Egy héten három versenynap, egymás mellett, egyforma mezőnnyel. Akár egy többnapos is lehetne, de ezek különálló versenyek, az úgynevezett ardenneki klasszikusok. Hogy átlátható legyen (…), a háromból kettőt tartanak az Ardennek hegységben, egyet pedig a hollandiai Limburg tartományban. Április 16-án kezdünk az Amstel Gold Race-szel, utána a hét közepén, szerdán lehet szurkolni a La Fleche Wallone falmászóinak, majd jövő héten, 23-án a Liege-Bastogne-Liege zárja a hetet könnyed 260 kilométerrel. A részleteket ardenneki útmutató címmel alább összeírtuk pár sorban 🙂
Nincs is pontos magyarázat arra, hogy hogyan került ilyen közel három ilyen erős verseny egymáshoz, de a sok éves “pakolászás”, tologatás végül ide vezetett. A három közül az AGR a legfiatalabb, csak 1966 óta rendezik meg, és érdekes módon már a kezdetek óta a holland sörgyár a fő támogatója. A Fleche Wallone 1936-os, míg a “La Doyenne”, a LBL már 1892 óta létezik. Ezzel egyébként a legrégebbi monument is egyben a Milano San-Remo, Flandriai kör, Paris-Roubaix, LBL, Lombard kör ötösből. Erről eszünkbe jutott, hogy igazán kereshetnénk már egy jó fordítást a monumentre, legalábbis ebben az értelemben… Aki meglep minket a legjobbal, azt egy naptárral jutalmazzuk!
Mivel tényleg nagyon közel vannak a helyszínek és az útvonalak is hasonlóak (domb, körforgalom, szél, domb, körforgalom, szél, domb, szél, domb, befutó…), ezért a csapatok sem variálnak sokat, és általában maradnak a felállások közel azonosak. Olcsóbb, hatékonyabb.
A 18 World Tour csapat adott, ezek mellett lehetett variálni a szabadkártyákkal. Az Amstelen így 21 csapat vesz részt, a másik kettőn pedig 25. Utóbbiak ASO versenyek, valószínűleg ez az oka, hogy a plusz helyeket zömmel francia csapatokkal töltötték fel.
Az útvonalak mindegyik versenynél rengeteg rövid, meredek dombot tartalmaznak. Csalóka a szervezők által adott infókra hagyatkozni itt, mert más rendszert használ az Amstel és a két ASO verseny is az emelkedőinek kategorizálására. Ezek alapján amsteléknél 35 kategorizált emelkedő lesz, míg szerdán 10, a következő vasárnap pedig 9.
Az Amstel Maastrichtból indul és a közeli Valkenburgba ér vissza hosszas körözés után. A Fleche Wallone 150 kilométer megtétele után két huszonöt kilométeres körrel ér véget, míg a Liege-Bastogne-Liege hű a nevéhez (ritka ez a Hollandiából induló olasz körversenyek korában…), és a két város között kanyarog 260 kilométeren keresztül.
A kerékpározás Szent Grálja sokféle méretben, színben kapható, de az ardenneki tripla értelemszerűen az egyik legfényesebb darab. Két embernek van belőle eddig, ráadásul egyikük most is itt lesz a mezőnyben, Phillippe Gilbert személyében. Ő 2011-ben nyerte meg mindhárom versenyt, a kártyáit pókerré kiegészítve a méltatlanul keveset emlegetett De Brabantse Pijl-lel. A másik tulaj a most éppen kuwaiti színekben (!) még mindig versenyző Davide Rebellin időszámításunk után 2004-ből. Mondjuk az ő sikerei és az EPO-korszak kései fázisa között van némi átfedés – természetesen arra gondolunk, hogy még a sok csaló között is tudott nyerni!!!
Az a jó ebben a héten, hogy sokszor tényleg kiszámíthatatlan versenyt látunk . Továbbá az is előny, hogy zömmel nem úgy kiszámíthatalan, mint a Roubaix, ahol sokszor az életben maradás (is) kérdéses.
Gyakran választják GT-menők is ezeket a versenyeket, nem is kevés sikerrel. Csak pár név azok közül, akik később három hetesen is domborítottak egy-egy ardenneki hullámvasút után: Schleck testvérek, Nibali, Vinokourov, Valverde, Di Luca, Armstrong. A sok szintkülönbség és hosszú táv nagyban kedvez nekik.
Kinek kedveznek még a körülmények? Hát a puncheur–öknek. Vegyünk egy alapból is hullámos útvonalat, szórjuk be pár 10% feletti rövid, egy-két kilométeres emelkedőt, gondosan ügyelve rá, hogy a célhoz közel is lerakjunk párat, és máris megjelennek a versenyünkön az átlag versenyzőnél izmosabb alkatú (mintha tényleg sportolók lennének 😛 ), robbanékony bringások. Mint például – a várható mezőnyökből szemezgetve – Philippe Gilbert, Simon Gerrans, vagy akár Alejandro Valverde. Bár utóbbit igazságtalan lenne kategorizálni csak puncheurként, hiszen körülbelül bármit képes lenne megnyerni, csakúgy mint a hasonló adottságokkal rendelkező Michael Kwiatkowski.
Most, hogy végigvettük, mit érdemes tudni erről a hétről, nézzük, mi vár ránk a legközelebbi versenyen, az Amstel Gold Race-en.
Recon of the @amstelgoldrace with the @oricascott boys.
A post shared by Simon Gerrans (@simongerrans) on
Mint már említettük, rengeteg emelkedő. De tényleg, most vicc nélkül, na. 35 darab van kategorizálva a szervezők által, de ezen felül még akadni fog pár kisebb horpadás is, ami megfelelően szűk út és magas tempó esetén szintén okozhat problémákat azoknak, akik nem csinálták meg a házifeladatot.
Nagy szél, és kicsi, kanyargós utak – sosem egy jó kombináció, pláne, ha közel 170 bringás 50 km/h fölött közlekedik rajtuk. Mindenféle közlekedéstechnikai műtárgyból is kapunk egy csomót (fekvőrendőrök, korlátok, ún. Demszky-karók, körforgalmak, járdaszigetek), ezért igazán találó a Tour of Roundabouts elnevezés, amivel Robert Millar illette a versenyt. Pedig mikor ő volt aktív versenyző, még közel sem voltak ennyire “túlépítve” az utak. Erre hazai példa is van bőven, mikor egy új körforgalom építése az örökkévalóságba küld egy-egy Strava KOM-ot 😉
A kompakt útvonal nem is igazán hagyja el Maastricht-et, és mikor legmesszebb vagyunk tőle, akkor is 30 kilométer a távolság. Körülbelül úgy kell elképzelni, mintha Budapest és Veresegyháza között szerveznénk egy 260 kilométeres versenyt az összes domb érintésével. Mondjuk ez egy szép álom marad…
Négy, egyre szűkülő kört menni, erről itt találtok térképet. A szintrajz is érdekes, de talán inkább ezt nézegessétek.
Az újkori AGR-hez képest egy nagy változás van, mégpedig, hogy a végéről kiszedték a legendás Cauberg utolsó mászását, így azt csak háromszor kell majd meghódítani. Miért fontos ez? Az elmúlt években mindig itt dőlt el a verseny, így a szervezők (talán?) jogosan szerették volna azt, ha egy kicsit kiszámíthatatlanabb lesz a dolog, és a Cauberg utolsó mászása utáni 19 kilométerben is még bármi megtörténhet. Így rögtön több esélyest lehet megnevezni a győzelemre, akár hosszú szökésből, vagy esetleg mezőnyhajrából.
Persze azért ebben a végső szűk 20 kilométerben is maradt két emelkedő: a Geulhemmerberg 14-el a vége előtt, és a Bemelerberg 7 kilométerre a céltól.
Íme a segmensek, amelyek dönthetnek ezen a hétvégén:
Mi meglepődnénk, ha egy kis létszámú, korai szökés hazaérne, ugyanígy egy klasszikus mezőnyhajrá sem valószínű. Minden csapatban vannak esélyesek szinte, így végig “lesz miért menni”, nem engednek senkit sem csak úgy haza. Valami olyanra számítunk, mint Gilbert flandriai győzelme, vagy a Milano-Sanremo idei befutója, és szerintünk az sem fog komoly problémát okozni, hogy a Cauberg meszebb van a céltól, maximum így a végső támadás is hamarabb megtörténik. Nézzük is az esélyeseket – röviden.
A címvédő Enrico Gasparotto új csapatával érkezik, ismét World Tour szinten, a Bahrain Meridával. Imádja ezt a versenyt, ismeri, és már kétszer meg is nyerte ugyebár. A felkészülése hasonló mint tavaly, bár talán egy hajszállal halványabb. A héten 14. lett a Brabantse Pijl-en, ahol csapattársa, Sonny Colbrelli győzött, egy olyan hajrá keretében, amit itt is simán el tudnánk képzelni. Ha mindketten mennének a levesbe, még akkor is ott lesz Giovanni Visconti, hogy megmentse a csapatot.
A Sky az idei Milano-Sanremo győztesre, Kwiatkowskira épít elsősorban, ő is nyert már itt, világbajnokként ráadásul. Térdsérülése okánWout Poels viszont hiányozni fog az előttünk álló hétről.
Tavasz van, klasszikus verseny a Benelux államok területén, tehát a Quickstep mindenre felkészülve a legerősebb sorát hozzá. Gilbert az elsőszámú ember, háromszor nyerte meg ezt a versenyt, valamint 2012-ben világbajnok is volt pont a Cauberg tetején… Csapattársai is tudnak egykét dolgot a versenyzésről: Brambilla, Jungels, Martin, Vakoc mind kiváló “B-terv”. Itt is van egy térdsérült Julian Alaphilippe személyében. Igazán kár érte, korunk egyik legígéretesebb versenyzője.
Valverdéről is volt már szó, az ardenneki hétről csak ez az egy győzelem hiányzik neki. Elmondása szerint az új befutó nem fekszik neki, de ettől független kétségtelenül meg fogja próbálni. Érdekes ezt leírni, de a 36 éves klasszis élete formájában van 😉
Papíron az Orica csapatában is sok az esélyes, de mostanában nem igazán sikerült az esélyeket eredményre váltani. Gerrans, Kreuziger, Albasini, Impey, Keukeleire mind jók lehetnek.
A Sunwebből Matthews egyértelműen az egyik nagy győztese a Cauberg hiányának a végső kilométerekben. Ha nagyobb mezőny ér haza, akkor mi simán fogadnánk rá, esetleg a Bryan Coquard-ra a Direct Energie-ből, Kevin Reza-ra az FDJ-ből.
Mindkét Lotto csapatnak (LottoNL – Jumbo és Lotto Soudal) csöndes szezonja van, talán a vöröseknél Tim “Attack” Wellens hozhat feloldozást, a méhecskéknél pedig a Boom-Battaglin duóból valaki. Nem úgy a BMC, akik hozzák Greg van Avermaetet, mint toronymagas esélyest.
A Bora – Hansgrohe most bizonyíthat, hogy nem csak Sagan miatt léteznek, de nem lesz könnyű… Valaki már inkább a Giro-ra készül, így sem a Trek, sem az Astana nem a legerősebb sorát hozza Hollandiába. Azért Fuglsang ott lesz a spiccel, csakúgy mint trekes ellenfelei közül Felline.
Oliver Naesenről még nem mondtunk le, de a szintén AG2R-es Vandenbergh is sokat látott már, ha tavaszi klasszikusról van szó. A végére pedig még pár név így ömlesztve – ha szökésben látjátok őket, érdemes tovább nézni a közvetítést: Rui Costa, Ben Swift, Diego Ulissi (UAE Team Emirates), Sebastian Langeveld, Dylan van Baarle (Canonndale – Drapac), Xandro Meurisse (Wanty – Group Gobert), Nick van der Lijke (Roomtop), és egy régi jó ismerős még a végére Jan Tratnik, aki idéntől megint egy szintettel feljebb (volt ő quickstepes is anno…), a CCC-ben fog villogni.
Tudjuk, hogy – legyünk őszinték, méltatlanul – kevés figyelmet kap a női kerékpársport hazai körökben, de azért úgy érezzük, itt a helye, hogy a női versenyről is szóljunk pár szót. Az ardenneki útmutató nem lenne ardenneki útmutató, ha nem írnánk róluk is. Bizony, most már a történelem során először a hölgyeknél is létezik az Amstel-Fleche-Liege szentháromság, természetesen mind a Women’s World Tour keretében. A női versenynaptár 6., 7., és 8. World Tour futamait az urakéval azonos napokon tartják a nézőszám maximalizálása érdekében (is), viszont a televíziós közvetítése lényegesebb karcsúbb lesz, ami miatt a magunk részéről meglehetősen elégedetlenek vagyunk.
Ami az AGR-t illeti, a szebbik nem 121 kilométeren csatázik, és 21 csapatból láthatunk majd 6-6 főt. Pályájukon 17 kategorizált bukkanó lesz, ebből 10 a verseny végéhez közel fekvő körpályán, amelyen háromszor mennek végig. A tűzijáték szinte garantált! Ha már az uraknál megtettük, nézzük meg az esélyeseket itt is.
Szinte természetes módon a Boels Dolmans-nál van az 1-es rajtszám, Lizzie Armitstead Deignan viselheti. Mellette a Blaak-Guarnier-Pieters-Van der Breggen társaságból is bárki meg tudná nyerni a versenyt, a hollandoknak tehát számos opciójuk van. A Wiggle High5 ezen a terepen Longo Borghinire számíthat, őt legtovább a germán bajnok, Lichtenberg segítheti. A WM3-ból Vos és Niewiadoma neve villog majd sokat, míg a Canyon-SRAM-tól PFP-Brennauer-Amialiusik-Cecchini négyest tartjuk a leginkább versenyképesnek.
A mi szemünkben a tavaszt leginkább animáló három csapat a Sunweb, az Orica és a Cervelo volt. A zebráktól Van Dijk és Mackaij lehet a legjobb ezen a vidéken (tja, hollandok), de az inkább sprinter hajlamú Kirchmann és Rivera is oda fogja tenni magát a csapatért. Az ausztráloknál az Elvin-Spratt-Garfoot-Van Vleuten kvartett igazi életveszély, még ha kicsivel mindig le is maradnak a nagy durranásról. A Cervelonál Moolman mellett a két új dán ifjonc, Ludwig és Vilmann villoghat, míg a szintén új igazolás, az osztrák bajnok Perchtold – sosem találnátok ki – térdsérülés miatt nem lesz túl veszélyes.
A továbbiakban nézzük még, kik férhetnek közel a tűzhöz: Gutierrez (Cylance), Small (Veloconcept), Tuhai (Bepink), Andersen (Hitec), De Jong & Oliveira (Lares-Waowdeals), Gillow & Knetemann (FDJ), Bujak (BTC Ljubljana), Van den Steen (Sport Vlaanderen). Kíváncsian tekintünk a Beggin-Bertizzolo-Fidanza ifjú olasz trióra az Astanaból is.
A női World Tour top 10 állása jelenleg, 5 versenyt követően:
- Coryn Rivera (Team Sunweb) – 325 pont
- Elena Cecchini (Canyon-SRAM) – 265 pont
- Annemiek van Vleuten (Orica-Scott) – 254 pont
- Elisa Longo Borghini (Wiggle High5) – 245 pont
- Chantal Blaak (Boels Dolmans) – 220 pont
- Kasia Niewiadoma (WM3 Energie) – 174 pont
- Lucinda Brand (Team Sunweb) – 155 pont
- Jolien D’Hoore (Wiggle High5) – 150 pont
- Cecilie Uttrup Ludwig (Cervelo-Bigla) – 133 pont
- Lotta Lepistö (Cervelo Bigla) – 130 pont
Óriási meccs lesz, abban biztosak vagyunk, így mindenképp ajánljuk, hogy kövessétek az eseményeket, ha módotokban áll. Itt-ott lehet látni online közvetítést is, ha ügyesek vagytok: játszik az Eurosport Player, illetve talán a ProCyclingLive is, mindez magyar idő szerint kb. 13.30 és 14.10 között – kemény 40 perc.
A post shared by Leah Kirchmann (@leahkirchmann) on
A post shared by Annette Edmondson (@nettieedmo) on
Ennyi az, amit mondani szerettünk volna az idei Amstelről. Most szólunk, hogy érdemes még minket figyelni a héten, hiszen mindhárom verseny előtt jövünk egy kis jóslattal… Hol tudtok figyelni?
- Facebookon
- Tumblr-en
- Instagramon, vagy akár
- Twitteren.
Mindenki megtalálja a neki legkedvesebbet 😉
