Előző héten rendezték Csehországban a négy napos Gracia Orlová versenyt, ahol a magyar női válogatottat is meghívták. A csapatban ott volt a 2014-es országúti OB összes dobogósa, Szurominé Pulsfort Diána a Szerpentinből, Benkó Barbara a Focus XC Teamből és Kormos Veronika a Keukens Redantból, valamint Király Mónika, Mester Dóra és Al Saidi Leila. A verseny idejére Barbi kezelésbe vette az Instagramunkat, most pedig Dia beszámolóját tesszük közkinccsé, amiben elmondja, milyen is volt Velocio-SRAM fémjelezte mezőnyben versenyezni.
1. nap: Orlova – Stramberk, 101.2 km
Első nap egy hosszabb „elnyújtott hegyet” kellett megmászni a mezőnynek. Az odavezető dimbes-dombos úton volt tempó, hiszen még mindenki friss volt, láttam lányokat az árokban már az első 30 km-en is.
A vége előtt 30 km-rel sajnos belekerültem egy bukásba. Éreztem, hogy jól forognak a lábaim és meg akartam próbálni pontot szerezni az utolsó hegyi hajrán, így előre mentem, amennyire tudtam, de sajnos a második sorban pont előttem elestek és magukkal vittek az út széli árokba. Miután konstatáltam, hogy mozog mindenem, de kitört 4 küllőm és lifeg a fékkarom, a mezőny már elrobogott. Kereket sajnos elég későn kaptam, mert nem mondták be a rádióba, hogy én is benne voltam a bukásban, sőt miután berakták a kereket, a láncomat is alig tudtuk felrakni, mert teljesen beszorult. Ezután gondoltam, egy életem, egy halálom, megpróbálom a lehetetlent: visszaérni a mezőnyre. Minden létező energiámat felhasználva végül 4 perc körüli hátránnyal célba értem. Barbi, Móni és Veronika beértek a mezőnnyel. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy az utolsó két km-en nem volt könnyű befutni, ahol az emelkedő még egy kis macskakővel is meg volt spékelve.
Amialiusik megszerzi a sárga trikót az első szakaszon
2. nap: Lichnov – Lichnov, 100 km
Ez volt a király etap. 100 km-en 4 hegyet kellett megmászni összesen 1800 szinttel. Mivel nem vagyok hegyimenő, arra koncentráltam, hogy minél kevesebb hátrányt szedjek össze a felfelékben és viszonylag elölről kezdjem meg az emelkedőket. Ezen a napon már reggel eső fogadott és az első 20 km-en bőrig áztunk. Az első felfelé menet első fele nem volt nehéz, de aztán bekanyarodtunk egy hegyi kis útra, ami tele volt kátyúval, murvával és nagyon meredek volt. Én itt felvettem a saját tempót és csak arra koncentráltam, hogy túléljem. Móni és Barbi elsuhantak mellettem. Móninak sikerült felérni az elejével, de lefelé mindennél mostohább körülmények vártak. Köd, havas eső, murvás csúszós út, gallyak, levelek mindenfelé az úton… Én kicsit kockáztattam lefelé, de tudtam, hogy vissza kell érjek egy nagyobb csoportra hamarosan, így nem lassítottam. A hegy aljában visszaértem a második bolyra és következő hegyre már egyenletes tempóban együtt haladtunk kb. 30-an. Mónit a második lefelében értük utol, sajnos leszakadt az élbolyról.
A maradék két hegyet ő húzta, sőt el is tudott távolodni a felfelékben, de aztán mindig utolértük.
A befutó egy brutál meredek 500 m volt. Gyakorlatilag ott mindenki úgy ment fel, ahogy tudott. Barbi nagyon jól bírta végig ezt a szakaszt, sokat ment elöl és a befutóra is hármunk közül megint csak ő jött be legelőbb, majd én és Móni. Leila és Dóri ezen a szakaszon már túl nagy hátrányt szereztek és kiestek a versenyből, Veronika sajnos feladta a versenyt.
Amialiusik végül harmadik lett, de nála maradt a trikó
3. nap, délelőtt: Havirov – Havirov, 13.2 km
Ehhez a szakaszhoz sokat nem tudok írni. Talán annyit, hogy megtiszteltetés a világbajnokkal egy mezőnyben indulni ebben a számban. 41.3-as átlagot sikerült mennem és 2 perc 8 mp hátrányt kaptam a világbajnoktól. Nagyon sűrűn jött be mindenki ezen a kicsit hullámos, szeles pályán.
Lisa Brennauer megnyerte a szakaszt, mitöbb, az első helyen Velocio-tag jött meg…
3. nap, délután: Detmarovice – Visalaje, 63.5 km
Ez a szakasz gyakorlatilag a rajttól kezdve fokozatosan emelkedett. Itt nem bízhattam benne, hogy „majd lefelé felérek”, úgyhogy nagyon figyeltem, hogy az utolsó 3 km-t, ami igazán nehéz és meredek volt, minél előrébb kezdjem. Sajnos ezen a részen volt is egy bukás, ami Mónit feltartotta. Barbival mi megúsztuk és a végén megint csak bebizonyosodott, hogy Barbi milyen hihetetlen jól bírja a meredek befutókat. Ő ért be elsőnek közülünk nagyon jó helyen, majd én és Móni.
Alena nem viccelt ezen a szakaszon sem
4. nap: Orlová – Orlová, 100.2 km
Ez a szakasz egy igen technikás dimbes-dombos körözés volt. Tudtam, hogy végre ez az én szakaszom, hiszen nincsen benne nagy hegy és jól meg tudok indulni, ha arról van szó. Igyekeztem végig elől biciklizni, hogy lássam, mi történik. Folyamatosan próbáltak szökni, de végül mindig összezártunk. Figyelni kellett minden kanyarra, mert az út minősége és tisztasága itt sem volt a legjobb. Volt kicsúszás a kanyarban és sajnos egy hatalmas bukás is az egyik széles hosszú lejtőn kb. 70 km/h-ás tempónál. Én körről-körre jobban éreztem magam és a befutóra jól előre tudtam menni, majd végül 22.-nek értem célba. Majd Barbi és Móni is jöttek pár másodpercre.
Brennauer vezetésével őrzi a Velocio a trikót, Barbi jobbra spottolható
Köszönjük a lehetőséget és a szervezést Tóth Istvánnak. A teljesítményhez nagyon sokat számított, hogy profi segítségünk és kiszolgálásunk volt minden téren.
Részletes eredmények a verseny hivatalos honlapján.
A szintrajzok a Velofocus munkája, képek a Bell X one oldalról.
