Megérkeztünk, bepakoltunk, kipakoltunk, megáztunk, és éppen most száradunk. Így itt az idő, hogy írjunk egy keveset a nulladik napról, a pályáról és a magyar versenyzőnkről, Vas Balázsról. Olvassatok tovább, hátha tudunk újat mutatni, vagy legalább a képekkel elkápráztatni titeket. Valkenburg 2018, hajrá!
Amennyiben még nem tudnátok mindent az éppen zajló világbajnokságról, itt kezdjetek.
A mai nap mindenkinek a felkészülésről szól. Mi is pályát jártunk, megnéztük, milyen spotokról lehet fotózni, hova futnak be a versenyzők, hol a rajt, stb… Valószínűleg ez még csak a nulladik nap bája, de a szervezők nincsenek a helyzet magaslatán itt a Cauberg tetején. Hiányos feliratok, hiányos nyelvtudás (mondjuk a miénk is az persze), szegényes információ áramlás. Ráadásul mindeközben tökig derékig gázolunk a sárban. Most éppen nem mondanak holnapra esőt, talán szolidabb lesz a helyzet.
Mai állapotában a pálya nagyon kemény, tárcsafék nélkül szinte teljesíthetetlen. A trekken sok helyen olyan mély nyomok vannak, hogy az ív külső részén is leér a pedál. Ez főleg a lejtős, enyhén kifelé dőlő kanyarokra jellemző, amikből a pálya első felében van több. Egyértelműen mindenki a legmélyebb mintázatú sárgumiját fogja felrakni, és olyan alacsony nyomással fog menni, amilyennel nem szégyell. Ez bőven 1.5 bar alattit jelent.
Balázzsal is beszélgettünk kicsit
Egy hetes (meleg égövi) edzőtábor után érkezett Vas Balázs a holland sártenger közepére, saját elmondása szerint kiváló erőnlétben. Két napja is volt pályát járni, így megalapozottan mondja, hogy igencsak tetszetősre sikerült. Kiválóan van kijelölve, szépen egymás mögé fűzött ívek, ritmusos nyomvonal, és a sár még külön jót is tesz neki. A Challenge Limus sárgumijáé lesz a főszerep holnap délelőtt, elöl 1.1 barral, hátul 1.2-vel.
Nem fél semmitől, bár valószínűleg az első körökben rengeteg futás lesz majd, köszönhetően a nagy mezőnynek, és az juniorok amúgy is agresszív versenystílusának. Ami jó hír, hogy a szorgos UCI pontgyűjtögetés meghozta gyümölcsét, így a harmadik sorból indulhat neki a küzdelemnek, és a mezőny nagy része sem lesz ismeretlen. Az eredményt tekintve nem szeretne jósolni, ilyen saras pályán bármi megtörténhet, de abban azért bízik, hogy a Meridák állják a sarat, és sikerülni fog befejeznie a versenyt.
A nulladik nap képei
Ezek voltunk mára, most csöndben elvonulunk imádkozni, hogy holnap ne végig essen az eső. A képeinket idén Schöff Gergely kolléga készíti; kérünk titeket, elismerésetek jeléül ajándékozzátok meg egy follow-val 😉 Minket pedig az alábbi elérhetőségeken lehet követni – talán érdemes.
