Aki a kerékpársportot követi, egészen biztosan hallotta már Oleg Tinkov nevét. Ő a bringázás Roman Abramovicha, annyi különbséggel, hogy sokkal jobban belefolyik a csapat irányításába, nem csak számolatlanul önti a pénzt a csapatkasszába. Az utóbbi hetekben e téren is szintet lépett, kirúgta Bjarne Riist csapata, a Tinkoff-Saxo éléről, amelyet követően mindenki csak találgatott, mit lép majd a némileg habókos orosz. Tegnap kiderült.
No de lassan a testtel, adunk egy kis háttérinfót, hátha nem mindenki ismeri a jó öreg Oleg szakmai pályafutását. Még 2007-ben létrehozta saját prokonti csapatát, feltöltötte pár bukott doppingsztárral és egyéb elemekkel (Hamilton, Hondo, Jaksche, Serrano, Commesso, Brutt, Kiryienka, Petrov, Rovny, stb.), majd a projekt egy év után abbamaradt és jött a Katusha. Telt-múlt az idő, Oleg emelte a tétet eggyel, amikor 2012-ben második szponzornak megérkezett a Riis-birodalomba, majd 2013-ban meg is vette a csapatot. Itt már sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb “egyházszakadás” lesz, az orosz Contadornak is beszólt, miközben Twitteren is osztotta az észt mindekinek.
Oleg 187 ezer követővel rendelkezik Twitteren, és általában nagyon szórakoztató. Döbbenetes magabiztossággal és szintúgy döbbenetes angolsággal okosít napi szinten; időnként nehéz eldönteni, hogy megőrült, részeg, vagy amit ír, azt tényleg komolyan gondolja. Ajánljuk mindenkinek, aki időnként jót akar nevetni; oroszul tudók előnyben, időnként ugyanis Oleg a cirill billentyűzetre is ráveti magát.
Közben persze foglalkozik a csapatával: idén megérkezett Sagan, Brutt is hazatalált, Basso pedig alighanem még Riis kívánságára érkezett. Alig telt el egy hónap a szezonból, Oleg már ideges volt, hogy nem potyogtak a győzelmek, majd nemrég megtette az elképzelhetetlent: kirúgta Riist. Képletesen szólva Riis felépítette a házát, aztán valaki beköltözött, majd megvette az egészet, miközben ő ott lakott, majd egyszer csak kipaterolta őt onnan. Feszülten várta a világ a következő bejelentést, ki lesz az új főnök, de Oleg egy átlagos sajtótájékoztatónál többel készült, tollat ragadott és ezúttal nem 140 karakterben, nem saját néven, hanem hivatalos Tinkoff-Saxo közleményben jelentette be egyrészt az új csapatfőnököt, másrészt pedig – ha már úgyis írni kezdett – a kerékpársport jövőjét, reformját és problémáit is taglalta.
Vettük a fáradtságot, lefordítottuk.
Igyekeztünk nagyon hűek maradni az eredeti szöveghez, ezért ha furcsaságot olvastok, ne lepődjetek meg. Az eredeti szöveget itt olvashatjátok – nem a szokásos olegi angolsággal van, kicsit azért belejavítottak a csapatnál, de így is van benne egy-két gyöngyszem. Ami a szöveget magát illeti, ilyen össze-vissza írást rég olvastunk. Felmerülnek gondolatok, se eleje-se vége, ugrál a témák között, nem fejt ki részletesen semmit (talán jobb is), úton-útfélen megbánt valakit, egyszóval hozza önmagát. Ennél többet nem akarunk írni a szövegről, nézzétek meg magatok:
Oleg Tinkov, a Tinkoff Saxo tulajdonosa vázolja a kerékpársportról alkotott elképzelését
A kerékpározásnak meg kell változnia…vagy meg kell halnia, vagy talán csak elzötyög egyik botránytól a másikig még egy évtizeden át, miközben jönnek-mennek a csapatok. Ez a helyzet manapság, amikor a csapatoknak nincs bevételük, csak hatalmas kiadásaik, ami elképzelhetetlen lenne bármely más profi sportban. A csapatok bevétele 99%-ban a szponzorációtól függ, és ez a modell se nem életképes, se nem tartós. Ebből ered a dopping, a véget nem érő botrányok, ennek a csodálatos sportnak az egész “szürkesége”. A paradoxon az, hogy a futball után a kerékpár a második élőben legnézettebb sport, és ezzel egyidejűleg a legszegényebb sport is.
Miért van ez? Megpróbálom elemezni ezt a problémaspirált.
Ideális esetben így nézne ki a lánc:
- bevétel a csapatoknak (televíziótól és versenyeken való részvételből)
- a versenyszervezők többet kapnak a TV csatornáktól
- a TV csatornák több nézőre és igényre tesznek szert
- a versenyek érdekes showk – ez szórakoztatás
- egy kerékpáros sztárakadémiát kéne létrehozni, és a nézettségi számok emelésén kéne dolgoznunk (lásd a Forma 1-es gyakorlatot)
- minden sztárnak részt kellene vennie ezeken a versenyeken (itt a tenisz példáját kell megnéznünk)
Természetesen ezt a spirált lentről is meg lehet nézni. Az embereknek versenyeket kéne nézniük, nem pedig aludniuk szieszta idején a kontinentális Európában 🙂
Meg kell találnunk a módját, hogy fenntartsuk az érdeklődést hosszú és unalmas szakaszok során. Talán le kéne ezeket rövidíteni ezeket vagy csak később adni, amikor az utolsó csata zajlik.
Érdekesebbé kell tenni a versenyeket és újakat kell kitalálni. Ötlet: GP Monaco szombaton az autóverseny előtt; el lehetne adni az ülőhelyeket, amik már amúgy is ott vannak. De fontos, hogy a legjobb sprinterek ott legyenek ezen az eseményen – a legjobb hegyimenőknek az összes nagy körversenyen ott kéne lenniük. Ezért javasoltam a “Three Grand Tour Challenge”-et, ami nagyon heves eszmecserét provokált ki – ennek én nagyon örültem! Ha igazi showt akarsz, akkor a legjobbaknak kell versenyezniük a legjobbakkal. Egész biztosan csökkentenünk kell a versenyek számát – senkit nem érdekelnek a provinciális versenyek, amelyről nincs TV közvetítés. Itt World Tour csapatokról beszélek – szerintem alacsonyabb besorolású csapatok részt vehetnek ezeken a helyi eseményeken, van helyük a sportban.
Megint mondom, hogy minden ettől az idióta “ciclismo storico” elvtől függ. Egyetértek Fabian Cancellaraval: kinek kell ez a “csináljuk úgy, ahogy a nagyapa csinálta” tradíció? Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Belgium mind megmaradtak ebben a 20. századi paradigmában – ez egy anakronizmus az internet, az iPhone, a tömegmobilitás, valamint a sport és általában az élet széles látókörű megközelítésének korában. Azokban az időkben tényleg váltás nélkül kellett biciklizned és egy lámpa volt a homlokodra erősítve. Csökkentenünk kell a versenyek számát, ezek hosszát, és nézőbarátabbá kellett tenni. Például több körözős verseny lehetne városok körül, stb.
A kerékpározásnak meg kell változnia. Sainz [ő az autóversenyző; akire Oleg Tinkov gondol, az Saiz – a szerk.], Bruyneel és Riis ideje lejárt – ők megragadtak a 2000-es években, és itt nem feltétlenül a doppingra gondolok. Egyszerűen csak nem értenek bizonyos nyilvánvaló dolgokat, és nem tudják, hogyan kell modern módon menedzselni egy csapatot. A csapatok irányítása nem csak a csapatkocsiból rádión keresztül leadott utasításokból vagy éppen egyes versenyzőkkel való “varázslásból” áll, amiben például Riis páratlan volt. Egy csapat menedzselése unalmas, monoton irodai munka. Eljött az unalmas és aprólékos menedzserek ideje – olyanoké, mint Dave Brailsford, és remélem, mint az új vezetőnk, Stefano Feltrin.
A csapat és a versenyzők irányításának alapjait ma matematikai és statisztikai analízisnek és adatbányászatnak kell vezérelnie. A sporttudomány ma a király! Ma nem az a győztes, aki a legtöbbet edz, hanem aki a leghelyesebben edz; nem az, aki EPO-zik, hanem aki egészséges étrenden van, és aki a hosszú edzések előtt, alatt és után is a megfelelő italokat fogyasztja.
Ez az oka annak, hogy nem veszem figyelembe azokat a “Riis utód” jelentkezéseket, akik elárasztottak minket a világ minden pontjáról. Nekünk ez nem kell – ez a régi gondolkodásmód és ez nem életképes.
A kerékpáros mezőny legjobbjai közül sokan nálunk vannak, kitűnő edzői és specialista csapatunk van; hé, a bringa csapatsport – ezt ne feledjük el! Így aztán hiszek a csapatomban, a Tinkoff-Saxoban és a hasonlóan gondolkodó szakértőink csapatában. Nem kell sztármenedzser – sztárok csapata vagyunk a kerékpározásban: Stefano Feltrin, Steven De Jongh, Sean Yates, Bobby Julich, Daniel Healey, stb. Együtt a csapatunkból Szuper-Csapatot csinálunk.
Természetesen ha a kerékpározás nem változik, ahogy fentebb írtam, akkor nehezebb lesz. És minden úgy marad, ahogy most van – mindenki küzd a saját bőréért. Felhívok minden csapatot, hogy egyesüljünk és hozzuk létre az új játékszabályokat, hogy befolyásoljuk a UCI-t és a versenyszervezőket. Világos, hogy ez egy nehéz feladat, és több csapattulajdonosra van szükség, mint korábbi sportolókra, akik szponzorokat találtak és túléltek, megszerezve az évi milliót.
Hiszek a kedvenc sportomban és hiszek az élet dialektikájában is…
– Oleg Tinkov, Tinkoff-Saxo csapattulajdonos
Ez tehát a nagy mű, amire az öreg elragadtatta magát. Amúgy meg lesztek lepődve, de az agyondicsért Stefano Feltrin volt már 2007-ben a Tinkoff Credit Systemsnél is a főnök, Sean Yates és Bobby Julich pedig akkor jöttek át a Sky-tól, amikor ott még a személyzet körében is zéró toleranciát hirdettek…Azt tudtátok, hogy Riis évi egy milliót keresett? 🙂
Egyéb érdekességnek ideteszünk még két reakciót, amelyeket a Szuper-Csapat Nagy Vezetőjének megnyilatkozása váltott ki. A többiek valószínűleg még próbálják feldolgozni az olvasottakat, neadjisten kerékpároznak…
@olegtinkov – many of us have been saying this for 15+ years, Oleg. Point for point. There’s 1 major problem: ASO will NEVER share revenue.
— Johan Bruyneel (@JohanBruyneel) March 31, 2015
@olegtinkov Oleg, not sure if u actually wrote this as it’s diff than your normal rant but if so, bravo, I agree with ALMOST all of this. — Lance Armstrong (@lancearmstrong) March 31, 2015
@lancearmstrong Hi Lance! It was ME, but it was translated into proper english by my PA :-). Sometime, i entertain here, but serious for now
— Oleg Tinkov (@olegtinkov) March 31, 2015
Hát így, ahogy Frei Tamás szokta volt mondani. Ti mit gondoltok Oleg Tinkov munkásságáról, erről a pamfletről, vagy akár a szükséges reformokról?
