Elég kevés magyar bringás hajt UCI licenszes profi csapatban, a nőket pedig egy kezünkön meg tudjuk számolni – sőt, két ujjunk is elég rá. Benkó Barbiról már többször olvashattatok nálunk (pl. cyclocross idején), azonban az országútis, idén a spanyol Bizkaia-Durango csapatát erősítő Kormos Veronika most debütál az oldalunkon. Van annyira jó fej, hogy amikor teheti, ír pár sort legutóbbi bringás tapasztalatairól, amit megoszt velünk is, így érdemes lesz vissza-visszatérni az oldalunkra, hiszen lesz az idény során ennek a cikknek folytatása. Ezúton is köszönjük neki, hogy a kerékpáros közösség belepillanthat egy profi női országúti versenyző életébe, és reméljük, hogy inspirálóan hat majd a többi fiatal hölgyre is – Twitterén itt tudjátok követni. Nem is szaporítjuk tovább a szót, átadjuk a lehetőséget az illetékesnek 🙂 Read More
Talán észrevették már a minket rendszeresen olvasók, hogy valamiért nekünk gyakran más az elképzelésünk, véleményünk egy-egy dologról, mint a mainstream gondolkodásé. Nem mennénk itt most sem szociológiai, sem filozófiai mélységekbe a tömegek viselkedését illetően, bőven lehet, hogy egyszerűen mi ülünk fordítva a lovon. Nem tudunk pontosan egy okra rámutatni, amiért a kedvenc nagy körversenyünk nem a Tour, hanem a Giro – valahogy úgy alakult bringás neveltetésünk, hogy az olasz körversenyt mindig is jobban kedveltük, pedig hype van körülötte is, sőt, az utóbbi időben jó marketinggel egyre több.
Valaki az érettségi, valaki a BL-döntő, valaki a pálinkafesztivál miatt várja nagyon a májust; mi a Giro miatt. Idén sem volt ez másképp, nem egyszer mentünk végig a verseny 3449,9 kilométerén a Google Maps segítségével, aztán pedig az egyes csapatok Giro 2014-es kereteit kezdtük el egymás között megtippelni több-kevesebb sikerrel 🙂 A tippelgetésünk itt nem ért véget, hiszen ismét belevetettük magunkat a Velogames Fantasy Giro játékba, ahova várunk titeket is – nyerni is lehet tőlünk, nem is akármit, hanem Mark Cavendish könyvét! Persze ennyivel nem lenne teljes a kép, nyilván megragadjuk a lehetőséget, hogy írjunk egy esélylatolgató cikket, amelyben megpróbáljuk kitalálni, kik lesznek ott a legjobbak között Triesztben, a Giro utolsó szakaszát követő ceremónián. Read More
Ha őszinték akarunk lenni, igazából ismét lehozhatnánk a Tarjánban készült beszámolónkat, annyira hasonlított volt az április utolsó hétvégéjén rendezett Péti Nagydíj a most már három héttel ezelőtti megmérettetésre. De talán már vannak itt annyira szemfüles olvasók, idetévedt látogatók, akik kiszúrnák az egyezést, így nincs más hátra, mint előre, összeszorítjuk a fogainkat, és megpróbáljuk lefesteni a pétfürdői hangulatot ebben a pár bekezdésben. Read More
Így, hogy több mint két éve nem volt normális tavasz, hanem helyette – a bakancsból, pardon, kamásliból kilépve – mindig belezuhantunk a nyárba, kicsit meglepő volt a reggeli 1 fok, majd pár órával később a 18 fok, és ismét később az is, hogy az eredményhirdetésnél már ismét kabátban álldogáltunk… Igazából így is kezdhetnénk: egy szép tavaszi reggelen elindultunk Tarján felé, az idei STOP-Cukrászda időfutamra.
Andrást (tudjátok, Econix-CR/Hegyibringa/Bidon/OMV/… 🙂 ) Cinkotán szedtük össze, és most egy megcsúszott reggelinek köszönhetően kivételesen ő várt ránk. Ismét új biciklivel lepett meg minket, lassan hozzászokunk ehhez; most már viszont tényleg fontolgatjuk, hogy inkább életviteli/gazdasági tanácsokkal foglalkozó sideprojectbe kezdünk, szintén az ő főszereplésével… Na de tekerjük előre 70 kilométert, és ezzel meg is érkeztünk a tarjáni sportpálya mellé, ahol – stadion hiányában – idén is felállították a “versenyközpontot”. Parkolás után gyors check-in Foursquare-en, kocsikulcs elvesztése 2 nm területen azonnali hatállyal, táskában kiömlött kulacs helyzetének konstatálása, és a hidacskán át irány a rajtszámok átvétele. Read More
18 kilométer. Körülbelül 30 perc. 20 kilométerre Budapesttől. Teljesen sík pálya. Ezek az adottságai a Kerékvár-Békás Időfutam Budapest Bajnokságnak, amit a legtöbben csak tahi időfutam néven emlegetnek, ismernek. Kicsit talán nehéz ennyi “hozott anyagból” dolgozni, de azért megpróbáljuk vázolni az április 6-i hangulatot.
Kicsit rendhagyó módon ezúttal nem Andrással (Tóth András, országúton a Team Econix-CR, terepen a Hegyibringa, virtuálisan a Le Bidon versenyzője) utaztunk ki, hanem kedves csapattársainkat fuvaroztuk le Tahitótfaluba – a számlát majd küldjük csupán jófejségből. A hangulat így megint remek volt, és mégcsak megállnunk sem kellett minden második benzinkúton. Persze ez nem hátráltatta Andrist az indulásban, ő is tisztetletét tette a pályán, és kicsit lejjebb a tapasztalatait is elolvashatjátok ebben a cikkben. Nem tudjuk pontosan, miért nem velünk jött, de lehet mióta a bringája a Seuso kincsekkel együtt hazajött, azóta őt és a gépet is kiemelten kezelik 😀 Read More