Újabb nap a (sár) bányában, feldolgoztunk, beírtuk, megszerkesztettük a bielesi cyclocross világbajnokság második napjának a krónikáját. Lesz itt minden, boldogok és szomorúak, belgák és hollandok, defektek és defektek, válogassatok kedvetekre! Természetesen külön bekezdést szentelünk Buzsónak, aki tisztesen állta a sarat minden magyar crossosért. Görgessetek lejjebb.
Férfi U23
Haladjunk időrendben, kezdjük az U23-al. A rajtot a dán Andreassen kapta el legjobban, így ő lett az egyetlen, aki legalább egy kicsit tudott Nieuwenhuis-sal, sőt mg előtte is haladni. A belga válogatott már ekkor megrekedt a mezőny hátsó traktusában, csak komoly küzdelmek árán sikerült legalább pár ember delegálniuk a spiccre. Végül Eli Iserbyt vezetésével sikerült a kék társaságnak előre találnia, de a szó szerint tökéletesen versenyző Nieuwenhuis már messze volt tőlük ekkor is… Később meg hát…
De ez mégiscsak cyclocross, láttunk már ilyet, hogy valaki a verseny első felében meglódul, aztán a később lefordul a szingója, vagy valami kevésbé egzotikus módon megállni kényszerül. Feltehetően Iserbyt is ebben bízott, egészen addig a pontig, míg az pálya hátsó nagy letörésénél (pont ahol Sanne Cant is) ki nem csúszott alóla a bringa. Ettől kezdve kicsit finomabban kezdett közlekedni, ami jelentős időveszteséget produkált.
Szegény holland elöl annyira eltávolodott, hogy a kamera sem igazán koncentrált rá, sokkal inkább a “multikultira” a top tíz közelében. Volt itt belga, olasz, spanyol, dán és francia versenyzőnk is.
Eli versenye végül egy újabb bukás után immár teljesen elszállt, csakúgy, mint Andreassené. A dán srác saját elmondása szerint dupla defekttel küzdött, de így is a tiszteletreméltó nyolcadik helyen ért haza. Az általuk hagyott űrt töltötte be az olasz Gioele Bertolini, akit idén mi is faktorként mutattunk be korábbi cikkünkben.
Maga mellé megkapta Thijs Aerts-et, aki a belga becsületet hivatott megvédeni. Negyediknek pedig a szintén belga Nicolas Cleppe próbált csatlakozni. Legelöl közben a tökéletes versenyzésen unatkozhattunk Joris Nieuwenhius előadásában.
Bertolini tényleg mindent megtett érte, hogy a második helyét megvédje, erről tanuskodott szép barna meze is. Hamarosan Thijs Aertstől is el kellett búcsúznunk, miután látványosat esett az egyik molinón fennakadva.
Újabb kör, újabb áldozatokat szedett az Iserbyt/Cant kanyar: Bertolini után Aerts is letenyerelt. A későbbi bronzérmes, a holland Sieben Wouters ekkor még mindig csak a hetedik helyen volt. Bertolini versenye teljesen elúszott, mikor bringacsere után négy pozíciót veszített. Elé került Nicolas Cleppe, a spanyol Felipe Orts Lloret, és a már emlegetett Wouter.
Végül mindkét maradék belga versenyző egyszerűen elfáradt, szétesett, ezzel pedig kialakult a végső sorrend az utolsó körben. Nieuwenhuis, Orts, Wouters!
Sieben Wouters
Én is úgy gondolom, hogy a belga versenyzőkön az ilyen napokon mint ez a világbajnokság, vagy az Európa bajnokság, sokkal nagyobb a nyomás. A verseny felénél megelőztem Quinten Hermanst, látszott rajta, hogy ez most nem az ő napja. Sajnos néha mindenkivel megesik az ilyen.
Felipe Orts Lloret
Spanyolként nem volt teljesen egyértelmű, hogy akár én is dobogóra kerülhetek, de tudtam, hogy van esélyem, hiszen képes vagyok a legjobbakkal menni. Sikerült is megoldanom, hibátlanra sikerült a verseny, nagyon jól éreztem magam. Annak ellenére, hogy otthon nem annyira népszerű a cyclocross, én nagyon szeretem ezt a sportot, és mindig a legjobbamat akarom nyújtani.
Joris Nieuwenhuis
Egyszer sem hibáztam, így sikerült az elején megszerzett előnyömet a végéig megtartanom, és ez bizonyult a győzelem kulcsának. Vannak ambícióim országúton is, és most egy olyan csapatban vagyok, ahol az, és a cyclocross is jelen van. Nem fogok választani a kettő között, de a jövőben meglátjuk majd hogyan alakulnak a dolgok. Nem tudom pontosan mi történt a belgákkal ma, de talán a nagy nyomás miatt nem tudtak úgy teljesíteni, ahogy mindenki várta volna. Náluk sokkal több figyelmet kap a sport, így az elvárások is magasabbak.
Elit férfi
Megint lesz miről beszélni, ami az elit versenyzők versenyét illeti; úgy tűnik, még ennyi idő után is sokan nehezen fogadják el, hogy ez egy félig technikai sport. Ha nem működik a gép, akkor az sokban hasonló ahhoz, mint mikor nem készültünk eleget. Főleg ezen a szinten, mikor bármilyen technológia csak karnyújtásnyira van a versenyzőktől, nem pedig azon megy a diskurzus, hogy Laci bezzeg tudott Zipp kereket venni a prémiumából…
Természetesen itt inkább a “kívülállókról” van szó, a versenyzők nyilatkozataiból jól látszik, hogy ők tisztában vannak ezzel. #mindenkivelmegesik Persze ezek a srácok nagyon szerencsések (bocs Kevin…), még bőven lesz alkalmuk világbajnokságokat nyerni, akár más területeken is. MVDP 22, Wout pedig csak 23 éves, és ha nem is csinálják olyan hosszan ezt a cirkuszt, mint Valverde apó, akkor is még bő tíz VB van a lábukban, abban azért csak fog olyan akadni, ahol nem ilyen magas a “mi lett volna, ha” faktor.
Tökéletesen rávilágított ez a bielesi hétvége a cyclocross komplexitására: tényleg tegye fel a kezét, aki előre gondolta volna, hogy az első nap korcsolya derbije után a kiolvadó kövek ekkora káoszt okoznak, ráadásul csak a nap második versenyére. Na ugye…
A karámot elhagyva van der Poel zéró hezitálás után eldöntötte, hogy ő akkor lemásolja Nieuwenhuis délelőtti győzelmét, és inkább nem enged senkit sem a trikó közelébe. Táborban már egyszer bejött, mi baj lehet. Meglepő módon Kevin Pauwels lett egyetlen társa a futam ezen szakaszában, a többiek inkább még melegíteni szerettek volna kicsit. Kivéve Tom Meeusen, akit inkább egy olyan kerékpár tett volna boldoggá, ami nincsen kettőbe törve. Sokan (még mi is!) dobogóra várták a mezőny legügyesebbjét, így szomorú, ami törént.
Biztos fog készülni egy statisztika a defektek számáról; lelki szemeink előtt lebeg, ahogy éppen most is valaki kockázza ki a közvetítés képeit Youtuberól, hogy megszámolhassa őket. Mi most ettől eltekintünk, legyen elég, hogy tényleg sok volt. Mindekinek jutott belőle bőven, sőt, ahogy hallottuk, Mathieu haza is vitt belőle 😉
De maradjunk a pályán, MVDP három felütést még tudott kezelni, negyedjére viszont elúsztak a győzelmi esélyei. Az első hármat szerencsés helyeken kapta, a depótól nem igazán messze, az utolsónál viszont túl sokat kellett felnin mennie a friss gumikért, amivel annyi energiát veszített, hogy az egy defekttel előrébb éppen felérő, majd aztán így távozó Wout van Aertet már nem tudta utolérni. Miért nem kapott ennyi defektet van Aert? Saját bevallása szerint a speciális zöld gumijainak köszönheti a dologot, amiket már Táborban is próbálgatott két éve. Érdekes módon nem egy űrtechnológia, a tizenöt éve nem gyártott szilikát tartalmú Michelin gumik futófelülete van levágva, és egy szingó alapjára ragasztva. Kicsit merevebb konstrukció, ami jobban ellenél mindenféle defektnek.
Hogy mi a teljes igazság a technikai problémák miértje mögött? Azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni…
Az ominózus negyedik defekt után Wout van Aertet már nem lehetett megfogni, hibátlanul haladt a legvégéig, ahol boldogan húzhatta magára immár második szivárványos trikóját. Mögötte Mathieu van der Poel már kevésbbé volt boldog a második hellyel, könnyeivel küszködve konstatálta, hogy ez most nem jött össze. A bronzérmet Kevin Pauwels viszi haza, aki öt ugyanilyen érmével igazi gyűjtővé lépett elő.
Mögöttük szép illusztris társaság gyűlt össze. Ha mindenkinek megírnánk a történetét, az valószínűleg kitöltené a teljes internetet.
Inkább beszámolunk a magyar vonatkozásról, hiszen itt olyan is volt, Búr Zsolt (Vialand Racing Team) volt az egyetlen magyar indulónk. Múlt héten Hoogerheidében indult, ahol sikerült befejeznie a versenyt körön belül, így a hasonló eredményhez most is nagy reményeket fűztünk. Akkor nagyban segítette a dolgát a száraz idő, valamint, hogy a versenynek nem volt akkora tétje, mint a vébének. Bieles-ben mindkettő borult, így a 80%-os szabály sajnos három körrel a vége előtt lesújtott rá… Ekkor az 50. pozícióban tekert, ez került az eredménylistára is. Véleményünk szerint még sok ilyen “kiszólítás” kell ahhoz, hogy a jövőben a természetes legyen, hogy magyar (elit) versenyző befejezi a versenyt a legnagyobbakkal. Reméljük, jövőre még többet tudnak kint versenyezni a srácaink, akár Benelux vidékeken is.
Kevin Pauwels
Három defektre emlékszem a mai napból, kettőt az első lefelében, egyet pedig a depótól nem messze szereztem, de lehet sokkal többet kaptam végül. Természetesen senki sem szeret defeketet kapni, de nem hinném, hogy egy esetleges jobb pozíció ezen múlt, maximum kisebb időhátránnyal érkeztem volna. Lett volna lehetőségem azokkal a gumikkal menni, amikkel Wout is ment, de én inkább maradtam a megszokott választásomnál, nem gondolom, hogy bármi is múlt ezen.
Ez a legjobb, amire képes vagyok, akik előttem végeztek egyszerűen ennyivel erősebbek nálam, boldog vagyok azzal, hogy a mezőny ezen szekciójában én vagyok a legerősebb. Nekem tetszett a pálya, de az olvadás miatt sok kő került elő a második napra már, ennek is köszönhető a sok defekt.
Most elégedett vagyok, világbajnokság volt a fő célom, de az elkövetkezendő hetekben szeretnék versenyt nyerni még.
Mathieu van der Poel
Ez a legnagyobb csalódás számomra, mióta csak elkezdtem bringázni. A harmadik defektem után ért fel rám Wout, ekkor még magabiztos voltam, hittem benne, hogy sikerülhet a győzelem. Viszont mikor negyedjére is ledefekteltem a rézsűnél, akkor már tudtam, hogy nem fog menni. Úgy tűnhetett, hogy az egyik kordon ütötte fel a gumimat, de igazából akkor már lapos volt, ezért csúsztam rá. Nem gondolom, hogy a gumiválasztáson múlt a mai: Namurban, ami szintén köves terep, ugyanezzel a gumival mentem, és ott nem kaptam ennyi defektet, ez most inkább balszerencse volt. Ezért is fájdalmas, hogy így kaptam ki. Még a harmadik defektnél sem volt gond, ahogy Wout-tal haladtam, erősebbnek éreztem magam. Most fejben is ott voltam, nem omlottam úgy össze, mint tavaly Zolderben, a “lábas incidens” után. Wout végül 20 másodpercre ment el, egy ekkora különbséget rengeteg energiába kerül visszahozni, amihez még hozzájön az is, hogy fél kört mentem már felnin.
Természetesen végig hajtottam, és utána még, ha nehéz is volt, de összeálltam a fanokkal fotózkodni. Úgy gondolom ez is a munkánk része: akik eljöttek ide ma, mind megérdemlik, hogy lássanak minket versenyezni, részesei legyenek az élménynek.
Wout van Aert
Jól választottam ma, ami a külsőimet illeti, de persze a szerencsés választás édeskevés lett volna a győzelemhez, ahhoz kellett erő is. Két éve használtam ezeket a szingókat először Táborban, akkor is hasonlóak voltak a körülmények, szilárdra fagyott talajon volt egy kis sár felül. Kipróbáltam a normál gumijaimat is, de túl puhának bizonyultak, így a zöld mellett döntöttem. Ezeknek kicsit nagyobb a gördülési ellenállása, de merevebbek is ami jó, ha nem szeretnék defektet kapni.
Az első 500 méteren nem igazán éreztem az erőt, pedig a rajtolás erősségem. Talán nem melegítettem eleget, meg kellett találnom a ritmust. Azonnal visszanyertem az önbizalmam, mikor láttam, hogy nem veszítek időt Mathieu-hoz képest, de amíg nem értem fel, nehezen hittem el, hogy akár nyerhetek is. Sok technikai probléma volt ezen a világbajnokságon, és nekem is realisztikusan kell néznem a dolgokat, azért értem fel Mathieu-ra, mert éppen defektje volt. Természetesen nem így akartam megnyerni ezt a világbajnokságot, de most már így alakult, ezzel nem lehet mit csinálni; én azt hiszem, hogy a gumik döntöttek inkább.
Niels Albert-nek óriási szerepe volt ebben a címvédésben, például az új gumik is az ő ötletei voltak. Köszönettel tartozom neki, de nem csak ezért, hanem azért is, mert mellettem volt a versenyeken, vagy például az elmúlt héten, mikor voltak aggályok az indulásomat illetően. A térdem most rendben van, de nem is féltem, hogy esetleg fájni fog, végül csak a felkészülésemet hátráltatta, ma kiváló formában voltam.
Nehezen összehasonlítható a két címem, a hangulat nagyon speciális volt odahaza, de itt is jól éreztem magam. Akkor ez egy új érzés volt, most már azért tudom milyen világbajnoknak lenni. Annak is külön örülök, hogy a ruhatáram marad jövőre is 🙂
Búr Zsolt
Ennyi volt ebben ma, természetesen maxon voltam végig, egy centivel sem tudtam volna gyorsabban haladni már. Nagyon örülök annak, hogy olyanokkal meccseltem, akik Hoogerheidében előttem végeztek, az első 30-40-ben. Nyilván csalódott vagyok, mert szerettem volna még előrébb végezni, voltam a 45. pozíció körül is, mikor kaptam egy defektet, ami miatt egy fél kört sokkal lassabban teljesítettem.
50. lettem végül, ha a száraz tényeket nézzük, ezzel papíron én lettem az 50. legjobb cyclocross versenyző a világon, de persze a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Itt voltunk, az eredményért jöttünk, de ez a mai egy igazán extrém verseny volt. Magyarországon ilyet nem lehet gyakorolni, ezt csak itt tudjuk csinálni. Úgy gondolom, én most elindultam, járom ezt az utat, és majd mikor Fetter Erikék, Vas Balázsék, és a többi feltörekvő tehetség eljut ide, én már fogok tudni segíteni nekik. Ez vezethet ahhoz, hogy végül minél jobb eredményeket érjünk el.
Nagyon örülök a sok szurkolásnak, biztatásnak otthonról, de most ennyit tudunk ebben a pillanatban. Most nagyon várom, hogy végre montira ülhessek, két hétig irány az erdő. Utána jön két edzőtábor, szeretnék idén is dobogóra állni az XCO magyar bajnokságon. Ezek mellett az utánpótlás válogatottnál is nagyobb szerepet fogok vállalni mint technikai edző. Még szeretnék kicsit versenyezni, de jönnek a fiatalok, itt a vébén is a 19-21 évesek nyerték a felnőtt kategóriákat. Megpróbálom átadni mieinknek a tudást és szemléletet, amit én szereztem az elmúlt időkben, segítve az ő karrierjüket.
Ennyi volt az elmúlt hétvége sztorija a helyszínről, tőlünk telhető maximális hitelességgel. A mi jelenlétünkről képes bizonyítékot találtok kicsit lentebb, egy galéria formájában.
Ha tetszett amit láttok, és szeretnétek még több ilyet olvasni, támogassatok minket egy naptár vásárlásával, még 11 hónapig jók 😉 Ha Pesten jártok, tudtok venni a Bikepontban vagy a Mesterbikeban, ha pedig a postára bíznátok a boldogságotokat, akkor írjatok az info@lebidon.net címre nekünk.
Köszönjük a figyelmet!
