Doha 2016, 1. nap – összefoglaló

Előző héten az elhúzódó napok, a hosszú időt igénybe vevő közlekedés miatt adósak voltunk az egyes napok összefoglalóival. Most elkezdjük ledolgozni a hátrányt: interjúk, Facebook-ra fel nem töltött képek, videók vannak ezekben az összefoglalókban, így mindenki csillapíthatja Doha 2016 eseményei iránt érzett olthatatlan szomját 🙂 Elsőként a hétfői napról számolunk be, amikor a junior lányok és az U23-as fiúk mentek időfutamot. Nem nehéz kitalálni, Pelikán Janiról is szó lesz – mitöbb, övé lesz a szó 🙂

Tehát a junior lányok. 40 induló volt végül, az első 13 versenyző egy percen belül volt, a top 3 pedig 22 mp-en belül, ezért talán mondhatjuk, hogy szoros volt. A holland Karlijn Swinkels győzött az olasz Lisa Morzenti előtt, aki szeptemberben az EB-t nyerte. Swinkelsnek jobban feküdt a többnyire sík pálya: most 44.8-as átlagot hajtott a 13.7 kilis pályán. Ő az első holland, aki ezt a kategóriát meg tudta nyerni! A harmadik helyezett francia Juliette Labous duplázott, az EB után ismét bronzot szerzett.

Mindannyian 1998-as születésűek, fényes jövő áll még előttük. Swinkels nagyon odavolt az eredményhirdetésen: tördelte a kezét, nem tudott hova nézni, hogy a sírást visszafogja. Ennél már csak a csapattársa, Maaike Boogaard volt aranyosabb, aki vele együtt pityergett a megfelelő pillanatban. Team spirit 🙂

A verseny kettős német sikert hozott, sőt, majdnem mindhárom érem a germánoké lett. Érdeks módon a nap végén nem is Lennard Kamna lett a király, hanem a második induló, a még délelőtt nekivágó Marco Mathis. Nekünk viszont egyértelműen Pelikán János volt minden ezen a napon. Még aznap este ezt mesélte el nekünk szállodájuk halljában Doha 2016 kapcsán:

Úgy indult, hogy az EB után megkeresett Nagy Zoli, hogy szerinte és Rusovszki Gábor szerint is érdemes lenne a VB-re kijönnöm. Az EB 11. hely nem rossz eredmény, és nagy huzavona után (adminisztráció…) kb. másfél héttel a verseny előtt vált biztossá, hogy jövök a VB-re. Természetesen úgy készültünk, legalábbis én, hogy jövök -ez nem is volt kérdés számomra. Év elejétől úgy volt, hogy én itt októberben indulok, ha minden jól megy, és ezért úgy is készültünk.

A csapat a két junior srácból, Karl Ádámból és Peák Barnából állt össze rajtam kívül, segítőnek pedig Rusi és Árvai Attila, azaz Ata. Atánál jobb embert masszőri, szerelői feladatra nem nagyon tudnék mondani Magyarországról. Ő előző évben nagyon sokat járt ki az Amplatzhoz segíteni. Így öten jöttünk ki pénteken. Qatarral repültünk; Air France-szal utaztam már, de ez még egy szinttel feljebb van 🙂

Főleg, hogy most otthon beköszöntött ez a szomorkás időjárás, tényleg, lassan már téli, én nagyon úgy éreztem – főleg a második napon, hogy totál kivagyok. Beégett a tüdőm, minden bajom volt. Itt minden klimatizálva van; ki nem tudsz menni a hőség miatt, bent pedig megfagysz. Azonnal lekapcsolatam minden klímát, amúgy sem bírom jól. Próbáltam minél jobban vigyázni magam, ez viszonylag össze is jött, de azért lehetett volna jobb.

Ez a két teljes nap az utazás után és a verseny előtt kevés. Azt mondom, még ha nem lenne ekkora klímabeli különbség, akkor is legalább 3 nap kéne.
Alex Dowsett mondjuk elég takarékosan oldotta meg: ő a fürdőszobába beállította a görgőt és az időfutambicót, egy radiátort, teleengedte forró vízzel a kádat, és ott lökte. Azt is egy módszer, én nem próbátam ki, de biztos tud valamit 🙂 Az akklimatizálódásra még jobban kell figyelnünk, de ahogy láttam az eredménylistán, ez másoknak sem mindig jött össze: a 4000-es felnőtt világbajnok Ganna 14. lett, az EB-n meg második. Tao Geoghegan Hart most megy a Sky-ba, két hellyel rosszabb lett, mint én. A tavalyi világbajnok csak két hellyel lett jobb. Idegesítőek ezek a dolgok, mert tudom, hogy simán lehetnék top 20-15 is.

De ez a pozíció kérdés…inkább legyen komfortos, mint hogy haljak meg az első 10 perc után. Persze ez amiatt van, hogy én ennyire tudom beállítani, de ha lenne egy hozzáértő ember, akkor az más lenne; egyedül ez nem megy. Most egy ilyen embert keresünk. Erre muszáj ráfeküdni, mert most már nem azon múlik nálam, hogy megvan-e az erő vagy nincs, mert úgy néz ki, hogy megvan. Ha nem is top 3, de egy sík versenyen nincs kérdés afelől, hogy ez mennyit számít. Többet számít, mint az EB-n, ahol dombos pálya volt. Tony Martin visszatért a régi pozíciójához, aztán most megint megy neki. Most, hogy otthagyja az Etixx-et és a Specializeddal sem lesz már sok kapcsolata, visszaállíttatta a bringáját, aztán lesz ami lesz. Mondta, hogy “aero is not everything”, igaza is van. Mindenesetre nekem megoldást kell találnom erre, mert tudom, hogy nagyon sokat számít. Most kényelmesen ülök, de kb. mint mikor a Spar-ba megyek…

Maga a verseny? Kezdjük ott, hogy a görgőzéshez felállítottak egy komplett komplexumot, ami hűtött volt valamelyest, ott elég jól be tudtam melegíteni. Végig jéggel hűtöttem magam, betettem a mezembe. Kimentem gurulni egy kicsit, hogy megnézzem, minden rendben van-e – akkor már éreztem, hogy nagyon meleg lesz. Úgy 15 perccel a rajt előtt, bike check után beállítottak  egy másik görgős, hűtött sátorba. Természetesen amikor kimész a rajthoz, tök jól érzed magad, mert olyan, mintha otthon lennél. Elindultam, jó is volt, ment is, de az első harmad után megszáradtam, és beütött a meleg, de komolyan. Onnan már nem forgott úgy a lábam, éreztem, hogy mindig egy áttétellel keményebben megyek, nem volt az igazi. Az elején még ittam is, amíg tudtam arra is koncentrálni, utána már meg sem fordult a fejemben, hogy lenyúlok a kulacsért. Valahogy végül elértem az utolsó egy kilire, onnantól kiadtam, amit tudtam, aztán pihegtem egy negyed órát a cél után. Megfogtam talán három embert, egy lengyelt is; mondta, hogy nem érezte magát jól, de hát én sem 🙂

A körforgalmak jók voltak, mert néha akkora, hogy észre sem veszed, hogy körforgalom, csak a térképen látod – végig könyökölve lehetett menni. Olyan szélesek és jók az utak…a pálya jó volt. Ha kb. két nappal tovább tudom nézni, akkor mondjuk beveszek egy kanyart 15 helyett 40-nel. Ezek nem kis dolgok, másodpercekről beszélünk. Tényleg el kell gondolkozni, hogy ha tényleg kiemelkedő eredményeket akarunk, akkor oda is kell figyelni a dolgokra. Elvárások vannak, annyi segítség viszont nincs, amennyi azokhoz az eredményekhez kéne. Az időfutam egy speciális szám, ahol nagyon oda kell figyelni mindenre; szeretném, ha egyszer végre minden rendben lenne. Most sem volt rossz, de lehetne még jobb!

A mezőnyversenyen azért nem vagyok ott, mert nincs kvótánk. Igaz, hogy az OB-kkal szereztem pontot, de hiányoztak még pontok. Ha az OB-n a mezőnyversenyen U23-as az első három abszolútban, akkor lett volna meg a kvóta, de nem ez történt. Amúgy elindultam volna: odaálltam volna lesz ami lesz alapon – maximum megpróbáltam volna ellökni elmenésbe, mert más esélyem nagyon nem lett volna. Itt egyszer leszéleznek, vagy bukás van, utána elindul egy sor rendesen, akkor esély nincs. Lett volna még pár napom szokni a meleget és regenerálni az időfutam után. Az EB-n elkezdtem görcsölgetni a verseny második felében; ott volt nekem az időfutam előtte pár nappal (igazából azért mentem ki), ami sokat kivett belőlem.

Most ezzel az országutat befejeztem idénre, jöhet a cyclocross, bár még nincs bicóm 🙂 Úgy néz ki, maradhatok jövőre az Amplatz-BMC-nél, ennek nagyon örülök! Az elmúlt két hónapban rezgett a léc, mert az osztrák licensz miatt eggyel több osztrák versenyzőnek kell lennie a csapatban, mint külföldinek. Jönnek-mennek versenyzők, és volt esély, hogy kiestem volna. De végre elkezdtek versenyeztetni: Cseh Kör, Bohémia, Ljubljana is jól ment, nyertem részhajrát, végigdolgoztam a versenyeket, ott volt az EB, és ezt látta mindenki. Bohémiában kidolgoztam mindenemet Jan-ért, aztán az osztrák kupán beszéltem Herr Amplatz-cal; 7. lettem az utolsó kupán, verseny után nagyjából meg is állapodtunk. Megtisztelve éreztem magam, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek – az év második felére belendült a bicikli is, úgyhogy úgy néz ki, maradok. Jövőre a mezőnyversenyeken is kaphatok kicsit több szerepet, és muszáj lesz majd minél több időfutamot mennem. Nyomom a Bugyi Ringeket, de azért a verseny mégiscsak verseny 🙂

A dohai világbajnokságon való részvételünket a Mesterbike segített megvalósítani.