Szép lassan folytatjuk ezt a sorozatot is, most az U19-es korcsoport 2013-as győzteseivel készítettünk egy-egy rövid interjút: Sulyok Enikő és Komjáti Kornél a két főszereplő. Lassan már megszokhattátok, hogy szinte mindenkiről kiderül, hogy valamilyen sportot még űz a kerékpár mellett; részben ez a cikk is ezt bizonyítja. Vajon mikor szakad meg ez a sorozat? 🙂 Akárhogyis, a fiatalok itt elmondják, hogy alakult a tavalyi évük bringás része.
A bringázással 5-6 éve kezdtem komolyabban foglalkozni, előtte atlétikáztam, lovagoltam. Az utóbbi időben (idei év) a bicikli egy kicsit háttérbe szorult, inkább a futásra fektetek hangsúlyt.
Sajnos nincs csapatom, elég messze vagyok a fővárostól, és errefelé szinte egy kerékpáros csapatot sem lehet találni. Általában egyedül edzettem, néha egy-két ember csatlakozott. Minden külföldi út, itthoni verseny önköltséges volt. Természetesen ez hosszútávon elég sok kiadást jelent. Az elején nem szerettem egyedül edzeni, így mondhatni keveset készültem egy-egy versenyre. Aztán később egyre jobban ment, egyre könnyebb volt kikapcsolni, és csak a biciklire koncentrálni. Ezért is erősségem talán a hegymenet és az időfutam. A mezőnyversenyek számomra túl feszítettek. Mindenki szenved, hogy szélárnyékban maradjon. Időfutamban nincs szélárnyék, hegyen meg mindenki megy ahogy tud. A tavalyi versenyek közül elég sokat kihagytam, szinte csak a hegyi időfutamokon voltam jelen.
Enikő a bringások egyik kegyhelyén, illetve Esztergomban a kupákkal
Természetesen nagyon jó a hangulat, szeretem ezt a versenysorozatot, és jó, hogy itthon ilyet is találni 🙂 Nagyon jó a szervezés, a pályák biztosítása…minden. 2013. nyara elég sok külföldi versenyt tartogatott nekem. Franciaországban a Vaujany versenysorozatban, Svájban az Alpen Breveten, Ausztriában a Kärnten Radmarathonon vettem részt, de megjártam Olaszországot is. Itt, és leginkább Franciaországban bűvöltek el a hegyek. Elkezdtem a Bigeket gyűjteni. Többek között felküzdöttem magam a Tre Cime di Lavaredo kanyarulatain, a St. Gotthard Pass macskakövein és a Mont Ventoux misztrálszeles emelkedőin is. Svájcban a Susten Passt, a Grimsel Passt és a Nufenen Passt is meglátogattam 🙂
Az idei évet nézve bicikliben már nem sokat tervezek. Idén is sok külföldi versenyen veszek részt, de többségük terepfutás lesz. Talán hazai versenyek közül is eljutok egy-kettőre. Tervben van még idén a teljes Iron Man teljesítése, hiszen pár hete futottam maratont, a biciklis táv már megvolt, már csak úsznom kellene 🙂
Tulajdonképpen négy éve kezdtem el biciklizni, ill. komolyabban foglalkozni vele. Először a Vitalitásban voltam, utána 2012 telén váltottam, megalakult a BADISZVSE. Volt egy triatlon csapat, ez egészült ki; ebben létrehoztunk egy országúti szakosztályt – az egész önerőből működik, bár kisbuszt kaptunk a legtöbb versenyre, tehát el tudtunk jutni, de nagyon nagy támogatottság azért nem volt. Így tudtuk végigcsinálni a teljes Amatőr Kupa szezont, és adottak voltak a lehetőségek, hogy minél több versenyre eljussunk.
Úgy nézett ki a téli alapozás, hogy volt egy triatlon mag, emellé társultunk be, a tornatermi edzéseket közösen végeztük a lépcsőzéstől kezdve a futóedzésekig (volt súllyal futás, minden). Aztán jött a jó idő, mentünk ki, amikor csak lehetőség volt rá iskola, stb. mellett. Szerintem jól meg tudtuk oldani a dolgot – azt viszont nem tudom megmondani, tavaly pontosan mennyit mentem, de szerintem 10.000 fölött voltam.
Kornél idén már a Peloton SE csapatát erősíti
Alkatomból adódóan – nem vagyok egy hegyi alkat – inkább a sprinteknél érzem magam otthonosabban, és az időfutam felé is kacsintgatok, szerintem sokat fejlődtem ebben a diszciplínában is, de szeretnék mindenben erős lenni.
2013-ban élveztem mindegyik versenyt, a gyömrői egy nagyon jó szervezésű verseny volt, feküdt is nekem a pálya, nem volt vele semmi probléma, de alapvetően mindegy verseny nagyon tetszett. Tavaly nem volt lehetőség külföldön menni, de remélem, hogy hamarosan lesz. Szeretném külföldön is kipróbálni magamat, ha nem is amatőr versenyeken, de maratonokon; mindenképp terveim között szerepel. Idén szeretném az Amatőr Kupát végigcsinálni, az országos bajnokságokon való részvételt mindenféleképpen tervezem, aztán meglátjuk, milyen lehetőségek lesznek, akár külföldre is szívesen elmennék.
Tempónknak hála a sorozatnak még messze nincs vége, érkezünk majd a folytatással is – Elit, Master, Senior!
