Máris itt volt az első pihenőnap a századik olasz körön, a negyedik szakaszra egy kis hajókázással készült a mezőny Szardínia és Szicília között. Az első három etap azonnal megugrotta a háromhetesek első hetének szokott színvonalát, legalábbis az utolsó kilométereket mindig érdemes volt követni. Aki lemaradt, az most újra megnézheti, elolvashatja nálunk. Tekerjetek tovább!
Még egy gélt sem evett senki, még egy kulacsot sem dobtunk el, máris volt egy dupla doppingeset a Bardiani – CSF csapatából. Pirazzi és Ruffoni távozni kényszerültek, miután pár hetes mintájukban tiltott szerekre bukkantak… Ruffoniról mi is megemlékeztünk a beharagozóban, akkor ezt írtuk:
“Elég jó szezonja van, ráadásul a csapata évek óta mindig nyer legalább egy szakaszt a Giron. Meglepetésember lehet!”
Immár tudjuk, hogy mitől volt jó a szezonja, sőt, tényleg meglepetésember is lett… Még jó, hogy Pirazzit nem említettük a hegyi trikónál. Stay positive! B próba, prosztata gyulladásra hivatkozás, marhahúst ettünk, stb… a történet még egy darabig folytatódni fog, de mi inkább koncentráljunk a versenyben maradtakra.
Egész csendes nyitányon vagyunk túl: se horror bukás, se eső, se hózápor. Sőt, a fentebb említett két úriemberen kívül még mindenki versenyben van a három szakasz végén.
Meglepetések azért voltak bőven, rögtön az első befutó hozott egy óriásit. Ha valaki azt mondja nekünk pár nappal ezelőtt, hogy az első szakaszt a (Sagan mentes) Bora csapat nyeri, valamint az összes trikót is felveszik a kék-zöldek, egészen biztos kinevetjük. Nem csoda, hogy senki sem monda.
Mégis megtörtént: Lukas Pöstlberger mindenkit meglepett, mikor Bennett felvezetőembereként az utolsó kilométereken indított “támadásával” hazaért. Százból egyszer, ha összejön az ilyen, bár kellett hozzá az extra kanyargós utolsó pár kilométer is, meg talán a késői Silvian Dilier (BMC) nevével fémjelzett bukás is. A következő Cancellara? Nem hinnék… De nagyon szép volt, chapeau!
Ezzel a Bora – Hansgrohe vitte a rózsaszínt, a fehéret és cikláment is egy emberrel, valamint Cesare Benedetti szereplésével a nap szökésében a hegyi trikót is sikerült begyűjteni. Amúgy a szökés is jól sikerült ezen a napon, a srácok az összes hegyi és sprinthajráért vérre menő küzdelmet folytattak. Egyedül Pavel Brutt-ot nem sikerült még értelmezni ennyire elöl, de lehet, hogy később mindenre fény derül, meg amúgy is jól szokott menni a Giron. Az ifjú Lukas mögött azért a sprinterek is szépen megérkeztek, körülbelül olyan összeállításban, mint amire számítottunk.
Másnap több izgalomra számítottunk, de végül egy sima sprintet hozott a végjáték. Daniel Teklehaimanot megint bekérte magát a szökésbe, és ezzel immár egy Giro hegyitrikót is hozzáadhat a gyűjteményéhez. Persze biztos boldogabb lenne, ha még három hét múlva is nála lenne. A cél előtti második kategóriás hegy csupán arra volt jó, hogy a kicsit halványabb sprintereket kigereblyézze, lefelé sem voltak komoly történések.
A sprinten Pöstlberger még megpróbálta ugyanazt, amit az előző napon is előadott, mondani se kell, kevés sikerrel, de azért 15.-nek így is begurult. Sajnos ez nem volt elég a rózsaszín megtartásához, Andre Greipel (Lotto Soudal) a győzelemmel együtt szerezte meg a maglia rosat, köszönhetően a bónusz másodperceknek. A napnak két komoly vesztese volt Caleb Ewan (Orica – Scott) és Ilnur Zakarin (Katusha) személyében. Előbbi a célegyenesben közel 70 kilométeres sebességnél rántotta ki a lábát a stopliból (ebben Gaviria is segített neki kicsit…), míg utóbbi technikai hiba miatt leszakadt a mezőnyről, majd miután az egész csapata élete árán összezárt a főmezőnnyel, egy bukás miatt végül mégis kapott 20 másodpercet. Legalább lesz miért támadni a hegyekben.
A szakasz végén tehát Greipelen a rózsaszín (életében először!) és a ciklámen, Pöstlberger megtartja legalább a fehéret, Teklehaimanot pedig felveheti a kéket (és a ciklámenért is ott van a lista elején…) mi pedig továbbmegyünk a harmadik szakasz felé.
Unalmas szakasznak ígérkezett a harmadik, és tényleg nem is történt sok minden az utolsó 10-30 kilométerig. A (számunkra) legkiemelkedőbb az volt, hogy a nap szöksében Jan Tratnik (CCC Sprandi Polkowice) is képviseltette magát, akit minden bizonnyal ti is ismertek még az amplatzos idejéből.
Tehát a 30-as kapuig nem sok minden történt, de akkor támadt fel a szél, illetve fordultak be a szélbe a versenyzők, ami bizony teljesen átrendezte a mezőnyt. Többször is megtörtént ez, de végül a Quickstep Bob Jungels-szel az élen volt az, ami végleg atomjaira szaggatta a pelotont.
Hat fő ért az utolsó kilométerre a spiccen, akikből hármon bizony quickstepes, kék-fehér mez feszült. Így borítékolható volt az eredmény, Gaviria magabiztosan kerülte le Rüdiger Seliget (Bora – Hansgrohe, ugye figyeltek!) és Giacomo Nizzolot (Trek – Segafredo). Ez volt az első grand tour szakaszgyőzelme a kolumbiainak, amit – tehetségét elnézve – valószínűleg több is fog követni, akár még itt Olaszországban is.
Zakarin megint veszített 40 másodpercet, de a nap igazi nagy vesztese Rohan Dennis (BMC) volt, aki ma már 5 perc hátránnyal dicsekedhet a rajtvonalon.
A rózsaszín trikó megint gazdát cserélt, ma Gaviria fogja viselni a fehér trikóval együtt. A sprint trikó maradt Greipel méretes vállain, a kék pedig a kevésbbé vállas Teklehaimanoton. Pár képet azért megosztunk arról, hogy ki hogyan ütötte el a pihenőnapot.
Kellemes, mérsékelten izgalmas három napon vagyunk túl, ma már viszont egy komoly hegyi szakaszra lehet készülni, amelynek végén a tűzijáték az Etna csúcsán fog kitörni (bocsánat…). Nagy valószínűséggel új rózsaszín trikóst is avathatunk majd a hegytetőn, így beáll a (jóslatunkkal ellentétes…) 4 szakasz, 4 összetett éllovas kombináció, ami mindig bizakodásra ad okot, ha szoros küzdelmeket akarnánk látni.
