Hagytuk, hogy elteljen egy kis idő és leülepedjen az elmúlt három hét izgalma – nomeg egyéb dolgokkal is el voltunk foglalva, így aztán most tudjuk megosztani veletek az általunk érdekesnek vélt pillanatokat, eseményeket, jelenségeket, tanulságokat az elmúlt három hétről. Nem kis meglepetésre és nagyon találóan a Giro 2015 elemzés címet adtuk ennek a cikknek, szóval csakugyan erről lesz szó, nem árulunk zsákbamacskát, érdemes továbbolvasni.
Egy. A csapatidőfutam még mindig az Orica GreenEdge szakterülete
Annyi időfutamspecialista volt a csapatban, hogy nagyobb összegben lehetett volna rájuk fogadni az első szakaszon – persze nem sokat hozott volna egy 1.10-1.15-ös odds, mert az irodák sem ma kezdték. A Quicksteppel most nem volt tizedmásodpercre menő csata, elég simán hozták a szakaszgyőzelmet és aztán a maglia rosa-t Gerransnak. Az első négy napon náluk volt a trikó, plusz Matthews is nyert egy szakaszt, szóval ha az első hét után hazamentek volna, akkor is sikeres Girot könyvelhettek volna el maguknak. Mondjuk a következő érdemi pillanatukra az utolsó szakaszig kellett várni, szóval a hiányukat sem sokan vették volna észre.
Figyelj tesó, csak második lettél… (Visconti és Clarke, 4. szakasz)
Kettő. A nézők szeretik a sportot, vagy csak magukkal vannak elfoglalva?
Úgy tűnik, nem ér véget az incidensek sorozata. Ha a srácok nem rakják fejre magukat saját hatáskörben csak úgy, akkor biztos lesz valaki az állítólagos rajongók közül, aki tesz azért, hogy a mezőny egy része másnap bekötözve tekerjen, ha egyáltalán el tud indulni. Igen, itt különösen a második szakaszon a pelotonba belebringázó (!) nézőre gondolunk – ilyet még nem is láttunk. Volt hatalmas bukás egy belógó objektív miatt is, elég csúnya képeket láthattunk. Persze vannak a szokásos idióták, akik a hegyen futnak az éppen a fülükön is levegőt vevő versenyzők mellett; ők egyfelől idegesítik a bringást, másfelől balesetveszélyesek, hiszen amikor elfogy bennük az ATP és hirtelen megállnak, sokszor nem is veszik észre, hogy amúgy még jönnek bringások – épp mögöttük. De láthatóak voltak fél percig a TV-ben, lehetőleg egy szál f_szban, vagy éppen sikerült egy bemozdult selfie-t lőni. Remek. Apropó, a technikai eszközök sokakat idegesítenek, Contador is leszedett egy selfie-botot – csak idő kérdése, mikor repül bele egy drón a mezőnybe.
Ha már itt tartunk, nézzük meg, mennyien indultak, és mennyien értek el Milánóig.
Három. Nem kell győzni, hogy győzz
Se Contador, se Nizzolo, se Visconti nem nyert szakaszt, mégis ők vihették haza a trikókat. Jókor voltak jó helyen, talán ez a legjobb jellemzése a versenyzésüknek. Persze nincs előírva a szakaszgyőzelem, de mennyivel jobban veszi ki magát, ha van a diszciplína győztesének legalább egy szakaszgyőzelme? “Amikor Contador lerakott mindenkit a hegyen…” vagy “Amikor Nizzolo lesprintelt mindenkit…” vagy “Visconti egésznapos szökésből nyerte a hegyibefutót” – mennyivel menőbb, nem? Valószínűleg ettől még tudnak majd aludni a srácok és a következő szerződésüknek sem fog ártani, de hát azért na.
Négy. A fiatalok túl sokat Xboxoznak
Lehet, hogy csak a Girora nem látogattak el a legerősebb ifjú titánok, vagy Aru mögött elhalványulnak az amúgy erős fiatal srácok, mindenesetre egy percig nem volt veszélyben az Astana első embere számára ez a trikó. Más kérdés, hogy ő úgy igazából a rózsaszínűt szerette volna, de hát Fabio, arra még várni kell egy kicsit. Mögötte az amúgy tehetséges Formolo 1 óra 51-et, a meglepően jól menő Felline 1 óra 54-et kapott, és ők ketten voltak a legközelebb hozzá a 38 U25-ös srácból…Az olaszok lelke legalább emiatt nem fog fájni, hiszen zöld-fehér-pirosban pompázik ez a dobogó, nem rontotta el senki a partyt. A nagy kérdés az, hogy ahogy pár év elteltével Nibali ki tudott lépni Basso árnyékából és elkezdett Grand Tourokat nyerni, úgy vajon sikerülni fog-e Arunak ugyanezt megtennie.
Öt. Egymillióan a Garmin ébresztőórájáért
Valaki szólhatott volna két héttel korábban Ryder Hesjedalnak (olasz kiejtéssel: Rájdere Eszjedále), hogy “Hey Goggles, the Giro’s on!” Ez a srác ugye nagyban fogadkozott, hogy na majd ő, meg megmutatja, hogy nem volt véletlen az a Giro-győzelem, aztán az első pihenőnapot már a 21. helyen, több mint hat perc hátrányból élvezhette a szép szál kanadai. A második hét végére már a 13. volt összetettben, igaz, 11 perc hátránnyal, aztán valaki felébreszthette, mert folyton-folyvást őt láthattuk támadni a harmadik hét hegyes szakaszain. A mindenféle mozgáskultúrát nélkülöző Hesjedal több kerékpárkedvelőre hozta rá a hányingert, ahogy felrugdosta magát az emelkedőkre, kitartása viszont végül egészen az 5. helyig katapultálta, és 10 percet sem kapott.
Mi történik, ha az első két hétben is bringázott volna? Érdemes egy pillantást vetni a többiek hátrányára is…
Hat. Akkor szökj, ha akár egyedül is tudsz dolgozni
Ismét többször láthattuk, hogy többen elmenésben vannak, aztán hirtelen kitalálják, hogy ők most annyira nem dolgoznának, még akkor sem, ha emiatt elhal az egész kísérlet. Nyilván van az a pont, ahol már a lábak nem azt csinálják, amit az agy diktál nekik, de többször is láthattuk, amikor a színház és a spórolás miatt ment a bénázás. A szökevénytársnak tehát fel kell készülnie erre és úgy kell beosztania az erejét, hogy akkor is tudjon menni, ha mások kiszállnak a buliból. Emlékezhetünk Adam Hansen szökésére, amikor Gretsch akadt le róla, és magával rántotta Atapumát, vagy a Landa-Zakarin tandemre (erre még visszatérünk), vagy éppen az Aru-Uran eszmecserére.
Aru szeretne egy kis segítséget a Finestre után, Urannak mindegy
Hét. Ilnur Zakarin
Nagyon vártuk, hogy mit fog produkálni a Tour de Romandie fiatal orosz győztese. Voltak olyan hangok, amelyek szerint leginkább egy pozitív tesztet, de mi ettől elhatárolódtunk, és bíztunk a sikerében. Első próbálkozásnak nem is volt rossz, hiszen jól megválasztották neki a szökhető szakaszokat. Az elsőn nyert is, Imolában jól tudta kamatoztatni időfutambeli képességeit (volt ő már orosz időfutambajnok 2013-ban), majd elég nagy műsort produkált az utolsó előtti etapon a Colle Delle Finestre-re. Nyilvánvaló volt, hogy a Cima Coppi miatt hajtott, de elkapta az élbolyt korán megtámadó, és kétségkívül jó formában lévő Landa – majd lesprintelte a hegycsúcson. Ezek után persze annyira nem kellett volna csodálkoznia, hogy a síkra leérve Zakarin bepöccent és egy métert nem vezetett neki, nagyban hozzájárulva Landa második helyének elúszásához.
Ezt követte az orosz bosszú
Annak ellenére, hogy végül 2 óra 45 hátránnyal a 44. helyen zárt Zakarin, fontos tapasztalatokat és egy szakaszgyőzelmet gyűjtött ebben a három hétben, és a magunk részéről biztosak vagyunk benne, hogy láthatunk tőle nagy dolgokat – csak nem fut bele a Sevilla/Popovych életpályába.
Nyolc. Van potenciál, csak a csúcsra nem sikerül eljutni
Aki a cím után bármi mást várt, mint Porte és Uran teljesítményének elemzését, az tartson önvizsgálatot! Az a helyzet, hogy mindketten évek óta próbálkoznak a Nagy Győzelem megszerzésével, eddig viszont nem akaródzik összejönni.
Porte idén ráállt a Wiggins és Froome által kijelölt útra, megnyert mindent, amit csak tudott a Girot megelőzően, aztán amikor eljött a nap, semmi nem jött össze. A kerékcsere az “Orica-boxban” már-már hamiltoni húzás volt, de legyünk őszinték, nem azzal a büntivel ment el a Giro. Lakókocsi ide, marginal gains oda, a treviso-i időfutamon kiderült, minden elveszett, mikor 4 (!) percet kapott Contadortól. Uran szintén jól teljesített az év első felében: harmadik volt a Tirreno-Adriaticon, ötödik Katalóniában és Romandiában, valamint megnyerte a kolumbiai időfutam OB-t. Ezekután Milánóba a 14. helyen, 28 perc hátránnyal érkezni még akkor is csalódást keltő, ha megfázás, allergia, stb. hátráltatta a verseny korai szakaszában. Nem mintha tőle rettegett volna bárki is az utolsó héten…
A formaidőzítés egyiküknél sem jött össze, de vajon ez csak időszakos jelenség, vagy tényleg nem tudnak feljebb lépni?
Kilenc. Nehéz eldönteni, mennyit számít a csapat
Mindig azt mondják és mondjuk mi is, hogy sokat számít a csapat. Nos, ezt az állítást mintha nem támasztanák alá a Giron látottak.
Egyfelől érdekes volt látni, hogy az Astana milyen hamar nekilátott az erődemonstrációnak, ilyen sorral persze nem is nehéz. Amikor csak lehetett, szétbontották a mezőnyt, ezáltal Arura egyre kevesebben jelentettek veszélyt, és mindig maradt egy, kettő vagy akár három emberük is a végjátékra – úgy tűnik, igenis számít a csapat. Albertonak valószínűleg annyira nem esett jól, amikor még Kangert, az Astana kb. 3. számú embere is belószolta a Finestre-n…
Ugyanakkor ott van a Tinkoff – Saxo, ami elég sok év tapasztalatot hozott erre a versenyre, viszont ahogy emelkedni kezdett az út, a nagypapák pillanatok alatt hátramaradtak megkeresni a járókereteiket, és Contador azonnal magányosan kukucskált körbe a türkizkék-sárga tenger közepén. Pistolero azonban nem jött zavarba, egyedül is megoldotta a helyzetet – mi az hogy, nagyon is! A verseny végére kicsit elfogyott Contador ereje, illetve tudta, hogy sok az előnye, úgyhogy nem izgulta halálra magát a támadások miatt, amelyekkel egyedül kellett foglalkoznia.
Most akkor hol van az igazság? Tudjuk, odaát…Amúgy sok csapat maradt szakaszgyőzelem nélkül, mások viszont akár többet is nyertek:
Tíz. A Tour izgalmas lesz – akár Contador nélkül is
Contador – vagy éppen Oleg Tinkov – célja, hogy idén a Giro mellett a Tourt is megnyerje. Elnézve az utolsó szakaszokon mutatottakat, nem vagyunk benne biztosak, hogy egy friss Nibalival, Froome-mal, Quintanaval szemben elég lesz ez a teljesítmény a Touron. Vajon mennyit tud majd regenerálódni? Kap-e erősebb segítőket? Kicsit úgy érezzük, hogy ez nem fog Bertinek sikerülni, a többiek jobbak lesznek. Ne feledkezzünk el még Purito Rodriguezről, az egyre erősödő Thibault Pinotról sem, illetve ha sokat esik a forma, akkor még többen megrajzolhatják a spanyolt – nem csak a győzelem, de a dobogó is kérdéses lehet.
Summa summarum,
mi nem csalódtunk az idei Giroban sem, ehhez persze nagyban hozzájárulhatott két szakasz helyszínen való megtekintése és egy héten át minden nap a Processo della Tappa című olasz háttéradás megtekintése a szakaszok után. A műsorvezető, Alessandra vastag fekete keretes szemüvegének emléke beleégett emlékezetünkbe, miközben nem kicsit lepődtünk meg azon, hogy az olasz mellett angolul, franciául és spanyolul is el tud beszélgetni (és azonnal fordítani) a közvetlenül a szakasz után a mobil stúdióba érkező bringásokkal. Mondjuk amikor a többiek érkezéséig Garzelli, Cipollini, Pellizotti és Lelli voltak a vendégek, reméljük, a dopping nem került szóba…
Végül nézzük meg, hogy alakultak a helyezések a különböző trikókért folytatott csatákban azok között, akik végül az adott versenyben dobogón végeztek.
