Supercross 2015/5, Formont Csoport Kupa

A tavalyival ellentétben idén már Kecskeméten készülhettünk a SuperCross sorozat idei szezonjának végjátékéra, hiszen az 5 állomásos küzdelem utolsó versenyét tartották Formont Csoport Kupa néven a Benkó László Szabadidőközpontban. Maradt a tavalyi pálya sok homokkal és kevés szintkülönbséggel. Görgessetek 2015 utolsó beszámolójáért 😉

A hét elején az arra fogékonyaknak már “pittyegett a Facebook”, és büszkén közölte, miszerint “András Tóth posted in Kerékpár (&) Alkatrész / Adok-veszek”.

Ezzel még önmagában nem lenne probléma, de az értesítés megnyitása után lehetett látni, hogy a világ a végéhez közeledik: Andris szingós kerekeket és gumikat árul! Szerencsére pár telefon után hamar kiderült, hogy nincs nagy baj, csupán a felesleges (?) alkatrészeket szeretné pénzre váltani, hogy legyen pénze új alkatrészkre. Gondoljuk, ezzel a problematikával mindenki tud azonosulni…

Így történt, hogy a Bidon történetének egyik legnagyobb szállítmányával (ha nem számoljuk a legendás 2013-as közös edzőtáborunkat Andrissal) vágtunk neki, hogy megközelítsük Kecskemétet. Két versenyzőt is szállítottunk a hétvégén, de szerencsére csak egy bringa volt beütemezve, így “bőven” volt hely a szerény 3 pár keréknek, és egy nagy szatyornyi (tudjátok, az a kék “ikeás”) alkatrésznek, valamint a szokásos kaja adagnak. Innen is üdvözlünk minden vásárlót, és kívánunk egészséges, örömteli használatot!

Kiváló tempóban érkeztünk meg Kecskemétre – ugyan az izgalmas részeket kihagytuk, de így legalább be tudtunk állni az utolsó szabad parkolóhelyre a belső részen. Nekünk ugyebár nem kell azon aggódni, hogy az eredményhirdetés után tudjuk csak elagyni a helyszínt, hiszen Andris dobogós képeit el kell készítenünk minden alkalommal. Ja nem…
Révén a rengeteg időnek, mi bejártuk a Formont Csoport Kupa pályáját, Andris meg nekiállt csencselni. Nagy változás egyikben sem volt, de mi most csak az egyikről írunk részletesebben. Bocs, ezúttal a pálya lesz az 😉

Rajt aszfalton volt a tavalyi konstrukció szerint, és viszonylag hosszan az első 200-300 méter ott is maradt. Így tényleg nagy sebességű rajtoknak lehettünk tanúi, pláne, hogy egy kis lejtő is volt benne a vége felé. Ezekután jött egy kis kitérő terepre, de inkább csak a depó miatt, amit a kör során először ekkor érintettek a versenyzők. Innen vissza a “civilizációba”, és rögtön jött a pálya egyetlen lépcsője. Gyorsabb szakasz a tavalyinál rövidebb erdős részen egy rézsűs szakasszal lezárva, és megint száguldás a strand felé. Ennek az elejéről hiányzott a tavalyi dirt track, helyette egy szolidabb homokágy volt beiktatva. Egy körön belül ez volt az első, de közel sem utolsó találkozás a homokkal 😉 A bevezető után szinte rögtön érkezett a “mélyvíz”, azaz inkább mély homok… Idén nem volt palánk, helyette kicsit trükössebb volt a parton kijelöl szakasz. Egy U alakú félkört kellett megtenni, érintve a tó partját is közvetlenül. Az U két végén egy-egy padka volt, hogy biztos ami biztos, mindenki le- illetve felszálljon, ne legyen végigbiciklizés. Innen lehetett visszakanyarodni a depó másik oldalához, majd megint gyorsabb részek követték egymást egy-egy nagyobb egyenessel, hogy az utolsó homokágy megint megtörje a lendületet. Annyira, hogy a közvetlenül utána következő kis dombra sokan inkább a “sétát” választották. Emlékezhettek, ez a hely, ahol tavaly Fejes Gábor és Wouter Cleppe kicsit összeakasztották a bajszukat az utolsó körben. Idén is hasonló izgalmakra számítottunk, de ne guruljunk ennyire előre, még a dombról is le kell jönni valahogy. Itt kimaradt a tavalyi kicsit aljas rézsű, helyette egy gyors kanyarral visszaívelt a nyomvonal a mezőre, majd a célegyensre fordulhattunk. Hopp, máris kész egy kör. Ez a leggyorsabbaknak idén körülbelül öt percébe került.

Ezek után idén utoljára is leírhatjuk, hogy a szokásos SuperCross időrendben neki is láttunk a Formont Csoport Kupa futamainak. Varga Dániel Bence (SHKE) megint megtalálta a lábait, senki mégcsak megközelíteni sem tudta, magabiztosan nyerte meg a futamot. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy – spoiler – Vas Balázs (Merida Maraton Team CST) felnevezzen elitbe!  Nagyon várjuk már, hogy a salgótarjáni versenyző U19-be lépjen! Addig is büszkékedhet az összetett győzelemmel, hiszen sikerült azt is hazavinnie, miután Ózdon és itt is sikerült nyernie, mindenhol máshol pedig dobogóra kerülnie.
Master 3-ban Kármán József (Trek Nagykáta SE) nyert, az összetett győztese, Illik Vlastimil (CK Nitra SVK) most csak 4. lett, de az sorozat alatt mutatott állandóság így is meghozta gyümölcsét. Reméljük, jövőre már Ladislav Longauert (CK Banska Bystrica) is sikerül megközelítenie valakinek, hiszen ahol ő elindult, ott mindig nyert. 
U17-ben a lányok kicsit összeszedhetnék magukat, hiszen ismét egy darab induló volt, aki így (meglepetés) magabiztosan nyerte a kategóriát. Kovács Regináról (Kis-Galya KSE) van szó, viszont az összetett győzelmével megmutatta, hogy népesebb mezőnyben sem jön zavarba. Gratulálunk!
U15-ről viszonylag keveset írunk, pedig ott is kiváló küzdelmek vannak. Most éppen Zádori Zalán (Szekszárdi Szabadidős Kerékpáros Egyesület) tudott nyerni a CrossLiget után újra. De az összetett győzelem így is Gergely Attilához, a Crosskovácsi versenyzőjéhez került.

Ééés szünet. Jó tendenciának tűnik, hogy a szervezők SuperCrosson belül (és kívül is ugyebár…) ellesnek egymástól ezt-azt, ami korábban működött; valószínűleg ezért érkezett ide is Fejes Miki mint szpíker, vagy ezért volt egészen nagy apparáttal kint egy büfé. Mindkettő kiváló volt, és nem csak a forralt bor beszél belőlünk. Munka közben ugyebár úgysem lehet inni… Így még nézők is letaláltak a pálya szélére, és ha tömegről nem is tudunk beszámolni, de azért az átlagosnál kicsivel többen voltak. Plusz volt jópár versenyző, akik szemmel láthatóan egyelőre csak kipróbálták a sportot. Reméljük, őket legközelebb is látni fogjuk 😉
A tavaly nagyon romos központi épület is rendbe lett hozva (szeretnénk azt hinni, hogy csak azért, mert mi írtunk róla, sőt, mivel hinni szabadon lehet, amit csak akarunk…), a pálya is jó irányba fejlődött: gyorsabb lett, a fölösleges sallangok is elmaradtak. Külön jó, hogy a homok miatt ennyire karakteres, különleges helyszín lett Kecskemét – reméljük, sokáig velünk marad, bár a versenyzők közül nem mindenki volt elragadtatva a homokozástól, azt hozzá kell tenni.

Második futam: hölgyek, Master 2-esek és U19-esek társasága. Három név volt, akiktől vártuk a papírformát, és bizony le is szállították. Benkó Barbi (Focus XC team), Specziár Viktor (KTC SE), és Peák Barna (Tipográfia TE). Barna az elején elhúzott, hiába, azért ő rutinosnak számít aszfalton, és ezt az előnyét a végéig egyre jobban növelte, és meg is nyerte a futamot. Amúgy, miből lesz a cserebogár, mutatnánk a tavalyi setupot Barnánál 😉 Látjátok, csak csinálni kell, és akkor megy! Ezzel együtt a végső összetettbeli győzelem is az övé lett, öt versenyből három győzelem, egy második hely, mondhatjuk na, megérdemelte. Érdemes megjegyezni, hogy köridejei alapján majd U23-ban is dobogóveszélyes lehet, ha eljön az idő. Az összetett ezüstérmét a végig stabil formát mutató Szöllősi Ferenc (Balaton Team) kapta, a bronz pedig Orosz Gergőhöz (F.SZ.S.E- TVK Mali ) került.

Barbi ide (is) toronymagas esélyesként érkezett, de azért a jó hangulatról volt ki gondoskodjon Tatiana Jaseková (BikePro) és Kanti Dorottya (De Sprinters Malderen – Körösbike) személyében. Az első kört követően Dóci nem tudta tartani a tempót a nálunk vendégeskedő szlovák lánnyal, aki viszont olimpikonunkra nem tudott felérni, így Barbi újabb győzelmet zsebelhetett be, zsinórban a harmadikat Budapest óta. Viszont tekintve a többi ifjú hölgy stabil részvételét a sorozat állomásán, valamint az ő két kihagyott versenyét, ez a győzelem sem volt elég arra, hogy felférjen az összetett dobogójára. Ott Kanti Dorottya lett az első Tache Marike (KTC SE), és az ezt a futamot kihagyó Cseh Veronika (Alpinbike Team Endura Giant High5) előtt – Roni egy kecskeméti 5. hellyel is megnyerhette volna az összetettet, tehát ő veszítette a legtöbbet. Érdekesség, hogy Vas Kata Blanka a Formont Csoport Kupa alkalmával ismét elitben ment, ráadásul ezúttal hisztimentesen végigtekert, és Marike-t az utolsó körben leszakítva a negyedik helyen zárt. A Vas család nagyon készül a jövőre, azt kijelenthetjük!

Master 2-ben hiába vátuk, hogy a Fésüs Laci “Kefe” (Meditech SE) szépítsen a tarjáni nyerges fiaskó után, sajnos Kecskeméten nem állt rajthoz. Nem úgy mindenki más, szerencsére elég lelkes ez a mezőny még mindig. Viszont Specziár Viktort nem tudták megszorongatni! Láttátok, hogyan teker át a homokon? Nem is csodáljuk… Második Adame László, harmadiknak pedig Filepkó Gábor szerezte meg a Footstrong SE első idei érmét. A végelszámolást is Viktor nyerte meg, szintén Adame úr, valamint csapattársa, Molnár Tamás Gusztáv előtt.

A verseny feléhez értünk így, hátra volt még az idén sikeresen útjára indított gyerekfutam, és a elit kategóriák küzdelme. A gyereknél a legerősebb csapat egyértelműen a Bike-Zone Gödöllő gárdája volt. A négy összetettből hármat vittek haza, és a maradék egyen is képviselték magukat a dobogón. Mindenképpen dicséretes, ahogy végigversenyezték a szezont (illetve a SuperCrossos részét). Itt Kecskeméten is hazavittek két aranyat, Rónay Bálint U11-ből, Sike Lili Alexandra pedig WU11-ből – gratulálunk nekik. Bálinték befutója pedig még jó darabig élni fog az emlékezetünkben, ami így is van jól. A linkelt képen látható Vas Barnáról (Merida Maraton TEAM CST) is meg kell emlékezni, hiszen ő is kiválóan teljesített az egész sorozat alatt. Mondjuk ilyen családból érkezvén nem is csoda 🙂

Végül elérkeztünk a 2015-ös SuperCross sorozat utolsó elit futamához, természetesen az U23-asokkal és Master 1-esekkel kiegészülve. Fejes Gábort a pálya mellett látva ácsorogni bíztunk benne, hogy megismétlődik a tavalyi párbaj valamilyen formában közte és Cleppe között, de később kiderült, hogy sérülés miatt most csak kísérőként volt jelen. Hejj, ha nekünk egyszer egy Fejes Gábor lenne a kísérőnk, szerelőnk! Reméljük, az OB-ra rendbe jön, hogy még izgalmasabb legyen a verseny. Helyette itt volt Buruczki Szilárd (Cube – Csömör), Pelikán Jani (idén utoljára Utensilnord), Dina Marci (Cube – Csömör), Cser Gábor (PCCC Pavé), Rózsa Balázs (szintén utoljára Utensilnord), illetve Master 1 kategóriában Szabó Balázs “Bakter” (KTC SE), Szalma Csaba (TREK SE) és Héjja Attila (Alpinbike Team Endura Giant High5) is.

A Formont Csoport Kupa és az idei sorozat utolsó rajta után Rózsa Balázs kezdett neki annak, amihez viszonylag jó ért, 50-nel húzni az aszfalton a sort, így a lépcsőhöz már kicsit megfogyatkozott mezőny érkezett. Sajnos volt egy bukás is rögtön a rajt után, ami a Master 1 kategória két főszereplőjét érintette elsősorban. Bakter és Szalma Csabi kerültek földre, és ezzel tulajdonképpen az egész versenyük elúszott. Bakter ezekután teljesen le is amortizálta a bringáját, így a későbbiekben legalább két másik géppel is muszáj volt próbálkoznia, hogy értékelhetően teljesítsen, ám ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Viszont legalább ilyet is láttunk 😛 . Csabinak sem adta ki igazán a nap hátralévő része, a tőle szokatlan hatodik helyen láttuk megérkezni, de így is elég szépen felért. Az incidens nem zavarta a többi Master korú versenyzőt, Héjja Attila magabiztosan nyert Zóka-Ujhelyi Zoltánt (Speed-Way Team) és Minarovics Krisztiánt (Trek Nagykáta SE) megelőzve. Bezzeg Andris nem használta a ki a lehetőséget, és megint “lecsúszott” a dobogóról, ötödiknek jött meg. Persze egy rossz szavunk sem lehet, hiszen elég csak arra gondolni, hogy ezzel mind az öt idei versenyen beért, ráadásul egyre jobb formát mutat az OB-hoz közeledve. Ő erről így vélekedik:

Karácsony éjszakáján egy tíz évvel ezelőtti filmmel próbáltam stimulálmi az agyamat, hogy tudjak írni a kecskeméti versenyről. De mellényúltam, mert a film túlságosan is behúzott. Mélyebb nyomokat hagyott bennem, mint a Supercross Sorozat zárófutama. Azzal sem volt különösebb baj, csak olyan, mintha meg sem történt volna. Vagy ha az előző napok időjárásból merítenék példát, azt mondanám, hogy eltűnt a ködben.

A versenyt mintha már beharangozni is elfelejtették volna! A Bidon facebook oldalán (ez itt az önreklám) kellett visszakeresnem egy korábbi bejegyzést, hogy egyáltalán a nevezésre rátaláljak. Tudom, tudom, nem kell mindent agresszívan nyomatni, de azért nem árt, ha az érdeklődől tudnak a létezéséről! Egy soha meg nem nézett előadás, vagy egy fiók méllyén őrzött kézirat is lehet remekmű, de nézők és olvasók nélkül mit sem ér. Ugyanúgy, ahogyan egy verseny sem ér sokat versenyzők nélkül. Kecskeméten szerencsére azért akadtak néhányan, de azért még kellett volna lépéseket tenni, hogy valódi esemény legyen…

A pálya egyhangú volt, úgy tűnt, hogy a szervezők a fantáziájukat inkább a karácsonyi ajándékok kitalálására használták, nem a nyomvonal kialakítására. A három homokágyból kettő eléggé meg tudott fogni, sokszor inkább érdemes volt végigfutni, mint bukdácsolni, vagy gyök kettővel kitekerni. Az már csak a személyes nyomorom, hogy ezek a részek eléggé megterhelték a hátamat, sokat kellett tornáznom a kerékpáron, hogy ne álljon be a derekam. Más említésre méltó nem igazán volt, a gyors és hosszú egyeneseket nem kellett túlgondolni. Egyik futam sem hozott igazi meglepetést, a mienkből is csak annyi maradt meg, hogy a srácok az elején szépen összeakadtak a kanyarban és összetörték magukat, egymást és a kerékpárokat. (Ez is csak azért, mert egy törött váltótartó fül szép láncreakciót tud ám beindítani!) Irónikus, hogy ez a bukás egyébként éppen az egyik legbiztonságosabb, legjobban előzhető pályán történt. A rajt utáni kanyar persze mindig szívás, de azért minden bonyodalmat nem lehet kizárni.

Részemről hoztam az elvárható minimumot. Úgy a versenyen, mint az egész sorozatban. Szerettem volna jól menni, de már októberben (sőt, már májusban) világos volt, hogy ez nem fog sikerülni. Így a cél inkább az volt, hogy fokozatosan összeszedjem magam, újra lendületet és kedvet gyűjtsek! A világmegváltás idén (is) elmaradt… Remélem jövőre a SuperCross Sorozattal együtt én is új dimenziókba emelkedek!

Hiába a csapnivaló eredmény Kecskeméten, Bakter így is megnyerte az összetettet, legyőzve Héjja Attilát és Zóka-Ujhelyi Zoltánt. Szalma Csabi bár végig kiváló formát mutatott, a szerencse elpártolt tőle, így be kellett érnie a negyedik hellyel az összesítésben. Ugyanitt Andris a fényes hetedik helyet szerezte meg, ami egy 47 fős mezőnyből nem is olyan rossz 😉

Visszakanyarodván ahonnan indultunk, Rózsa Balázs akciója ugyen kissé elnyújtotta a mezőnyt, de azért a spicc szépen együtt maradt az első kör végére is. Rég láttunk már ilyet. De semmi sem örök, pár kör után kialakultak a “párok”. Elöl Pelikán Jani, Dina Marci, Wouter Cleppe tudtak megmaradni, utóbbi kettő montival! Mögöttük Rózsa Balázs és Szilárd szórakoztatták egymást, kicsivel még hátrébb pedig Cseri kapta a nyakába Kriván Andrist (Speed-Way Team) és a fiatalabb Dina tesót, Danit (PCCC).

Az első trióról féltáv után szakadt le Cleppe, így Jani és Marci között dőlhetett el a győzelem. Tehát egy “montis” és egy “országútis” hajthatott az aranyért. Milyen ismerős 😉 A végkimenetel is hasonló volt a tavalyiakhoz: egészen az utolsó körig nyúzták egymást, mikor is Jani inkább úgy döntött, nem hagyja az utolsó, technikásabb részre a döntést (aka homokágy plusz domb), ahonnan az addigi körökben sem jött ki mindig jól, és sikeresen lerázta Marcit. Bumm, megvolt a győzelem, és vele együtt az összetett is; Marcinak be kellett érnie az U23-as aranyéremmel és egy újabb abszolút második hellyel. Mögöttük Szilárd és Rózsa Balázs jöttek sprintre, talán nem kell mondanunk, kit igazolt a papírforma. Szilárd így bronzérmes lett elitben, Balázs pedig második U23-ban. Balázs mellé Dina Dani fért fel arra a dobogóra, így mondhatni “családiasra” sikerült a viadal. Az összetettet is Balázs vitte haza Borsos Benedek (Speed-Way Team) és Pápai Ádám (Postás SE) előtt. Cikkünkben korábban már utaltunk Vas Balázsra, aki az elitbe nevezett fel; hatodik helyen ért célba ebben a kategóriában, ő volt az utolsó, aki nem került körhátrányba. Mi lesz itt jövőre vagy pár év múlva…
Az elit összetettet is emlegettük már: Janit említettük, az ezüstöt Cser Gabi kapta, míg a bronzot Bálint András (Bringabanda SC) – köszönhetően elsősorban mindkettejük kitartásának és stabil eredményeinek.

Összeszedett, jó versenyt láttunk a Formont Csoport Kupa keretében kellemes pályával, jó csatákkal. Legközelebb kicsit a kommunikációra kéne ráfeküdni majd 😉 Nem butaság agresszívebben hirdetni egy-egy eseményt, állítólag nem baj, ha sokan tudnak róla – viszonylag hamar meg is térül! A kecskeméti homokot még sokáig nem felejtjük, reméljük, jövőre is jöhetünk!

Ezzel a SuperCross sorozatot is lezártnak tekinthetjük erre az évre. Sajnos kicsit felemásra sikerült, hiszen a versenyzők száma (sajnos látható mértékben) csökkent az állomások számával egyetemben. Viszont cserébe mindenhol sikerült emelni a szintet, még ha be is csúsztak hibák. A rendezőknek kell kitalálni, mit szeretnének kezdeni az ország legjobban működő (!) kerékpáros rendezvénysorozatával, mert amint a mellékelt példa mutatja, igény még mindig lenne rá, és ha sikerül előrelépni, akkor visszajönnek a korábbi indulók, idei távolmaradók is. Abból már kinőttünk, hogy 50-100 ember “keringjen egy mezőn”, és csak a versenyzés öröméért autózzon keresztbe az országon. Bár tény, hogy míg egy “északi” és mondjuk a budapesti futam lehetőségei mások, egy rendezett keret kiegyenlítené az esélyeket. Gondolunk itt például közös szabályrendszerre, előírásokra, arculatra, díjazásra. Akit bővebben érdekel a téma, azok itt nyíltan elmondhatják a véleményüket – mi is ott leszünk, ne aggódjatok 🙂 A Magyar Kupa megjelenése sem igazán érte el a kívánt hatást, hiszen konkurenciává válni nem tudott (nem is akart, bár talán úgy lett volna a leghasznosabb…), és a szövetség továbbra is rendezetlen anyagi helyzete miatt a rendezési költségek enyhítését sem igazán tudta megvalósítani. Szerencsére ez utóbbi változni látszik, és talán visszamenőleges támogatások lesznek megítélve, hiszen a héten olvashattátok, sikerült a 2015-ös támogatásról megállapodni Emberi Erőforrások Minisztériumával.
Utólag kimondhatjuk, jobban jártunk volna egy erős kőbányai SuperCross versennyel, mint kettővel, szinte azonos pályán, az MK féllábú rendszerében. Sebaj, majd jövőre! Kár, hogy ezt írogatjuk immár 3 éve lassan, és ezek még mindig csak mi vagyunk ugyebár…
Ennyi kritikát engedjetek meg nekünk, aki pedig csak a jóra szeretne emlékezni, az nyugodtan forgassa az elmúlt három szezon beszámolóit és albumait 😉

Következő állomás 2016. január 10-én az Országos Bajnokság lesz, idén – meglepetés! – szintén Kőbányán, Budapesten. Reménykedünk a népes mezőnyökben, idén láthattunk pár kiélezett küzdelmet, szerintünk oda is érdemes lesz kilátogatni. A képeink már réges-rég óta kint vannak Facebookon, Twitteren pedig töretlenül próbálunk aktívak maradni, és nagyban űzzük a Tumblr-t is. Ja, és nem szabad elfeledkezni kiváló Instagram feedünkről sem! Ha még aktuális, akkor kellemes ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak, ha pedig valaki olyan elszánt/lusta, hogy a nyár közepén olvasgatja ezt a cikket, neki pedig üzenjük, már csak pár hónap a következő cyclocross szezonig 😉