Üdvözlünk mindenkit a Bidon Awards 2015 alkalmából e fantasztikus eseményen. Eljött az idő, hogy ismét megtartsuk a virtuális gálát, amelyen a tavalyi év legjobbjait díjazzuk a kerékpározás világában, legyen szó versenyzőről, versenyről, vagy éppen kerékpárról. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, hiszen sok kiemelkedő teljesítményt láthattunk például a versenyzőktől mind a hölgyek, mind az urak között a 2015-ös szezonban. Most, hogy mindenki elfoglalta a helyét a Bidon színeiben pompázó teremben, el is mennek a fények szabad a csók, és az est házigazdája – aki nem Fejes Miki, hanem Fejes Miki nálunk dolgozó ikertestvére – már fent is van a színpadon. Háta mögött lesznek kivetítve a kategóriák és a top 10-be beférő versenyzők, míg a top 3, azaz a díjazottak pedig majd felsétálnak hozzá átvenni a nem mindennapi jutalmukat. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik – kezdődik!
Johan Bruyneel emlékérem a legjobb átigazolásért
Elég mozgalmas volt az átigazolási piac 2014 végén, amihez hozzájárult például számos prokontinentális csapat financiális megerősödése is. Utóbbiak több, a World Tour mezőnyből kiöregedő, új szerződést nem kapó profit elvittek, de a legjobb átigazolások mégsem ezen a szinten valósultak meg. Üdítő kivétel Nacer Bouhanni váltása a FDJ-től a Cofidishez, ő rendesen termelte az első helyeket, nélküle még ennyire sem ment volna a francia csapat (az pedig már jelent valamit).
A többi helyezettünkön végigszaladva röviden meg is indokoljuk döntésünket. Dario Cataldo a Sky-tól került az Astana csapatához, roppant hasznos csapattagnak bizonyult a Giron és a Vueltán is. Bakelants az Omega után újjászületett az AG2R-nél, jól ment a svájci többnaposokon, majd év végén megnyerte a Giro del Piemonte-ot és a Giro dell’Emilia-t is. Ruben Plaza megleptésre elhagyta a Movistart és talán még váratlanabb volt, hogy a Lampre-nál kötött ki egy szezon erejéig, viszont nyert nekik egy szakaszt a Touron és egyet a Vueltán is, amitől bármelyik csapat boldog lenne. Rein Taaramae szintén egy szezonra igazolt, ő a Cofidisből lépett fel az Astanahoz, majd megnyerte a Murcia-t, Burgos-t és az Arcticot is, panasz nem lehet. Wout Poels erős volt már az Omegában is, de a Sky elvitte hegyi segítőnek. Jól is teljesített, értékes ember volt, idén valószínűleg még több lehetőséget kap majd kibontakozni. Luis Leon Sanchez újraindította karrierjét, a Caja Ruralnál töltött kényszeridőszak után az Astananál kiválóan küzdött a Giron és a Vueltán is, míg az EB-n megnyerte a mezőnyversenyt és harmadik lett az időfutamon.
Rátérve a dobogósokra: minden gyanú, fenntartás ellenére Ilnur Zakarin a harmadik helyezett. A RusVeloból a Katusha-hoz került, majd óriási meglepetésre a Tour of Romandie összetettjét megnyerte, utána pedig szakaszt nyert a Giron. Ezzel még nem volt vége az évnek, hiszen a Tour de Pologne összetettjében 4. lett, majd az Arctic Race of Norway-en végül 3. helyen zárt. Idén nálunk a dobogó második fokára Bauke Mollema léphet, akit a Belkintől szerződtetett a Trek, miután gyakorlatilag nem maradt embere, aki egy háromhetes versenyen befért volna a 10-be. A holland hozta is, amit elvártak; második lett a Tirreno-Adriatico-n, a Touron hetedik lett, majd több dobogós szakasszal megnyerte a Tour of Alberta-t, év vége felé pedig Japan Cup is az övé lett. A legjobb igazolás viszont minden kétséget kizárólag Peter Sagan volt, aki a Cannondale-től ment a Tinkoffhoz. Kilenc szakaszt/versenyt nyert, köztük a szlovák OB-t mezőnyben és időfutamban, és persze a világbajnokság mezőnyversenyén, ami talán (?) mindennél többet ér. Szakaszt ugyan nem nyert a Touron, de így is övé lett a zöld trikó, amit a Tirreno-Adriatico-ról és a Tour de Suisse-ről is elhozott. A legdöbbentőbb teljesítménye talán mégis a Tour of California volt, ahol két szakaszt nyert (ebből az egyik egyenkénti!), illetve volt három 2., két 3. és egy 6. helye, így pedig az összetettet is nyerte. A Tinkoff bombaüzletet csinált vele, nem vitás, hogy ő nyeri ezt a kategóriát.
Oscar Sevilla érdemrend az elhibázott átigazolásért
Ebben a kategóriában jóval kevesebbet kell nekünk beszélni, mivel az eredménytelenség magyarázatot ad mindenre. Előző csapatukban többen nem tudták hozni azt, amire a korábbi évek alapján képesek lettek volna, így új csapataikban segítőként foglalkoztatták őket, de néha még az sem ment úgy, ahogy kellett volna. Totális eltűnéseknek lehettünk szemtanúi – sajnos. Kora alapján Machado vagy Moser is többre lenne hivatott, talán sikerül villantaniuk valamit. Három tapasztalt versenyző is rajta van a listán, akik elhagyták a World Tour szintjét, azonban új csapataikban nem tudtak igazán kiemelkedőt alkotni. Nagyon szép Petacchi vagy Steegmans leigazolása, akik szezon közben vonultak vissza. Milyen furcsa Cunego esetében kiöregedésről beszélni, hiszen még csak az imént nyert Girot…
Küllőszaggató vándorserleg a legjobb versenynek
Unalmas, papírforma verseny 2015-ben is akadt bőven, azonban mint mindig, szerencsére jócskán jutott izgalom számos eseményre. Kisebb versenyek is tartogattak meglepetést, jó küzdelmeket, sok esetben többet is, mint mondjuk a Tour. A Bidon Awards 2015 zsűrije idén ezt a sorrendet hozta ki, akit pedig egy-egy verseny alakulása érdekel, keresgéljen bátran online, videós összefoglaló akad bőven!
Café Roubaix kupa a legjobb bringáért
Olyan kategória ez, ahol a zsűri részéről a szujektivitás sosem látott szintet érhet el, és minden különösebb szakmaiságot (grammozás, aerozás, elektronikusozás) mellőzve, pusztán saját szemében és benyomásaiban bízva az alábbi sorrendet állította fel:
Bodrogi László nagykereszt a legjobb férfi versenyzőnek
Kedves Közönség, reméljük, jól ülnek, mert ez megint egy kicsit részletesebben kifejtendő kategória lesz. Az Év Versenyzője címre a férfiaknál igen sokan pályáztak jó eséllyel, nekünk, azaz a zsűrinek pedig nagyon megfontoltan kellett eljárnunk, mégiscsak a Bodrogi László nevét viselő nagykeresztről van szó! Jöjjön tehát a helyezettek névsora, valamint dicsőséges eredményeik megéneklése.
A tizedik helyre Adriano Malori, a Movistar időfutamkirálya futott be. Fantasztikusan fejlődik a spanyol csapatnál, fel tudott érni Tony Martin és Cancellara mellé, mitöbb, meg is tudta verni őket. 13 egyéni időfutamon vett részt, mindig a 10-ben volt, 5 alkalommal győzött (köztük az olasz időfutam OB-n), és csak 9 másodperccel maradt le a világbajnoki címről. Ha a VB-n minden kilométert 2 tized másodperccel gyorsabban tesz meg…
Kilencedikre hozta ki a zsűri Greg van Avermaet-et (BMC), aki egész szezonban aktív és aggresszív versenyzést mutatott. Ugyan csak ötször ünnepelhetett győzelmet (köztük a belga kör összetettjét és két Tour etapot), de annyi további dobogós és top 10-es helye van (Strade Bianche 2., Paris-Roubaix és Tour des Flandres 3., stb.), hogy egy ilyen látványosan versenyző srácnak mindenképp itt a helye a listán.
A nyolcadik helyre Vasil Kiryienka ért oda, a Sky tapasztalt harcosának a legnagyobbak között van a helye. Megnyerte az egyenkéntit a Giro 14. szakaszán, ledurrantotta az EB és az belorusz OB időfutamát, közben pedig a SKY sikereinek egyik kulcsa volt. A szezont egyértelműen a világbajnokság időfutamának megnyerése jelentette, ami után levezetésként még a Chrono des Nations-t is begyűjtötte. 34 éves, vajon mennyi van még benne?
Akár vérlázító, akár nem, a tavalyi szezon üdvöskéjét, Tom Dumoulin-t (Giant-Alpecin) csak a 7. helyre hoztuk. 2014-ben már villogott a dombokon, mi a magunk részéről nem gondoltuk volna, hogy belőle egyszer több lesz egy Cancellara hasonmásnál. Júniusban megnyerte a Tour de Suisse időfutamait és összetettben harmadik lett, és bár nagy reményekkel vágott neki a Tournak, a harmadik szakaszon fel kellett adnia egy horrorisztikus bukás miatt. A versenyzéshez a Vueltán tért vissza, ahol amellett, hogy összetettben folyamatosan a top 10-ben volt, jó ideig úgy tűnhetett, hogy meg is nyeri a spanyol kört. Teste egészen a mindent eldöntő utolsó előtti szakaszig bírta a gyűrődést, ahol végül megadta magát, és az elsőről a hatodik helyre csúszott vissza, így még dobogóra sem állhatott Madridban. 10 nap nem volt elég a regenerálásra, a Vuelta sokkolása után a VB-n csak 5. lett az időfutamon.
Hatodik helyet szavazott meg a zsűri Chris Froome-nak. A Sky vezére 5 szakaszgyőzelmet ünnepelhetett tavaly, ebből egyet a Touron. Megnyerte a Ruta del Sol, a Dauphiné és a Tour összetettjét, valamint a Tour hegyitrikóját, emellett harmadik a Tour de Romandie-n. A Vuelta nem jött ugyan össze, 12 szakasz után csonttörés miatt feladta, de nem volt neki rossz év a 2015-ös.
A legjobb versenyzők listáján John Degenkolb (Giant-Alpecin) lett az ötödik. A német sprinternek káprázatos éve volt, hat győzelmet regisztrálhattunk. Elsőre talán nem sok, de ha ebből egy a Milánó-San Remo, egy pedig a Paris-Roubaix, egy pedig egy Vuelta-szakasz, máris másként néz ki a helyzet! Bónuszként harmadik lett a Tour zöld trikójáért folytatott küzdelemben, vagyis tavaly nagyon jó éve volt, sokat fejlődött, és megmutatta, többet is tud, mint egy felvezetett sprintet ledurrantani. Látványos versenyzést mutatott be, mi nagyra értékeljük!
Alejandro Valverde (Movistar) sem hiányozhat a listáról. 2015-ben is rengeteget versenyzett, 91 versenynappal zárta az idényt. A mennyiség itt minőséget is takar, akadt jó eredmény bőven. 8 győzelem, köztük egy OB mezőnyverseny, a Fleche Wallonne és a Liege-Bastogne-Liege, valamint egy Vuelta-szakasz, valamint harmadik lett a Strade Bianche-n és a Tour összettjén, második a katalán körön és az Amstel Goldon. A világbajnokságot megint nem tudta megnyerni, 5. lett, de egy hasonlóan eredményes szezonnal talán idén, 35 évesen is kiegyezne.
Harmadik helyre Fabio Arut tettük. Az Astana egyik kapitánya tavaly animálta a Girot, két szakaszt nyert, övé lett a fehér trikó és második lett az összettben. Kis szünetet követően kiváló és kitartó versenyzéssel megnyerte a Vuelta Espana-t, ahol ugyan szakaszgyőzelem nem fűződik a nevéhez, de sok napon át vezette is a versenyt. Ilyen fiatalon két Grand Tour-on így helytállni, ez zseniális. Olaszország jövője biztosítva van a Nibalit követő évekre.
A második helyre Peter Sagant helyezte a zsűri. Fentebb már megtudtunk mindent idei évéről, le a kalappal előtte. Bizony nem sok hiányzott ahhoz, hogy övé legyen az első hely!
Na de ki, ha nem Sagan az év férfi bringása a mi szemükben? Nem más, mint Alexander Kristoff nyeri a Bidon Awards 2015 egyik legfontosabb díját! A Katusha norvég sprintere olyan alkat, aki villámgyors a mezőnyhajrákban, és még a hegyeket is túléli, jól teljesít dombos szakaszokon, emelkedő befutókon. 19 győzelmet regisztrált 2015-ben, köztük a Tour de Flandres-t is. Övé lett a zöld trikó a Tour of Qatar-on, a De Panne háromnaposon, a Tour of Norway-on, a Tour de Fjords-on, és az Arctic Race of Norway-on, de dobogóra szólították a Párizs-Nizzán és a Tour of Oman-on is. Második lett a Kuurne-Brüsszel-Kuurne, a Milánó-Sanremo és a Vettenfall Classics versenyeken, és még a VB mezőnyversenyén is lett egy negyedik helye. 81 napot versenyzett tavaly, és 28 évesen talán még csak most fog teljesen kibontakozni. A Katusha egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb értéke, és idén lejár a szerződése…
Jeannie Longo Érdemjel a legjobb női versenyzőnek
A hölgyek között sem maradhat el az értékelés a Bidon Awards 2015 során, az nem lenne helyénvaló. Tekintettel arra, hogy közönségünknek még viszonylag távoliak lehetnek a női idény részletei, ezért egyelőre az ő esetükben még csak erre az egy kategóriára szorítkozunk.
A toplista Amy Pieters-szel kezdődik, aki tavaly még a Liv-Plantur színeiben versenyzett. Ugyan csak egy győzelmet regisztrált, de fiatal kora (24) és a középmezőnybe tartozó csapata ellenére számtalan top 10, sőt, dobogós helyet szerzett bátor versenyzéssel. A holland női kerékpározás egyik nagy reménysége, idén már jóval erősebb csapatban folytatja!
Kilencedik nálunk Ashleigh Moolman a Bigla csapatából. A 30 éves dél-afrikai lány erős szezont futott: februárban mindkét OB-t elhozta, majd az afrikai kontinens-bajnokságon is mindent megnyert. Jól ment a tavaszi klasszikusokon, majd megnyert egy német többnapost, utána második lett a baszk női körön, a női Giron negyedikként zárt, és a szezon utolsó felében is villogott, például a női Giro dell’Emilia 2. helyével, valamint a világkupa összetettben is a top 10-ben volt végül.
Nyolcadik ezen a listán Ellen van Dijk a Boels-Dolmans-ból. A holland őserő ebben az idényben csak kétszer győzött (az egyik ez EB időfutama), de megszámolni sem tudtuk dobogós helyeit, és egész évben nagyon aktívan versenyzett, más csapatokat teljes mértékben le tudott kötni egyedül is. Nagyon hasznos csapattag, aki még év végén is mindent kiadott magából: vezérletével második lett a Boels-Dolmans a csapatidőfutam VB-n, ő maga pedig 10. lett mezőnyben, és 7. az egyenkéntin úgy, hogy befogott a féke…
A hetedik helyre az amerikai Megan Guarnier-t szavaztuk meg, szintén a Boels-Dolmans csapatából. Hét győzelme volt, köztük a Strade Bianche, az OB mezőnyversenye, egy szakasz a Giro-n, és a Ladies Tour of Norway összetettje. Második lett a Women’s Tour of New Zealand összettjében, harmadik a Fleche Wallonne-on, Giro összettjében (ahol a ponttrikót megnyerte, hegyitrikóban 3.), és legnagyobb örömére hazai pályán felállhatott a VB mezőnyversenyének dobogójára. Talán maga sem hitte, hogy ilyen szezont fog futni.
Hatodik a fehérorosz Alena Amialiusik. Egy eredményes 2014 után fellépett a női kerékpározás legmagasabb szintjére, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Tavaly 8 győzelme volt, például az EB mezőnyversenye, hazája bajnokságai, a csapatidőfutam VB, illetve az általunk is közvetített Gracia Orlova, ahol végig vezetett, és az összetett mellett a ponttrikót és a hegyitrikót is hazavihette. A VB-n mezőnyben és egyenkéntin egyaránt 8. lett, illetve 7. a világkupa összetettben egy fantasztikus szezont zárva. Csak 27 éves, a Canyon-SRAM valószínűleg számolni fog vele jövőre is.
A női kerékpározás egyik meghatározó alakja nálunk most 5. a a listán. Trixi Worrack Amialiusik csapattársa, övé lett tavaly a német bajnokság mezőnyversenye és a női Tour of California összettje is. Nagyon sok top 10-es helyezése van; második lett az Energiewacht Tour-on és a Gracia Orlova-n, harmadik a német időfutam OB-n. Igazi csapatjátékos, a Velocio mindenben számíthatott rá.
Nincs még vége a csapattársak sorolásának, mivel negyedik helyre Lisa Brennauer került. A 2014-es időfutam világbajnok nem hozott szégyent a mezére, nagyban gyűjtötte a jó helyezéseket. Egy lassú tavasz végén megnyerte az Energiewacht Tour-t és a Gracia Orlova időfutamát, szakaszgyőzelem mellett övé lett a női brit kör összettje és ponttrikója, az OB-n egy második és harmadik helyet szerzett, két szakaszt nyert a Thüringen Rundfahrt-on és a Boels Rental Ladies Touron, ahol az összettet is elvitte. A szezon végén hozzásegítette a Velocio-t az újabb csapatidőfutam világbajnoki címhez, fáradtságával viszont “csak” harmadik lett a két nappal később rendezett egyéni időfutamon. Így is remek szezont futott, nézzük a dobogót!
A dobogó legalsó fokára a belga Jolien d’Hoore állhat fel a Wiggle-Honda csapatát képviselve. A 25 éves pályaversenyző országúton is veszélyes volt, 13 alkalommal győzött. Két világkupa futamon is első helyen ért célba, belga mezőnybajnok lett, diadalmaskodott a BeNe Ladies Touron (négyből három szakasz, összetett, ponttrikó). Második lett a belga időfutam OB-n, a női brit körön és a La Course by Tour de France-on is. Idén valószínűleg az olimpia lesz nála a célkeresztben, de pár versenyt valószínűleg ledurrant még menet közben!
A második helyre Anna van der Breggen-t szólítjuk, akinek talán elege van már a második helyekből a 2015-ös szezonra. Marianne Vos-t kiválóan pótolta a Rabo-Liv színeiben, 12 győzelmet szerzett. Olyan győzelmei vannak, mint a női Omloop, a Fleche Wallonne, az Elsy Jacobs és a női Giro összettje, a holland időfutam OB, vagy éppen a La Course, amit százezrek láttak. Dobogós volt a Tour of Flandres-en, az EB mezőnyversenyén és a Lotto Belgium Tour-on, valamint a csapatidőfutam VB-n. A fájó második helyek egyértelműen az időfutam VB, ahol 2 másodperccel kapott ki, és nyilvánvalóan a VB mezőnyversenye (célfotó), illetve a világkupa összetett. 25 éves, van még lehetőség mindent bepótolni!
A közönség már sejtheti, hogy a Bidon Awards 2015 díjátadóján az első helyre nem mást szólítunk, mint a van der Breggen-t legyőző, egészen döbbenetes szezont produkáló Lizzie Armitstead-et a Boels-Dolmans csapatából. Hol is kezdjük a sikerek sorolását? 10 győzelem, köztük a Tour of Qatar, az Alfredo Binda, a Boels Rental Hills Classic és a Philly Cycling Classic, továbbá a brit mezőny OB ééés a világbajnokság mezőnyversenye. Bónuszként övé lett a világkupa és a vele járó trikó, a 10 fordulóból hármat ő nyert. Második volt a Strade Bianche-n és a csapatidőfutam VB-n, harmadik az Omloop-on és negyedik a La Course-on. Nagyon szép idényt futott, amelynek megkoronázása a tavalyi egyik legizgalmasabb verseny, a női mezőny VB volt. Idén az olimpia mezőnyversenyét szeretné megnyerni brit színekben, utána akár vissza is vonul. Jó esélyei vannak a győzelemre, de azt a visszavonulást nem ártana még megfontolni…
Leif Hoste oklevél a következő szezonban bizonyítani kívánóknak
Végül, de messze nem utolsósorban egy is ösztönzésben, bátorításban bízva átadjuk ezeket az okleveleket azon versenyzőknek, akiknek nagy szükségük lenne egy jó eredményekkel teli 2016-os szezonra.
Nicolas Roche-sal kezdődik a listánk. Az ír srác már 31 éves, idén elvileg lejár szerződése a Sky csapatánál. Korábban elsőszámú emberként is foglalkoztatták Grand Tourokon, most viszont már az a kérdés, hogy lesz-e belőle több superdomestique-nél. Tavaly hasznos tagja volt a csapatnak, sokat dolgozott, és egy szakaszt még nyert is a Vueltán, idén azért a kisebb többnaposokon is veszélyesnek kéne mutatkozni.
Lehet, hogy meglepő, de felkerült a listára Ryder Hesjedal is. A hórihorgas kanadai előadóművész egyéves szerződést írt alá a Trekkel, amely mindenképpen versenyképesebbé akar válni a nagy körversenyeken. A szépen nem, gyakran viszont igen jól bicikliző Ryderben talán még van egy-két jó szezon, 35 évesen még villanhat egyet valamelyik nagy verseny összetettjében.
Megelőzi a listán csapattársa, az osztrák Riccardo Zoidl. 2013-ban elég sok összetettet nyert, például az osztrák kört is, ezt követően került a World Tour-ba a Trekhez. Azóta viszont nem voltak igazán nagy sikerek, inkább egy hasznos csapattaggá vált, talán kihozta magából, ami benne volt, nincs hova fejlődni. Ha mégis van még potenciál, akkor idén be kéne mutatni valamit, mert kifut a szerződése, és az egykori osztrák bajnok könnyen ismét kontinentális vagy prokonti szinten találhatja magát.
Hetedik helyen Eros Capecchi szerepel. Az olasz srác régebben elég jó volt hegyeken, a Movistarnál töltött három évben viszont mintha nem ment volna a szekér, elmaradtak az eredmények. Most az Astana színeiben nyomhat egy resetet; reméljük, látunk valamit a régi formából.
Matti Breschel jónéhány éve próbálja bizonyítani, hogy a korai villanások nem voltak véletlenek, de valahogy mindig elmaradt a nagy áttörés. Sok-sok év után idén búcsút intett a Tinkoffnak, és valami merőben új környezetben, a Cannondale csapatnál tesz meg mindent a győzelmekért – olyanok is kellenének, amik nem a dán körön születnek…Langevelddel együtt rá számíthat a csapat a tavaszi klasszikusokon, itt a lehetőség odatennie magát.
Amekkora várakozás fogadta a kerékpározás legmagasabb szintjén Matej Mohoric-ot, annyira nem nő az a bizonyos pálma a teher alatt. Első két évét a Cannondale-nél töltötte, és a 2012-es junior, 2013-as U23-as világbajnok egy győzelem nem sok, annyit nem gyűjtött össze ezen idő során. Most átigazolt a Lampre-hoz, második versenyén el is törte a könyökét. Reméljük, gyorsan felépül a még csak 21 éves szlovén tehetség, és hamarosan megmutatja, hogy nem felejtett el biciklizni.
A következő kiemeltünk Jürgen Roelandts. A 30 éves belga vitéz egész karrierjét belga csapatoknál töltötte, ahol szinte minden idejét a tavaszi klasszikusoknak szentelte. Amellett, hogy 2013. február elején nyert utoljára versenyt, volt harmadik a Tour of Flandres-on, hetedik a Gent-Wevelgemen és a Harelbeke-en, de ennél ő is biztos többet akar. Javulnia kell a versenyek végjátékában, mert amúgy jól sprintel, szóval csak a jó elmenésre kéne egyszer már felszállnia.
A dobogó legalsó fokára Martin Velits lép fel. A szintén harminc éves, de Etixx színekben bringázó szlovák srác ötödik szezonját kezdi Pat Lefevere csapatánál, ahol bizony minden egyes szerződésért meg kell küzdeni. Kétségtelenül nagyon hasznos tagja a csapatnak, ilyen is kell, de szerződése utolsó évéhez ért, és legyünk őszinték, nem sok olyan eredménye van, amire mutogathat majd a tárgyalások során. Ha pár kisebb versenyen megpróbálná megteremteni magának a lehetőséget egy-egy jó szerepléshez, pár évig talán még maradhatna a belga elitegyletnél.
Még nála is nagyobb szüksége van az eredményekre Amerika egyik reménységének, Andy Talansky-nak. 27 éves, szóval még nem a karrier végének sötét árnyéka vetül rá, de hiába kezdi 8. évét Vaughters irányítása alatt, kevesebb sikert ért el, mint amire számítani lehetett. Nyert ugyan 2013-ban egy Dauphiné-t, volt 11. és 10. a Touron, de amíg nem lesz a top 5-ben Grand Touron, addig megmarad örök ígéretnek. 2013-ban a Tour alkalmával Quintana mögött lett második a fehér trikóért zajló csatában, megelőzte Kwiatkowskit, Bardet-t és Dumoulin-t is. Nézzük meg, ők mit alkottak azóta! Lejáró szerződése miatt villog a “Danger” tábla…
Az első helyet nem más szerezte meg, mint Carlos Betancur. 2015-ben szezon közben bontottak szerződést az AG2R-rel, ahol már harmadik éve bringázott. Idén Movistar színekben lendíti be ismét karrierjét, és reméljük, hogy sokszor látjuk majd az agresszív versenyzéséről híres, még mindig csak 26 éves kolumbiait. Volt ő már 5. a Giro összetettjében, harmadik a Fleche Wallonne-on, nyert Párizs-Nizzát. Bár sok dudás van a Movistar csárdájában, valamelyik nagy körversenyen neki is juthat szerep, spanyolajkú környezetben talán ismét jobban megy majd a felkészülés.
Köszönjük, hogy velünk tartottak, ezzel végéhez ért a Bidon Awards 2015 gálája. Reméljük, mindenki jól érezte magát, a díjazottaknak pedig további sok sikert kívánunk a jövőre!
