Sokáig semmi sem volt biztos ezzel a cyclocross szezonnal kapcsolatban. Egyrészt a versenyek száma is megcsappant, de cserébe jó későn került fel a kiírásuk, másrészt állandó versenyzőnk (Tóth András, Team Econix-CR) egészségi állapota is hagyott némi kívánnivalót. Na de végül megléptük a lehetetlent, Andris múlt hét pénteken (!) össze is rakta a gépét, és máris belecsaptunk a crossozásba, bár a fentiek miatt jóval kevésbé színesen, mint ahogy azt terveztük. Lentebb olvashatjátok az első állomás, az Eddekor – Ózd Kupa 2015 krónikáját. Ha esetleg lenne itt olyan, aki még nem olvasott tőlünk crossversenyes beszámolót, na, ő még most visszafordulhat, ha nem bírja a szarkazmust és a teljesen szubjektív kritikákat 😉
Hajnali 7.00, Pest és Gödöllő között régi jó ismerősünkkel, az M3-as autópályával. Ha ez az aszfaltcsík mesélni tudna… Kezdésképpen elárulhatná, hogy mi a vér miatt van immár több mint egy hónapja lezárva a középső sávok fele, vagy hogy a hazautunkat mennyiben fogja ez a tényező befolyásolni (spoiler alert: nagyon befolyásolta…). Szerencsére már csukott szemmel is tudjuk az utat Pesttől Gödöllőig, különben a köd miatt igencsak rövidre sikeredhetett volna ez a kirándulás.
Érkezés, Andrist felébresztjük, ő lehozza minden cuccát (mármint tényleg MINDEN cuccát, valószínűleg a lakást üresen hagyta ott…), és gurulunk is tovább BAZ megye irányába. Jó hírek: Hatvan, és Bátonyterenye között nagyrészt befejeződtek az évek óta tartó munkálatok, az út nagy részében 2×2 sáv fogadott minket, talán indokolatlanul sok körforgalommal megszakítva. A 23-as és 25-ös utak pedig még mindig a kedvenceink közé tartoznak; tényleg szertjük ezt az útszakaszt, viszont a félig leszakadt sávokat Szendomonkos és Bordosnádasd között igazán nem kellett volna érintetlenül hagyni még a mi tiszteletünkre sem! Értekeljük a gesztust, de kedves Közútkezelő, “please, get your sh*t together”. Na de a táj és az egyik kedvenc “emlékművünk”… Imádjuk. Talán jövőre akár egy kocsmában is meg fogunk merni állni – ezt három év alatt talán egyszer sem tettük meg, pedig sokszor terveztük! A nap tracklistje egyrészt a Petőfi Rádió lelkes közreműködésével, másrészt saját hangulatunk szerint:
- The Black Keys – Lonely Boy
- Blur – Girls And Boys
- Funktasztikus (Featuring: Afu-Ra) – Borsod Brooklyn
- Péterfy Bori & Love Band – Téged nem
- Lynyrd Skynyrd – Sweet Home Alabama
Kilenc körül sikerült belovagolni a ködös Ózdra, és természetesen majdnem ismét elszúrtuk a stadion elé való érkezést, de legalább azok is jobban meg tudták nézni a várost a körforgalomban megtett plusz kör alatt, akik automatikusan ránk “rakták a kereket” immár kilométerek óta. Innen is szívesen, figyeljetek majd Salgótarjánban is, az még kalandosabb lesz 😉
Legendás profizmusunkhoz híven, miután Andrist beneveztük, első dolgunk volt a pálya megtekintése. Az előzetes elképzelések helyett végül megmaradt a klasszikus, stadion körüli nyomvonal Ózdon. Talán nem is akkora baj, így ez már a mi kisujjunkban is benne volt, a versenyzők nagy részéről nem is beszélve. Rajt a salakról, majd kis kanyargás a füvön, és a legkarakteresebb rész a lelátóra való felfutás, majd a letörés jön. Utána technikai zóna, dupla akadály, és mindenki kedvence, a rézsű a lelátó hátsó oldalában. Középen megint volt egy rövid lépcsősor, majd pár hosszú egyenes után ismét egy füves, kanyargós szakasz. Tavaly itt volt a homokágy, ez idén sajnos kimaradt a repertoárból. Végül még pár lendületes kanyar, és körbe is értünk, megint lehet csapatni a salakon. Mondjuk megspóroltunk volna pár karaktert, ha csak megmutatjuk ezt a videót:
A Bikepont manager és egykori szponzorunk heroikus küzdelmei után – melyről részletesen be is számolt – nézzük kicsit a mezőny összetételét. Sajnos, ez már nem olyan vidám téma, mint BAZ megye zöldellő dombjai, vagy Andris utazási szokásai… Kevesen voltunk idén, drasztikusan kevesebben mint mondjuk tavaly bármelyik (!) SuperCross versenyen. Nem fogjuk itt túl hosszasan fejtegetni az okokat, de muszáj ezzel is foglalkozni kicsit. Azt, hogy U23-ban, esetleg női elitben ekkora “tömeg” van, már tavaly, tavaly előtt megszokhattuk. Első verseny mindenkinek, sokan még pihennek a hosszú szezon után, talán ez még változni fog. Sőt, páran ugyebár kiöregedtek az U23-ból, és immár Elitben kénytelenek indulni. Viszont annak létszáma is erősen megcsappant, még az új érkezőkkel együtt is. Csak pár név a hiányzók közül: Buzsó, Buruczki Szilárd, Fejes Gábor, Wouter Cleppe, Szalay Peti, Vígh Zoli, Molnár Pisti. Reméljük csak sok-sok véletlen és a kicsit megkésett Supercross tájékoztatás miatt maradtak távol, és hamarosan találkozhatunk velük. Eddig legtöbben mint a legjobb, legéletképesebb szakágként gondoltak a cross versenyekre, ne változzon ez a vélemény 😉 A helyi szervezőket ebben sem érheti kritika, ők mindent megtettek az ügy érdekében, a párhuzamosan folyó szlovák/cseh versenyekkel viszont szinte lehetetlen összehangolni a hazai rendezvényeket.
Úgy tűnik, Master 1-2-ben nincsenek akkora gondok, ott megint szép számmal jelentek meg versenyzők. A lényeg: #gyertek_veszprembe #gyertek_crossozni !
Szerencsére Andris csapata is jelentős számban képviselte magát, így nem különösebben kellett rá vigyázni a futamok között, elég volt néha rácsapni a kezére, mikor új alkatrészekkel jelent meg a sátorban. Így mi nyugodtan tudtunk szemlélődni az első futam alatt. Sok változás nincs a mezőnyöket illetőleg, idén is az U15, WU17, U17, Master 3 és Hobbi kategóriáké volt a terep először. A futamgyőzelemért Balogh Zsolt (ViniBike KSE Nyíregyháza, Master 3) és Varga Dániel Bence (SHKE, tavaly még U15, idén már U17) párharca volt meghatározó. Végül Zsolt volt a gyorsabb, így megnyerte a futamot és a Master 3-as korcsoportot is. Érdekes adalék, hogy mindketten montival teljesítették a távot.
Kis szünet (ebben sincsen változás), amiben Fejes Miki tovább szórakoztatott minket és mindenki mást. Majd neki is lehetett ugrani a felnőtt nők, U19-es fiúk és Master 2-es férfiak versenyének. A rajt után a tavaly óta óriásit fejlődő (még a világbajnokságot is megjáró!) Peák Barna (Tipográfia SE) rögtön az élre állt, és tulajdonképpen végig vezetve sikerült nyernie mind abszolútban, mind korosztályosan. Hozzá a legközelebb U19-ben az idén Amerikában is készülő Hajba Gergő (Alpinbike) végzett. Ő (is) nagyon jól építette fel a versenyét, folyamatosan közeledett Barnához, de végül csak nem sikerült elkapnia. Bronzérmes Szöllősi Ferenc (Balaton Team) lett a fiataloknál. Test-test elleni küzdelemnek nem mondanánk hármuk versenyét, mégis kijelenthetjük, hogy jót csatáztak, remélhetőleg ez már csak szorosabb lesz a következő versenyeken 😛 .
Kisebb meglepetésünkre Barnával Specziár Viktor (KTC-Peloton) ment a legtovább, ezzel szinte be betonozta a sokadik Master 2-es győzelmét. A második helyen sprintre érkezett Fésüs Laci “Kefe” (Meditech SC), és a hazai pályán versenyző Kovács István “Pityikusz” (Ózdi KE). Kefét még a felemás zoknija sem állíthatta meg, lekerülte Pityikuszt a végén. A lányok hat fővel képviseltették magukat, óriási verseny nem alakult ki, végül Kanti Dóri (De Sprinters Malderen) egy perces előnnyel nyert Cseh Veronika (Alpinbike) és Balázs Bea (Bringabanda SE) előtt annak ellenére is, hogy nem éppen ideális kerékpárral állt rajthoz vasárnap (bár a szerinte “20 kilós monti” független szervek szerint sem éri el a 12 kilót 😛 ).
A női nyertes gondolatai a futam után:
A verseny előtti estén érkezett meg a montim, amin Ózdon ültem első alkalommal, a verseny napján a melegítéskor használtam először terepgumival, SPD pedállal. Az előző cross bringám nem volt az igazi, megváltam tőle, és nem sikerült újat beszereznem időben, ezért lett a monti, amit már amúgy is szerettem volna egy ideje. Sosem volt még montim, meglepetés volt ezzel menni, nagyon tetszett, még akkor is, ha nem is sikerült rögtön mindent teljesen a méreteimhez beállítani. Súlya miatt nem volt mindig egyszerű a verseny, azt hozzá kell tennem. Nem tartottam magam esélyesnek, meg is lepődtem, hogy például Ronit meg tudtam előzni. Már az első körben sikerült fél perc előnyt szereznem, amiből a végére egy perc is lett. Sajnálom, hogy most nem volt külön trikó az összetettben vezetőnek, de a méz biztos finom, hamarosan meg is kóstolom. Tetszett az egész verseny, jó volt az öltöző, a tea és a forralt bor is 🙂
A befutót követően következett a 2015-ös sorozat legnagyobb újdonsága, a SuperCrossMini. Itt egy rövidített pályán az U13-as, U11-es fiúk és lányok mutathatták be, hogy mit tudnak. Érdekes kezdeményezés, és az indulók számából látszik, hogy nem is felesleges! A mini futam arra is lehetőséget ad, hogy kicsit többet járjanak pályát, melegítsenek az utolsó verseny résztvevői. Talán pont ezért nem kellett volna az első két futam mezőnyének versenyével együtt pályát járni. Mindent látunk, és érdekes módon ezúttal nem Bakter volt az…
A másik újdonság, hogy bár úgy tűnik, ez most csak a SuperCrossról szól, idén fut egy másik sorozat is párhuzamosan, ami a hangzatos Magyar Kupa nevet viseli. Szövetségi “rendezés”, négy fordulóból áll, amiből az első kettő az ózdi és veszprémi versenyek lesznek (ezek egyszerre SC futamok is…), majd az utolsó kettő kőbányán lesz BringaPark Kupa néven. Teljesen nem látjuk ennek az értelmét, de mindenképpen pozitív, hogy a szövetség elkezdett foglalkozni a szakággal. Így talán a BringaPark Kupán is több mint 3(!) induló lesz például az elit futamban… Tehát a Ózdcross eredményei nem csak a SuperCross sorozatba számítottak idén, hanem a Magyar Kupába is. Hogy azt hol vezetik, milyen módon, még senkinek sem sikerült kiderítenie, de bízzunk benne, hogy kinőjük a gyermekbetegségeket. Ennyit erről, ha változás lesz, elsőnek igyekszünk beszámolni róla, de most folytassuk a hétvége eseményivel.
Jött a nap utolsó futama. Eddig a pontig reménykedtünk benne, hogy az Elit mezőny többi része is megjelenik majd az utolsó pillanatban, de nem tette. Nem is érdemes erre több szót vesztegetni, koncentráljunk inkább a megjelent sporttársakra.
A rajtlista alapján körülbelül meg lehetett tippelni, milyen sorrendekre számítsunk. Pelikán Janit (Utensilnord) már előzetesen is valahova az elejére vártuk az elmúlt hetekben mutatott eredményei alapján (pláne, hogy az idei szezonja egy hosszabb betegség miatt kissé “eltolódott”). Nem is tévedtünk nagyot, Jani “lemészárolta” a mezőnyt, 1 kör alatt az élre állt, és senki sem tudott még csak a nyomába sem érni. Tulajdonképpen egy hosszú “terepidőfutamot” mutatott be szép, egyenletes körökkel. Kisebb meglepetésként vele legtovább Cser Gábor “Cseri” (Pavé Bike&Café) tudott haladni. Cseri bevállalta az Elit kategóriát a bejáratott Master 1 helyett. Utólag elmondhatjuk, jól tette, sikerült helytállni még begyűjtött defekttel együtt is abszolút 4. helyen érkezett (“Kereket, kereket, adjatok első kereket, defektem van, adjatok első kereket!!!” – talán még most is visszhangzik a stadion). Előtte a Master 1 és U23 első helyezettjei végeztek, a dallamos nevű Ogledzinski Dominik (Lengyelország) és Borsos Benedek (Mesterbike) személyében. Dominik mögött Szabó Balázs András (aka Bakter a KTC-Peloton idénre kicsit “megfakult” színeiben) és Szalma Csaba (Trek SE) volt a sorrend. Jó kis küzdelem volt, úgy tűnik, megint érdekes és érdemes lesz a Master 1-et követni. Ja, és figyelitek, Cseri Bakter előtt végzett! 😉
Az U23 négy darab indulója esetében már nem lehetett nagy küzdelmekről beszélni, rögtön az elején látszott, hogy Benedek másik ligában teker a többiekhez képest. Itt Farkas Balázs (Ózdi KE), Pápai Ádám (Postás SE) lett a vége Benedek mögött. Említésre méltó még Bálint Andris (Bringabanda) teljesítménye, ami bronzérmet ért neki elitben, továbbá Hacsi Ákosnak (Team 3) is jót tett a majdnem hazai levegő, negyedik helyen jött meg. Kriván Andrisnak (Mugen Race Team Prolog) ez most nem adta ki, rögtön rajt után meg kellett állnia szerelnie, majd egy kört montival teljesített. Ennek ellenére is megfogta az 5. helyet.
Természetesen a mi Andrisunk is jelen volt, és amíg a háta bírta, nem is haladt rosszul (szingó helyén, defekt nincs, végülis unalmas versenye volt!), de miután fájdalmai erősödtek, kicsit vissza kellett vennie, hiszen sem ő, sem mi nem szerettük volna megtekinteni az ózdi kórházat is, bár egy jó fotósorozatot ebből is lehetne csinálni. De legalább volt ideje gondolkodni, hogy mit osszon meg veletek. Ezt most változtatás nélkül közöljük is:
Az idei kerépáros szezonom sérülések és egyéb örömök miatt májusban véget is ért, a cyclocross versenyeken is inkább a móka kedvéért indulok, és nem az eredményeket hajtom. Persze mindent megteszek, amire erőmből és egészségemből futja, de belerokkanni nem szándékozom. Továbbra is szívesen játszom kerékpárversenyzőt, de hogy ez még pár év múlva is így legyen, azt hiszem idén inkább az eszemre kéne hallgatnom és nem a szívemre. Majd meglátjuk hogy sikerül-e?! Ózdon összejött. A rajtot nem kapkodtam el, és viszonylag egyenletes tempót próbáltam tartani, ráadásul nem is a mezőny végén. Néha kicsit odaléptem, majd az így nyert időt arra használtam, hogy a nyugisabb szakaszokon gerinctornát végezzek a kerékpáron. Hol egyenes derékkal és nyújtott karral ültem, mint az úrikisasszonyok (vagy a majom a köszörűkövön?), hol meg az országútis cicahátat gyakoroltam, alsó fogásban. Nagyjából fél óráig használt is ez a szórakozás, de aztán éreztem, hogy ha tovább erőltetem, gond lehet. Viszont mindenképpen be akartam fejezni a versenyt, mert az már régen sikerült. Így lazábban folytattam, és mivel Pelikán Jani elég gyorsan rövidre zárta a futamot, még azelőtt célba értem, hogy sétatempóra kellett volna váltanom. Tulajdonképpen teljesítettem a magamnak kitűzött feladatot, valahogy mégsem vagyok maradéktalanul elégedett. Kíváncsi leszek, hogy a gyógytorna és a fokozódó intenzitású versenyzés jótékonyan hat-e a derekamra, vagy inkább az alacsony intenzitású alapozást kellene választanom… mindenesetre nem csak derekam, hanem lelkem is van. És ha választani kell, fájjon inkább az előbbi!
Az ózdi versennyel egyébként megkezdődött az idei SuperCross sorozat, és egyben a Cyclocross Magyar Kupa is. Milyen jó, hogy két legyet ütünk egy csapásra! Mikor Magyarország UCI nagyhatalom lesz, gondolom a Giro d’Italia-n és a Tour de France-on is rendeznek majd közös szakaszokat! Sőt, ha még bátrabban merünk álmodozni, akkor a Vuelta-t is be lehetne vonni! (Most a spanyol körversenyre gondoltam, de akár a hasonló nevű hazai sportirodának is találhatunk némi szerepet, mert itthon már úgyis mindenbe belefolyik, miért ne léphetne ki végre a nemzetközi porondra is?)
Új szövetség(ek), új sorozat! Ez így dukál, nincs mese. Kérdésként ugyan felvetődik, hogy miért nem azokat támogatták (akár szervezésben, akár anyagilag, akár csak morálisan), akik az elmúlt években létrehozták a hazai kerékpáros élet legprogresszívabb sorozatát? Miért kellett a SuperCross sorozatot megbombázni, két versenyt kiemelni, és két kőbányai futammal kiegészítve létrehozni egy másik sorozatot is? Mitől olyan fontos a BringaPark Kupa, hogy rögtön a Kupasorozat két versenyét is adja? És természetesen az OB-t is Kőbányán rendezik, hiszen három a magyar igazság! OB, OB, OB… cyclocross, cylecross, cycle-cross, vagy anyámkínja? Jó lenne már dűlőre jutni, csak a pontosság kedvéért! Ilyen nyelvtani kavarodás közepette nem is merem bedobni a nepotizmus szót, nehogy még fogalmi zavarok is nehezítsék az életet. Ezért csak a magyaros uram-bátyám szakkifejezést biggyesztem ide… De hogy a jó magyar szokások szerinti negatív látásmódtól, vádaskodástól, sárdobálástól elszakadjak végre, bizodalmamat az új szövetségekbe vetem, drukkolok nekik, hogy mikor megmérettetnek, még csúnya angolsággal se lehessen elmondani róluk: szém sit, diferent déj!
Az ózdiak fenti “nagypolitikai” csacsiságoktól teljesen függetlenül tették a dolgukat, és létrehoztak egy remek versenyt. A visszajelzéseket figyelembe véve a kényszeres csiki-csukik egy részét kiirtották, a pálya nyomvonalán finomítottak, és maximálisan kihasználták a sporttelep lehetőségeit. Egy kicsit talán a “vurstli” hiányzott! Feldobta volna a hangulatot egy mozgóbüfé, dübörgőbb hangosítás… lufik, színek, vagy mittudomén’! Szóval valami olyan, ami közelebb visz a cyclocross versenyek elképzelt (vagy éppen külföldi versenyeken látott, tapasztalt) hangulatához.
Hangulat. Nekem valami elveszett a cyclocross-ból. 2011-ben Bakos Gergővel és Fityisszel kergettük egymást Ózdon, küzdöttünk a dobogóért. Szedett-vetett bringáinkal bukdácsoltunk. Ha jól emlékszem, Fityisznek még egy akadályt is sikerült felborítani… én meg majdnem a röhögéstől estem hanyatt. Az egész akkor valahogy más volt. Underground. De lehet, hogy csak nekem. Vagy csupán a nyálas nosztalgia miatt érzem így. Vagy mert akkor jobban haladt a bringa. Nem tudom. Mindenesetre ez ma már mainstream. Más. Viszont kéne valami ahelyett, ami eltűnt… Legalább profizmus!
Az elit kategória nyertese, Pelikán Jani háta jobban bírta, így rövidebbet nyilatkozott, ezt is levéstük ide:
Rajtnál kicsit beszorultam Cser Gabi mögé, de aztán viszonylag gyorsan előrekerültem, a dupla akadálynál már az első helyen voltam, aztán a verseny végéig távolodtam a mezőnytől. Nem vettem vissza, próbáltam növelni az előnyömet, illetve egyenletes köröket menni minél gyorsabban. A köridőket még nem néztem vissza, de érzésre sikerült az egyenletesség (7 mp-en belül volt mind a kilenc kör, úgyhogy sikerült – a szerk.). A kanyarodás is meglepően jól ment, végülis 1.8 baron mentem; még soha nem mentem ilyen alacsony nyomással. Néha úgy éreztem, hogy lefordul a szingó, de aztán nem történt ilyen. Nagyon jó volt, végig élveztem a pályát, ami jó volt, ahogy a szervezés is. Úgy tervezem, hogy mindegyik versenyen ott leszek, Kőbányára is tervezem, hogy kimegyek. Nagyon szerettem volna, ha itt lett volna Fejes Gabi, de sajnos nem volt itt; kicsit meg is lepődtem, hogy sokan nem voltak itt, nem tudom, mi a visszaesés oka, talán messze volt Ózd.
Ezzel le is zajlott az első SuperCross (és Magyar Kupa!!44!!) állomás idén, melynek teljes eredménylistáját itt olvashatjátok. A résztvevők száma kicsit ugyan kicsit megcsappant, de erről legkevésbé tehettek a szervezők, akik a tavaly látott színvonalat simán hozták, sőt, egyes helyeken megugrani is sikerült. Volt mentő (szerencsére még Andris sem használta!), a Speed-Way kerékpárüzlet jóvoltából ingyenes szerviz lehetőség, egy szolidabb ebéd (inkább vacsora…) a verseny után, valamint kóla, ropi, jóhangulat. Talán utóbbiból volt a legtöbb, már csak ezért is eljönnénk jövőre is. Ha kéne negatívumot felhozni (imádjuk csinálni, na!), hoztunk magunkkal “csak” nézőt is, és hát nehéz volt befogni a száját (mondjuk ez amúgy is visszatérő probléma nála), mert semmilyen büfé, szendvicses nem volt a verseny területén. Jövőre/legközelebb érdemes lenne intézni egy bódét, ahol lehet venni enni, vagy inni. A részeg cyclocross szurkolók tömeges randalírozása egyelőre nem fenyeget itthon, valljuk be 🙂
Ez volt tehát az Eddekor – Ózd Kupa 2015; elég aktívak voltunk Instagramon, itt megtekinthetitek képeinket a versenyről. Ha a nagyobb felbontás és több kép, amire vágytok, ajánljuk Facebook galériánkat. Van ugyebár Twitterünk és Tumblr-ünk is. Írjatok levelet, kommenteljetek, kuncsorogjatok képekért, és addig is csekkoljátok a VeszprémCross fő információs csatornáját és gyönyörű pályarajzát! Egy “másik” Tóth Andris a szervező, csak kitűnő verseny lehet! Hamarosan találkozunk!
