Vuelta 2018 előzetes

Átigazolásoktól hangos a sajtó, a Sky mintha csak tegnap nyerte volna a Tourt, mindenki a VB-vel kapcsolatban nyilatkozik… Ez csak egyet jelenthet: itt a Vuelta! A “legkisebb” Grand Tour idén az elmúlt éveknél könnyebb útvonallal, 3275 kilométerrel, és “csak” kilenc hegyibefutóval érkezik. Íme, a mi segítségünk a tökéletes Vuelta 2018 élményhez.

S alakban, Andalúzia felől kezdődik idén a kör, méghozzá egy malagai egyenkénti időfutammal. A legtöbb autonóm közösség kap egy kis versenyt, bár például ezúttal Valencia látványosan kimarad. A déli részt, és ezzel az S betű nagy részét már az első pihenőnap előtt letudja a peloton, hiszen maratoni, 9 szakaszos hétre kell készülni. Ezeken a szakaszokon inkább a hőség lesz a nehezítő tényező, mintsem a komoly szintkülönbségek. Persze így is kapunk három hegyi befutót, mert…hát mert Vuelta.

Egy közepesen hosszú időfutam tehát a nyitószám idén: 8 kilométer a tengerparton, Malaga városában. A trikók első kiosztására tökéletes, másra nem igazán lesz jó. Másnap máris megérkezik az első hegyibefutó, ugyanakkor nem ez a harmadik kategóriás hegy fogja megváltani a világot, az biztos. Trikócserékre számíthatunk, hatalmas időkülönbségekre nem igazán.

A negyedik etappal belecsapunk a tapasba, és komoly hegyi szakasz jön, ami az Alfacar tetején fog befejeződni. Első kategóriás hegy, 12,4km hosszú, átlagban 5,4%-kal. Az ilyen típusú szakaszok szoktak egymás nézegetésébe fulladni…remélhetőleg az idei igencsak sokszínű mezőnnyel ez nem fog megtörténni.
Kulcsfontosságú szakasz lesz még ebben a blokkban a kilencedik, 200 kilométeres menet is, ami több kategórizált hegyet is tartalmaz, és amiből a legnehezebb tetejére került a befutó (ESP, hiszen itt így nevezik a HC hegyeket…). Ha eddig nem sikerült volna, most biztosan vissza lehet majd nyerni a prológon ott hagyott másodperceket. A mezőnyben lesz az emelkedő legutóbbi győztese: 2011-ben Dan Martin volt a leggyorsabb.

Míg a fiúk az első pihenőnapjukat töltik, nézzünk rá ismét az S betűt formáló térképre. Lassan, de biztosan megérkeztünk északra, a Kasztíliai-választóhegységbe (ahh, azok a gimis földrajzórák…). Persze előtte benéz a mezőny kicsit Galiciába is, hátha a sprintereknek van ott valami. A szakaszgyőzelmek mellett meg fogják találni az idei leghosszabb szakaszt, jó sok dombot, és talán egy-egy hazaérő szökést is. Ugyebár ez az, amit egy Grand Tour közepén általában találni szokott az ember. Még véletlenül sem asztma gyógyszereket. Olyan még sosem fordult elő!

A középső hét második felétől kezdődik az igazi ereszd el a hajam, ennek jeléül a hét zárása három hegyibefutóval történik. Ez két első kategóriás és egy kiemelt kategóriás emelkedőt jelent. Nehéz eldönteni, melyik lesz a hangsúlyosabb, de tény, hogy a 15. jó eséllyel pályázhatna az idei queen stage szerepére is. Ennek a végén van az ESP jelzéssel ellátott finish, valamint a szakasz közepén az Mirador del Fito nevű hegyet kétszer is megmásszák. Mondjuk nézők szívesen lennénk itt – masszív időkülönbségek, sziasztok!

Aki figyelmesen olvasott, láthatja, hogy még hiányzik három hegyibefutó. Nos, ezeket az utolsó héten rejtették el, gondosan a vízválasztó időfutam mögé. Utóbbi 32 kilométer hosszú és főként sík. Akik inkább ebben a diszciplínában szeretik eldönteni a körversenyeket, most bizonyíthatnak, vagy szimplán faraghatnak az eddig szorgosan gyűjtögetett különbségből.
Talán időhúzásból, talán kegyelemből, de végjáték előtt még egy sík szakaszt kap a mezőny “játszani”; ez lesz a 18. etap, 186 kilométer hosszan Aragónián keresztül.

A végjátékot kegyesen átengedi az idei spanyol kör a szomszédjának, és Andorra emelkedőin fogunk pontot tenni a három hét végére. A 17. szakaszon a Coll de la Rabassa tetején intik le a versenyt (17,5 km, 6,3% átlagban), majd másnap egész nap a mini államban maradunk egy rövid, de annál keményebb szakasz keretein belül.
A csupán 97 kilométer hosszú táv tartalmaz egy harmadik, egy második, három első, és egy kiemelt besorolású hegyet. Természetesen a kiemelt kerül az etap végére, és itt lesz a befutónk.
A szakasz térképét nézegetve mi az Andorra Gold Race nevet adnánk, ha rajtunk múlna… Végig kis területen marad a mezőny, és lesz, ahova többször is felmásznak a nézők legnagyobb örömére. Az utolsó, Coll de la Gallina nevű emelkedő a Grand Tour győztes környéken sokat kerékpározó Joaquim Rodríguez szerint a legnehezebb Andorrában, így annak ellenére is méltó lezárása lehet a Vuelta 2018-nak, hogy nem végig, “csupán” 1580 méterig kell majd felmenni.
Természetesen pezsgőzni is fogunk, Madrid belvárosában egy lámpafényes körözéssel zárul hivatalosan az idei spanyol körverseny.

Összefoglalva az eddigieket, egy extra hosszú első héttel nyitunk a dél-spanyol forróságban. Kisebb dombok, mezőnyhajrák, majd egy komolyabb hegyibefutó jellemzi ezt a hetet. A verseny közepén a Vueltától kissé szokatlan módon újabb esélyeket kapnak a sprinterek, egészen a hét második feléig, ahol megint hegytetőkön kell a perceket számolni. Az utolsó harmadban egy közepes hosszúságú időfutam gondoskodik arról, hogy az összetettre pályázó, de 60 kiló feletti játékostársak is labdába rúghassanak idén, mielőtt a végső leszámoláshoz érünk Andorrában.

Elérkeztünk cikkünk azon pontjához, amikor már nem halogathatjuk az esélyesek bemutatását. Bár a címvédés és így egy újabb szenzáció Froome távollétével egészen biztosan elmarad, reméljük, hogy a Vuelta 2018-ban legalább olyan izgalmas lesz, mint tavaly.

Lássuk be, a spanyol körverseny idén sem lesz B-kategóriás verseny, ahol néhányan elbohóckodnak a VB-re való felkészülés jegyében, aztán úgyis megnyeri valaki. Nagyon is komoly lesz a névsor, és a független nézők érdekében bízunk benne, hogy senki nem fog kiemelkedni a mezőnyből, így különösen izgalmas három hét elé nézünk. Apropó mezőnyből kiemelkedés, ez lehet az első idei nagy körverseny, valamint négy GT óta is az első, amit nem a Sky-ból nyer valaki.

Ezúttal két kategóriát vesézünk ki: az összetettet és a pontversenyt; a hegyi trikóért és a kombinációs mezért folytatott verseny kimenetelébe talán felesleges/korai most jóslásokba bocsátkozni.

Tavaly második volt, idén pedig az egyes számú rajtszámmal a hátán vág neki Spanyolországnak Vincenzo Nibali (Bahrain-Merida). A 8 évvel ezelőtti ganador valószínűleg nincs élete formájában, miután a Touron emlékezetes módon és komoly következményekkel kiesett, de valószínűleg puszta jelenléte is hat majd az ellenfelekre. A Cápa sosem viccel, nem veszi fél vállról a küzdelmeket, így biztosak lehetünk benne, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni a GC-ért. Ő maga szakaszokról beszél, nem kifejezetten az összetettről – meglátjuk.  Ha ő kevés lenne, valamelyik Izagirre-testvér megpróbálhatja átvenni tőle a piros-kék stafétát, de ott az elnyűhetetlen Pellizotti is. Érdekes lesz Hermann Pernsteinert figyelni, aki tavaly még amplatz-os volt, most pedig első Grand Tourjára készül.

A csapat történetének utolsó nagy körversenyére érkezik a BMC, és a bitang erős sort elnézve nem lehet más a céljuk, mint hogy go out with a bang. A mindig peches Richie Porte a Tour DNF óta szorgosan gyűjtögethette a négylevelű lóheréket, hátha most sikerül neki villantania. Komoly támogatásra számíthat: Rohan Dennis, Nicolas Roche, Teuns, Bookwalter mind tud neki valamennyit segíteni, ha hegymenetről van szó. De Marchi is hadra fogható, bár ő valószínűleg saját pecsenyéjét is sütögetni kívánja.

Elég jó kombinációkkal érkezik a Mitchelton-Scott, az Astana és a LottoNL-Jumbo is. Az ausztrálok elhozzák a Giro vége előtt nem sokkal megrogyó Simon Yates-et, valamint a Touron nem éppen brillírozó testvérét, Adamet – bármi kisülhet, ha van forma. A kazahok a Giron jól muzsikáló Lopez-Bilbao párost izzítják be újra, az ő hegyi gondozásukkal a Cataldo-Villella-Hirt triót bízták meg. A Touron villanó lottósok talán újranézték azóta a felvételeket, és elgondolkodtak, hogyan kell csapatban a GC-ért bringázni, így talán lesz esélyük a Kruijswijk-Bennett duóval, akiket a nem éppen rossz formában bringázó amerikai Sepp Kuss ugyancsak kisegíthet. Kruijswijk a Touron 5. lett, így nála a regeneráció mértéke kérdéses lehet, Bennett pedig a Giroról hozott egy top 10-et, nemrég pedig egy 4. helyet Lengyelországból, tehát ígéretes a formája.

Aki azt hitte, ezzel nagyjából ki is osztottunk minden helyet az első 10-ben, téved.

A “házigazdák”, a Movistar eredetileg a Touron már remek eredményt hozó (nem) Valverde-Quintana-Landa trióval éreztek volna, de utóbbi nemrég összetörte magát, így ő kiiratkozott a szaknévsorból. Előbbi lassan 10, utóbbi 2 éve nyert Vueltát – a Carapaz, Amador, Anacona dél-amerikai koktél jól jöhet majd nekik az emelkedőkön. Annál is inkább, mert több szakasz nagyon feküdhet a fizikailag szinte nem korosodó Valverdének; a spanyolok mintha épp rá gondoltak volna, amikor az útvonalat rajzolták.

Úgy látszik, a sokaknak megtetszett az ötlet, hogy két komoly esélyest hozzanak ugyanarra a körversenyre, eddig mintha ez nem lett volna akkora divat. A fenti csapatokon túl így tesz még a Cannondale, a UAE-Emirates és a BORA-hansgrohe is. Az amerikaiak a Tourt szintén nem abszolváló Rigoberto Uránnal jönnek, őt jól kiegészítheti a tavalyi 7., a kanadai Michael Woods. Viszik még az egyre inkább örök ígéretnek tűnő, jövőre a “másodosztályban” bringázó Pierre Rollandot, valamint az öreg motoros Dani Morenot. Az emírségi mezt (ami ugye olyan, amilyen…) Fabio “Szenvedek” Aru és talán Dan Martin hivatott a Vuelta 2018 dobogójára vinni – Arunak volt ideje pihenni a vacak Giro után, itt az ideje mutatni valamit, Martin viszont jót ment Franciaországban – igaz, most saját bevallásuk szerint ő nem az összetettre, hanem szakaszokra megy. A borások ismét megpróbálják elhitetni a világgal, hogy nem csak Peter Sagan van a csapatban; ezügyben most elsősorban a német Buchmannra és (az állítólag szakaszokat célzó) Majkára számíthatnak leginkább, de Formolonak is juthat valamilyen szerep. Ide soroljuk még a Sky csapatát is, akik Kwiatkowskira és De La Cruzra építenek az összetettben. Nagyon érdekes felállás, mert a lengyel nem igazán három hetes menőként ismert, de ha Brailsford doki azt mondja, egyszer még GT esélyes lehet, azt jobb komolyan venni. A cséká rajtszáma viszont a spanyolé lesz, aki tavaly jól ment, jól ment, aztán egy lefelében csak megfeküdt nem sokkal a vége előtt. Emeljük ki Sergio Henao jelenlétét, akit valószínűleg bárki elfogadna segítőnek, illetve Geoghegan Hart (23) és Sivakov (21) szerepeltetését, akik első World Tour évükben egyből nagy körversenyre mennek.

A névsornak még mindig nincs vége, nézzük a magányos farkasokat. Rögtön villog Thibaut Pinot (Groupama – FDJ) neve, aki szó szerint lenullázta magát a Giron, de pár hete a lengyel körön egy harmadik hellyel tért vissza. Ha esetleg mégsem lesz teljesen magányos, akkor azt csak az ifjonc David Gaudu jó formájának köszönheti majd. Nem szabad megfeledkezni Ilnur Zakarinról (Katusha) sem, aki tavaly harmadik volt. Reméljük, nem látta még a 14. és a 20. etap profilját, mert biztosan elsírja magát a sok lejtmenettől. Egyet továbblépve a tavalyi listán, megtiszteli jelenlétével a Vuelta 2018-as kiírását is Wilco Kelderman (Sunweb), aki a teljes mezőny legkevesebb versenykilométerével (2882) a lábában érkezik – az ő önbizalmának biztos jót tenne végre egy GT dobogó. Ugyanez érvényes Bauke Mollemára (Trek-Segafredo), akire nem lehet ráfogni, hogy a 2016-os átigazolása meghozta a várt eredményeket… Kicsit bizonytalanok vagyunk afelől, hogy Louis Meintjes (Dimension Data) mire lesz képes, milyen a formája; talán meg tudja még menteni ezt a szezont. Végül, de messze nem utolsó sorban ott van Enric Mas (Quick-Step Floors) neve, aki csak 23 éves, második szezonját hajtja a csapattal, de alighanem szép jövő előtt áll (értsd: tud hegyre menni).

Ahogy az a szakaszok leírásából átszűrődhetett, a Vuelta 2018 nem lesz a sprinterek kedvence. Ez látszik a csapatok összeállításán és az előző szekció hosszúságán is. Szerény meglátásunk szerint a sprintek leginkább 6 top versenyző között fognak eldőlni: a világbajnok Peter Sagan (BORA-hansgrohe), az Európa-bajnok Matteo Trentin (Mitchelton-Scott), a Giro csúcssprintere, Elia Viviani (Quick-Step Floors), valamint Nacer Bouhanni (Cofidis), Giacomo Nizzolo (Trek-Segafredo) és Danny van Poppel (LottoNL-Jumbo) jelenti most a krémet.

Hogy ki fér még oda a többi vadász közül, azt nem tudjuk, de a fenti elit mögötti helyezésekért és pontokért biztos szép csata dúl majd, nem hatan fognak egymás mellett pedálozni. Hogy közülük ki ér el Madridig, az még kérdéses, hiszen hegymászásból nem lesz hiány, az innsbrucki VB pedig ugyancsak közeledik. Trentinről tavaly az utolsó szakaszon vette le a trikót Froome, igazi szívfájdalom lehetett 4 szakasszal a zsebben… Az útvonalat nézve azonban könnyen elképzelhető, hogy idén sem sprinter viszi haza a ponttrikót.

Az előzetes végére érve nincs már egyéb dolgunk, mint hogy ajánljuk magunkat Facebookon, Instagramon (sztorikák!), Tumblren és Twitteren. Nézzük, mit érdemes még tudni: