Meghoztuk Doha 2016 második napjának képes-videós összefoglalóját. Igyekeztünk pár eddig nem látott képpel feldúsítani a galériánkat, elvégre ellőttünk néhány expot ezen a napon a Pearl utcáin. Kemény nap volt, mivel két versenyt is végigmozoghattunk, de ma a magunk részéről élveztük az elejétől a végéig 🙂
A junior srácok kezdték a napot, egészen pontosan 85 induló volt a rajtlistán, és az első sporttárs hajnali 8.30-kor gurult le a rámpáról. Számunkra Peák Barna szereplése miatt volt érdekes ez a verseny, aki elég jót, mondhatni zseniálisat ment az EB-n, így nagy várakozással tekintett mindenki erre a délelőttre. A kiutazó magyar csapat feje, Rusovszki Gábor ezeket mondta, miközben Barna már a görgőn melegítette magát és a BMC időfutamgépet:
“Mindenféleképpen 20-ba várom Barnát az időfutamon. Most, ahogy nézem az eredményeket, ez reálisnak néz ki. Persze borulhat az egész, mert olyan meleg van, hogy nem igazán van papírforma. Primozic, aki nem időfutammenő, a 2. helyen áll, ez egy egyfajta meglepetés. Ugyanakkor vannak olyanok, akik megszokott teljesítményüket alulmúlták eddig. Itt a legnagyobb ellenfél a meleg.”
A verseny az utolsóként induló egyik favorit, az amerikai McNulty győzelmével zárult, a dán Bjerg lett a második, a bronz pedig szintén Amerikába utazik majd Garrison révén. Barnát csakugyan megfogta a hőség, 45.7-es átlagot hajtva, 3 perc 14 hátránnyal a 33. lett. Aprócska érdekesség: közvetlenül mögötte van az EB győztes Brunel és az EB 4. Bissegger…A meleg csakugyan felborított mindent – Barna amúgy itt beszélt nekünk erről a napról (is).
When I caught the guy that started in front of me, I thought I’m on a pretty good ride, and when I caught the Swiss guy, that’s when I started thinking I was really going really good. It was definitely motivating to catch these guys, to keep positive and stay pushing. I’m from Phoenix, Arizona, where the weather is pretty similar. So I have kind of grown up in this kind of heat. This heat was not really a shock. It wasn’t fun, but I felt we were really accommodated to push through it.
I’m very happy for the silver medal and I’ve worked a lot for his one. It almost feels like wining because Brandon is in a league of his own. I’m really happy.
Just to have in 1-3 an American, is an incredible feeling. Podium here was a big goal for me and I came through it as an underdog. It feels great to prove my strength. I don’t know specifically about the wind conditions, but the heat was a major factor and it definitely does heat up during the day, so I think that having a bit of an earlier start gave somewhat of an advantage. But there’s a lot of factors that come into it.
Elit női időfutam
Koradélután 41 hölgy vágott neki a 28.9 kilométeres távnak. Ha délelőtt meleg volt, akkor nem tudjuk, ezekre az órákra mit lehet mondani, de maradjunk annyiban, hogy embertelen idő volt – hivatalosan 34 fokban versenyeztek… A célbaérőket úgy kellett fellocsolni és felvakarni az aszfaltról; bele sem merünk gondolni, mit élhettek át a kuvaiti lányok hosszú nadrágban, hosszú felsőben, fejkendővel a sisak alatt…
A mezőny közepe táján induló amerikai Amber Neben elég hamar megadta a felülmúlandó időt, azonban hiába jöttek igazán nagyágyúk, senki nem tudott jobb időt menni a 41 éves hölgynél. Az EB-győztes Ellen van Dijk végül 5.99 másodperccel kapott ki, de Katrin Garfoot is csak 8.32 másodpercre volt a világbajnoki aranytól és a szivárványos meztől… A top 10 további névsora: Zabelinskaya, Van Vleuten, Brennauer (még ő is egy percen belül), Worrack, Duyck, Pawlowska, Amialiusik. Anna van der Breggen-nek nagyon nem ment, csak a 13. helyre volt elegendő az ideje.
This one is more special, simply because the journey over the last eight years. After I won I 2008, I had a series of two or three years with really bad accidents, having to get up and not giving up multiple times. I’m almost at the end of my career and then come back from that and fight through it and still be here has been special. God’s blessed me with a victory and I’m humble. The racing obviously is hard, but it’s hard while you do it and you enjoy the pain much more than sitting in the hot seat and having to watch the other coming so close. My heart skipped a few beats and I was really anxious.
In Rio I was close to the gold, but I screwed it up myself, but this time, I would have loved to take the rainbow stripes, but I didn’t. It’s a Time Trial, I love the Time Trial because it’s such an honest discipline, the best girl wins and today that was Amber. I am satisfied, because I left it all out there on the course. Silver is silver and Amber was simply better. Yeah, I won’t say I happy with it, but satisfied, I have to be satisfied.
Happy to be on the podium this year, since I failed by three seconds last year. I wish it was a bit better, just above eight seconds. But I’m happy to learn from that for next year. This was the first race where I asked to know the time gaps from the radio. Just because I thought that I could win here. It was good to know the time gaps, I knew I was about fourth or third, about thirteen seconds down and at the last split about 18 seconds down, so that helped me a lot to fight for it. Obviously it was challenging because of the weather, but there was a lot of shade when I was on. It did not feel as hot any more as the way it actually felt when I was in warm-up so I was glad for that, but I was well prepared. That’s a funny one because I was in Switzerland for the last few weeks. I had four degrees. I tried to do some heat accommodation in the bathroom, which had 21 degrees and I wore a rain jacket and was sweating. But I didn’t like that. So it probably wasn’t worth it.