Ardenneki útmutató 2017, #3 Liege-Bastogne-Liege

Gyorsan telik az idő, ha hétköznap is versenyzünk! Máris itt állunk a legöregebb monument rajtja előtt, a Liege-Bastogne-Liege előtt. 258 kilométer az Ardennek dombjain keresztül az uraknak, 135 kilométer a hölgyeknek, majd Ans-ban egy kellemes uphill befutó teszi érdekessé a játékot. Puncheur-ok, összetett menők, sprinterek a korábbi győztesek listáján, ennek fényében most is egy kiszámíthatatlan versenyre készülünk. Nézzük is, mire kell figyelni.

Aki már olvasta az első két részt (Amstel Gold Race és Fleche-Wallonne), az a bevezetőt átugrova már kezdheti is az aktuális epizód olvasását!

Nincs is pontos magyarázat arra, hogy hogyan került ilyen közel három ilyen erős verseny egymáshoz, de a sok éves “pakolászás”, tologatás végül ide vezetett. A három közül az AGR a legfiatalabb, csak 1966 óta rendezik meg, és érdekes módon már a kezdetek óta a holland sörgyár a fő támogatója. A Fleche Wallone 1936-os, míg a “La Doyenne”, a LBL már 1892 óta létezik. Ezzel egyébként a legrégebbi monument is egyben a Milano San-Remo, Flandriai kör, Paris-Roubaix, LBL, Lombard kör ötösből. Erről eszünkbe jutott, hogy igazán kereshetnénk már egy jó fordítást a monumentre, legalábbis ebben az értelemben… Aki meglep minket a legjobbal, azt egy naptárral jutalmazzuk!

Mivel tényleg nagyon közel vannak a helyszínek és az útvonalak is hasonlóak (domb, körforgalom, szél, domb, körforgalom, szél, domb, szél, domb, befutó…), ezért a csapatok sem variálnak sokat, és általában maradnak a felállások közel azonosak. Olcsóbb, hatékonyabb.
A 18 World Tour csapat adott, ezek mellett lehetett variálni a szabadkártyákkal. Az Amstelen így 21 csapat vesz részt, a másik kettőn pedig 25. Utóbbiak ASO versenyek, valószínűleg ez az oka, hogy a plusz helyeket zömmel francia csapatokkal töltötték fel.

Az útvonalak mindegyik versenynél rengeteg rövid, meredek dombot tartalmaznak. Csalóka a szervezők által adott infókra hagyatkozni itt, mert más rendszert használ az Amstel és a két ASO verseny is az emelkedőinek kategorizálására. Ezek alapján amsteléknél 35 kategorizált emelkedő lesz, míg szerdán 10, a következő vasárnap pedig 9.
Az Amstel Maastrichtból indul és a közeli Valkenburgba ér vissza hosszas körözés után. A Fleche Wallone 150 kilométer megtétele után két huszonöt kilométeres körrel ér véget, míg a Liege-Bastogne-Liege hű a nevéhez (ritka ez a Hollandiából induló olasz körversenyek korában…), és a két város között kanyarog 260 kilométeren keresztül.

A kerékpározás Szent Grálja sokféle méretben, színben kapható, de az ardenneki tripla értelemszerűen az egyik legfényesebb darab. Két embernek van belőle eddig, ráadásul egyikük most is itt lesz a mezőnyben, Phillippe Gilbert személyében. Ő 2011-ben nyerte meg mindhárom versenyt, a kártyáit pókerré kiegészítve a méltatlanul keveset emlegetett De Brabantse Pijl-lel. (Update: sajnos közben a Quickstep aduásza a hétvégi Amstelen lesérült egy korai bukásban, így idén biztos nem fog triplázni 🙁 )
A másik tulaj a most éppen kuwaiti színekben (!) még mindig versenyző Davide Rebellin időszámításunk után 2004-ből. Mondjuk az ő sikerei és az EPO-korszak kései fázisa között van némi átfedés – természetesen arra gondolunk, hogy még a sok csaló között is tudott nyerni!!!

Az a jó ebben a héten, hogy sokszor tényleg kiszámíthatatlan versenyt látunk . Továbbá az is előny, hogy zömmel nem úgy kiszámíthatalan, mint a Roubaix, ahol sokszor az életben maradás (is) kérdéses.
Gyakran választják GT-menők is ezeket a versenyeket, nem is kevés sikerrel. Csak pár név azok közül, akik később három hetesen is domborítottak egy-egy ardenneki hullámvasút után: Schleck testvérek, Nibali, Vinokourov, Valverde, Di Luca, Armstrong. A sok szintkülönbség és hosszú táv nagyban kedvez nekik.

Kinek kedveznek még a körülmények? Hát a puncheur–öknek. Vegyünk egy alapból is hullámos útvonalat, szórjuk be pár 10% feletti rövid, egy-két kilométeres emelkedőt, gondosan ügyelve rá, hogy a célhoz közel is lerakjunk párat, és máris megjelennek a versenyünkön az átlag versenyzőnél izmosabb alkatú (mintha tényleg sportolók lennének 😛 ), robbanékony bringások. Mint például – a várható mezőnyökből szemezgetve – Philippe Gilbert, Simon Gerrans, vagy akár Alejandro Valverde. Bár utóbbit igazságtalan lenne kategorizálni csak puncheurként, hiszen körülbelül bármit képes lenne megnyerni, csakúgy mint a hasonló adottságokkal rendelkező Michael Kwiatkowski.

Most már mindent tudtok, bele lehet merülni a következő versenybe, a Liege-Bastogne-Liege-be:

Liege-Bastogne-Liege

Megint minden egy újsággal kezdődött: 1892-ben rendezték az elsőt a L’Expresse kiadvány munkatársai, hogy népszerűsítsék a lapot Belgium déli, francia ajkú részén. Első körben amatőröknek írták ki a versenyt (mik vannak…), és egészen 1990-ig várni kellett, hogy valami olyanná alakuljon az útvonal, amit ma már klasszikusnak nevezünk. Az Ans-ban található húzódás, aminek a tetején találjuk a befutót, szintén csak 1992 óta van az útvonalban. Ez egy kategorizálatlan emelkedő, de másfél kilométeres hosszával, és körülbelül 5 százalékos meredekségével (néhol 10-re is felmegy!) mindig komoly szerepet játszik a végkifejletben.

Ez az a klasszikus az öt nagy közül (még mindig várunk a monument kiváló fordítására, khm), ami a legnevesebb igazi karakterjegyet hordozza magán. A Sanremonak ott a Poggio, vagy a tekintélyes történelme sprintbefutók szempontjából. Ha Flandriai kör, akkor Paterberg, Koppenberg, esetleg a Muur van Geraardsbergen. Lényeg, hogy meredek és kockaköves.

A Paris-Roubaix napjaink legkarakteresebb versenye, míg a szezon végi Il Lombardia (leánykori nevén Giro di Lombardia) a Madonna del Ghisallo-val és őszi időjárásával adja meg az alaphangot. Most mondjatok valami speciálisat a LBL-ról… Talán még keresi az útját, hátha a szervezők találnak egy Mur de Huy-ra hajazó meredek kis utcácskát a befutónak, esetleg egy olyan emelkedőt, aminek a nevét meg is lehet jegyezni azoknak is, akik nem beszélnek franciául. Mert azért karakteres emelkedőből van itt is: a Côte de La Redoute, a Côte de la Roche-aux-Faucons és a Côte de Saint-Nicolas immár majdnem 30 éve ebben a sorrendben szerepel a verseny utolsó negyven kilométerében.

Ezen a három viszonylag hosszú, meredek emelkedőn többször dőlt már el a verseny, alakult ki az a kicsi csoport, amiből a győztes kikerült az utolsó huplin, Liege-ben (FYI: Ans Liege egyik külvárosa). Idén is valami hasonlóra számítunk, hiszen az elmúlt 10 év zömmel ilyen végjátékot hozott nekünk.

Tavaly olyan “igazi” tavaszi idő volt, néhol hóval és szinte konstans esővel, most sokkal kellemesebb 12 fok és napsütés vár a mezőnyre. Kifelé jelzik a hátszelet, így az amúgy is sík első részen óriási tempó várható. A kalandok Liege-be visszafelé kezdődnek majd, a tíz jegyzett emelkedőből kilenccel csak hazafelé találkozik a mezőny. Egész úton hazafele vajon ki mire gondol majd?

Nézzük is, pontosan kire, mire lehet számítani. Kezdjük azokkal, akik már nyertek LBL-t, és erre most is van esélyük. Valverde megint itt van, frissen a szerdai győzelme után, bombaerős csapattal. A Fleche Wallonne-on mindenki tudta a mezőnyből, hogy mit és mikor fog csinálni, és így is sikerült nyernie. Ezek után idén is meglepődnénk, ha nem látnánk dobogón. Idén is? Igen, tavaly hiába a top forma, szintén erős csapat, mégis sikerült lecsúszni a verseny kulcsmomentumáról, és nélküle távolodott el a nyertes csoportocska.
Itt a 2013-as nyertes, Dan Martin is (az volt a pandás befutó 😉 ). Csapata egy fokkal halványabb, mint az eddigi klasszikusokon, bár szeretnénk mi ilyen támogatással Turul Kupát menni. Ebből is meg fogja oldani azért – reméljük talpon marad a legvégéig.
Az Orica ugyen elhozta 2014 bajnokát, Simon Gerrans-t, de az első számú emberük Albasini lesz. Tavaly egy rosszul megválasztott áttétel miatt csak második lett (az idén távolmaradó Sky-tag) Wout Poels mögött. Minden ardenneki versenyen számolni kellett vele; fogadjuk, az elsők között lesz aki Ans-ba befordul. A Yates-testvérek további tűzerőt biztosítanak a csapatnak.

A Kwiatkowski – (Sergio) Henao tandem a Sky idei (nem annyira) titkos fegyvere Dél-Belgiumra. Közel voltak eddig is, ez a pálya viszont olyan, mintha ők rajzolták volna. Marginal gains FTW!
A BMC is egy erős duóval támad, Greg van Avermet mellé Dylan Teuns ült be a szerdai Fleche Wallonne produkciójával. Talán ez már sok lesz Golden Gregnek (közel 4000 méter szint van a pályában!), de azért nagybetűs esélyes még így is.

Különlegesen erős felállással jön az AG2R: Bardet – Latour – Vuillermoz – Pozzovivo. Ebből a négyesből Bardet 13., Latour pedig 14. volt szerdán, míg a miniatűr olasz (a jóból keveset adnak!) a Tour of the Alps-on villogott a héten. A másik nagy francia csapat, a FDJ is bizakodhat a Wallonne után, hiszen Molard egy nyolcadik helyet hozott el onnan.

Másodvonalbeli esélyesekből is van egy rahedli, próbáljuk meg megnézni csapatonként. Tim Wellens (Lotto Soudal) még mindig nem kápráztatott el minket, talán majd most. Még csapattársának, Jelle Vanendertnek is van erre esélye amúgy, hiszen a héten formája olyan jeleket mutatott, amik korábbi önmagára emlékeztetnek. A másik Lotto legjobb embere Gesink lett a Fleche Wallonne-on, ami sokat elárul a csapat felkészültségéről… Egy holland csapatnak azért illene ennél szebben teljesíteni Európa ezen részén. Ha már szebb teljesítésről van szó, akkor Jakob Fuglsang (Astana) azonnal eszünkbe jut. Talán majd most…
Csendes gyilkosok: Izagirre a Bahreinből, Rui Costa és Ulissi az UAE-ből, a bármely évszakban veszélyes Tom Dumoulin. Barguil és Matthews a Sunwebből, Nathan Haas a Dimension Data-ból, Rafal Majka a Team Saganból, Uran és Woods pedig a Cannondale-ből (plusz jön erősítésnek Formolo és Villella a Tour of the Alps-ról).

Nézzük, hogy áll most épp a World Tour:

Mi újság a hölgyeknél?

A helyzet az, hogy sok változás nincs a csapatok összetételében, maximum annyi, hogy néhányan kihagyták a Fleche-Wallonne-t, rápihentek erre a versenyre, most pedig ismét ott vannak “a kezdőben”. A maga 135.5 kilométerével ez egy viszonylag rövid verseny, emelkedőből sincs benne annyi, mint a másik két testvérversenyen, ettől azonban kicsit sem lesz könnyebb, hiszen mint tudjuk, minden emelkedő csak a tempó miatt nehéz.

Márpedig a tempó garantált lesz, ha ránézünk a névsorra. Az alaphangról gondoskodni fog a Boels Dolmans, ahol a van der Breggen – Deignan páros megállíthatatlannak tűnik. Uralták az Amstelt és a Fleche-t is, kijátszottak bárkit, aki velük tudott maradni. Ha megnézzük, hogy Blaak, Guarnier, Canuel és Majerus támogatja őket, a dobogó egyik fokát egészen biztosan nekik adhatjuk.

Rajtuk túllépve nézzük a mezőny maradék részét, akiket sommásan csak kihívóknak neveznénk a szezon ezen pontján. A Wiggle High5-ban – betegségét követően – ismét ott lesz Longo Borghini, mitöbb, Audrey Cordon és Claudia Lichtenberg is nagyon jól ment a hét közepén. A WM3 Niewiadomara építhet és épít is; úgy tűnik, ő az a mezőnyből, aki a legtovább tudja tartani a lépést a tereprendező lányokkal – kérdés, mennyire friss még két ilyen megpróbáltatás után. Az Orica ausztrál különítményét (Garfoot, Elvin!) a holland van Vleuten vezeti, akit most már alig néhány pont választ el a női World Tour kiemelt trikójától. Az aktuális tulajdonos, az első európai szezonjában minden várakozást felülmúló Coryn Rivera (Sunweb) úgy tűnik, nem lesz ott Liege-ben, így bármennyire is zseniálisan helytállt az előző versenyek nem kifejezetten sprinter terepén, most már meg fog válni a vezető pozíciótól. A Sunwebet így Ellen “The Animal” van Dijk vezeti, akit láthatóan felfrissített a csapatváltás, ő idén más lemezt hallgat. A Canyon-SRAM-nál nagyon várják a feltámadást, idén eddig elég elég gyengén muzsikálnak – not judging, just observing. PFP lehet veszélyes, ha jó napja van, de a csapat vezetői nyilván örülnének annak is, ha Belarusz Büszkesége, Alena Amialiusik ismét magára találna.

A Fleche-Wallonne forgatókönyvét elolvasták a Cervelo-Biglanál, aztán úgy gondolták, hogy legyen inkább valami más idén, és nagyon megkavarták a versenyt. A bátor versenyzés lehet most vasárnap is az ő fegyverük, hiszen formáját tekintve Ashley Moolman alig van a spicctől elmaradva, miközben a fiatal generáció (Vilmann és a WWT másik mezét birtokló Ludwig) is nagyon jól megy. Ismét ott van a keretben Lepistö, aki, ha mezőnyhajrára kerül a sor, nálunk erősen dobogóesélyes ezen a terepen.

Említésre bőven méltó még a következő pár név: Ensing (Alé Cipollini), King és Gutierrez (Cylance), Oliveira (Lares), Gillow és Knetemann (FDJ), Bujak és Batagelj (BTC) és van den Steen (Sport Vlaanderen). A jövő reménységei közül ki kell emelni a műfajában igen progresszív Astana csapatát úgy en bloc, hiszen az olasz különítményük (Beggin, Bertizzolo, Fidanza, Vieceli), kiegészülve a lengyel Skalniakkal, egészen példás utánpótlás szempontból. E kérdéskörben érintett még a Sunweb (Mackaij és Labous) és a Hitec (Aalerud és Andersen) is; szemünk előtt “készülnek” a jövő sztárjai.

Végül, de messze nem utolsó sorban felhívjuk a figyelmet, hogy az S.C. Michela Fanini Rox csapatát ismét a magyar bajnok, Király Mónika vezeti. Nem neveznénk acélosnak a gárdát, de bízunk benne, hogy Móninak menni fog ez a verseny, valamelyest azért talán fekszik neki a terep. Ami az idei World Tour statisztikáját illeti, négy versenyből kettő alkalommal ért célba – reméljük, most meglesz a harmadik is!

Ezzel véget is ér az ardenneki útmutatónk című három részes sorozatunk – idénre. Hamarosan jövünk a Giro d’Italia beharangozónkkal, ahol megjósoljuk az egész jövőt mindenestül, addig pedig ajánljuk magunkat:

• Facebookon
• Tumblr-en
• Instagramon, vagy akár
• Twitteren.

Mindenki megtalálja a neki legkedvesebbet 😉