Régi álmunk vált valóra, miszerint végre Budapesten van a cyclocross országos bajnokság. “Hazaiak” révén (mínusz a Saját Gödöllői Versenyzőnk) így nem volt kifogás, ott kellett lennünk. Másik indok, hogy még mindig nem voltunk kőbányai versenyen, tehát most azt is pótolhattuk. Az időjárás mintha a gyulai bajnokságról lett volna átmentve, így idén is küzdelmes derby lett a végeredmény.
Érdekes módon most senki sem panaszkodott, hogy messzire kell utaznia, hogy elindulhasson az országos bajnokságon. Lehet, hogy a központi helyszín megoldás erre a problémára? Ki gondolta volna… Lássuk, hogyan alakult a hétvége!
A versenyzők létszámát nem igazán befolyásolta a helyszín, annál jobban viszont a nem éppen barátságos időjárás, de mivel ez tavaly is hasonlóan alakult, így nem volt igazi faktor az összehasonlításban. Nem úgy, mint a nézőszám! Sokkal több néző volt kint a kőbányai BringaParkban, mint idén bármikor, bármilyen cyclocross versenyen, természetesen a CrossLigetet leszámítva 😛
Másik érdekes aspektus, hogy míg idén teljesen szét volt “brandingelve” a bajnokság, a neve is hivatalosan így nézett ki: Soudal Cyclo-Cross Magyar Bajnokság, és minden apró felületen láttunk Soudal logót, addig sokkal többet nem kaptunk vagy láttunk, mint tavaly a szinte teljesen szövetségi pénzből rendezett versenytől. Nem mondjuk, hogy rosszabb volt (sőt!), reméljük, az így megtakarított szövetségi források jó helyre kerülnek, például a (talán létező, talán nem) cyclocross válogatott pénztárcájába 😉
Ennyi elég is ezekből a komoly témákból, és még hálások is lehettek, hogy a szombati szövetségi közgyűlésről nem írunk semmit, inkább kanyarodjunk a kerékpározás felé!
Andrist nagy nehezen lehetett csak meggyőzni, hogy induljon el idén (is) az országos bajnokságon, még aznap reggel is a száját húzta, hogy ő bizony nem akarja ezt… Később sajnos bebizonyosodott, hogy a megérzései nem voltak teljesen tévesek, de erről majd kicsit később; elöljáróban legyen annyi elég, hogy újabb kórházat látogattunk meg harmadik évi közös együttműködésünk során…
Tehát csak sikerült Gödöllőn a vidáman szitáló esőben kocsiba rakni az élversenyző urat és ezúttal igen visszafogott mennyiségű csomagját, így vissza (!) is tudtunk indulni Kőbányára.
Kőbánya. Először jártunk a BringaParkban, ami a Vuelta Sportirodának köszönheti létét. Az elképzelés jó, az irány is. Ezzel együtt már három “hivatalos” cyclocross pályája van Budapestnek (a Hajógyári gerilla pálya és a Postás pálya a másik kettő), de mind közül ez a legjobban felszerelt. Azt mondjuk nem tudjuk, hogy hogyan működik a nyomvonal, mikor nincsen verseny, csak valaki keringeni/edzeni szeretne. Itt elsősorban a kisgyerekek-kutyák-kerékpárok szentháromságra gondolunk. Még több ilyet kéne, és akkor akár egy Budapest Kupa sorozatra elegendő pályánk is lehetne…Mi itt csak ötletelünk, no biggie, elvégre a kibicnek…
Maga a pálya logikus, gyors, felesleges sallangoktól mentes volt, valamint Specziár Viktor keze műve (ha jók az értesüléseink). Az egy éjszaka alatt leeső embertelen mennyiségű eső sok helyen középrészig érő vizet eredményezett, így számos részen kellett módosítani a nyomvonalon a verseny reggelén. Ez csak a futamok előtt nem sokkal fixálódott, így volt pár “szerencsés” rider, aki annak tudatában járt pályát reggel, hogy nem lesz módosítás, és így lelkesen átúsztak a a pocsolyákon is. Másik komoly időjárási faktor a jég volt (fentebb már volt róla szó). Tehát nem elég, hogy az egész kör végig csupa sár volt, sokszor kellett felfagyásokat kerülgetni vagy rajtuk egyensúlyozni. Embert próbáló. Ez talán egy jó kifejezés az állapotokra, de legalább mindenkinek egyforma volt.
Az egykori (?) gokart pálya aszfaltjáról kezdtünk az kiszolgáló épületek mellől, s az első kanyarok után rögtön jött a depó. Ebből csak egy volt vasárnap, ez a legnagyobb hiányossága a pályának és helyszínnek is. Valahogy ebből nem lett akkora elégedetlenség most, mint ahogy például Salgótarján után láttuk. Erre a jövőben megoldást kell találni, senki sem szeret teljes köröket futni leszakadt váltóval… Depó után meredek letörésen fel a töltésre, ott kb. száz méter csapatás, utána pedig egy rézsüs, aljas résszel kellett megbirkózni. Mennyire volt aljas? Még Buzsó sem tudta kitekerni, és még a legjobbak közül is elég sokan négykézlábaztak arrafelé.
Pár hosszú egyenes, kis kanyargás fák között a sárban, és jött is a legfontosabb rész, a szánkódomb. Háromszor is meg kellett mászni, ebből sorrendben az első félig futva, félig tekerve teljesíthető volt, a következőn olyan “crossligetesen” már a domb aljában megszakadt a lendület egy szimpla palánk miatt. A harmadik oldalon a többség már simán feltekert. Innen még lefelé voltak izgalmak, a domb oldalában a rézsüs részen kellett legurulni. Itt nem sokan maradtak “becsatolva”. A versenyzőket a sok mászásért a kitűnő hangulat kárpótolta. A folyamatos meleg tea utánpótlásnak köszönhetően sokan nézték végig innen a versenyt, szerencsére elég hangosan. A lejtmenetekben volt pár szerencsétlen fa, oszlop, vagy egyéb tereptárgy, és bár a szervezők megpróbálták “kipárnázni” a nagyrészüket, mégis például szegény Kapott Szonja elég szerencsétlenül ment neki az egyik fának, és később fel is kellett adnia a versenyt.
A dombot hosszú egyenes kötötte össze a pálya hátsó részével. Reggel végigsétáltunk a cyclocross országos bajnokság teljes pályáján Andrissal, és itt tapasztaltuk, hogy még erősen jeges részek is vannak a sár alatt, pocsolyák alján. Nem véletlen írjuk ezt most le, később lesz még róla szó…
A fák után egy hosszú kanyargós rész következett, de tekintve, hogy a többség kerékpárral tervezte abszolválni a köröket csónak helyett, így a szervezők sok helyen kénytelenek voltak rövidíteni. Azért a végére még maradt emlékeztető a korábbi megpróbáltatásokból egy rövid letörés (amire persze fel kellett tekerni) formájában.
Ennyit a pályáról, jöjjenek a főszereplők!
Eddig a “nagyok” pályájáról volt szó, ezen kívül volt még két különböző nyomvonal a legkisebbeknek. A legrövidebb természetesen a legfiatalabbaknak, a 11 év alatti fiúknak és lányoknak volt, szinte végig a gokart pálya területén 15 percen keresztül. A “közepes” táv pedig a SuperCross versenyekről ismerős U13-asoknak volt kijelölve. Ők már kimerészkedtek a “kerítésen túlra”, de természetesen csak egy sokkal rövidebb nyomvonalon. Még kicsit árnyalta a helyzetet, hogy még az első “nagy” futam nyomvonalából is kiszedték a nagyon technikás részeket, például az első rézsüt a töltésen.
Hosszasan most nem fogjuk regélni a legkisebb sportemberek hőstetteit, de a magyar bajnokokról (és “sima” győztesekről) azért megemlékezünk 😉 Hozzá kell azért tenni, hogy ezek a fiatal fiúk-lányok maradhattak volna otthon is játszani, mégis eljöttek a szüleikkel, és megküzdöttek egymással, valamint leginkább a hóval-sárral-hideggel. Aki ott volt és látta őket a cyclocross országos bajnokság végén átfagyva, remegő, lila szájjal, a sírás határán vagy éppen azon túl, az biztosan még jobban értékeli a teljesítményüket. Nagy gratuláció jár nekik, és reméljük, hogy mondjuk egy évtized múlva esetleg már egészen magas szinten művelik ezt a sportot!
- U7: Kiss Máté Zalán
- WU9: Szalay Petra (Superior MTB Team)
- U9: Rónay Kristóf (Bike Zone Gödöllő)
- WU11: Kiss Emma Lotti (Bike Zone Gödöllő)
- U11: Rónay Bálint (Bike Zone Gödöllő)
- WU13: Oravecz Lora (Salgótarjáni HKE)
- U13: Lőrincz Bendek (Crosskovácsi SE)
A férfi/női hobbival, WU17-tel, U17-tel, U15-tel, Master 3-mal kezdtük neki a komolyabb izgalmaknak. Vas Balázs (Merida Maraton Team CST) az elmúlt versenyeken az elit kategóriában tett vendégszereplései után visszatért kortársai közé az U17-be. Hasonlóan tett Fetter Erik (PCCC) is, így az minden adott volt, hogy végre összecsaphassanak. A verseny feléig haladtak együtt, itt végül Erik lerázta Balázst és fél perces előnnyel gurult át a célvonalon mindenki előtt. Erikkel talán a CrossLigeten találkoztunk utoljára, ott elég jól ment és 5. lett az elittel, úgyhogy igazából nem volt meglepő, hogy most ilyen jól ment az OB-n. Masterben csupán hárman rendelkeztek licensszel, így csak a dobogó sorrendjéről kellett dönteni. Ez végül ebben a formában valósult meg: Balogh Zsolt (Vinibike.hu), Kolb Tamás (KTC SE), Polonkai László (Freeriderz SC).
A licenszre tett utalásunk azért fontos, mert idén ugyan el lehetett indulni a cyclocross országos bajnokság futamain az aktuális kis kártya nélkül is, de az értékelésben (=dobogóra szólításban) csak azok lehettek érdekeltek, akik kiváltották az év elején. Érdekes megoldás, és talán egy kicsit motivál mindenkit, hogy jövőre keressenek/alapítsanak egyesületet, valamint évente legalább egyszer (!) ejtsék útba a sportorvost 😉
U17-es lányoknál Buzsáki Virág (PCCC) és Vas Kata Blanka (Merida Maraton Team CST) voltak a fő hangulatfelelősök. Idén (is) Blanka indult több cross versenyen, így egyfajta papírforma szerint ő tudta megszerezni a bajnoki címet. Jó mérleget zárt az egész család, hiszen testvérei is dobogós helyen végeztek a saját kategóriájukban, és egy-egy ezüsttel is gazdagították a mostanra valószínűleg lassan szétrepedő “érmes fiókot” otthon.
U15 srácok között háziversenyben Gerely Attila, Lőrincz Bendegúz (Crosskovács SE mindketten) és Pataki Barnabás (PCCC) osztoztak a helyezéseken.
Bár “bajnokot” itt nem hirdettek, az egyik legnépesebb kategória mégis a Hobbi férfi kategória volt, húsz indulóval. Itt egy Valkó András (Tuttobici), Dovák Dávid (Vinibike.hu), Schiller Gábor dobogó kialakulásának lehettünk szemtanúi. A kategória női megfelelőjében már nem volt ekkora tolongás, négy indulóból Pénzes Erzsébet (VKE-NELSON Pepperl+Fuchs MTB Team) volt a leggyorsabb Kriston Judit és Goldoványi Krisztina előtt.
Az előző futam végére már az eső is elállt, és a hőmérséklet is tartósan fagypont fölött alakult. Az átázott, átfázott versenyzőket fűtött öltöző és (amíg bírta a terhelést) melegvizes zuhany várta minden futam után, sőt, még büfé is volt, külön “étkező” sátorral, bár ez utóbbit mi nem próbáltuk most személyesen. Legyünk őszinték, a zuhanyt sem, de azt Andris helyettünk letesztelte. Többször is…
A program szerint pontosan jött az U19/WU19, Master 2, női elit futamok rajtja. A női elitre volt a legkönnyebb tippelni (bocs lányok 😉 ), Benkó Barbi (Focus XC Team) immár a hatodik cyclocross bajnoki trikójára készülhetett, és a papírforma szerint nagyon aggódnia sem kellett emiatt. Aki megírja, ki volt az utolsó női crossbajnok a Barbi-éra előtt, annak virtuálisan nagy kézfogást küldünk!
Női U19-ben valószínűleg nem jött össze elég nevező, így végül itt nem hirdettek bajnokot. Ugyanitt a fiúknál hét induló volt, ráadásul mind a heten licensszel. Előzetesen itt mi Peák Barna (Tipográfia TE) és Szöllősi Ferenc (Szingó – Balaton Team) párharcát vártunk, és nem is kellett csalódnunk.
A Master 2-es urak tekintetében a két top favorit Medgyes Gábor “Megyó” (KTM Teszt Team Gödöllő) és Specziár Viktor (KTC SE) volt, míg Vinczeffy Zsolt “Zergétől” (Footstrong SE), Molnár Tamás Gusztávtól (KTC SE), Kis Józseftől (Merida Maraton Team CST) szintén erős eredményekre lehetett számítani.
Rajt után jött is a sokszor látott forgatókönyv: Specziár Viktor kilőtt, és ezzel rögtön az elején szétszakadt a mezőny. A hazaiak versenyzőjével hárman bírták a lépést legtovább; Megyó, Szöllősi Feri és Peák Barna. Végül lassan, de biztosan, többek közt Peák Barna problémái miatt is Szöllősi Feri állt az élre, és idei legjobbját tekerte, így megérdemelten nyerte a futamot Megyó és Specziár előtt. Barnának nem jött össze az aznapi sárdagasztás, végül kategória második, abszolút ötödik lett. Masterben tehát Megyó nyert, Specziár második, tehát a dobogó harmadik fokára lehetett még felférni. Időeredmény alapján Vinczeffy Zsolt lehetett volna, aki cyclocross szakágvezetői lemondását követően egy bronzérmet vihetett volna haza vigaszul, de mivel licensz nélkül versenyzett, így a negyedik helyen bérő Molnár Tomi lett, aki dobogóra állt a nap végén. Mindkettejüknek gratulálunk! Érdekes adat, hogy az idei cyclocross országos bajnokság alkalmával Master 2-ben a 21 induló közül csak heten váltottak ki versenyengedélyt.
Ami a hölgyeket illeti, már egy bekezdéssel ez előtt utaltunk a végeredményre, és bizony meg is lett az a hatodik bajnoki trikó (és ez csak cyclocross!!!) Barbinak. Mi nem is mennénk bele a részletekbe, átadjuk a szót neki:
Kicsit meglepődtem magamon, mert normális esetben ehhez semmi kedvem nem lett volna ilyen körülmények között, aztán reggel amikor megérkeztünk, már úgy voltam vele, hogy jó lesz ez, mivel mindenkinek ugyanolyan rossz lesz 🙂 Mentem két kört a pályán, azalatt felkészültem fejben, hogy vízibiciklizés lesz, majd utána amellett döntöttem, hogy megyek amennyit tudok, kockáztatni nem fogok, mert annyit azért nem ér nekem edzőtábor előtt. Mentem a saját tempómban, megint jóformán nem volt senki, akivel tudtam volna menni; Zergével két körön át mentem, de aztán ő eltávolodott tőlem. Gyakorlatilag magányosan köröztem, szerencsére nem volt semmiféle problémám. Biciklit nem cseréltem, eggyel mentem végig – jobb volt, mint tavaly Gyulán, mert most nem tapadt a sár, hanem folyt, így nem ragadt be sehova. A pálya nekem nagyon tetszett, az időjárásba pedig beletörődtem 🙂
Barbi mellé Kanti Dorottya (Dr. Bátorfi Agria KTK) állhatott fel a dobogóra a frissen felavatott új mezében, a másik oldalra pedig Szekeres Viktória (KTM Teszt Team Gödöllő). Sajnos csak négy indulóra futotta idén (a negyedik Kapott Szonja volt, aki reméljük, könnyebb sérüléssel megúszta a találkozást a fával, ahogy ezt fent írtuk), így itt a naplóba került egy kisebb fekete pont is.
Jó társaságban, napsütésben gyorsan telik az idő, így neki is kezdünk a végső futam krónikájának. U23, Master 1, férfi elit. Szépen sorban beszélünk mindegyikről, a legfiatalabbakkal kezdve. Itt a szokásos tömeg volt, öten jelentkeztek a magyar bajnoki címért. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a még U23-as Pelikán Jani (Team Amplatz BMC, figyeltek?!) az elitet választotta. Nem gondoltuk volna, hogy Dina Marcit (Cube-Csömör) bárki legyőzheti ilyen körülmények között, még annak ellenére sem, hogy először hajtott igazi cyclocross géppel ebben a szezonban a megszokott montija helyett. Mögötte Bordos Benedek (Speed-Way Team SE) lett a második, aki sokkal stabilabb versenyzést mutatott be, mint a táv felénél teljesen széteső Rózsa Balázs (KTC SE – khm!). Reméljük, Balázsnak csak az új mez volt szokatlan 😉
Masterek között már sokkal nagyobb mezőny volt, 15 főjével megint az egyik legerősebbre sikeredett. Miután Cser Gábor “Cseri” (PCCC) az elitek közé távozott, így Szabó Balázs András “Bakter” (KTC SE), Szalma Csabi (Trek SE), Kovács Attila (Bike Zone Gödöllő), Héjja Attila (Superior mtb team ujbuda) léptek elő első számú éremesélyesekké. No meg persze titkon bíztunk Andrisunk (Team Econix-CR Bidon) megtáltosodásában is, elvégre nem ment neki olyan csapnivalóan az idei szezonban.
Hát a dolgok nem éppen ideálisan alakultak Csabinak és Andrisnak. Mindketten két kört tettek meg az idei cyclocross országos bajnokság utolsó futamán, ezekután Csabi önszántából döntött úgy, hogy nem kísérli meg megismételni a tavalyi dobogós helyet, így feladta a küzdelmet – ez nem az ő szezonja volt, de majd jövőre! Andris még ugyan folytatta volna, de a hátsó jeges, sáros részen az egyik kanyarban kicsúszott, és azzal a lendülettel a bokája is kifordult. Ezzel nem csak az erős helyezés úszott el, de bónuszként most öt-hat hétig csak távolról fog kerékpárt látni 🙁 Viszont, hogy lássátok, mennyire nagy küzdő, azért rövid, de “élményekben gazdag” beszámolóját megírta nekünk, nektek:
Úgy alakult, hogy bőven van időm írni a versenyről. Persze azért nem akartam elkapkodni, ülepedjenek csak a dolgok, nehogy még első felindulásból oktalanul-jogtalanul bántsak valakit, netán belegyalogoljak az önérzetébe. (Sajátomat szívesen tépázom, az már rutinszerűen megy. Már-már élvezetből.)
Örültem neki, hogy nem a világ – vagy legalábbis az ország – másik felén lesz az OB, már csak azért is, mert ebben a remek időben nem olyan jó móka több száz kilométert utazni. Előnye azér’ látod megvan ennek a helynek!
A helyszín egyébként nem rossz, megfelelő helyekről átemelt ötletekkel (Mert néha újra kéne tanulni / Szólni, járni…) a pálya vonalvezetése is egészen jóra sikeredett. Abban már senki nem hibás, (senki nem hibás), hogy az időjárás így alakult. “Igazi cyclocross-os idő”, “nem teremsport” – visszhangoznak a fülembe a hülyébbnél hülyébb, elcsépelt frázisok. Legalább ne próbálnák azt sugallni, hogy pont ez a jó nekem! (Csak dúdolom azt, hogy jó jó jó jó jó jó de jó nekem, / Azt hogy jó jó jó jó de jó nekem, / Jó nekem.) Mondjuk a döntés az enyém, hogy ilyen körülmények közt elindulok-e?! Más lenne a dolog persze, ha a versenyzésből élnék, alám raknák a kerékpárt és megfizetnének, de így csak a mazochizmus és a bizonyítási kényszer hajt. Vagy a perverz vágy, hogy bepiszkoljam magam, sárban és mocsokban fetrengjek, hogy én legyek a rock and roll sztár, a cowboy hős!
Sokszor belemegyek a játszmába, nem tiltakozom, ha fejjel a falnak küldenek. Mint ahogyan most sem tettem. Sokat nem akarok írni arról a pár percről, amit a pályán töltöttem. Meghagyom másnak a kielőztem, lekerültem, meglószoltam, leszakítottam szavakat… Másfél kör, és hopp, lábam a sáros jégen – ropp! Éreztem, hogy ez most nem az a helyzet, hogy csak úgy visszapattanok a kerépkárra, így szépen kicsúsztam a szalagon kívülre. Messze még a cél de távol már a rajt. Szerencsére ahol a szükség, ott a segítség! Egy néző közbenjárására (köszönöm!) pár perc alatt megérkezett a mentő, és beszállított a versenyközpontba, ahol a kötözés előtt – hangos vonyíkolással kísérve -, még megfürödni is volt erőm. Nincs semmi veszve, meg vagyunk mentve! Aztán a sarokban ülve sajnáltattam magam a verseny végéig. És számoltam, hogy hányan álltak ki a futamból. Nekik volt eszük, és nem várták meg, míg sérülés lesz a vége.
Fiumei út, Baleseti Sebészet, két és fél óra várakozás, de tartom magam mert még van még egy pózom. Veszekszem az ápolókkal, Ursula nővér ide-oda tologat egy betegágyon, én meg mindig visszaküzdöm magam. Szócsatát és közelharcot vívunk. Parasztlázadás. (Mindig és mindenkor kemény gyalog!) Nincs pénz az egészségügyben. De EMBER vajon van-e?! Aztán kiderül, hogy van, csak zárt ajtók mögött, és csahos kutyákkal kell megküzdeni, hogy bejussak. Megkapom a fájdalomcsillapítómat, kezit csókolom madám Heroin!, felkerül a gipsz, és mehetek isten hírével. Szomorú vasárnap / száz fehér virággal – vagy most virág nélkül.
Azóta felpolcolt lábbal itthon fekszem. Az ítélet: öt hét kényszerpihenő, tizenvalahány perc elcseszett versenyzésért. A történet vége ennyi és kész.
A fentebb felhasznált, kicsavart és kifacsart Kaukázus, Tankcsapda, Depresszió, Alvin és a Mókusok, Republic, Magna Cum Laude, Zorán, Ocho Macho, Quimby, Presser Gábor és Seress Rezső idézetek nem a véletlen művei. Hanem az enyémek.
A versenyben maradtak között Bakter ismét magyar bajnok lett, bár az ő versenye sem volt áldozatmentes… Mögötte élesebb küzdelem volt Kovács Attila és Zsivity Zorán (Mesterbike ILB Factory) között. Ők az utolsó körig harcoltak az ezüstéremért, amit végül Attila szerzett meg sprinthajrában.
Királykategória!
Egyetlen hiányzónk volt, az idén kicsit felemás cross szezont produkáló Fejes Gábor a Bátorfi csapatából, így borítékolható volt, hogy idén nem lesz címvédés – az ilyen és ehhez hasonló éles meglátásainkkal lassan Zombori Sándor emlékérmet kaphatnánk!
Természetesen hangulatfelelősökből így sem volt hiány, Búr Zsolt (Pavé Bike), már rögtön az elején mindent megpróbálta, hogy el tudjon szakadni. Ez ellen Dina Marci, Buruczki Szilárd (Cube-Csömör) és Pelikán Jani tettek a legtöbbet. Ám még így sem voltak elegen, Buzsó az ilyen körülmények között (tudjátok, mikor más ki sem akar menni…) kimondottan jól megy. Plusz folyamatosan cserélgette a bringákat, így a sár miatti műszaki kipontozódás esélyét is minimálisra csökkentette. Könnyednek tűnő rajt-cél győzelemmel lett megérdemeltem magyar bajnok. Így nyilatkozott nekünk a napról:
Hál’Istennek sikerült elérni ezt a végső célt, az országos bajnoki címet megszerezni, ahogy arról beszéltünk pár versennyel ezelőtt! Könnyű is volt meg nem is; könnyebb volt, mint amire számítottam, mert tartottam Pelikán Janitól, Dina Marcitól (bár nem egy kategóriában megyünk), Szilárdtól is, aki OB-n mindig nagyon jó, de most mégsem tudtak olyan jól menni. A nehézség az volt, hogy három héttel ezelőtt megsérültem, járni alig tudtam, mert megrepedt a farcsontom és a farizmom is sérült, a csigolyáim még mindig fájnak. Nagyon aggódtam, hogy egyáltalán el tudok-e indulni az OB-n, aztán egész jól összeszedtem magam ezen a héten. Közben edzegettünk, de természetesen nem tudtam 100%-os edzésmunkát végezni. Az volt az edzés, hogy kijöttem ide, és abban a másfél hétben kb. 100 kört mentem a pályán, még tegnap este is kijöttem gyalog 🙂 Nagyon boldog vagyok, hogy így “öregkoromra” egy elit bajnoki címet be tudtam gyűjteni! Valami csoda folytán két csúcs bicikli állt most rendelkezésemre, tudtam cserélgetni verseny közben, ez is hozzájárult a sikerhez!
Mögötte is voltak azért izgalmak! Marci tudott a legtovább Buzsóval haladni, de a táv egyharmadában már neki is sok lett a tempó. Annyira, hogy Szilárd is megelőzte (csapattársát igen udvariasan engedte el a pálya utolsó harmadában), aki idei legjobbját hozta Kőbányára; kicsit igazságtalan is, hogy ez most “csak” egy ezüstöt ért neki. A bronzérmet Jani “kaparta ki a sárból”, két gyorsabb kör után egyenletesen tartotta a saját tempóját, és mivel az előtte befutó Dina Marci U23-ban indult, így végül felállhatott az elit dobogójára. Nem rossz bemutatkozás egy új csapat színeiben, bár talán ő többet várt ettől a naptól!
Az elején még Buzsóval ment Marci és Jani, aztán ez változott…
Említésre méltó volt még Lovassy Krisztián (Team-Differdange-BVSC Zugló) teljesítménye is, aki egy igazán alap szintű crossbringával abszolválta a távot és gurult be a negyedik helyen. Úgy, hogy idén sem vitte túlzásba a kerékpározás ezen formáját…Cseri kis szívfájdalommal megjött ötödiknek, technikai probléma nélkül akár még komoly meglepetést is okozhatott volna – de ezt már soha nem tudjuk meg.
Most, hogy ilyen sokat írtunk, meg kéne próbálni levonni a következtetéseket 😉
Jó versenyet, versenyeket láttunk, bár megint az átlagosnál kicsit kevesebb indulóval. A szervezésben sok hibát mi nem láttunk, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ekkora kapacitású gárdát is régen láttunk már cyclocross verseny közelében. Látjátok az összefüggést: komoly anyagi háttér (szponzor és/vagy szövetség), nagy stáb, jó körülmények, jó verseny – elég egyszerű a képlet. A viszonylag sok néző pedig még velünk is feledtette a rendezvény előtti, marketingnek csúfolt social media hadjáratot.
Reményeink szerint a hónap végi világbajnokság még okot fog adni rá, hogy cyclocrossról beszélhessünk, de a hétvégi kerekasztal beszélgetésen is ott leszünk, biztos ami biztos.
Képeink már hétfő óta fent vannak itt. Aki pedig nem követte figyelemmel az idei szezont, annak készítettünk egy kis összefoglalót is, de azért túl komolyan ne vegye 😉 Aki inkább mobilról böngészne, azoknak ajánljuk az Instagram csatornánkat, aki pedig igazán hardcore, annak a Tumblr-t. Ja, és van egy Twitterünk is, hátha ti is abba a 100 magyar userbe tartoztok, akik itthon használják…
Mi is szoktunk hibázni, ha ilyet találtok a szövegben, jelezzétek kommentben vagy emailben. Esetleg ha véleményetek van, azt is elmondhatjátok, és velünk nem muszáj egyetérteni sem, nem lesz következménye 😉
