Az elmúlt idők leghidegebb magyar kerékpárversenyén vagyunk túl, egész vasárnap mínusz 10 körül vibrált a hőmérséklet. Sokat nem tévedtünk a kis jóslatunkban, bár azért voltak érdekes eredmények is néhány helyen. Tehát ott voltunk, figyeltünk, csináltunk képeket is, sőt, beszéltünk két címvédővel is, érdemes tovább görgetni.
Extrém hideg volt, és ez meglátszott az indulók létszámán is: szépen ki lett dekorálva az eredménylista DNS-ekkel. Persze örök mantránk, hogy ez az indulókat sosem minősíti, sőt, ebben az esetben inkább hozzáad a élményhez teljesítményhez. Úgy tűnik, ez az országos bajnokosdi egy ilyen szélsőséges dolog; emlékezhettek, milyen jót játszottunk tavaly, vagy tavaly előtt is.
A pályáról a beharangozóban már mindent elmondtunk. Jól vizsgázott végül, a többség életben maradt, még élvezte is a körözést. Az alapvetően is gyors pályát a (száraz) fagy még gyorsabbá tette, így volt egy kis “autópálya” jellege a dolognak. Tovább könnyített a helyzeten, hogy szélcsendes nap volt végül, így azzal sem kellett igazán számolni se versenyzőnek, se nézőnek.
Kis hangulatteremtés után bele is kezdhetünk a mondandónkba, lássuk, hol születtek különbségek az általunk jósoltakkal szemben. Kezdjük megint az U19-es urakkal. Ez nem a meglepetések kategóriája volt, a Vas Balázs (Merida Maraton TEAM CST) vs. Fetter Erik (PCCC) párharc lett ténylegesen is a futam csúcsa. A végén Balázs kapta a mezt, Eriknek pedig “csak” az ezüst jutott. A nézők viszont kiváló showal lettek gazdagabbak, mivel az utolsó körökig bizonytalan volt a végkimenet. Ahol pedig a két ifjú titán egymás mellett jött le a nagy homokdombról? Na, ezt még jó darabig fogják emlegetni mindannyian 😉 Harmadik helyre a tavalyi VB egyik magyar szereplője, Orosz Gergő (F.SZ.S.E.-FTC) jött meg. Az ítélet? Maximálisan hátba veregethetjük magunkat, mi szóltunk! 🙂
Női U19-ben is (sajnos) az született, amire számítottunk. Innen is részvétünk Bukovácz Katának (CUBE-Csömör), hogy egyedüli indulóként sajnos nem járt neki elismerés. Pár UCI ponttal vígasztalódhat, mert az elit hölgyek között azért hetedik lett.
A legidősebb Master kategóriára is jól tippeltünk, hiszen Balogh Zsolt (Vinibike) cx bringa nyergében is magabiztosan lett első, mögötte Rozgonyi Sándor (CUBE Csömör) állhatott dobogóra. A harmadik helyet ugyan Kármán József (Trek Nagykáta) szerezte meg, de licenc/cx kerékpár hiánya miatt a negyedik versenyzőt, Kolb Tamást (KTC) szólították a többiek mellé. Ők is nagyon jók voltak, és mi is a jóslattal 😉
Alább olvashatjátok Rozgonyi Sándor leírását a versenyről, a teljesért ide kell kattintanotok:
A rajt előtt amíg a beszólítás folyt már kezdtünk fázni, de a rajtsípszó után, ez gyorsan elmúlt. Elég jól sikerült elkapnom a rajtot és Balogh Zsoltival sprinteltünk végig egymás mellett a csarnokban. A kivezető kanyarban már nem tudtam tartani, így Ő fordult rá először a homokdomb első felfutójára. Arra ügyeltem, hogy a mély homokban ne ússzon meg a kerék, de megoldottam. Visszafelé a homokdomb másik oldalát már lendületből sikerült végig kitekernem.
Ez a rész volt az egész pálya legrizikósabb része, mert ha rossz áttételt választunk, vagy valaki megakad előttünk, akkor le kell szállni, tolni kell, ami időveszteség… Az első körben már láttam Zsoltot nem fogom tudni utolérni, így már “csak” arra figyeltem, hogy Kolb Tamás ne érjen utol.
A következő kategória, a középső master tényleg brutális volt, ahogy mi már az elején jeleztük nektek. Medgyes Gábornak (KTM Teszt Team) nem sikerült a címvédés, az utóbbi napokban a szinte a pályán élő Specziár Viktor (KTC) megviccelt mindenkit, és utcahosszal nyert. Megyó a második helyről is lecsúszott, és csak harmadik lett. Ki lett a második? Hát Kefe, alias Fésüs László (Meditech SE). Kefe szeret beszélni, át is adjuk a szót neki, a teljes szöveget pedig itt találjátok:
Hogy miért adtam meg magam ilyen „könnyen”? Több ok miatt is. Reálisan nézve ez is jobb helyezés a vártnál. Meccs közben ott láttam magam mögött Megyót (Medgyes Gabi, KTM Teszt Team, a tavalyi M2 CX Magyar Bajnok) és Adame Lacit; a futam előtt mindkettőjüket magam elé jósoltam. Az OB-n elverni mindkettőjüket igazán édes érzés, hatalmas töltetet ad nekem a jövőre nézve. A másik ok maga Viktor. Az OB előtt szorgalmasan kijártam a pályára harapni a homokot és kapaszkodj meg: nem tudtam úgy kimenni a CrossArénába, hogy Viktorral ne találkozzak… Közel lakik, kettő perc alatt kint van – bolond lett volna nem kijárni gyakorolni naponta. (Én pl. meg sem lepődnék, ha a lakcímkártyáján meglátnám a CrossArénát ideiglenes lakcímként.)
Az utolsó master kategóriát Cser Gábor (Epronex-Bike Hungary) nyerte a papírforma szerint, szorosan Ábrók Norberttel (Epronex-Bike Hungary) a nyomában. De mivel utóbbinak nem volt érvényes licence a versenyre, így őt nem láthattuk a dobogón a végén. Helyette Zóka-Újhelyi Zoltán (Speed-way team) lett a második, és Szalma Csabi (Trek SE) a harmadik (ugye ismerősek a beharangozóból?!). Cseri magabiztos előnnyel, különösebb zökkenő nélkül nyert a számára már nem sok újdonságot tartalmazó pályán. Ő ezt írta facebookon a verseny után (a teljeset a linken találjátok):
Vártam az első együttlétet, alig tudtam aludni, tudtam, hogy 13:30-kor találkozunk, tudtam, hogy ezen a randin nagyon oda kell tennem magam, mert nyerni akartam, magamévá akartam tenni, tudtam, hogy csak egy esélyem van ebben az évben, így mindent megtettem, felkészültem. A rengeteg munka végül megtérült, sikerült a randi, egy szép aranyéremmel jutalmazták.
Erős ugrás a korosztályokban, jöjjön az U23. Kellemes 9 fős mezőny, amiből mindenkinek volt licence is, így tarthatják a markukat a UCI pontokért majd. Ahogy mi is sejtettük, Dina Marci (Trek SE) toronymagasan nyerte ezt a kategóriát, tesója, Dani (CUBE – Csömör) előtt. Marci mutatványa egy abszolút második helyre is elég lett volna amúgy. Mögöttük Borosos Benedek mutatkozott be új csapatában, az SVS Pro Team-ben (reméljük ez a csapat neve idén is, erre nem igazán találtunk megbízható forrást…). Rózsa Balázst (Differdange) vártuk volna előrébb, de úgy tűnik, ő már fejben az országúton van.
Végére marad a legjobb, folytassuk a hölgyekkel. Benkó Barbi (Focus XC Team) nyert, sok meglepetést nem okozva. Szépen felöltözött, és ment egy keményet. A többiek nem is igazán látták őt a rajt után. Mi is csak a végén értük el, akkor ezt nyilatkozta az immár huszonötszörös bajnok:
Sikeres volt a címvédés, a hideg végül nem jelentett akkora akadályt. Rosszabbra számítottam, tegnap is kint voltam pályát járni, de már akkor sem éreztem szörnyűnek. Normálisan felöltöztem, így mozgás közben nem sokat érzékeltem a hidegből. Bent míg vártuk a rajtot a csarnokban, az sokkal nehezebben volt elviselhető.
A pálya nagyon tetszett, gyors volt, de a homokdűnék izgalmassá tették, azok sokaknak gondot is okoztak, de inkább az erő döntött végül, mintsem a technika. Nem készültem a cyclocross versenyeimre, inkább az edzésekből kiugorva indultam az összes idei versenyen.
Ez volt az utolsó ilyen versenyem ebben a szezonban. Persze a bajnokság mindig nagyon motivál, pláne címvédőként tartottam fontosnak, hogy itt legyek. Ezen felül ráadásul közel is van, és tényleg különleges volt ez a helyszín. Ez a huszonötödik címem, a többi szakágban szerzettekkel együtt. Nagyon szuper szervezés volt, tényleg rengeteg munkát láttam a szervezők részéről, ahogy ezt az egészet megalkották.
Mögötte a crossversenyek hiányát erőből pótló Kanti Dorottya (Dr Bátorfi-Agria KTK ) érkezett, Szekeres Viktória (KTM Teszt Team) pedig megszerezte a bronzot. Mi még Orosz Anitára (Trek SE) számítottunk, de ő már nem fért fel e hétvégén a dobogóra. Tizenegy lány indult összesen, ami egész jónak mondható ahhoz képest, hogyan szokott alakulni ez a létszám. Reméljük valami elindult 🙂
Elit. Itt is címvédés történt, ahogy számítottunk is rá. Búr Zsolt (Vialand Racing Team) nem talált kihívóra, olyan “forma egyes” rajt-cél győzelmet aratott. Azért érdemes megjegyezni, hogy teljesen nem tudott megnyugodni sosem, hiszen mögötte Pelikán Jani (Mesterbike ILB Factory) és az U23-as Dina Marci hergelték egymást, és ezzel a tempót is magasan tartották. Erről Buzsó is megemlékezett a nyilatkozatában:
Nagyon örülök a címvédésnek; nagyon nehéznek éreztem, szó szerint egy hónapja gondolkoztam a taktikán. Eredetileg úgy gondoltam, hogy hárman-négyen egy pár kört együtt fogunk menni, és megpróbálom “állóképességből” megnyerni a versenyt. A korábbi hazai versenyek alapján azt tapasztaltam, én ebben jobb vagyok, sokkal egyenletesebb körökre vagyok képes mint a többiek, és könnyebben tudok azokból megújulni is. Mégis az első homokos szekcióknál megszakadt a sor, és lesz ami lesz alapon megpróbáltam eltávolodni a többiektől. Nagyon magas tempóban haladtam, kifejezetten rosszul esett. Janiról tudtam, hogy gyorsabban közlekedik a sík részeken, Marcinak pedig – ha megmarad mögötte szélárnyékban – nem fog gondot jelenti semmilyen technikás elem a pályán.
Decemberben volt egy csúcspont a szezonban, mikor megnyertem egy osztrák és két hazai versenyt. Végig erre a versenyre készültem, bár ma nem éreztem magamat annyira fittnek. A pályával kapcsolatban kezdetben vegyesek voltak az érzelmeim, először nem tetszett, de a sok gyakorlás után megszerettem. Mára sokat gyorsult a kör, köszönhetően a szilárdra fagyott részeknek, és a sok kijárt nyom miatt a homokos részek sem jelentettek akkora kihívást. Szinte autópálya. Örültem, hogy nem volt sok visszafordító, “csiki-csuki” rész, ezek a gyors, lendületes kanyarok azoknak a versenyzőknek fekszenek, akik jobban merik dönteni a biciklit, bátrabbak. De mivel itt lettem bajnok, így ez a helyszín mindig is különleges lesz számomra. Most elmegyek edzőtáborozni meleg égövre, utána pedig irány a világbajnokság, sőt, ha minden a tervek szerint alakul, előtte egy világkupán is rajthoz tudok állni. A világbajnokságon az elsődleges cél a viadal befejezése: száraz időben erre reális esélyt látok, míg saras, nedves körülmények között óriási csapatmunkát is igényel a feladat, hiszen a segítőknek is rendesen lesz dolga a verseny alatt.
Mi is követni fogjuk (a meleg égövre nem, sajnos csak) a VB-re, így első kézből számolhatunk majd be az ott történtekről.
A dobogó többi fokát végül a már említett Pelikán Jani, és Buruczki Szilárd (CUBE-Csömör) töltötte ki. Férfiak között is 11 célba érő volt, pont ugyanannyi, mint a hölgyeknél. Ha csak a licences listát nézzük, akkor is 7-7 az arány. Még egy jel, hogy felfelé ível a női kerékpározás itthon! 🙂
Ugyan mindenki szétfagyott, szinte szó szerint, eléggé perverz módon mégis jól éreztük magunkat a cyclocross magyar bajnokság 2017-es eseményén. Egy OB mindig különleges, ehhez most még ráadásul az egyedi helyszín is hozzáadott. A hazai cyclocross sorozatból még van egy forduló Kecskeméten, és úgy hallottuk, egészen kiváló díjátadó is lesz a végén Pesten. Mi ott leszünk 😉
Addig is, van még egy videós összefoglaló, miért ne ajánlanánk?
Mi van még? Mondjuk vegyetek tőlünk naptárat, ehhez az info@lebidon.net címre kell írni nekünk. Ha megteszitek, akkor támogatjátok a munkánkat, így többféle dologról tudunk majd beszámolni, és eggyel több kaviáros szendvicset tudunk rendelni legközelebb valamelyik útszéli benzinkúton versenyre menet. Deal? Deal.
Ami viszont ingyen van, azok a a “follow”-ok! Ezeket kérjük ide, ide, és ide. Meg ne tudjuk, hogy nem tettétek meg 😉
