Láttátok az Oroszlánkiralyt? Na nem a rajzfilmet, hanem az élőszereplőset, amit 2002-ben játszottak a zolderi motorsport pályán és környékén 😉 Sajnos csak egy “vetítés” volt, a főszerepet egy olasz úriember, Mario Cipollini játszotta. Ez ugyan országúton történt, de ebből is látszik, hogy a belga-holland határtól pár kilométerre fekvő Zoldernek van egyfajta pedigréje, ha kerékpáros szempontokat vizsgálunk. Tehát a helyieknek nem lesz szokatlan, hogy a kerékpársport krémje látogat a városba, ezúttal a cyclocross világbajnokság keretein belül. Összesen 80.000 nézőt várnak, ami eszméletlen nagy szám. Velük nem tudunk mind foglalkozni most, de van egy maréknyi lány és srác, akik versenyezni is terveznek, nos, őket megpróbáljuk alább bemutatni. A 2016-os cyclocross világbajnokság jóslatához immár tehát csak görgetni kell kicsit!
Kezdjük a legfontosabbal, hogy lesz-e magyar indulója a VB-nek? Ha röviden kéne válaszolni, vagy óriásplakáton hirdetni, akkor a válasz: igen, lesz magyar induló. Sajnos a helyzet kicsit árnyaltabb idén. Egyrészt a király kategóriákba (elit nő, férfi) ebben az évben nem delegálunk senkit (tavalyról emlékezhettek Fejes Gábor kalandjaira), de legalább a junior fiúk között számíthatunk rögtön két indulóra is. Egyikük a friss magyar bajnok Szöllősi Feri (Szingó-Balaton Team), a másikuk pedig Orosz Gergő (Ferencváros Szabadidős SE). Ferit értjük, Gergőn kicsit meglepődtünk, ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy ők minden tőlük telhetőt megtesznek majd! Reálisan nézve a mezőnyt és a lehetőségeket, technikai hiba és körhátrány nélkül (na jó, egy kör még talán belefér) befejezett versennyel már szinte világbajnoknak érezhetnék magukat a srácok. Mi nagyon szurkolunk, tegyetek ti is így!
Férfi elitben Búr Zsoltnak lett volna a lehetősége, hogy összeakassza a bajszát Sven Nys-szel, de végül sajnos úgy döntött, hogy nem áll rajthoz. Tiszteljük a döntését, de azért megengedjük magunknak, hogy kicsit haragudjunk rá… Ha (szerinte!!) nem is tudott volna feltétlen az esemény rangjához méltóan teljesíteni, a szakág hazai (idén kicsit megcsappant) lendületének biztos nagyon jót tett volna egy hazai induló a legjobbak között. Meg őszintén, mikor tud itthonról bárki is majd ilyen közönség előtt versenyezni? Talán egyszer a “Felcsút Crosson” a 2022-23-as szezonban… Az elit női mezőny miatt is van egy elmorzsolni való könnycseppünk ám! Ott Benkó Barbit illette a lehetőség, hogy képviselje a magyar trikolort (és ismét felhúzza a híres-hírhedt válogatott mezt). Ő edzőtábor, valamit az XCO szezon prioritása miatt nem vállalta az indulást idén sem. Mondjuk nála és Buzsónál is nyomós indok, hogy az XCO olimpiai szakág, ez pedig még mindig a legerősebb hívószó itthon.
A magyar indulók, balra Gergő, jobbra Feri.
A világ elitjének persze nem ismeretlen a zolderi pálya, hiszen 2009 óta minden évben rendeznek itt világkupát, sőt, kétszer volt már a VB-nek is házigazdája. Az utolsót 2002-ben Mario De Clercq nyerte Tom Vannoppen és (meglepetés!) Sven Nys előtt. A juniorok között pedig valami Kevin Pauwels nyert, Krzysztof Kuzniak volt a második, és a szintén ismeretlen Zdenek Stybar a harmadik.
Fentebb említettük, hogy egy motorsport pálya mellett, illetve azon magán van a verseny. Ebből a szempontból is illusztris a helyszín, hiszen egészen a nyolcvanas évek elejéig még a Forma 1-et is vendégül látta a betoncsík. Ekkor egy sajnálatos baleset miatt (Gilles Villeneuve vesztette életét egy Ferrari volánja mögött) végleg Spa-ba került át a Belga Nagydíj. Maga a nyomvonal ezt a pályát kerülgeti, miközben időről-időre felkanyarodik a fák közé a domboldalra. Fás, dombos helyszínen egy versenypálya, közel tökéletes infrastruktúrával? Kár, hogy ilyen csak Belgiumban van… Ja nem 😉
Nagyon gyors pálya a zolderi, sok homokos, és technikás résszel. Egy kör körülbelül 7-8 percbe telik az elit férfiaknak száraz időben, ami 25 fölötti (!) átlagot jelent. Szárazon is kihívást jelentenek a kijárt, mély kanyarok és éles letörések, ha viszont esni fog, garantált a “cirkusz”. Bónuszként viszonylag sok a rövid aszfaltos, épített szakasz is, és legyünk őszinték, azok sem a tapadásukról híresek. De a rázóköveken legalább kellemes lesz tekerni. Ja, nem… Szerencsére már pályabejárós videónk is van; nézzétek meg, ez lesz a nyomvonal, és így nekünk sem kell kanyarról kanyarra leírni a helyzetet:
Szép helyen leszünk, kellemesen süt a nap is, de a főszereplők még mindig a sportolók a hétvégén – nézzük is át, hol, mire lehet számítani.
Kezdjük a legfiatalabbakkal, a junior fiúkkal! Itt a tavalyi győztes és második helyezett kiöregedett (Simon Andreassen és Eli Iserbyt, mindketten U23-ban indulnak majd), míg a tavalyi bronzérmes Max Gulickx szívproblémák miatt a nyár közepén abbahagyta a versenyzést. Tehát teljesen új dobogót láthatunk majd. Toronymagas esélyes Jasper Jappe (BEL) és Jens Dekker (NED). Ők az egész szezonban egymást kerülgették a dobogó első és második fokán, kíváncsian várjuk a csatájukat. Jó lehet még Gage Hecht, a tavalyi negyedik helyezett, ő megnyerte az amerikai bajnokságot idén, valamint stabilan érkezett top 10-ben a világkupákon. A zolderi világkupát Thomas Bonnet (FRA) nyerte a már említett Jasper Jappe és a szintén francia Tanguy Turgis előtt. Rájuk is érdemes lesz figyelni. És még pár név, akik nagy valószínűséggel odarérhetnek a végén: Mitch Groot, Thijs Wolsink (NED), Spencer Petrov (USA). Na meg a magyar srácok is itt indulnak, plusz Jan Gajdosik (SVK) neve is ismerősen csenghet a többségnek.
A junior fiúk rajtja Táborban tavaly.
Az U23-as női kategória most debütál a világbajnokságok történetében. Annyira új, hogy a világkupákon is egyben kezelték a női elittel. Így jósolni is igencsak nehéz, de azért megpróbálunk támpontot adni. “Érdekes” módon itt is belga-holland párharcra lehet számítani, a narancs színeket Maud Kaptheijns (NED), a halványkéket Femke Van Den Driessche (BEL) képviseli. Az egyre erősebb cross szakággal rendelkező Egyesült Államok Ellen Nobleban bízik, a csehek reménysége Nikola Noskova, és az olaszoktól az Aluci Maria Arzuffi, Chiara Teocchi páros is jó lehet majd. Kicsit fura így ez a megoldás, tekintve, hogy eddig csak a női elitben tudtak indulni a szezon közben, de ez mégis egy fontos előrelépés a női-férfi sport egyenjogúsága felé (most csak kerékpárra koncentrálnánk, mikor sportról beszélünk 😉 ).
Fiúknál huszonhárom év alatt is kizárt a duplázas, a tavalyi győztes az egész évet, így a világbajnokságot is elitben abszolválja majd. Michael Vanthourenoutról beszélünk, de őt az elit kategóriában tárgyaljuk majd. A toronymagas (és ugyanakkor nagyon alacsony) esélyes a belga Eli Iserbyt. Első éves U23-asként nyerte a világkupa sorozatot, valamint ahol indult, szinte mindig megjött a dobogón. Csapattársa, az Európa-bajnok (úgy tűnik, ez a megkülönböztettt trikó dolog nem erőssége Elinek…) Quinten Hermans is komoly faktor lesz valószínűleg. A belga válogatottban uralkodó legendásan baráti hangulat ellenére (IRÓNIA!!!) komoly meccselés lesz köztük. Persze (a magyar viszonyokkal ellentétben…) nem csak két induló lesz U23-ban. Simon Andreassen (a tavalyi junior bajnok) is öregedett egy évet, így bemutatkozhat U23-ban. Ő nem mutat olyan formát mint tavaly, de már Csehországban is meglepett mindenkit győzelmével. Nem szabad leírni semmiképpen sem. Van még egy Gioele Bertolinink is Olaszországból. Idén az első világkupát rögtön megnyerte, és utána sem sokszor maradt ki a top 10-ből. Bónuszként megnyerte a felnőtt cyclocross bajnokságot is, de már nyáron is rendre a spiccel érkezett az XCO világkupákon. Még veszélyes a dobogóra a holland Joris Nieuwenhuis is, aki az itteni világkupát nyerte, még decemberben. Ugyanígy meg kell említeni még Clement Russo-t (FRA) és Adam Toupalikot is. Mindketten álltak világkupa dobogón idén.
De itt is inkább csak találgatunk, ugyanakkor tény, hogy meglepő lenne, ha az Iserbyt, Quintens duóból nem állnának mindketten dobogóra.
Eli Iserbyt és az akadályok Táborban.
Hölgyeknél sem egyértelmű semmi (mondjuk mikor volt az… 🙂 ). Csakúgy mint Táborba, ide is Sanne Cant érkezik a top favoritként. A kérdés, hogy mennyi maradt benne egy megint nagyon kemény cross szezon után. Tavaly nagyon sérelmezte, hogy míg ő az egész szezont végigversenyezte, addig Pauline Ferrand Prevot “pihenten” érkezett, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy azon az utolsó sprinten lerakta végül. Azt az arcot a mai napig nem tudjuk elfelejteni… Aláírjuk, nem kristálytiszta ez a logika, de tény, hogy a végső sprint nem Sannenak kedvezett tavaly. Idén már nem lesz gondja PFP-vel, aki rögtön szezon elején sípcsonttörés miatt kipontozódott a cross versenyekről. Bár most már egész jól van, mégis inkább a napsütötte edzőtáborokoat választja a sarazás helyett. Ki érti ezt? 🙂
De azért lesz min aggódnia Cantnak, ha világbajnok szeretne lenni, hiszen bőven voltak ellenfelei idén is. Jó teljesítményt várunk Eva Lechnertől (ITA) és Niki Harristől (GBR) is. Mindketten hazájuk bajnokai, és nem sok időt töltöttek az első 10 helyen kívűl. A világranglista harmadik Ellen Van Loyt sem írhatjuk le, majdnem korelnökként ő a legrutinosabb a női mezőnyben. Pillanatnyi formája alapján említest érdemel Niki De Boer is, aki a múlt hétvégén megnyerte a hoogerheidei világkupa futamot. A zolderi világkupa futamot Cant nyerte, Katherine Compton (USA) előtt, aki szintén nagyon motiváltan érkezik Belgiumba. Mi még jó eredményt remélünk Pavla Havlikovától (CZE), Helen Wymantól (BGR), és Mani Caroline-től (FRA) is. Nagy hiányzó lesz a már többször említett Pauline Ferrand Prevot, Marianne Vos és Katerina Nash is.
Nikki Harris könnyen lehet, hogy kulcsszereplő lesz a hétvégén
A tavalyi dobogó alapján a férfi elitet akár a második U23-nak is nevezhetjük. Táborban az első három átlag életkora 21 év volt! A korelnök Van de Haar a maga 23 évével… Idén is hasonlóra számítunk, pláne, hogy bőven érkeztek még versenyzők a fiatalabb kategóriákból.
Ha megnézzük az idei elit versenyeket, láthatjuk, hogy felemás éven vagyunk túl. A szezon első felében Wout van Aert volt domináns. Ritka volt, hogy nem nyert (!), a harmadik hely igazi csalódásnak számított… De a szezon felénél jött (szó szerint) a váltás. Mathieu van der Poel ekkorra épült fel a térdsérüléséből, és egy-két csendesebb verseny után rögtön magára talált. Annyira, hogy az elmúlt négy vkilágkupa futamon négyszer ünnepelhetett elsőként. Mire Hoogerheidébe jutottunk, már nem maradt ellenfele. Több mint egy perccel sikerült nyernie az amúgy az édesapja nevét viselő versenyen. Kettejük közül van der Poel a technikásabb versenyző, egy sáros, csúszós pálya neki kedvezne, míg van Aert inkább erőből oldja meg a feladatokat. Persze félteni őt sem kell 😉 Itt is csoda kéne, hogy az első kettő helyezett ne közölük kerüljön ki. A mérleg nyelve kicsit Mathieu felé húz, ugyanakkor van Aert mögött rendkívűl erős csapat van.
A két mókamester, Mathieu és Wout.
Ugyan volt már szó a belgák csapatszelleméről (Sven Nys is tudna erről mesélni…), mégis sikerült idén azért arra is ügyelni, hogy van Aert “kapjon embert” maga mellé. Így került be Tim Merlier végül a keretbe, akivel csapattársak a Crelan-Vastgoedservice-ben. Ebből volt is egy kis dráma a múltheti világkupa befutójánál, hiszen Merlier Toon Aerts-et szorította ki a keretből, aki miután Hoogerheidében sokkal jobbat ment, mint a crelanos Merlier, erősen nehezményezte a döntést már akkor, ott a célvonalon is. Érdekesség, hogy a keretet összeállító belga szövetségi kapitány, Rudy De Bie annyit reagált Aerts kifakadására, hogy azoknak, akiknek garantálva lett a helyük, azok nem akartak annyira bizonyítani mint például ő. Érdekes…
Azért a többiek már nem lesznek ennyire kegyesek Wout van Aerttel. Ők is inkább nyerni jöttek. Ilyen Kevin Pauwels is. Nagyon szép, egyenletes szezon van mögötte, óriási esélye van a dobogóra. Ráadásul idei legjobbja pont a zolderi pályáról van, csak Mathieu van der Poellel szemben maradt alul egy végső sprint során. Neki is van csapattársa, a tavalyi U23-as bajnok Michael Vanthourenout. Mindkettejüknek van esélye a dobogóra, Kevinnek akár a győzelemre is, bár ahhoz szüksége lesz egy kis szerencsére is. Laurens Sweeck és Tom Meeusen a két “fekete ló” a belga válogatottból. Ők szabad kezet kapnak valószínűleg, és köszönhetően az elég jó formaidőzítésüknek, élni is fognak vele.
Természetesen nem maradhat ki a “király”, Sven Nys sem. Kétszeres világbajnok, és ha sok esélyt nem is látunk rá, de még egy dobogós helyezés simán benne van, pláne, ha leesik az eső. Neki nincs szüksége csapattársakra, ő csak megy, teszi a dolgát, mentálisan még mindig a legerősebb, leghiggadtabb versenyző. Utolsó szezonjának utolsó komoly megmérettetése, ebből fakadóan minden pályán töltött méter egy ünnep lesz neki. Nagyon szurkolunk!
Vajon mit hoz a hétvége Nysnek?
A holland csapatot már nem érdemes ennyire részletesen tárgyalni. Van der Poelről beszéltünk már bőven, helyette inkább Lars van der Haar, aki még szót érdemel. Idén nyert egy világkupát, de azon kívül “csöndes”, ám konstans szezonja volt. Ha száraz körülmények lesznek, akkor kimondottan fekszik neki ez a pálya, főleg, hogy idén sokat versenyzett országúton is, ezért nem lesz szokatlan a tempó neki. Kevin Pauwels mellett ő a másik nagy esélyes, hogy odaérjen a dobogóra van Aert és van der Poel mellé.
A hollandoknál talán kicsit komolyabb csapatmunkára lehet számítani (mondjuk nem Larstól, valjuk be…), ugyanakkor fizikálisan nincsenek olyan állapotban a többiek, mint szinte bárki a belga sorból, kivéve természetesen van der Poelt és van der Haart. És ha már a szolidabb fizikai állapot jött szóba, meg kell említenünk Lars Boomot, aki hosszú szünet után idén megint cyclocross versenyzésre adta a fejét. Köszönhetően 2008-as világbajnoki címének (Treviso), óriási közönségkedvenc, szinte végig képernyőn lesz, ezzel granatálva a műsoridőt a középmezőnynek is 😉 Amúgy a Tour Down Under-ről érkezik egyenesen; kijelenthetjük, neki van a legkülönlegesebb felkészülése.
Sajnos idén a többi nemzet elég messze van a dobogótól, de azért meg kell említenünk még pár nevet. Ilyen a svájci Julien Taramarcaz, a cseh Michael Boros, vagy a másik nagy közönségkedvenc, Jeremy Powers (USA). Nem szabad leírni Clement Venturinit (FRA) sem, bár reméljük, szokásától eltérően most inkább a végére koncentrálja a tartalékjait. Honfitársa, Francis Mourey már ugyan kicsit korosabb, de még neki is van esélye megvillanni. Marcel Meisen és Philipp Walsleben pedig a német szurkolókat hivatott elbűvölni.
Hazai vonatkozású neveket ugyan nem tudunk mondani, de Martin Haringot mindeképpen ki kell emelni, nem is olyan régen ő még SuperCross versenyekre is járt nálunk, kíváncsian figyeljük őt mindig.
Raceface: ON
Hát ennyi lenne az, amit mi gondolunk az idei cyclocross világbajnokság előtt. Reméljük ezzel tudtuk árnyalni, hogy kire, mire kell figyleni majd szombaton és vasárnap! De, hogy ne legyünk egyoldalúak, megkérdeztünk még pár “szakértőt” is a témában, hogy ők kiket várnak dobogóra, illetve, hogy mik az elképzeléseik a magyar indulókkal kapcsolatban:
Benkó Barbi (hatszoros női cyclocross bajnok, a FOCUS XC Team versenyzője)
Női dobogó: 1. Sanne Cant 2. Eva Lechner 3. Katie Compton
Férfi dobogó: 1. Mathieu Van Der Poel 2. Wout Van Aert 3. Lars Van Der Haar
Pontosan nem tudom kik indulnak tőlünk, mert én lemondtam a szereplést… Ha jól tudom junior megy tőlünk. (?) Körhátrányt jósolok bárki is megy…
Nagyon remélem, hogy a Szövetség jövőre időben kitalálja, hogy lesz/akar-e pénzt áldozni a cyclocross szakágra és nem csak OB után tudjuk meg, hogy mehetnénk VB-re, és akkor én szívesen felkészülök komolyabban is nemzetközi versenyekre, meg persze a VB-re is. Az olimpia utáni év mindig lazább minden szakágban… Remélem sikerül Zerge helyére egy alkalmas és hozzáértő szakági vezetőt találni hamarosan, de nem lesz egyszerű nála kompetensebb embert találni, talán nem lehetetlen. (Sajnálom hogy lemondott, de megértem). Azt is remélem, hogy a Supercross sorozat megmarad és a Magyar-Kupa is, nagyon jó volt, hogy idén ennyi lehetőség volt versenyezni, valamint voltak remek rendezvények, érezhetően elindult a fejlődés. Hajrá!
Jani, mikor nem éppen nekünk ír kiváló elemzést, biciklizget néha 😉
Pelikán Jani (Országos bajnokság harmadik helyezettje, az AMPLATZ BMC versenyzője)
Női dobogó: 1. Sanne Cant 2. Sophie de Boer 3. Nikki Harris
Férfi dobogó: 1. Mathieu Van Der Poel 2. Wout Van Aert 3. Kevin Pauwels
A magyar fiúknál már örülhetünk ha a felét, kétharmadát körhátrány nélkül teljesítik. A női verseny dobogójában nem vagyok túl biztos, de szerintem Cant szinte biztosan megnyeri. Igencsak meg is érdemelné.
A fiúknál kíváncsi vagyok, hogy van Aert mennyire regenerálódott a(z egyébként mindenki által említett) kemény edzésblokkja után. Van der Poel igen meggyőzően nyert Hoogerheidében, de ha szárazabb a pálya, és nem jön ki annyira a technikai tudás, sokkal közelebb marad van Aert. Ugye volt itt egy világkupa is, ahol van Aertnak éppen “off day”-e volt. Akkor van der Poel nyert, mert elfutott az utolsó előtti körben van der Haartól és Pauwels-től a felfutáson, majd úgy felment a dombon, mint még soha senki. Van Aert köztudottan nagyon jó futó, és ha nem nyom olyan keményet, mint most hétvégén a sárban, meglehet neki. Pauwels szerintem szinte biztos harmadik, bár jobban örülnék Meeusennek. Nys-től is szép lenne egy dobogó az utolsó VB-jén, de én egy 5-6. helyet tippelek neki. Az ésszerű tippem még mindig a fenti, de a szívem a következőt diktálja: 1. WvA 2. MvdP 3. Tom Meeusen.
Cser Gábor (Mindenki Cserije, cyclocross, mountainbike, országút guru, az Epronex-Special Bikes Team versenyzője)
Női dobogó: 1. Sanne Cant 2. Eva Lechner 3. Katie Compton
Férfi dobogó: 1. Mathieu Van Der Poel 2. Wout Van Aert 3. Lars van der Haar
Ha kérdésetek, van írjátok meg komment vagy email formájában, mindenre készségesen válaszolunk! 😉 Ha ti máshogy gondoljátok a dolgokat, akkor meg pláne kezdjétek el csapkodni a billentyűzetet!
Immár biztos, mi is kint leszünk Zolderben, így szombaton és vasárnap a helyszínről tudunk majd roaming díjjat nem kímélve “tudósítani” nektek. Ehhez csak a jó irányba kell nézni, például ide, ide, vagy ide. Köszönjük a figyelmet!
