Ritkán fordul elő, hogy nem jutunk szóhoz egy-egy szakasz után, vagy nehezen tudnánk írásos formában visszaadni magvas gondolatainkat, de a Giro d’Italia 2016-os kiírása során ez több alkalommal is megtörtént. Nekünk, nézőknek fantasztikus volt az elmúlt nyolc év három hét, hiszen alig-alig akadt unalmas szakasz, fordulatokból és drámából pedig annyi volt, hogy még egy dél-amerikai szappanopera is megirigyelhetné. Egy kis lábadozás után megpróbáltuk összeszedni, melyik csapatnak hogyan sikerült a Giro, hogyan alakult a fő esélyesek élete.
Annyi dráma és érthetetlenség volt ezen a Giro-n, mint egy Halott Pénz számban, egyszerűen mindig történt valami. Nyilvánvaló, hogy voltak olyan mezek, amelyeket többször láttuk képernyőn, mint másokat; a csapatok eredményessége eltérő volt. Van, amelyik többé-kevésbé elérte célját, és van, amelyik gárda (nem, nem fogunk istállót írni) üres kézzel, kisebb-nagyobb csalódással megy haza. Kezdjük összefoglalónkat a csapatok eredményességének vizsgálatával.
AG2R
Ha valamelyik csapat, akkor a franciák el lehetnek kenődve az idei eredmények, pontosabban azok hiánya miatt. Pozzovivo visszatért a Giro-ra, de nem volt veszélyes sem a dobogóra, sem egy-egy neki elméletileg fekvő hegyi szakaszra sem. Mitöbb, nagyon megcsúszott az utolsó előtti etapon, a 45 percet kapó gruppetoval jött meg, így rögtön hátra is küldte magát az összetettben elfoglalt tizedik helyről a huszadikra. Ezzel előtte végzett Hubert Dupont a 11. helyen, illetve Montaguti is a 19. helyen. Szakaszt senki nem tudott nyerni, ráadásul a kis olasz egyik hegyi segítőjét, Jean Christophe Peraud-t még Hollandiában elvesztették a harmadik szakaszon.
Astana
Az Astana végső soron elégedett lehet, elvégre megnyerték az összetettet, amiért jöttek. Vérrel-verejtékkel, Verejtékes munkával, de meglett. Kiváló csapatmunkát mutattak be, mindenki kivette a részét Nibali segítéséből. Voltak taktikai hibáik az elején, amivel belehajszolták a még gyengélkedő Nibalit az időveszteségekbe, de az utolsó pihenőnap után lassan minden összeállt (“Valami van a levegőben, valami, ami éjjel összerak”). Csak egy emberük volt kénytelen feladni a versenyt, sprintert nem hoztak – igazi US Postal-szerű, mindent bele szellemiséggel jöttek – és láttak, győztek. Bónuszként megnyerték a csapatversenyt is.
Hogy ezzel meg tudják-e tartani Nibalit jövőre is, az még kérdéses.
Bardiani CSF
A szabadkártyával érkező olasz prokonti csapat nem szerepelt rosszul a Giro d’Italia 2016-os kiírásán. A versenyt később feladó Giulio Ciccone révén nyertek egy szakaszt (“de most látnod kell hogy a világ csodás.”), Pirazzi pedig a top 20-ban zárt összetettben, és sokat mutatta magát. A csapat sprintere, Sonny Colbrelli hozott egy harmadik és egy ötödik helyet, ami nem rossz, de lehetett volna talán még előrébb is a hajrákban. Nem vitás, jogos lehet az ő jövő évi meghívásuk, hiszen nem vallottak szégyent. Amúgy sem érte el az olasz versenyzők száma a 30%-ot a teljes mezőnyben, szóval kellenek a jó hazaiak.
BMC
A csapatnak talán kicsit csendesebb Giro-ja volt, mint amit terveztek. Rick Zabel nem volt igazán veszélyes a sprintekben, és Oss nem ért haza egy szökéssel sem, pedig nem egyszer próbálkozott: 557 kilométerrel ő lett a verseny legagresszívebb versenyzője. De Marchi-ból mintha hiányzott volna a tűz. Aminek örülhetnek, az egyrészt Küng top 10-es helye a hosszú egyenkénti, másrészt Atapuma feltámadása és több erős hegyi szökése, amivel végül bevergődte magát az összetett első 10 helyezettje közé (és 3. helyre a hegyi trikó versenyébe). Kilencedik helyen zárt, aminek nyilván nagyon örül, de valószínűleg egy szakaszgyőzelemmel még boldogabb lett volna.
Cannondale
Nincs mit szépíteni a dolgot, egyik kedvenc társaságunk (egek, hol a függetlenség?!) szinte üres kézzel megy haza. Mind a kilenc emberük célba ért ugyan, de se szakaszgyőzelmet nem hoztak, se trikót nem szereztek – tegyük hozzá, esélyük sem volt erre. Vigasz lehet, hogy másodikak lettek a csapatversenyben, és hogy Uran nem esett ki a top 10-ből, ha már egyszer köze nem volt a dobogóhoz. Moser és a social media császára, Dombrowski álltak legközelebb a szakaszgyőzelemhez (“Hagyd a netet ma mögötted, dolgok történnek körülötted”), Navardauskas most visszafogott habzással működött. Formolo tavaly második volt a fehér trikóért folytatott küzdelemben, idén visszacsúszott a negyedik helyre…
Dimension Data
Már-már elégedettség is lehet a csapatnál! Szakaszgyőzelem ugyan nincs, de a Sky-tól érkezett Siutsou elég keményen tartotta magát, és összetettben a 10. helyen zárt. Omar Fraile még a hegyi trikót is viselte az első szakaszok dombjait követően, amíg egy bukás miatt fel nem kellett adnia a versenyt az ötödik szakaszon. Ki tudja, mit produkált volna a tavalyi Vuelta hegyikirálya, ha eljut az olasz falmászásokig? Igor Anton nem sokat mutatott, ahogy az afrikai srácok és az olasz sprinter, Sbaragli sem, úgyhogy jövőre kicsit fel kell tuningolni a csapatot.
Etixx-Quickstep
Kevés boldogabb csapatbusz lehet az övéknél! Négy szakaszgyőzelem (Kittel 2x, Brambilla, Trentin), és Bob Jungels számos top 10-es helye szakaszokon, magabiztos fehér trikója, valamint az összetettbeli 6. helye káprázatos. Ráadásul Brambilla kb. annyit volt szökésben, mint Oss a BMC-ből: mutatták magukat rendesen, mindig veszélyesek voltak. Trentin a végén második lett a pontversenyben, egészen megközelítette Nizzolo-t. Kiváló szereplés volt ez a csapattól, kicsit talán nagyban feledteti a szürke tavaszi hadjáratukat…
FDJ
Itt voltak ezek a srácok (“mennyi fiú akit nem veszel észre”)? Roppant gyenge versenyt mentek, bár nyilván a Tourt várják ezek a franciák, akik a csapatversenyben az igen nemes utolsó helyet szerezték meg. A sprinter Demare szerzett két második helyet, mielőtt a hegyektől megrémülve kiszállt volna, de ezen kívül nem sok emlékezetes pillanat jut eszünkbe, ahol az FDJ szóhoz jutna. Ja de: amikor Geniez nekiugrott az AG2R Dupond-jának…
Gazprom-RusVelo
Ha valamelyik szabadkártyás csapat meghívásán, akkor ezen igazán meg volt lepődve majdnem mindenki, de mit tehet Itália népe, ilyen a sportdiplomácia. Visszatekintve az elmúlt hetekre, azt nem lehet mondani, hogy lebőgött volna a csapat, bár bízunk benne, hogy az éppen nehéz időket élő orosz sport dicsőségén későbbi vizsgálatok sem ejtenek foltot. Összetettben ugyan csak a 30. hely a legelőkelőbb pozíciójuk, ugyanakkor rengeteget voltak szökésben, Firsanov és Savitskiy kétszer is volt top 10-ben, Foliforov pedig – teljesen váratlanul és mozgáskultúrája ellenére – megnyerte a hegyi időfutamot. Nem rossz!
Giant-Alpecin
Ha nem volt kamu, hogy Dumoulin edzésnek szánja a versenyt és az időfutamok miatt jön, akkor sikeresnek ítélhető a csapat szereplése. Tom megnyerte az első szakaszt, hat napig volt rajta a maglia rosa, Nikias Arndt pedig (még ha bírói segítséggel is, de) megnyerte az utolsó szakaszt Torinóban. Ne feledkezzünk meg Preidler hegyekben mutatott heroikus küzdelmeiről se, közel volt a corvarai királyetap megnyeréséhez. Egyelőre ennyi van a csapatban; ha sikerül megtartaniuk Degenkolbot, jövőre még veszélyesebbek lehetnek.
IAM Cycling
A Giro d’Italia 2016 alatt jelentették be a hírt, mely szerint év végén megszűnik a csapat. Kétségtelen, hogy nem váltották meg a világot, de minden csapat megszűnése sajnálatos. Viszont erőt adhatott ez a hír nekik, mert rögtön nyertek is egy szakaszt, méghozzá elég látványos módon, Roger Kluge jóvoltából. Amúgy sokat nem mutattak; 4 emberük feladta, köztük a hosszú időfutamon második helyet szerző Brändle és a sprinter Pelucchi is. Mondanánk, hogy majd jövőre, de hát…
Katusha
Minden jó, ha a vége jó – így tartja a mondás. Ez ennél az orosz csapatnál kicsit összetett dolog, elvégre két nappal a vége előtt esett ki az összetett ötödik helyéről a csapat elsőszámú embere, a tavaly berobbanó Ilnur Zakarin. Ő érkezett az esélyesek közül legtöbb versenynappal a lábában, jó formában (“Majd pihenek ha öreg leszek, majd ha gyógyszert szedek,…”). A remek versenyt produkáló és aggresszív versenyzést mutató fiatal orosz egész jól megúszta a küzdelmei végét jelentő bukást, a csapat Giro-ját viszont visszahozta a sírból az észt Rein Taaramäe, aki másnap meg is nyerte a mindent eldöntő hegyi szakaszt. Rajtuk kívül Vorobyev szerzett egy ötödik helyet a hosszú időfutamon, és Porsev hat alkalommal is a top 10-be sprintelte magát. A csapat érezhet némi hiányt Zakarin miatt, de nem volt rossz három hetük!
Lampre-Merida
A csapat összeállításán látszott, hogy mindenre felkészültek: volt emberük az összetettre Niemiec személyében, akinek ezúttal nem ment és ki is szállt, volt sprinterük Modolo személyében, aki hétszer volt a top 10-ben (de nem nyert szakaszt), ott voltak a szökésekben, és persze ott volt Ulissi, aki szokás szerint erős volt és két szakaszt is nyert. Harcban voltak a ponttrikóért, amit nem nyertek meg, de ígéretes maga Valerio Conti, aki harmadik lett a fiatalok között, miközben sokat dolgozott a csapatért. A Lampre teljes mértékben elégedett lehet az idei Giro d’Italia-val.
LottoNL-Jumbo
A hollandoknak talán másfél szemük sír, fél nevet. Kruijswijk beérett (Giro 2011: 8., 2013: 25., 2015: 7.), és igazi underdogként meglepte az egész mezőnyt a maglia rosa sima megszerzésével. Szépen kerékpározott (vö. az ő testmozgását Zakarinéval a hegyi időfutamon), erősen kerékpározott, és úgy tűnt, ezt már csak elveszíteni tudja. Hát, elvesztette azzal a buta kanyarvétellel és a pereccel, de kiváló sportemberségről tett tanúbizonyságot azzal, hogy a végsőkig küzdött és be tudta fejezni a versenyt. Egy dobogót talán megérdemelt volna a végére, de a sport általában nem erről szól. Az ő bánatához hasonló Jos van Emdené, aki hazai pályán annyira meg akarta nyerni az első szakaszt, hogy elesett, viszont nagy öröm lehet a csapatnak az új szerzemény, Primoz Roglic, aki megnyerte a hosszú időfutamot és másodpercek töredékével kapott ki az első szakaszon – ahogy Kruijswijk a hegyi időfutamon. Összesen kb. 1-2 másodpercen múlt, hogy a csapat ne nyerje meg mindhárom időfutamot…
Lotto Soudal
A belgák szokás szerint nem hoztak összetettre esélyes embert – Maxime Monfort évek óta nem tud továbblépni, ezúttal 15. lett az összetettben. Elhozták viszont Greipelt, aki három szakaszt is nyert, Tim Wellens (szakaszgyőzelem!) és Lars Bak pedig mindig jók voltak egy-egy szökésre. Hiányzott egy kicsit aktívabb Adam Hansen, aki vitt azért színt a mezőny életébe, de a trademark szóló szakaszgyőzelem ezúttal elmaradt. Lényeg a lényeg, jó Giro volt ez a Lotto-nak, elégedettek lehetnek.
Movistar
Ha nem is nyerték meg az összetettet, azért nem volt eredménytelen a Giro. Valverde először járt a versenyen, és őszülő halántéka megtapasztalt ezt-azt (“A lelkem koravén a testem még fiatal”). A királyetap után úgy tűnt, nem lesz tényező a továbbiakban, de aztán összeszedte magát, és nagy hajrával a harmadik helyen zárt. Nyertek egy szakaszt (Valverde nem lenne Valverde, ha nem így történt volna), és az egyre erősebb Amador egy napig viselhette a rózsaszín trikót; ki tudja, jövőre talán ismét ő vezeti a csapatot (ne felejtsük el, tavaly 4. volt). Többiek: Betancur kívülről elég nagy csalódás volt, Visconti viszont továbbra is elképesztő, ahogy Sutherland és Sütterlin is, akik óriási munkával segítették a csapatot.
Nippo – Vini-Fantini
Szinte vérzik értük a szívünk. Cunego – ahogy sejtettük – egy valamire volt jó, a hegyi trikó megszerzésére, és bár úgy tűnt, meglesz, a háromhetes verseny utolsó két hegyén elvesztette a trikót. Elképesztő. A csapat amúgy láthatatlan volt, a csapatversenyben hátulról a harmadik helyet szerezték meg; Grega Bole-tól vártunk még valami villanást. Hogy érdemes-e ezt a csapatot jövőre is meghívni, majd a szervezők eldöntik.
Orica-GreenEDGE
Annak ellenére, hogy végül elbukták az összetett győzelmet, nem lehetnek szomorúak. Mondjuk nem is tűnik úgy, mintha Esteban Chaves képes lenne a mosolygáson kívül bármilyen más arcot mutatni a bringáról leszállva. Ez, még ha esetleg mű is, nagyon jó a sportnak. A kis kolumbiai remekül versenyzett, de ő sem gép, elfáradt a végére; azért nagyon szép a szakaszgyőzelme (“de most látnod kell hogy a világ csodás.”)! Ami a többieket illeti, Ewan jól sprintelt, amíg versenyben volt, előtte is szép jövő áll még. Plaza aktív volt, de nem volt annyira kiemelkedő, ellentétben Howsonnal, aki rengeteget dolgozott, és üdítő meglepetés volt. Hepburntől többet vártunk időfutamok terén, kicsit kezd eltűnni, mint Durbridge.
Sky
A britek a sírból hozták vissza az idei Giro-t…Landa valójában egy pillanatra sem volt meggyőző: fel is adta a versenyt a 10. szakaszon, bár úgy tűnt az időfutam után, hogy van remény, de aztán kiderült, mégsem (“Van valami a levegőben, valami, ami reggel szétszed”). A hegyekre “tervezett” katonái annyira azért nem voltak erősek, hogy távollétében valami maradandót alkossanak. A legelőkelőbb pozícióban Henao zárt, ő 17. lett, bár az, hogy a fiatalok között fél órával kikapjon Jungelstől, az elég drámai. Őt Roche és Nieve követte a 24.-25. helyeken. Utóbbi volt a megmentő: megnyerte a 16. szakaszt, majd felismerték, hogy Cunego verhető, és kemény munkával elvették a hegyi trikót. Egy szakasz és egy megkülönböztetett mez, ez némileg ellensúlyozza az összetettbeli teljes kudarcot.
Tinkoff
Ők is itt voltak, csak minek. Egy pillanatra nem voltak úgy igazán veszélyesek: sem szakaszra, sem az összetettre, vagy bármelyik trikóra. A szökések nem működtek, sprinterük nem volt igazán; a cél nyilvánvalóan Majka helyzetbe hozása, támogatása volt. Ami rendben is lenne, csak Majka nem volt igazán önmaga, nem volt benne az az átütőerő, ami korábban szakaszgyőzelmekhez, Tour hegyi trikóhoz vagy Vuelta dobogóhoz segítette. Persze szeretnénk mi ötödik helyen megjönni a Giro összetettjében, de az ő esetében érdekes lesz követni, hogy feljebb tud-e lépni ennél a jó top 10-es szintnél.
Trek-Segafredo
Ha a csapat csak Nizzolo-t hozza el, nem tűnt volna fel a többiek hiánya. Ő legalább megnyerte a ponttrikót, még ha a várva várt szakaszgyőzelem nélkül is tette ezt. Cancellara szürke volt, Hesjedal dettó, Coledan, Didier és Alafaci nem voltak láthatóak, Zoidl vérszegény volt a szökésekben, Bobridge pedig megszerezte az összetettbeli legutolsó helyet (és még az időfutamon sem mutatott semmit). Jó PR-munkával persze el lehet adni ezt a trekes Giro-t, de ha őszinték akarunk lenni, ebből így nem lesz énekes halott.
Willier – Southeast
Hűha. Ha az utóbbi két csapatnál nem sok jót tudtunk kiemelni, mit tehetünk az ő esetükben? Egyik kedvenc élő legendánk, Pozzato (“Ha már nem izgat a bikini…”) legalább megpróbálta, és nagyon látványos akcióval majdnem meg is nyerte a 17. etapot, de hiányzott a csapat meg ő maga is a maradék szakaszokon. Busato nem tudott igazán odaérni, Zhupa pedig el-elfáradt a szökésekben, míg a többieket sem lehet az egekig magasztalni. A rendes Giro szerepléshez ez talán kicsit kevés, jövőre erősíteniük kell ahhoz, hogy biztosan meghívást kapjanak.
Az esélyesek szereplése
Az eredményt tudjuk, viszont lehet-e bármi összefüggés a teljesítményük és aközött, hogy hány versenynappal a lábukban érkeztek Apeldoorn-ba? Viszonylag azonos mennyiséget mentek, így ez talán nem befolyásolta döntően a szereplésüket.
Miket tekinthetünk jelentős eseménynek, fordulópontnak a Giro d’Italia 2016 kimenetele szempontjából?
- Nibali gyenge támadása és Dumoulin hatékony kontrája a hatodik szakaszon
- Két nappal később a murvás emelkedőn Nibaliék leszakítják Dumoulint, így kiderül, hogy Tom talán mégsem a Vuelta-formájában érkezett
- A kilencedik szakaszon, az esős, hosszú időfutamon Dumoulin nem tudja a szokásos megsemmítést produkálni, Zakarin pedig esik-kel, jelentős hátrányt szed össze
- A tizedik szakaszon feladja a versenyt Mikel Landa, másnap Dumoulin, Jungels viszont rózsaszínben tündököl
- A 14. szakaszon Nibali ugyan leszakítja Valverde-t és még sokakat, Chaves és Kruijswijk viszont őt rakja le. Előbbi átveszi a maglia rosa-t, utóbbi megnyeri a szakaszt
- A másnapi hegyi időfutamon Kruijswijk megerősíti vezető helyét, Nibali pedig úgy tűnik, egy tragikus teljesítmény után lemondhat az összetettről
- Az utolsó pihenőnap után Valverde, Kruijswijk és Zakarin feltámad, időt adnak Chaves-nek és Nibalinak
- A Cima Coppi után Zakarin és Kruijswijk bukik; előbbi kiesik, utóbbi elveszíti az elveszíthetetlennek hitt trikót. Nibali szakaszt nyert, Chaves pinkben – úton a Giro győzelem felé?
- Nibali remek csapatmunka után támad a Giro utolsó hegyén, leszakítja Chavest, Valverde pedig Kruijswijkot, és ezzel kialakult a végleges dobogó
Végül nézzük, hogy az esélyesek helyezései hogyan alakultak a három hét során. Alapvetően jól kezdtek az időfutamon, a hegyekbe érve pedig kikrisztályosodott, hogy rájuk kell csak figyelni.
Végül nem maradt más hátra, mint megköszönni a közel 50 játékos részvételét a Velogames játékunkban! A nyertesnek – aki természetesen nem lehetnek a Bidon szerkesztősége – postázzuk az ajándékát, a Giro idei musette-jét és az időfutam alkalmából készült, Giro-Chianti sapkát. Hálánk jeléül pár érdekességet még ide helyezünk a cikk végére. Alig várjuk a jövő májust!
A photo posted by Filippo Pozzato (@pippopozzato) on
A photo posted by Laura Meseguer (@laura_meseguer) on
Köszönjük, hogy velünk tartottatok, Facebook oldalunk a #giro16 hashtagre keresve lehet igény szerint nosztalgiázni, Tumblrünkön pedig jobbnál jobb képeket találni!
