A mai napon megkezdődött Zolderben a várva-várt cyclocross világbajnokság. Csapatunk felével mi is kint voltunk/vagyunk a helyszínen, és igyekeztünk vitézül viselni a szinte folyamatosan ömlő esőt, miközben nem áztatjuk el az elektronikát. A holnapi napot szem előtt tartva jelenthetjük, sikerrel jártunk!
A junior fiúké volt elsőként a terep, ők csillanthatták meg tudásukat az amúgy is kemény, embertpróbáló pályán. Nyilvánvaló volt, hogy lesznek áldozatok, a depóban minden csapat felkészült a legrosszabb eshetőségekre. Számunkra azért volt különösen érdekes ez a verseny, mert az összes magyar résztvevőt ebben a futamban láthattuk. Szöllősi Feri és Orosz Gergő képviselték az idei versenyen a hazai színeket; mondhatjuk, hogy a magyar csapat “all in”-t nyomott rögtön az elején. Az eső abból a szempontból jól jött, hogy legalább viszonylag gyorsan láthatatlanná vált kedvenc dizájnú válogatott mezünk, elvégre a sár ápol és eltakar…
Feri akcióban
A rajt után egyből a franciák kezdeményeztek: hárman is előreálltak, míg a mi fiaink a sor végéről indíthatták a versenyt. Nem sok időbe telt, hogy a holland favorit, Dekker az élre került, és a franciák minden kapálózása ellenére magabiztosan végigment és megnyerte a versenyt. A gallok erőfeszítései nem maradtak jutalom nélkül, a második és harmadik helyet viszonlag könnyen megszerezték. Az eredménylista szerint hárman adták fel a küzdelmeket menet közben, míg a két magyart udvariasan, körhátrány címen az utolsó helyekre (63., 64.) sorolták; Gergő esetében 2 körről van szó, Feri esetében egyről – de tudjuk, mit jelent itt a körhátrány.
Magunk részéről nem vagyunk elkenődve, valami hasonló eredményt vártunk, a helytállást pedig tisztesnek nevezzük. A srácok most gazdagabbak lettek egy tapasztalattal, hiszen testközelből láthatták, milyen erő van a nemzetközi mezőnyben, ami egészen biztosan hasznukra válik a jövőben. Örülünk neki, hogy megadatott a lehetőség, hogy kimenjenek, annak pedig még inkább, hogy bátor módon éltek is vele. Vesztenivaló elvégre nem volt, csak így tovább srácok! Kisebb feketepont azért jár az indulás/lejutás szervezőinek, legalább egy “sörsátrat” kellett volna intézni a srácoknak. Görgőzni is rossz esőben a szabad ég alatt, de versenyről visszaérni átfagyva, úgy, hogy nincs “fedezék”, még rosszabb… Szerencsére a japán válogatott szerelője nagyon segítőkész volt; egészen biztosak vagyunk benne, hogy olvassák ezeket a sorokat, innen is üdvözöljük 🙂 Na de most nézzétek meg a verseny eléggé összesűrített összefoglalóját:
Kis szusszanás után virtuálisan bekészítettük magunknak a pattogatott kukoricát, elvégre premierre érkeztünk: idén debütált a női U23-as kategória. High time, ahogy a művelt belga mondja; állítólag maga Vos és még néhány nagy név jelentős lobbijának köszönhető, hogy a nők most már nem egyben versenyeznek 16 és 40 év között… Gyorsan kiderült, hogy nem volt hiábavaló létrehozni ezt a kategóriát, hiszen 43 ifjú hölgy állt rajhoz ezen a napsütéses rémisztő napon. Az eső mellett 30-45 km/h-s szél is szórakoztatta a versenyzőket, így szinte csoda, hogy végül csak 1 leányzó adta fel a küzdelmeket. Egyértelműen a legrosszabb körülményeket fogták ki, még mi is majdnem sírtunk, csak a rutin mentette meg a helyzetet, no meg a pótesőkabát. Ahogy a fiúknál, úgy persze itt is estek-keltek a versenyzők, elvégre a pályát nem hajszárítózták végig a szünetben, a körülmények pedig csak tovább romlottak.
A rajt után egy olasz hölgy állt az élre, őt az USA, Csehország és Spanyolország üldözte, aztán ahogy crossban lenni szokott, villámgyorsan átalakult minden. Pár láb megáll, pár erőre kap, pár földet ér; a brit Evie Richards, aki montiból ismerős lehet sokaknak, előrement dagonyázni, miközben ébredezett Svájc, Ausztria és Hollandia is. Richardsot nagyjából ekkor látták utoljára, az előnye szépen nőtt – meg is nyerte a versenyt, amelyről utóbb kiderült, hogy élete első nemzetközi cross versenye volt, mivel crossozni csak edzésképp szokott Angliában otthon. Versenyezni pedig csak hétvégén, szintén otthon. Mit mondjunk, elég sok nevetés volt a sajtótájékoztatón, mikor kérdezték, hogy “Te ki vagy?”, de Evie jól kezelte az amúgy tényleg kedvesnek szánt kérdést. Hiába, montin már begyűjtött egy világbajnoki ezüstöt, gyakorlott nyilatkozó. Erre mondják azt, hogy fényes jövő előtt áll! A cseheknek meglett az ezüst, mivel Nikola Noskova stabilizálni tudta a helyét, míg a holland Kaptheuns belendült a végére és bronzot szerzett. Vegyétek észre, hogy Belgiumról egyelőre szó sincs: a junior fiúknál egy top 10-es helyre futotta, míg itt 11. lett a legjobb belga lány. Eközben óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy jövőre talán ebbe a mezőnybe is adjon kishazánk egy embert…
Késő délután aztán árnyék borult az új kategória amúgy fényes debütálására, mikor a UCI közleményben adta a tudtunkra, hogy a verseny nagy (amúgy azt végül feladni kényszerülő) favoritjának, Femke van den Driessche-nek a bringáját “mechanikus dopping” gyanúja miatt további vizsgálatnak vetik alá… Reméljük csak félreértésről van szó, bár Rudy de Bie belga szövetségi kapitány nyilatkozata nem volt túl megnyugtató, konkrétan kizárta a válogatottból. Várjuk a fejleményeket…
Végül elérkezett a VB egyik legjobban várt versenye, a női elit verseny. A tavalyi győztes, Pauline Ferrand-Prevot nem volt itt, hiszen ő még a tél elején kiiktatta magát egy komolyabb bukással, így akik követték a világkupákat, joggal gyaníthatták, hogy ez most a belga Sanne Cant napja lesz. Bár néha kiderült, hogy Cant verhető, mi magunk itt mégis az ő mennybemenetelét vártuk, amit a hazai pálya is hivatott volt segíteni.
A rajt után Wyman kezdett a legerősebben, de aztán lemerült és visszacsúszott a mezőnyben, miközben elég gyorsan kialakult a spicc: Cant, a francia Mani, a holland de Boer és a brit Harris egymásra talált és elszakadtak a mezőnytől. Látható volt, hogy Cantnak nem ízlik a menü, valakinek mindig sikerült el is lépnie – sokan talán úgy gondolták, hogy Cant csak altat. Miközben ezek a hölgyek egymással voltak elfoglalva, az utolsó kör kezdetére felért az inkább országútról ismert holland de Jong, így a mindent eldöntő kört öten együtt kezdték meg. Cant nagy támadást indított, igazán csak de Jong tudott vele menni – aztán tovább is ment, látványosan leszakítva Cantot, akinek szép lassan kiült az arcára az, amire a nézők is gondoltak…
De Jongot nem tudták már megfogni, mitöbb, a valószínűleg teljesen összezuhanó Cant mellett elment Mani is, aki ezzel ezüstöt szerzett, és Cant végül de Boerrel sprintelt a bronzért. Ezt ugyan megszerezte, de az eredményhirdetés előtti zokogást látva talán jobban járt volna, ha Sophie de Boer áll a dobogóra. De Jong győzelme bombameglepetés lehet, valószínűleg kevesen számítottak rá. Idővel Cant is átgondolta a dolgokat, és később már úgy nyilatkozott, hogy az idei világbajnokság sokkal igazságosabban alakult, mert de Jong erősebb volt nála. Fura mód megnyomta az “idei” szót… Ki érti ezt 😉
A versenyt 39-ből 38-an befejezték, az időeredményeket elnézve pedig úgy véljük, bizony magyar versenyzőnek is lett volna keresnivalója a mai napon!
Frissen szivárványban
A nap mérlegét nézve azt látjuk, hogy a hollandok két aranyat és egy bronzot szereztek, a franciák két ezüstöt és egy bronzot, a britek egy arannyal lettek gazdagabbak, a csehek is hazavihettek egy ezüstöt, míg a belgák ma csak egy bronzot szereztek. Bizonyára jó lesz ma a hangulat a belgák vacsoráján, de holnap szépíthetnek, ha tudnak, csak a motorokat hagyják otthon…
Helen Wyman akcióban
Most megpróbálunk megszáradni az éjszaka során, mindenünk vizes alapvetően, de a cyclocross világbajnokság holnapi napját újult erővel és jókedvvel kezdjük. Ebben már most segítségünkre volt egy nagy adag sült krumpli, egy hajszárító, és a kiválóan működő wifi a szálláson. Ezeknek a kombinálását a fantáziátokra bízzuk. Reméljük, holnap sikerül elcsípni a junior indulóinkat egy rövid interjú erejéig, no meg ismételten bízunk az emberséges időjárásban, mert ugyan ez a “valódi crossos idő”, de nekünk ma három, holnap két versenyt kell végigcsinálni 😛
Tartsatok velünk Facebookon, és nézegessétek az Instánkat is, mert nem minden kép kerül ám ki onnan 😉
