Szinte nem telik el hétvége anélkül, hogy Kormos Veronika ne versenyezne – hiába, megy a szezon, és nem csak a fiúknál sűrű a versenynaptár. Ez persze így is van rendjén: nagyon örülünk, hogy jópár verseny van a női mezőny számára is, a belgákra pedig nyilván lehet számítani versenyrendezés terén. A magyar országúti profi ezúttal is küldött nekünk beszámolót a versenyről, mi pedig – mivel hozzátenni nem tudunk és nem is akarunk – továbbadjuk nektek 🙂
Május 30-án Begijnendijkben versenyeztem. 98 km volt a versenytáv, 14 db 7 km-es kör. Sík, nyitott körpálya. Ketten indultunk a Bizkaia-ból, Irene San Sebastian és én. A verseny első felében minden szökési kísérletet hamar utolért a mezőny. Nagyon intenzív és izgalmas futam volt, amit az összegyűlt nézősereg is honorált hangos lelkesítéssel. Nem igazán torpant meg a tempó egyszer sem a folyamatos próbálkozásoknak köszönhetően. A verseny felénél sikerült elszakadnia egy 8 fős szökevénycsoportnak, többek között olyan nagy nevekkel, mint a belga cyclocross sztár Sanne Cant (Team Ciclismo Mundial), a francia pályabajnok Fiona Dutriaux (Vienne Futuruscope) és csapattársam, Irene! Sokáig előttünk mentek 3-400méterrel. Úgy tűnt, nem igazán tudják növelni előnyüket, a mezőny elején komoly lánctalpazás alakult ki. Én igyekeztem fékezni a munkájukat, persze nagyon nem értékelték, amit csináltam. A következő 1-2 körben sikerült is az elmenésnek komolyabb előnyre szert tenni.
4 kör volt hátra, mikor a belga Steffy Van Den Haute (Sprinters Malder) támadott, és kettőnknek sikerült ellépni a mezőnytől. Sajnos amilyen jó lendülettel indult el, olyan kevés segítséget kaptam tőle a szökevénycsoport üldözésében. Nagyjából 1-200 méterre tudott leváltani engem úgy másfél percenként, de ez is több volt, mint a semmi. Biztos voltam benne, hogy erős versenyző, hisz több belga versenyt nyert már, viszont folyamatosan hallottam, hogy fújja az orrát és küszködik. Talán allergiás vagy ilyesmi. Elég esélytelennek éreztem, hogy utolérjük így ketten azt a 8 fős elmenést, de legalább tudtam, ha utol is érjük, veszélyes ellenfelet nem hozok magammal Irene szempontjából a befutóra. Mindössze 4 km-rel a vége előtt, az utolsó kör második felében, szinte nem hittem a szememnek: utolértünk a szökevénycsoportot. Én már akkor nagyon el voltam fáradva, pedig meg kellett volna próbálnom azzal a lendülettel továbbmenni, hisz ki tudja… Ehelyett megint azt a döntést hozta az eszem (vagy inkább a szívem), hogy most, hogy végre felértünk és mindjárt vége, előreállok felvezetni Irene-nek. Nyomtam tovább, mindent kiadtam magamból a célig, ahol sprinten Irene a francia pályabajnoktól pár mm-rel elmaradva 2. helyen érkezett, míg én kilencedikként futottam be.
Így is nagyon örültünk, hatalmas élmény volt ennyi néző bíztatása előtt, befutó után hallani az elismerésüket. Az is hihetetlen számomra, hogy mennyi „great job, Veronika”-t hallottam idegen emberektől. Ilyen közel még sosem kerültem ahhoz, hogy versenyt nyerjek Belgiumban, de számomra ez mentálisan egy olyan távoli gondolat volt eddig, hogy most az első ilyen éles helyzetben fel sem fogtam abban a pillanatban, hogy akár nyerhetek is. Teljes eredménylista itt!
A verseny után Begijnendijk-től 15 km-re található Westerlo-ban vacsoráztunk Ivanics Geri társaságában, ugyanis ők a múlt héten a 4 napos belga parakerékpáros világkupán képviselték hazánkat tandem versenyszámban. Ezúton is le a kalappal a teljesítményük előtt. Úgy gondolom, hogy igazán van kikre büszkének lennünk a magyar kerékpársporton belül (is)!
A hétvégén a belga Ardennekben folytattuk az edzésmunkát La Roche környékén. Komoly terhelést kaptam az elmúlt 4 napban, amit most egy-két nap jól megérdemelt lazítás követ edzésmunka terén.
Szép hetet kívánok Mindenkinek!
