbike Team Endura Giant High5) is rajthoz állt a női elitben – üldözőjétől. Az elején begyűjtött előny elégnek is bizonyult arra, hogy immár huszadik bajnoki címét (különböző szakágakban természetesen) gyűjtse be. Mögötte immár a szokásosnak mondható forgatókönyv lépett életbe: a kicsit lassabban kezdő Dósa Eszter szép lassan melegedett be, de így is sikerült megelőznie Anitát, és végül ebben a sorrendben is értek célba. A fiúk versenye már kicsit izgalmasabbra (és sokkal gyorsabbra) sikeredett, bár itt is a “szokott” tandem volt a meghatározó Dina Dani (PCCC) és Zathureczky Márk (BVSC-Zugló Cycling Team) főszereplésével. Itt mi előzetesen Danit tippeltük győztesnek, de végül Márk volt, aki jobban megbirkózott a saras körülményekkel, így 2014-es országúti bajnoki címe mellé begyűjthetett egy cyclocrosst is. A harmadik helyet a feltűnően erős versenyt hajtó Peák Barnabás (Bikeexpress SE) szerezte meg, csupán fél perccel elmaradva Dani mögött. Véleményünk szerint érdemes lesz rá és ifj. Szöllősi Ferencre is figyelni a jövőben.
A verseny után Benkó Barbival váltottunk pár szót a hétvége történéseiről:
Új kerékpárral indultam ma, ami talán nem volt a legokosabb döntés részemről, de végül kiválóan működött. Kicsit bennem volt, hogy mi lesz, ha nem jó, mert rosszul van beállítva. Ettől féltem, de amúgy nem tartottam a mai naptól, úgy éreztem jól fel vagyok készülve, bár verseny közben olyan kifejezetten nem éreztem magamat jól.
A legnehezebb ma az volt, hogy fejben ne adjam fel, mivel már egy kör után elment a kedvem a futkározástól, mert nagyon rosszul futok, iszonyatosan lassú voltam közben itt is. Így fejben kellett motiváltnak maradnom.
Ezzel a győzelemmel be is fejeztem a cross szezont, hétfőn még vizsgázok, kedden megyek edzőtáborba, és utána már csak monti.
Édesapámnak szeretnék köszönetet mondani, hogy minden versenyre jött velem, és segített, illetve az edzőimnek, hogy segítették, és segítik a munkámat, illetve még Balázsnak is.
Ezzel ismételten egy rövidke szünethez értünk, valamint ekkora már “sikerült” jó pár perc csúszást is begyűjteni a rajtokkal. Következő esemény a maradék két amatőr mezőny rajtja volt a master 2-vel megfűszerezve. Eredetileg a master 1 is itt indult volna, de végül őket átrakták a “jól megszokott” helyre az elit és U23 mellé. Andrisunk így nyert magának egy újabb órát melegíteni, és bár nem tudtuk rajta tartani a szemünket, csak remélni tudtuk, hogy tényleg melegít. Volt még egy nagyon karcsú női amatőr mezőny is, de itt végül csak Magyar Szilvia lett értékelve. A legjobb rajtot Specziár Viktor (Balaton Team) vette, sokáig sikerült is elöl maradnia, de végül Medgyes Gábor (KTM Teszt Team Gödöllő) bedarálta (őt is). Egyedül Kis József (Merida Maraton Team – CST) tudott vele menni viszonylag sokáig, de az ő lendülete sem volt elég, a nap végén Megyó vitte haza az aranyérmet, harmadiknak Specziár érkezett. A nagyon népes amatőr 3-at Kovács Balázs (Footstrong SE) nyerte, míg a legidősebb amatőr kategóriát Eke Zoltán.
Az utolsó futam rajtjára immár 10 perces késéssel indultunk neki, ami erősen megviselte a rajt területén fagyoskodó versenyzőket lelkileg, valamint az ekkor már szakadó esőnek köszönhetően fizikailag is. Andrisnak sikerült 8 egész perc bemelegítéssel a lábában rajthoz állnia, így legalább neki ez az ácsorgás mindegy volt. Még jó, hogy nem fél tíz óta vagyunk lent vele együtt, na de mindegy is, ismeritek. Az súgták az érzékeink, hogy azok készültek igazán jól a mai napra, akik hoztak egy plusz kerékpárt: egyrészt, hogy minél többször lehessen gépet cserélni, és tiszta (valamint könnyű) bringával tudják folytatni a körözést, valamint esetleges technikai hiba esetén legyen mire átülni. Mondanunk sem kell, hogy Andris egy biciklivel érkezett. Bezzeg aki “számított”, mind igyekezett megoldani ezt a problémát, több-kevesebb sikerrel. Sajnos nem volt ebben a futamban sem túl nagy mezőny, de az igazi esélyesek közül nem hiányzott senki sem. Elitben eljött Búr Zsolt (Alpinbike Team Endura Giant High5), Buruczki Szilárd (Merida Maraton Team – CST), Fejes Gábor (Dr. Bátorfi Agria KTK), továbbá a helyi színeket Molnár István (Mugen Race Team Prolog) képviselte, és Lovassy Krisztián (Team Differdange-Losch) is úgy gondolhatta, hogy ez a mai lesz az ő napja. Master 1-ben 8 rajthozállóból 7-nek sikerült befejeznie a versenyt, amit egész jó aránynak mondhatunk. A legnagyobb kérdés itt az volt, hogy Szabó Balázs András (Peloton SE) vagy Cser Gábor (PCCC) ébredt-e jobban. A legfiatalabbak ebben a körben az U23-asok voltak, ők 5 fővel képviseltették magukat, plusz volt két DNS is; mi itt Rózsa Balázs (Utensilnord) és Dina Marci (Cube Csömör) párharcára számítottunk. Persze az örök kérdésekre is választ reméltünk Andrissal kapcsolatban (tudjátok: szingó, derékfájás, feladja, nem adja fel, stb… tetszőleges permutációkban).
Rajt után nem kellett sokat várni, Fejes Gabi rögtön magához ragadta a vezetést, szorosan a nyomában Buruczki Szilárddal és Buzsóval. Mögöttük kisebb űr volt, amiben Lovassy Krisztián, Molnár István, és a nagyon elszánt Dina Marci közlekedett. Szót érdemelnek még a master 1-esek is, itt Cser Gábor kezdett be nagyon, Bakter inkább szolidabbra/szuszogós-sípolósra vette az első köröket.
Az élen Gábor nem kegyelmezett senkinek, magabiztosan növelte az előnyét egészen a verseny első harmadáig, ahol letört a nyerge, így kerékpárt kényszerült cserélni. Bár többen is ügyködtek rajta, mégsem sikerült kiimádkozni a nyeregcsövet a vázból, ergo Gábornak nem volt működőképes cserebiciklije az elkövetkezendő körökre… Ennek okán az utolsó három kört kicsivel óvatosabban teljesítette, de még így több mint egy perces előnnyel haladt át a célvonalon, és ezzel 2015 cyclocross magyar bajnoka lett, azaz meg tudta védeni bajnoki címét. Mögötte a már emlegetett Buruczki, Búr duó érkezett, immár mondhatjuk, hogy a szokott sorrendben. Sovány vigasz, de ha lenne kerékpár-kezelési, valamint stílusból kerékpározás díj, azt egyértelműen az Alpinbike harcosának, Buzsónak adnánk… nagyon tanulságos nézni, ahogy teker, pláne az ilyen sáros pályákon! U23-ban Dina Marci nem talált legyőzőre, szinte hiba nélkül teljesítette a távot, amibe a végén az utolsó kanyarban – a testvére gépén – felcsavart váltó is belefért. Ebben a kategóriában még két versenyző volt, akikre egész évben figyelni kellett Kriván Andris (Team Econix – CR) és Rózsa Balázs személyében. A tavalyi bajnoknak ez az időjárás most “nem adta ki”, így be kellett érnie a bronzéremmel, míg Andris talán idei legjobbját hajtva megérdemelten lett második.
Végére maradt a master 1, ahol a mi Andrisunk is küzdött. Már említettük Cseri korai támadását, de végül (mint ahogy erre már párszor volt precedens az idényben) elfogyott a lendület, és Bakter állt előre, majd ott is maradt egészen a célvonalig, így ő is duplázni tudott 2014 után. Másodiknak Cseri gurult be, és őt követte az egész szezonban egyenletesen tejesítő (hallod ezt, Andris?!) Szalma Csabi (Trek SE). A sors fintora, hogy Etyek után itt sikerült a legjobb helyezést elérnie Andrisnak, egy OB negyedik helyet tudhat a magáénak. A szezon végére csak beindult a gép! Volt olyan kedves és leírta a történéseket nekünk/nektek:
A szörnyű videók után úgy gondoltam, csakazértis megnézem magamnak ezt az OB-t. Molnár Pisti pályabejárós felvétele még csak-csak értelmezhető volt, annak ellenére, hogy néha elvitte magával a lendület. A másik rettenet, a “nagy versenyek” részleteivel már jobban földhöz vágott; először azt hittem, vicc… de annak is gyenge. Az ellenségeskedő hangulatomat csak fokozta, hogy úgy éreztem, Gyulán cyclocross országos bajnokságot rendezni olyan, mint mondjuk Afrikában óriás műlesikló világbajnokságot.
A előítéletek és a negatív felhang ellenére csak elindultunk, sőt… röpke 3-4 óra alatt oda is értünk. (Gondolom, az ország északkeleti felén lakók, akik a cyclocross versenyek résztvevőinek nagyobb számát adják, méginkább élvezték az utazást.) A remek időjárás jókedvem rügyező bimbaját hamar virágba borította, de legalább biztosan tudtam, hogy itt aztán dagonyázás lesz!
Érkezés után nem tudtam nevezni, mert éppen az első futamot indították és valamilyen rejtélyes okból nem sikerült megoldani, hogy egy ember addig is intézze a nevezéseket. “Nincs pénz…” – hallatszott az unásig ismert válasz a Szövetségtől. Persze, erre a végtelenségig rá lehet fogni mindent. Inkább kérdezni kéne azoktól, akik még kevesebb pénzből meg tudtak valósítani egy működőképes sorozatot. Vagy egyszerűen csak szabadulni az évtizedes rossz berögződésektől. A Körös-Bike és a helyi szervezők egyébként kitettek magukért mindent tekintetben, de egyes dolgokban az MKSZSZ figyelő szeme, mint a medúza pillantása bénította meg őket is.
Azért, hogy ne csak savazzam a Szövetséget, azt meg kell hagyni, hogy a licencekkel kitettek magukért! Már a verseny napján megkaptuk őket, nem csak elvben, hanem gyakorlatban is. Szóval haladnak itt a dolgok, dübörög a fejlődés!
A pálya korrektül jelölt, jól épített volt, de az időnként rákezdő, majd csendesedő eső kiszámíthatatlanná tette. Jó döntés volt, hogy a Master 1-es futamot az Elit-tel együtt indították, így a UCI kategóriákban érvényesíthető volt a kerékpár-megkötés és az amatőr kategóriákon kívül csak valódi cyclocross gépeket lehetett használni. Ugyanakkor már a rajt előtt tudtam, hogy itt bizony egy kerékpárral esélyem sincs. (Egyéb hiányosságaimról, erőnlétemről most nem ejtenék szót, sírtam már eleget.) Az “igazi cyclocross”-t máshogyan játszák, mint a hazait, és amikor (általában az időjárás miatt) mégis kicsit közelítünk hozzá, akkor mindig szembesülünk vele, hogy erre bizony nem vagyunk felkészülve! Sem anyagilag, sem technikailag.
Az egyre nagyobb sárban nőttek a köridők, és több lett az olyan szakasz, ahol érdemesebb volt futni, mint tekerni. Valahogy sikerült annyira elszámítanom magam az uszodában lévő öltöző és a kocsi közti ingázással, pakolgatással, hogy majdnem egészen 8 percet melegítettem. (Beragadt a görgő állító csavarja is, az ideges bénázás közben alig tudtam feltenni a bringát.) “Szerencsére” a rajt is csúszott néhány percet, így nem csak én indultam teljesen hideg izmokkal. Hogy ez volt az oka, vagy más egyéb, nem tudom, de alig tudtam belépni a pedálba… így végül lemaradtam arról a vonatról, amire amúgy sem vettem jegyet. Sebaj, gondoltam, azért adjunk az érzésnek, zárjuk szépen ezt a szezont és kerékpározzunk egy kicsit! Végül ez sikerült is. Nem vállaltam túl magam, a hátamra és az időnként beköszönő derékfájásra figyeltem. Többször megálltam kerékpárt mosni, hogy ne az utolsó versenyemen vágjam haza a gépemet. (Olyan segítőkész volt mindenki, hogy csak tartanom kellett a bringát, a mosásba egyszerre ketten-hárman is beszálltak!) Kevesen indultunk és minden a papírforma szerint alakult, így viszonylag eseménytelenül telt a verseny, volt időm az áttétellel, kanyarodással és felfutásokkal kísérletezni, vagy éppen “észrevenni” a gyulai várat, a környezetet. Aztán egyszer csak letelt az egy óra és szépen csendben vége lett a futamnak. Csakúgy mint a cyclocross szezonomnak.
Közel sem annyira fontos ( 😀 ), de Fejes Gáborral is váltottunk pár szót a győzelme után:
A legjobb momentuma a mai versenynek egyértelműen az volt, amikor befejeztem, megnyertem a futamot. A legrosszabb pedig, mikor hirtelen letört a nyergem. Ekkor gondolkoztam rajta, hogy még mi jöhet… El is csúsztam, a kormányom keresztbe állt, nem tudtam egyenesen menni, és ezek után tört le a nyereg is. Háromnegyed kört mentem nyereg nélkül, szinte végig kiállva, nagyon nehéz volt.
Nem mondom, hogy túl jól kaptam el a rajtot, harmadik helyen fordultam rá a salakos részre. Nyomtam neki, pont befértem még a többiek mellett, így az első kanyarban már elsőként fordultam. Ing-gatya mentem, ahogy tudtam, és hát végig elég volt ez a lendület.
Ha a szövetség mögé áll az ügynek, akkor tervezem a VB-t, saját magamnak most nem tudnám kigazdálkodni. Szeretnék még menni a Budapest Bajnokságon és a Kőbányai versenyen, ez a szombat-vasárnap jó lett volna, de attól függ, hogy a nyeregcsövemet ki tudom-e műteni a bicikliből, meg újat szerezni. Meg fogom próbálni!
Köszönöm a segítséget a barátnőmnek, aki a depóban segített, a DKSI-s srácoknak ugyanezért, valamint a teljes “cross közösségnek”, mert mindig mindenki nagyon segítőkész, nincsen ellenségeskedés a depóban. Köszönetet mondok még a csapatomnak is, a Dr Bátorfi-Agria KTK-nak, akik támogattak az egész szezonban.
Ez volt tehát az első magyar cyclocross országos bajnokság Gyulán. Úgy tudjuk, hogy a távolság nem rettenti el a szövetséget és a rendezőket, így jövőre nagy eséllyel ide látogatunk vissza. Ennek ellenére mi úgy gondoljuk, bármikor lehetne itt mondjuk Supercross futamot szervezni, de egy OB-t ide “rejteni” nem feltétlen okos döntés. Talán ennek is betudható a szokásosnál alacsonyabb nevezői létszám. Persze azok közül, akik közül nagy valószínűséggel előre tudtuk, hogy kikerülnek a bajnokok, mindenki itt volt. Ugyanakkor így nem igazán “népszerűsödött a sportág”. De nem panaszkodunk tovább – ennek és az undok időjárásnak ellenére jól éreztük magunkat, jó versenyeket láthattunk kitűnő sportolókkal, bár azt nem értjük, hogy a díjátadó előtt kitől és miért kapott a szervezői gárda elismeréseket… Ugyan rettenetesen elfáradtunk, de kimaxoltuk a hazautat, mivel Baktert és az egyik kerékpárját mi vittük haza. Micsoda all-star gála volt nálunk hátul!
Itt megnézhetitek a versenyen készült képeinket, itt az Instagram feedünket találjátok, bátrabbak pedig klikkelhetnek Tumblrünkre vagy Twitterünkre, mivel ezeken is van élet. Ha minden jól megy, a következő versenyünk egészen-egészen különleges lesz, úgyhogy stay tuned 😉
