Ardenneki útmutató 2017, #2 La Flèche Wallonne

Máris itt az ardenneki útmutató folytatása, szerdán a Fleche Wallonne-nal elérünk az dimbi-dombi versenyek második fordulójához. Ez a legrövidebb verseny a három közül, csak 204 km hosszú, a végén a Mur de Huy-jal. Háromszor… Természetesen női verseny is lesz, ők 120 kilométert kaptak, két Mur de Huy mászással.
De nézzük is, mit tanultunk az Amstel után, és hogy mi vár ránk a eme derűs hét közepén.

Nincs is pontos magyarázat arra, hogy hogyan került ilyen közel három ilyen erős verseny egymáshoz, de a sok éves “pakolászás”, tologatás végül ide vezetett. A három közül az AGR a legfiatalabb, csak 1966 óta rendezik meg, és érdekes módon már a kezdetek óta a holland sörgyár a fő támogatója. A Fleche Wallone 1936-os, míg a “La Doyenne”, a LBL már 1892 óta létezik. Ezzel egyébként a legrégebbi monument is egyben a Milano San-Remo, Flandriai kör, Paris-Roubaix, LBL, Lombard kör ötösből. Erről eszünkbe jutott, hogy igazán kereshetnénk már egy jó fordítást a monumentre, legalábbis ebben az értelemben… Aki meglep minket a legjobbal, azt egy naptárral jutalmazzuk!

Mivel tényleg nagyon közel vannak a helyszínek és az útvonalak is hasonlóak (domb, körforgalom, szél, domb, körforgalom, szél, domb, szél, domb, befutó…), ezért a csapatok sem variálnak sokat, és általában maradnak a felállások közel azonosak. Olcsóbb, hatékonyabb.
A 18 World Tour csapat adott, ezek mellett lehetett variálni a szabadkártyákkal. Az Amstelen így 21 csapat vesz részt, a másik kettőn pedig 25. Utóbbiak ASO versenyek, valószínűleg ez az oka, hogy a plusz helyeket zömmel francia csapatokkal töltötték fel.

Az útvonalak mindegyik versenynél rengeteg rövid, meredek dombot tartalmaznak. Csalóka a szervezők által adott infókra hagyatkozni itt, mert más rendszert használ az Amstel és a két ASO verseny is az emelkedőinek kategorizálására. Ezek alapján amsteléknél 35 kategorizált emelkedő lesz, míg szerdán 10, a következő vasárnap pedig 9.
Az Amstel Maastrichtból indul és a közeli Valkenburgba ér vissza hosszas körözés után. A Fleche Wallone 150 kilométer megtétele után két huszonöt kilométeres körrel ér véget, míg a Liege-Bastogne-Liege hű a nevéhez (ritka ez a Hollandiából induló olasz körversenyek korában…), és a két város között kanyarog 260 kilométeren keresztül.

A kerékpározás Szent Grálja sokféle méretben, színben kapható, de az ardenneki tripla értelemszerűen az egyik legfényesebb darab. Két embernek van belőle eddig, ráadásul egyikük most is itt lesz a mezőnyben, Phillippe Gilbert személyében. Ő 2011-ben nyerte meg mindhárom versenyt, a kártyáit pókerré kiegészítve a méltatlanul keveset emlegetett De Brabantse Pijl-lel. (Update: sajnos közben a Quickstep aduásza a hétvégi Amstelen lesérült egy korai bukásban, így idén biztos nem fog triplázni 🙁 )
A másik tulaj a most éppen kuwaiti színekben (!) még mindig versenyző Davide Rebellin időszámításunk után 2004-ből. Mondjuk az ő sikerei és az EPO-korszak kései fázisa között van némi átfedés – természetesen arra gondolunk, hogy még a sok csaló között is tudott nyerni!!!

Az a jó ebben a héten, hogy sokszor tényleg kiszámíthatatlan versenyt látunk . Továbbá az is előny, hogy zömmel nem úgy kiszámíthatalan, mint a Roubaix, ahol sokszor az életben maradás (is) kérdéses.
Gyakran választják GT-menők is ezeket a versenyeket, nem is kevés sikerrel. Csak pár név azok közül, akik később három hetesen is domborítottak egy-egy ardenneki hullámvasút után: Schleck testvérek, Nibali, Vinokourov, Valverde, Di Luca, Armstrong. A sok szintkülönbség és hosszú táv nagyban kedvez nekik.

Kinek kedveznek még a körülmények? Hát a puncheur–öknek. Vegyünk egy alapból is hullámos útvonalat, szórjuk be pár 10% feletti rövid, egy-két kilométeres emelkedőt, gondosan ügyelve rá, hogy a célhoz közel is lerakjunk párat, és máris megjelennek a versenyünkön az átlag versenyzőnél izmosabb alkatú (mintha tényleg sportolók lennének 😛 ), robbanékony bringások. Mint például – a várható mezőnyökből szemezgetve – Philippe Gilbert, Simon Gerrans, vagy akár Alejandro Valverde. Bár utóbbit igazságtalan lenne kategorizálni csak puncheurként, hiszen körülbelül bármit képes lenne megnyerni, csakúgy mint a hasonló adottságokkal rendelkező Michael Kwiatkowski.

Most, hogy végigvettük, mit érdemes tudni erről a hétről, nézzük, mi vár ránk a legközelebbi versenyen, a La Flèche Wallonne-on:

Tehát sikerrel vettük az első akadályt, az Amstel Gold Race immár a “könyvekben van”, haladhatunk tovább a kicsit keletebbre, a Fleche Wallonne lankáira. A vallon nyíl, ahogy magyarul mondanánk, és nem is hangzik rosszul. A vallon elnevezés onnan ered, hogy Belgium déli, vallon részén rendezik a versenyt, immár a kezdetek, 1936 óta. A nyilas részt a fantáziátokra bízzuk… 😉

Meglepő módon (#not) ez a verseny is egy újság népszerűsítése okán rendeződött meg először, de a Mur de Huy csak 1984 óta szerepel az útvonalban. Miután a férfi versenyzőknél ez bevált, a hölgyek is megkapták rögtön az első kiírásuknál 1998-ban, ők viszont csak kétszer másznak fel.
A verseny jó ideje nem lépi át a 210 kilométeres távot, idén sem lesz ez másként: 204,5 km után fog a Huy tetején nullázódni az óra. Kilenc kategorizált emelkedő a penzum, amiből az összes a verseny utolsó harmadában található (hosszú szökések, szevasztok!). Sőt, hét darab a végső két körben helyezkedik el. A rövidebb táv és rövid emelkedők miatt a mezőny nem igazán szokott széthullani, maximum csak ritkulni, így az elmúlt 10 évben mindig “mezőnyhajrá” döntött a Mu de Huy lábánál. Egyben megérkezünk, aztán lesz ami lesz.
A lányok hét dombra számíthatnak, és náluk is inkább a verseny vége az, ami jobban ki van “dekorálva”.

Felhős, de alapvetően száraz időre számíthatunk, északkeleti, gyenge széllel, ami oldal-hát szelet jelent a Mur de Huy-on, és szembeszelet a (férfi) verseny első 140 kilométerében (ismét helló, hosszú elmenés).

Úgy gondoljuk, a hétvégi Amstel új útvonala hozzáadott az élményhez (itt inkább a szurkolókra gondolunk…), lehet ennek fényében az ASO (főszervező) is meggondolja, hogy esetleg megvariálja-e egy kicsit a szerdai klasszikust. Azt gondolnák, hogy Valverde elmúlt három győzelme (zsinórban) talán egy halvány jel lehet arra, hogy ideje lenne változtatni. Vagy az útvonalon, vagy a néven. Esetleg lehetne “Valverde and friends GP”, vagy “Ride for Bala” az új név. Jobban belegondolva így még új itinert sem kell nyomtatni. LeBidon: megoldások a kerékpárvilág porblémáira, since 2013.

Ebből látszik, hogy tényleg érdemes beszélni a verseny ikonjáról, a Mur de Huy-ról. 1200 méter hosszú, 10%-os átlagos emelkedéssel, ami a legmeredekebb részen 26% fölé is bőven felmegy (26-30% közötti adatokat lehet találni különböző forrásokból). A kompakt hajtókarok idejében ez nem feltétlen jelentene akkora gondot; a probléma, hogy előtte van még 200 kilométer kőkemény versenyzés, ahol az 50×11 bizony elfogyna. Így marad a 39-es (esetleg 36-os, az újabb szabványoknak köszönhetően) kistányér, hátul egy 28-assal megtámogatva. Korábbi győztesek elmondásai alapján a legjobb taktika, ha a legmeredekebb részen mi vagyunk elöl, és onnan még tudunk újítani kicsit 🙂 Bach mondta egyszer, hogy az orgonálás is egyszerű: csak a megfelelő billentyűt kell a megfelelő időben lenyomni. Abban mindenki egyetért, hogy a “fal” felénél lévő S-kanyar az igazi mérföldkő. Ha ott már nyélen vagy, akkor számodra véget ért a verseny, fogalmazott a 2008-as győztes, Kim Kirchen.

Ergo lesz 200 kilométernyi versenyünk, ami majd 1000 méteren dől el. Lássuk, kik azok, akik ebben a bő kilométerben labdába/pedálba tudnak rúgni.

Valverde. Ő nyerte az utolsó három kiírást, és az Amstelen megmutatta, hogy bizony továbbra is faktor. Ő a top favorit, pláne Gilbert búcsúja után. Csapata is nagyon erős, Betancur állt már itt dobogón, Rojas pedig a hétvégén mutatta meg aktuális formáját.

Tim Wellens-ről a Lotto Soudalból minden klasszikus előtt szó van, de meglepődnénk, ha most váltaná eredményre az ígéreteket. Az AG2R kétfejű csapatot hoz, a kiváló hegyimenő Bardet-val és a puncheur-ok mintapéldájával, Vuillermoz-val az élen. A BMC nem nevezte Greg van Avermetet, és a többiek is inkább edzeni jöttek.

Tavaly dobogós hellyel bizonyított, úgyhogy idén is számíthatunk Dan Martinra a Quickstepből. Végül ugyebár egy bukás következtében nem láthattuk tündökölni Gasparottot az Amstelen, de ha minden igaz, most lesz alkalma javítani. Szerintünk ez már kicsit meredek neki, de ne legyen igazunk! A Bahreinnek van B terve is, Izagirre személyében.
Abban az ominózus bukásban Kreuziger volt Gasparotto társa, ő is be van nevezve az Orica-val, a lehetőség itt is adott. Az ausztrálok még számíthatnak Albasinire is, aki a hétvégén dobogós volt Hollandiában, és nagyon fekszenek neki ezek a versenyek még 36 évesen is.

Kwiatkowski megint top favorit, csakúgy mint csapattársa, Henao. Az egész csapatuk erősre sikerült, biztos helyük van a top 10-ben.

A Dimension Data kezdi felküzdeni magát a térképre végre, erről Nathan Haas gondoskodott az Amstelen. Ide is hozzák, érdemes figyelni rá majd. Papíron a Sunweb csapata is kiválóan mutat, kérdés, hogy sikerül ezt az úton is bizonyítani. Barguil már tavaly felhívta magára a figyelmet egy kilencedik hellyel, valamint Matthews és Kelderman is előre várható. Uran és Woods a Cannondale-ből, Rui Costa, Ulissi, Meintjes pedig az UAE-ből a titkos favoritjaink – egy jó pozícióval a Mur de Huy lábánál bármire képesek lesznek. Szegény Hansgrohe Majkával próbálja megtörni a “No Sagan, No Party” dogmát, és talán erre esélyük is lesz.

Nézzük, hogy áll most épp a World Tour:

Ami a hölgyeket illeti (mert mi foglalkozunk nőügyekkel…), náluk is alig volt változás az Amstelhez képest. Az ő 120 kilométeres versenyükön szinte a szokásos névsort tartjuk esélyesnek: a Boels Dolmans csapatából Anna van der Breggen és Lizzie Deignan, aztán a betegség miatt kidőlő Longo Borghini szárnysegédje, Claudia Lichtenberg (Wiggle High5), Niewiadoma (WM3), PFP, Cecchini, Cromwell (Canyon-SRAM), Van Vleuten, Garfoot (Orica-Scott), Moolman, Ludwig (Cervelo-Bigla), Rivera (Sunweb), Ensing, és ha komolyan veszi, Taylor (Alé Cipollini), Gillow és Knetemann (FDJ), Oliveira, De Jong (Lares-Waowdeals), Bujak (BTC). A névsor többi tagjára nagy pénzt nem tennénk a győzelmet illetően…

Üdítő hír, hogy ezen a versenyen lehet majd ismét magyar lánynak szurkolni, hiszen az S.C. Michela Fanini Rox meghívást kapott, így a magyar bajnok, Király Mónika ott lesz a rajtnál. Reméljük, a célnál is láthatjuk majd, elvégre emelkedő lesz bőven ebben a versenyben. Az idei eddigi 3 World Tour versenyéből kettőt befejezett, reméljük, ez lesz most a harmadik. Hajrá, Móni, szurkolunk!

Óriási meccs lesz ismét, abban biztosak vagyunk, így mindenképp ajánljuk, hogy kövessétek az eseményeket, ha módotokban áll. Itt-ott lehet látni online közvetítést is, ha ügyesek vagytok, de egyelőre még nem tudni, pontosan hol és mint lesz elérhető. Twitteren mondjuk biztos. Ennyit a sportág női részének népszerűsítéséről…

Ami a WWT-t illeti, a felnőtteknél ma alighanem gazdát cserél a trikó, de a fiataloknál nem számítunk változásra.

Most szólunk, hogy érdemes még minket figyelni a héten, hiszen a Liege-Bastogne-Liege előtt is jövünk egy kis jóslattal… Hol tudtok figyelni?

• Facebookon
• Tumblr-en
• Instagramon, vagy akár
• Twitteren.

Mindenki megtalálja a neki legkedvesebbet 😉